Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)
2011-10-01 / 227. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2011. OKTOBER 1. KÁVÉZÓ 17 V olt néhány hamis vád, amelyet felhoztak ellene. A második világháború alatt egy pesti náci tiszt menyasszonya. Prostituált. Kommunista kollaboráns. 1951. február 9-én, amikor rejtélyes körülmények között elhagyta az országot, már „kellemetlen hírű magyar színésznő” volt. Addig viszont, a távozását megelőző években igazi sztárként, dívaként ünnepelték. A magyar színpad legtöbb vágyat kavaró vampja volt. Karády Katalin 1939 és 1948 között 24 filmet forgatott. Ebből kilencet 1942-ben. Mélyen búgó, érzéki hangjával, fájó, epekedő, szerelmes dalaival, izgalmas életével, testre szabott szerepeivel, kettős énjével, új divatot teremtő frizurájával végérvényesen beírta magát a magyar kultúrtörténetbe. A legenda szerint egy szombathelyi fellépése után orosz katonai járművön érkezett Bécsbe. Kézenfekvő volt a döntés: Ausztria a szovjet megszállási övezet része volt. Bécs után Salzburgba, majd Svájcba, onnan pedig Brüsszelbe vezetett az útja. 1953- ban aztán Brazíliába, Sao Paulóba költözött, ott nyitott divatáruboltot. Nemrég nyilvánosságra került washingtoni kormányzati feljegyzések szerint a Kennedy fivérek korábbi közbenjárására kapta meg a beutazási engedélyt Amerikába, s így telepedett le 1968-ban New Yorkban, ahol kalapszalont vezetett. Huszonkét évig, 1990 februárjában bekövetkezett haláláig ott is élt, anélkül, hogy egyszer is hazalátogatott volna. Végakaratának megfelelően Budapesten temették el. Emléke azóta sem halványul. A legenda él, és élni akar. Kámán Tibor vállalkozó bizonyára erre alapozva döntött úgy, hogy megvásárolja az Amerikából hazahozott Karády-hagyatékot. S bár őt magát is megperzselte a díva mindmáig kifiirkészheteden egyénisége, a relikviák további sorsa egyértelmű volt: bemutatni, kiállítani valamennyit, hogy így őrizze-ápolja a vamp emlékét. Különös múzeum nyílt nemrég a budai Lövőház utca elején, a Moszkva tér (új nevén: Széli Kálmán tér) közelében. Karády Katalin Múzeum Kávéház - hirdeti a homlokzat. Hangulatos hely, kellemes légkör, szép belső zugok. Csalódik, aki a múzeumot szó szerint veszi, az inkább kávézó, a művésznő életének dokumentumaival, személyes tárgyaival. „Még nincs itt a teljes hagyaték - mondja Péter Zsolt, a hely művészeti vezetője. - A nagyobb bútorok, Karády ágya, asztala egyelőre a tatai Esterházy-kastélyban van. A hagyatékot Karády egykori öltöztetőnője, a vele szökött Mohácsi Ilona itthoni rokonaitól szerezte meg Kámán Tibor. Nevezett hölgy családja az államnak, pontosabban a Színháztörténeti Intézetnek is felkínálta a hagyaSomogyi Tibor felvételei tékot, de mivel színháztörténeti vonatkozásuk nincs a relikviáknak, hiszen személyes, használati tárgyak, nem pedig színpadi, filmbeli kosztümök vagy fellépő ruhák, az Intézet nem vásárolta meg őket. így kerültek Tibor birtokába, aki mindent megvett. Mind a 186 tételt.” Nincs szüksége idegenvezetőre a Karády-rajongónak. Itt minden tárgy magáért beszél. Körben a falakon: korabeli plakátok. Egy szív megáll, Halálos csók, Machita, Opiumkeringő, Kísértés, Halálos csók, Ne kérdezd, ki voltam, Szinusz, A szűz és a gödölye, Halálos tavasz - Karády jól ismert arcai. Karády a kávézóban Vitrinekben kedvenc porceláncsészéje, kiskanala, Babucikámnak feliratú, édesanyjától kapott cigarettatárcája, mindjárt a bejáratnál a gyűjtemény talán legértékesebb darabja: Karády aranylánca, amelynek medálján egy sokat sejtető felirat: Tegnap, ma, holnap. Filmcím, de nem az ő filmjéé. Sophia Lorené. Vittorio de Sica rendezte 1963-ban. Vígjáték a javából, Karády még csak hasonlót sem forgatott. Ez talán nem is az ő műfaja volt. Az ő egyéniségéhez a vágyódással, szenvedéssel teli szerelmi drámák illettek. Amerikai fellépéseinek falragaszaiból is látható kettő. New York-i és vancou- veri szerepléseit hirdetik. Krencsey Marianne előadóművész (Makk Károly Liliomjának bájos Mariskája) és Carelli Gábor, a Metropolitan Opera művésze társaságában szerepel az egyik helyen, Szörényi Évával, a Nemzeti Színház egykori nagy tragikájával a másikon. Két lámpája is a falon, üvegszekrényben prémgalléros pézsmabundája, selyemsála, mellette piros bár- sonyhuzatú széke, odébb egy másik márványlapú asztalka, kisszékkel, talán cipőhúzáshoz használta. Régi nagylemezek, féltve őrzött borítók, festett Karády-portrék. Már csak a leghíresebb fotó hiányzik: Inkey Tibor csodás, immár kultikus felvétele, amelyen a színésznő tenyerébe támasztja állát, s ujjai között hamvadó cigarettavég. S ha már ez is meglesz, talán egy hoszszú szárú szipka is bekerül a gyűjteménybe, amely elválaszthatadan Karády egyéniségétől. Kámán Tibor annak is utánajárt, mi volt Karády kedvenc süteménye. Egy kávézóban az sem lehet hiánycikk. A Sacher-tortához hasonló kakaós-lekváros sütemény titkos recept alapján készül, Karády-szeletet csak itt ehet az ember. Ez elválaszthatadan a hely szellemétől. ,Az asztalok üveglapjai alá és bőrbe kötve régi fényképeket, Karádyról szóló újságcikkeket teszünk - sorolja terveit Péter Zsolt. - Most válogatom az anyagot, amelynek jelentős részét restaurálni kell. Pódiumbeszélgetések is lesznek majd a kávézóban. Azokat hívjuk meg, akik személyesen ismerték őt, kapcsolatban voltak vagy forgattak, felléptek vele, s még beszélni tudnak róla. Mednyánszky Ági és Kovács Erzsi már elfogadták a meghívásunkat. A gyűjtemény is állandóan gazdagodik. Hanglemezeket, könyveket kapunk. Ezeknek nincs muzeális értékük, de elfogadjuk őket.” „Hiába menekülsz, hiába futsz, A sorsod elől fúrni úgyse tudsz. Karády egyik leghíresebb dalát hallom, már útban a Széna tér felé. Hátranézek. Még látom a kávézó zöld, brazil márványát. Karády díszsírhelye a Farkasréti temetőben. Aki „találkozni” akar vele, az a kávézóba menjen. Lövőház utca 16/B. Szabó G. László
