Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)
2011-10-08 / 233. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. OKTÓBER 8. Szalon 19 1 KORONG - 1 KÖNYV Érvágás, alternatívák nélkül H. NAGY PÉTER Bár William Harvey 1628- ban fölfedezte a vérkeringést, majd Antoni van Leeuwenhoek 1674-ben megpillantotta a vér korpuszkuláris szerkezetét (250-szeres nagyításban látva a vörösvérsejteket; sajátjait), a 19. századig az általános gyógymód mégis az érvágás, vagyis a vér megcsapolása volt. Ez olykor - finoman fogalmazva - a lehető legsúlyosabb következményekkel járt. Nézzünk erre gyorsan egy példát. 1799. december 13-án George Washington, az Egyesült Államok egykori elnöke a nátha tüneteivel ébredt. Nem aggódott emiatt, hiszen számtalan betegséget (pl. himlő, tüdőbaj, malária) és csatában szerzett sebesülést átvészelt már élete során. Éjszaka azonban rosszabbodott az állapota, s másnap hajnalban légszomjjal kelt fel. Még ekkor sem gondolt arra, hogy különösebb probléma lehet ebből. Washington jószágfelügyelője, Albin Rawlins melaszból, ecetből és vajból egy sűrű keveréket készített a beteg számára, melyet az alig bírt lenyelni. Ezután Rawlins eret vágott a gazdája karján, lecsapolt egyharmad litervért. Teltek az órák, de a tábornok állapota nem javult. Délelőtt három orvos érkezett hozzá, és helyesen diagnosztizálták a betegséget, amit a gégefedő duzzanatának és gyulladásának neveznek. James Craik, Washington magánorvosa kőrisbogárral kezelte védence torkát, ám mivel ez nem hozott javulást, eret vágott a betegen: fél liter vért csapolt le. Aznap még kétszer megismételte a műveletet, így összesen két liter vért távolított el a tábornokból. Később úgy tűnt, hogy a beteg jobban van, ám amikor ez átmenetinek bizonyult, az orvosok ismét eret vágtak rajta. Ez sem használt, a vérveszteség és a testnedvcsökkenés csak súlyosbította a helyzetet. Aznap, december 14-én éjszaka George Washington eltávozott az élők sorából. Mi okozta a halálát? Mivel az egykori elnököt egy nap leforgása alatt a benne keringő vér felétől szabadították meg, már akkor többen úgy vélték, hogy Craik és társai valójában elvéreztették a tábornokot, azaz tulajdonképpen megölték. Simon Singh és Edzard Emst Trükk vagy terápia? Kereszttűzben az alternatív gyógyászat című, több mint fontos könyvükben így kommentálják az esetet: ,A George Washingtonon végzett sorozatos érvágás (...) a hősies orvoslás és a betegeket ért ártalmas hatás iskolapéldája. A »hősies orvoslás« Idfejezés a magát heroikusnak tartó orvosra utal, pedig valójában az számított hősnek, aki túlélte a kezeléseket.” (128.) A történelem során persze voltak/lehettek olyan orvosok is, akik felismerték az érvágás káros hatásait. Részben ezzel a szituációval játszik el a Változások kora című film is, melynek főhőse, Robert Merivel (Robert Downey Jr.) orvosnövendék William Harvey tanítványa. Ez a tudományos kapocs annak ellenére lényeges elemét képezi a történetnek, hogy az elsősorban a léha Merivel politikai szövevényben betöltött szerepére fókuszál. És itt jön a képbe II. Károly (akit Sam Neill szenzációsan alakít), illetve a Stuart-restauráció időszaka (innen a film eredeti címe: Restoration), de ezzel most mégsem foglalkozunk. Mindössze a produkció két jelenetét elevenítenénk fel. A film elején Merivel rátermettségéről tesz tanúbizonyságot, amikor megérint egy dobogó/működő/eleven szívet (a bordatörés következtében kilyukadt mellkasba nem mernek benyúlni az „orvosok”); s kezében tarthatja a vérkeringés hajtómotorját. (Barátja, John [a kiváló David Thewlis] a halálos ágyán majd vissza is utal erre az epizódra, de ez most nem érdekes.) Később, amikor Robert időleges kegyvesztettként egy kvéker kórházban újrakezdi orvosi hivatását, s amikor az egyik páciensén (Meg Ryan) eret vágnak, megkérdőjelezi az eljárást. Főnöke a testnedvelméletre hivatkozva azt mondja, hogy „Látod, már nyugodtabb”, Merivel viszont így válaszol: „Hát persze, rengeteg vért vesztett.” Majd ekképpen folytatja: „Tényleg azt hiszed, hogy az érvágás segít?” S aztán megemlíti, hogy talán „más megoldást kellene keresni”. Nos, tökéletesen világos, hogy ez a hozzáállás viszi előre az orvostudományt; és mellesleg az is kijelenthető, hogy egy Merivelhez hasonló figura - később - bizony megmenthette volna George Washington életét... De ez csak a dolog egyik oldala. Az utóbbi párbeszédnek - jelen esetben - jóval nagyobb jelentőség tulajdonítható, mert nyitva hagyja, hogy mi is lenne az a „más megoldás”. Ez pedig igen könnyen félreérthető álláspont. Napjaink egyik legnagyobb tévhite ugyanis, hogy alternatív gyógymódokhoz kellene fordulnunk, mintha létezne alternatív biológia. Ez márpedig nem létezik. De hogyan győződhetünk meg erről? Nagyjából úgy, ahogy Simon Singh és Edzard Ernst ezt megtette. Nézzük röviden a koncepciót. „Szeretnénk feltárni az igazságot a hivatalos orvostudomány birodalmán kívül eső, ám számos beteg szemében egyre vonzóbbá váló keverékekről, krémekről, tablettákról, tűkről, masszázsról és energiaátadás- ról” - írja a szerzőpáros a könyv bevezetőjében. (12.) De feltárható-e az igazság? Mindazok számára valószínűleg igen, akiknek nem fűződik érdekük ahhoz, hogy a vizsgálatok előtt eldöntött legyen a végeredmény. Singh és Ernst ennek érdekében példás szigorral közelítenek a kérdéskörhöz, s csakis a bizonyítékokra épülő orvostudomány adatait fogadják el egy-egy terápia hatékonyságának kiderítésekor. Több mint 30 alternatív gyógymódról értekeznek, több ezer kutatási eredmény alapján. Majd így fogalmaznak: „Miután megpróbáltunk egyszerre nyitottak és szkeptikusak lenni, és megvizsgáltuk a legjobb bizonyítékokat, általános következtetésünk meglehetősen egyértelmű. Az alternatív gyógyászat legtöbb formája vagy nem bizonyított hatású, vagy bizonyítottan hatástalan, a terápiák egy része pedig ártalmas is lehet a beteg számára.” (324.) í Két Oscor-dtjjo! 1 kitüntetett alkotás! Č \ NIC IVLLLlüN \I T OZÁSOK s£)RA Simon Singh A Nagy Bumm és A nagy Fermat-sejtés sikerkönyvek szerzője Edzard Ernst Trükk vagy TERÁPIA? Kereszttűzben az alternatív gyógyászat PARK KÖNYVKIADÓ A sok-sok ide vonatkozó részlet taglalása helyett nem árt hangsúlyozni valamit. Az utóbbi időben kismillióan gyanakvással kezelik a bizonyítékokra épülő orvostudományt. (Termékeny táptalaj ez pl. az összeesküvés-elméletek kedvelői számára.) Azt mondják, olyan hatalmi intézményhálózat ez, amelynek célja, hogy kizárja az alternatív, ám hatásos gyógymódokat ajánló kívülállókat. Valójában ennek pontosan az ellenkezője igaz, hiszen „a bizonyítékokra épülő orvos- tudomány éppen hogy megkönnyíti a kívülállók megszólalását - minden hatásosnak bizonyuló kezelést elfogad, függetlenül attól, hogy ki áll mögötte, vagy mennyire tűnik különösnek”. (38.) Ebből a szempontból az érvágásról elmondható, hogy bár egyedi esetekben, utolsó mentsvárként, csökkentheti a szívelégtelenség okozta vizesedést, a vizsgálatok eredményeinek hatására az orvosoknak mégis szakítaniuk kellett ezzel a gyakorlattal. A lényeg ugyanis az új bizonyítékok iránti nyitottságon van, s ha ez nem így volna, még ma is eret vágnának. Merivel- nek ezért volt igaza (a fent említett filmjelenetben), Singh és Ernst pedig ezért tudják alátámasztani (könyvükben), hogy az alternatív terapeuták többsége akkor is folytatja tevékenységét, ha a kezelései hatékonyságát már régen megcáfolták, és nem érdekli, hogy az általa végzett beavatkozás biztonsá- gos-e. Éppen ezért a szerzőpáros joggal hívja fel arra is a figyelmet, hogy amennyiben a tudományos normákat „a jövőben sem alkalmazzák az alternatív gyógyászat különböző ágazataira, akkor a homeopaták, az akupunktúrával kezelők, a csontkovácsok, a herbaiisták és egyéb alternatív terapeuták továbbra is le fognak csapni a társadalom legkétségbeeset- tebb és legkiszolgáltatottabb tagjaira, hogy kifosszák és hamis reményekkel áltassák őket, sőt veszélyeztessék az egészségüket”. (334.) Tehát ez bizony más értelemben is igen nagy érvágást jelent... 225 éwel ezelőtt hunyt el Madagaszkáron: sírja ma már nincs meg, de emlékét több utca- és helynév, valamint emlékmű is őrzi Benyovszky-emlékkonferencia Budapesten VESZTRÓCZY ZSOLT Az 1970-es években készült Vivát Benyovszky című filmsorozatnak köszönhetően Benyovszky Móric neve, kortársaival ellentétben ma nem ismeretlen a magyar és a szlovák közvélemény előtt. Hányatott élete során négy kontinensen fordult meg, halála pedig éppen 225 évvel következett be, így az évforduló alkalmából nemzetköziemlékkonferenciát rendeztek az Országos Széchényi Könyvtárban magyar, szlovák, lengyel és francia előadók részvételével. Gróf Benyovszky Móric nagy valószínűséggel 1741. szeptember 20-án született a Nyitra megyei Verbón, és a családi hagyománynak megfelelően katonai pályára lépett. Apja halála után sógorai ki akarták forgatni örökségéből, mire ő fegyverrel szerzett érvényt jogainak. Elűzött rokonai erre Bécsbe menekültek, bevádolva őt az udvarban mint lázadót és kurucot. A királynő, Mária Terézia emiatt vizsgálat nélkül megfosztotta a birtokaitól és száműzte birodalma területéről, a gróf egy Lengyelországban élő rokonához menekült. Az 1760-as években többször is ellátogatott Nyugat-Európá- ba, főként a tengeri hatalomnak számító Hollandiába és Angliába, útjain a hajózás fortélyaival is megismerkedett. Közben megnősült, 1768-69-ben részt vett a lengyelek szabadságküzdelmében, de az oroszok elfogták s Szibériába száműzték. 1771 tavaszán felkelést szervezett a száműzöttek között, és egy zsákmányolt hajón sikerült elhagyniuk Oroszországot. Útközben számos kalandban volt részük, míg Ázsia, majd Afrika megkerülésével meg nem érkeztek Európába. Benyovszky ekkor francia szolgálatba lépett; egy madagaszkári expedíció vezetését bízták rá. A sziget az európaiak számára addig ismeretlen területnek számított. Madagaszkáron francia telepet alapított, felfedezőutakat vezetett a sziget belsejébe, a malgas bennszülöttekkel pedig úgy megbarátkozott, hogy azok királyukká választották. Uralkodóként alkotmányt adott népének, és országát modernizálni akarta, de a francia ellenállás miatt végül kénytelen volt elhagyni a szigetet. Közben Bécsben amnesztiát kapott, így hazatérhetett. Európaiakból légiókat akart szervezni a függetlenségükért harcoló amerikaiak támogatására, ám ők ismeretlen okokból végül visszakoztak. 1785-ben visszatért Madagaszkár szigetére, ahol a franciákkal vívott ütközetben esett el 1786. május 23-án. Emlékiratai már az 1790-es években megjelentek angol, svéd, holland, lengyel, német és francia nyelven. A konferencia előadói ezt a fordulatokban gazdag, rendkívüli életutat több szempontból is bemutatták, gyakran ellentmondva a ma élő romantikus Benyovszky-képnek és egymásnak. Szó esett élete fehér foltjairól, családjáról, birtokvitájáról sógoraival, katonai tevékenységéről, kamcsatkai szerelméről, utazásairól, gazdasági tervéről, madagaszkári királyságáról, ott található emlékeiről, a lengyel irodalom róla alkotott képéről és a Benyovsz- ky-kutatás jelenlegi állásáról is. Ki volt tehát ez az ember? A kérdés továbbra is megválaszolatlan maradt, a konferenciának viszont sikerült emberközelbe hoznia Benyovszky Móric alakját, reális képet adva erről a gyakran romantizált személyiségről.
