Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)

2011-10-08 / 233. szám, szombat

20 Szalon ÚJ SZÓ 2011. OKTÓBER 8. www.ujszo.com FOLYÓIRAT-AJÁNLÓ | KÖNYV A SZALONBAN Fórum, 2011/2. (Kép: www.agonoszbirodalmai.hu) SOMOGYI JUHÁSZ PÉTER Hét tanulmányt közöl a ne­gyedéves tudományos folyóirat. Ezek közül az első kettő a szlo­vákiai magyar nyelvhasználat­tal kapcsolatos, s mindkettő szo­rosan összefügg; Lanstyák Ist­ván a szlovákiai magyar beszé­lőközösség nyelvi problémái ku­tatásának eddigi s jelenlegi álla­potát elemzi, Hoboth Katalin pedig ennek szaknyelvi regiszte­rét. „A hozzáadó kétnyelvűségi helyzet kialakulásának elen­gedhetetlen (de nem elégséges) nyelvpolitikai feltétele, hogy a kisebbségi nyelv helyzete jogi­lag magas szinten rendezett legyen” - összegzi dolgozatát Lanstyák István. Három tanulmány a Velencei Bizottság kisebbségi törvény- tervezeteit veszi sorra; Sándor Eleonóráé az egyes közép-eu­rópai kisebbségek felől, Lancz Attiláé a Velencei Bizottság ajánlatainak szlovákiai hatását követi, végül Cúth Csaba - az elmúlt évtizedre vonatkozóan - a kisebbségi nyelvhasználat jogi kereteit és a szlovákiai önkor­mányzati gyakorlati megvalósí­tásuk körülményeit elemzi a ki­sebbségi nyelvtörvény vonatko­zó paragrafusainak tételes kifej­tésével, ütköztetve ezeket a szlovákiai magyar nyelvészek (Menyhárt, Lanstyák, Szabómi- hály) és nyelvi-nyelvhasználati kutatásokeredményeivel. A sort két történeti tanulmány zárja; Simon Attiláé: A ketté­osztott város (Az államhatár és az etnikumok közötti választó- vonal által kettéosztott Komá­rom a két világháború között), valamint Gaučík István gazda­sági-elméleti tanulmánya: A Ri- mamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. agazdaságielitekpéldáján. Az Agora rovat közli Vad- kerty Katalinnak a Népszámlá­lás és asszimiláció című (idei ér­sekújvári) konferencián tartott előadását - A népfogyatkozás történelmiokaidmmel. A Pályakép a hetvenöt éves Roncsol Lászlót köszönti; a ter­jedelmes beszélgetést (145— 161. oldal) Kövesdi Károly ké­szítette; appendixként a jubiláló szerző rövid életmű-bibliográfi­ájával. „A másfél-két óra alatt egy polgári ruhás századossal társalogtam. Csak ő volt a szo­bában, s állítólag egy asztalba épített mikrofon, amely a szom­széd helyiségben dolgozó mag­nóba és néhány figyelő fülbe szállította szavaimat. A száza­dos, aki jogot végzett, és később, látom, főtiszt - őrnagy - lett, úri módon bánt velem, és viszont. Halkan, nyugodtan beszélget­tünk, a hosszú, részletes jegyző­könyv is, amelyet Duray tárgya­lásán mint tanúvallomást felol­vastak, megfelelt annak, amit Miklós védelmében jónak talál­tam elmondani” - idézi föl Ron­csol a Kutyaszorító c. Duray Mik- lós-kötet ’81-es New York-i meg- jelenésénekkövetkezményeit. A hátsó traktusban Bolemant Lilla a Tudósok a megismerés színterein c. (idei szarvasi), a ro­mantikus tudományfelfogás és a tudóssztereotípiák tárgykörét vizsgáló konferencia értékelé­sével szolgál; ugyanitt két társa­dalomtudományi jellegű kiad­vány kritikája - Schmidt Mária: Politikailag inkorrekt. Esszék a diktatúráról és demokráciáról (Bp. XX. Század Intézet, 2010, a recenzens Kacsinecz Kriszti­án), valamint Keszegh Béla (szerk.): A 2010- es parlamenti választások a szlovákiai magya­rok tükrében (Komárom, Kem- pelen Intézet, 2011). A Fórum Társadalomtudo­mányi Szemlének e lapszáma is hozzáférhető-olvasható az inté­zethonlapján is. BOJTÁR ENDRE A könyv, egyetlen jelzőben összesűrítve: zsúfolt. Téma­körökkel, történelmi esemé­nyekkel, információval s fő­ként gondolatokkal zsúfolt. Olvasható a szerző több évti­zedes kutatómunkája és ed­digi könyvei összefoglalása­ként, s ugyanakkor munka­tervként is: számos szándé­kosan elvarratlan szál, sok vi­tára ingerlő tétel, s a 22 olda­las bibliográfiában is tükrö­ződő hihetetlen olvasottság, anyagismeret, amely azon­ban itt-ott mégis jövőbeli ki­egészítésre szorul. Nem cso­da, hogy a szegény kis könyvajánló ugyancsak kény­telen minduntalan írószer­számához kapkodni, hogy jegyzeteljen, mert úgy érzi, saját gondolatai is túlcsor­dulnak. A zsúfoltság szeren­csére nem vonatkozik a stílus­ra, amely áttekinthető, szel- lős, közérthető, a szó legjobb értelmében esszéisztikus. Lendvai előző munkáinak is az volt az egyik fő erénye, hogy egymástól látszólag tá­vol eső területeket rántott egymás mellé. (A Közép-Eu- rópa fogalom történeti vizs­gálódásába például a törté­neti földrajz szempontjait hozta be.) Ezúttal a történeti és a filozófiai megközelítés együttes alkalmazásának le­hetünk tanúi. A címbéli birodalmak a náci és a szovjet birodalmat jelentik, amelyek konkrét történelmi megvalósulásai voltak a Jó és a Gonosz küz­delmének; a vallásos gon­dolkodásban és az ebből ki­nőtt történelemfilozófiában ez a két erő harcol az embe­rért. (Persze a cím metafori­kusán értendő: csak a - bár­milyen - történelemfeletti erőben hívő történész foglal­kozhat avval, hogy mondjuk Hitler a Sátán küldötte volt. Az emberiség üdv-, illetve hanyatlástörténete és a tör­ténettudomány összeegyez­tethetetlen.) A négy nagy fe­jezet közül az első az eszka- tológiai téma történetét adja, Ágostontól Lutherig, majd a lutheranizmus máig tartó ha­tásáig. Erre épül az orosz- szovjet forradalomról, a go­nosz kommunizmusról szóló következő (benne a lenini és a sztálini forradalom elméle­te és gyakorlata), majd a harmadik fejezet, amely a fa­siszta ellenforradalmat tár­gyalja (benne Mussolini és Hitler elmélete és gyakorlata, ahol is az előbbi - mutatás mutandi -Leninnek, az utób­bi Sztálinnak van megfelel­tetve, párhuzamába állítva). A befejező rész (A Gonosz bi­rodalmai a tudományban és filozófiában) mindennek az összegzése egy magasabb - politikafilozófiai, történetfi­lozófiai és filozófiai - szin­ten, olyan fogalmak segítsé­gével, mint totalitarizmus, nyitott társadalom, egyéni fe­lelősség, kollektív bűnösség stb., Platóntól Marxon át Heideggerig. Mindezt egy szinttel lej­jebb bontva csupán felsoro­lom, hogy - a fentieken kívül - még mi mindenről esik komoly szó a könyvben: a két birodalom, a Jó és a Go­nosz birodalmának tana; a lutheranizmus, amely meg­alapozta a németség Nyugat és Kelet közötti határhelyze­tét; e határhelyzet végigkö­vetése, tulajdonképpen egé­szen napjainkig; a forrada­lom elmélete kapcsán eszka- tológia és társadalmi hala­dás, illetve eszkatológia és forradalom viszonya; a bol­sevik forradalom dióhéjban előadott története, Lenintől a szovjet tervgazdálkodáson át Sztálin antiszemitizmusáig; az ellenforradalom „lényege az eredetmítikus gondolko­dáshoz való visszatérés” (255. o.), ezért elméletének kidolgozói között első helyen szerepel Nietzsche (és olyan kritikusai, mint Lev Sesztov és Lukács György), majd Carl Schmitt és Spengler mint el­lenforradalmi mítoszok ki­alakítói, amelyeket aztán az olasz fasizmus és a német nemzetiszocializmus ültetett át a gyakorlatba; az ellenfor­radalom másik jellemzője, hogy „forradalom az ellenke­ző irányban: nem a premo- dernből előre a modembe, hanem a modemből vissza a premodembe”. (331.); Lenin „iniciatíváinak” Mussolini „iniciatívái” felelnek meg, amelyeket a sztálini, illetve a hitleri „elfajulás” követett. Ezt a sok mindent egyetlen folyamatos elbeszélésben nem lehetett volna elmonda­ni. Ezért Lendvai kitalált egy új műfajt: az általa kiválasz­tott és összefüggésbe helye­zett témákat a szakirodalom alapján tárgyalja, mégpedig úgy, hogy könyveket, tanul­mányokat ismertet, s ezeket kommentárral látja el. Van, ahol ez a kommentár csak egy-két bekezdés, s van, ahol külön tanulmánnyá terebé­lyesedik. Az ismertetett-ér­telmezett művek - melyek között vannak kézikönyvek, de vannak folyóiratokból előásott cikkek is - túlnyomó többsége egymást követi, egymásból következik és gyakran egymással vitázik. Lendvai ilyenkor rokonszen­vesen visszafogott, nem akar döntőbíró lenni eldöntetlen vagy eldönthetetlen tudo­mányos vitákban. A könyv emiatt rendkívül informatív (a 20-21. századi történe­lemmel foglalkozó minden bölcsész számára ajánlott ol­vasmánnyá tenném), hangja objektív. Ugyanakkor a „szubjektív” szerzői jelenlét - már az értelmezett művek kiválasztásában, s persze még inkább összefüggésbe állításában - végig érezhető, s ez teszi az olvasót is együttgondolkodó vitapart­nerré - s van min gondol­kodni. (Lendvai L. Ferenc: A Gonosz birodalmai. Budapest, Áron Kiadó, 2011, 595 oldal, 3900 forint) Fórum Társadalomtudományi Szemle A tartalomból: Lanstyak István Nyelvi problémák a szlovákiai magya Hoboth Katalin Szlovákiában Sándor Eloonora a kisebbség1 Lancz Attila Cuth Csaba jog és gyakorlata a. SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com A gonosz megértése

Next

/
Thumbnails
Contents