Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)

2011-10-06 / 231. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. OKTÓBER 6. Közélet-hirdetés 3 Ján Sýkora: az egészségügyi miniszter tervei azt jelentik, hogy az emberek által befizetett járulékokból jutna nyereséghez egy szűk vállalkozói réteg „A kórház ne legyen részvénytársaság” Ján Sýkora, a pozsonyi gyermekkórház aneszteziológusa, osztá­lyán az orvosok 97 százaléka felmondott (Képarchívum) A felmondásukat benyúj­tó kórházi orvosok veze­tőivel, az orvosszakszer­vezet vezetőivel lehetet­len interjút egyeztetni. Egyik kollégájukat, Ján Sýkora aneszteziológust ajánlották interjúalany­nak, aki szintén beadta a felmondását, de vele is csak e-mailben lehetett interjút készíteni. SÁNDOR RENÁTA MÓZES SZABOLCS Az ön munkahelyén az orvosok hány százaléka mondott fel? A pozsonyi Dérer Gyermek- kórház aneszteziológiai és in­tenzív osztályán 31-ből 30 or­vos, vagyis 97 százalékuk. Mi lesz, ha a miniszter nem tesz eleget a követelé­seinek, és december elsejé­től valóban elmennek az or­vosok a kórházakból? Összeomlik a kórházi be­tegellátás? Ha a miniszter úr folytatni akarja a kórházak részvény- társasággá átalakítását, akkor távozunk, és valóban össze­omlik a betegellátás. El tud képzelni egy kórházat orvo­sok nélkül? Én nem. Az Orvosok Szakszerveze­te (LOZ) magasabb bérekért harcol, ami részben érthető. De a kórházak részvénytár­saságokká való alakítása el­len is tiltakoznak. Az egész­ségügyi minisztérium azt ál­lítja, hogy az átalakításnak köszönhetően a kórházak kénytelenek lesznek átlát­hatóan gazdálkodni, így több lesz a pénz. Miért nem tetszik önöknek a transz- formáció? Hangsúlyozni szeretném, hogy ez az orvosok akciója, nem a szakszervezeté, csak a szakszervezet égisze alatt tör­ténik. Másodsorban, a tilta­kozás célja nem elsősorban a béremelés. A legfontosabb ok, amiért odáig elmentünk, hogy készek vagyunk távozni, az az, hogy nem értünk egyet azzal, ahogy az állam át akar­ja alakítani az egészségügyi rendszert. Veszélyes ugyanis az, hogy nem akar felelőssé­get vállalni az állampolgárok egészségéért. Az emberek adót és járulékokat fizetnek, tehát az állam köteles az egészségügyi ellátásukról gondoskodni, azonban ezt a részvénytársaságok nyakába varrná. Az a célja, hogy a kórházakat részvénytársasá­gokká alakítsa, amelyek majd nyereséget termelnek, és a páciensekre osztaná a nyere­ségtermelők szerepét. így te­hát a pénz nagy része, ame­lyeket az állampolgárok egészségbiztosításként befi­zetnek, nyereséggé válik azok számára, akik ezt a változást akarják. A kormány és a par­lament pedig ezt sajnos tá­mogatja, vagyis az olyan nye­reségképzést, amelyet nem a gyógyításra fordítanak. Az egészségügyi ellátásról szóló törvény szerint az állampol­gár köteles fizetni az egész­ségbiztosítást, és a kórház ezért számára ellátást nyújt. De a törvény arról már nem rendelkezik, hogy a biztosító köteles teljes mértékben meg­fizetni a kórháznak a beteg­nek nyújtott szolgáltatásokat, így a beteg ki van szolgáltat­va az egészségbiztosítók ké- nye-kedvének, azok meg a sa­ját gazdasági céljaikat köve­tik, ennek érdekében például egészségügyi intézményeket szüntetnek meg. A sajtóban mindenütt azzal foglakoznak, hogy a kórházak tartoznak a Szociális Biztosítónak. Csak­hogy ez az adósság épp azért halmozódik fel, mert a bizto­sítók nem fizetnek meg min­den elvégzett beavatkozást, ellátását, amit a jogszabály előír. Paradox módon tehát minél több szolgáltatást nyújt a kórház, annál nagyobbak lesznek a tartozásai. Ez a fő oka az elégedetlenségünk­nek. Mi, orvosok, a változá­sok mellett vagyunk, de a rendszerszerű változás mel­lett. Amit a minisztérium akar, az a kórházak privati­zációja, amit viszont ellen- zünk. A minisztérium által szorgalmazott átalakítás sze­rintünk nem más, mint egy lépés az olyan rendszer ki­építése felé, amelyben az ál­lampolgárok pénze adó és já­rulékok formájában nyeresé­get hoz egy szűk vállalkozói csoportnak. A minisztérium szerint azoknak a kórházaknak, amelyek már részvénytársa­ságként működnek, nincse­nek adósságaik, a bérek pe­dig magasabbak, mint a többi kórházakban. Miért nem győzte meg önöket ez az érv? A tárca érveiből semmi sem igaz. Csak a kardiológiai köz­pontok nem termelnek adós­ságot, mert nekik az egész­ségbiztosítók a valós költsé­geket fizetik, az elvégzett be­avatkozások reális árát. Más­részt még ezekben a közpon­tokban is megszabtak a bizto­sítók egy felső határt. Ez azt jelenti, hogy csak annyi bete­get látnak el, amennyi ebbe a keretbe belefér. A több páci­ens gyógyítását elhalasztják, vagy máshova küldik őket. Az orvosszakszervezet gyakran hangoztatja, hogy az egészségügy nem üzlet, ott nincs helye a nyereség­nek. Ám a gyógyszergyár­tók vagy a gyógyszertárak is termelnek nyereséget, ez ellen senki nem tiltakozik, sőt a rendszernek ez a ré­sze működik a leghatéko­nyabban. A gyógyszergyártók és for­galmazók vállalkozását nem az egészségügyi járulékokból, adókból fizetjük, ezért nem látom okát, hogy ez ellen til­takozzunk. Az egészségügyi ellátást viszont mi, állampol­gárok a saját zsebünkből fizet­jük, ezért igenis érdekel, ha valaki ebből a pénzből nyere­séget akar csinálni és azt nem az egészségügyre fordítja. Az Orvosok Szakszerveze­te legutóbb a Dzurinda- kormány idején szervezett tiltakozó akciót, Robert Fico kormányzása alatt nem. Önök szerint Fico idejében minden rendben volt, nem voltak gondok az egészség­ügyben? Az Orvosok Szakszervezete nem kapcsolódik egyetlen po­litikai párthoz sem. Ezek a mi saját követeléseink. Az orvo­sok és a betegek helyzete kényszerít minket arra, hogy megtegyük ezeket a lépése­ket, hogy meggyógyítsuk a beteg rendszert. Hogy így döntöttünk, annak az az oka, hogy a rendszert eddig a poli­tikusok gyógyították, olyan recept alapján, amely úgy­mond megfelelt egyik vagy másik politikai pártnak és az ágazatban dolgozó jelöltjeik­nek. Mi azonban azt akarjuk, hogy a politikusok teljesítsék az állampolgárokkal szembe­ni kötelességüket. Nem aka­runk semmi mást, csak hogy a politikusok munkájának eredménye az állampolgárok egészsége legyen, ne pedig az egészségbiztosítók és vállal­kozói csoportok nyeresége. Sokan vetik az önök szemére, hogy nem szólal­tak meg akkor, amikor a volt kormány alatt a kór­házak tovább halmozták adósságaikat. A törvényt, melynek alap­ján a kórházakat részvénytár­saságokká alakítják, gyorsított eljárásban fogadta el a parla­ment, anélkül, hogy az állam­polgárok és mi, orvosok hoz­zászólhattunk volna. Az egészségügy helyzete szerin­tünk válságos, és mivel a mi­niszter ignorálja a vélemé­nyünket, a tiltakozásnak ezt a formáját választottuk. Ugyanúgy, mint cseh kollégá­ink. Szerintünk ez, tekintettel az ágazat helyzetére, teljesen helyénvaló. A miniszter azzal érvel, hogy a transzformáció­nak folytatódnia kell, mert törvény írja elő. De ha ez a törvény az állampolgárok el­len van, akkor meg kell vál­toztatni. A törvénynek ugyan­is a polgárok akaratát kell ki­fejeznie és az érdekeiket szol­gálni, és nem a miniszterét vagy egy szűk csoportét. A LOZ azt állítja, az egészségügy helyzete 20 év óta megoldatlan. Miért pont most adták be felmondásu­kat? Mert pont most indult el az egészségügy privatizációjának első fázisa. Következő követelésük az egészségügyi intézmények adósságának rendezése. Úgy vélik, az állam ismét el­engedheti a kórházak adós­ságát anélkül, hogy az adós­ságot termelő rendszeren változtatna? A kórházak eladósodása egy olyan szókapcsolat, mely nem fejezi ki, miért hiányzik a pénz az egészségügyben. Azért nincs elég pénz, mert a biztosítók nem fedezik a be­avatkozások teljes költségét. Ez csak a probléma egyik ré­sze. A másik tényező, ami hat az intézmények finanszírozá­sára, a vezetőség munkája. A menedzsmentet a minisztéri­um irányítja, minden 10 ezer euró fölötti vásárlást a minisz­ternek kell jóváhagynia. Az orvosoknak nincs beleszólá­suk abba, melyik biztosítóval kötünk szerződést. Mindezek következményét viszont ne­künk kell megoldanunk, s er­re a páciensek fizetnek rá. Azokban a régiókban, ame­lyekben a biztosítók vagy a minisztérium döntése értel­mében bezártak bizonyos kórházi osztályokat, a pácien­seknek már most több tucat­nyi kilométert kell utazniuk a kezelés után. Ha az állam megengedi, hogy a polgárok egészségi állapotával szem­ben az intézmények gazdasá­gi hatékonysága élvezzen előnyt, akkor idővel a szegé­nyebb rétegek számára elér­hetetlen lesz az alapellátás. Ha a részvénytársasággá ala­kított kórházakat idővel pri­vatizálnák - ami reális fenye­getés -, az államnak már nem lesz hatása arra, hogy az in­tézmények milyen feltételek mellett nyújtsanak ellátást. Ráadásul magánkézbe kerül­nének a kórházi épületek, be­rendezések, amelyeket mi mindannyian fizettünk és ezért minket kell szolgálniuk. Az orvosok alapfeladata min­dent megtenni azért, hogy minden ember a lehető leg­jobb ellátást kapja. Éppen ezért jelen helyzetben úgy döntöttünk, mindannyiunk - páciensek, orvosok - érdeké­ben fogunk kiállni, mint pol­gárok. Azt állítja, ha nem válto­zik meg a biztosítók részé­ről a térítés módja, akkor nem fog semmi sem javulni az egészségügyben. Miért? A biztosítók nem fizetik ki a kezelés teljes árát. Ez olyan, mintha egy autógyár 10 ezer euróért gyártana egy gépko­csit, de 4 ezerért árulná. El tudják képzelni, ez hogyan működne? Én nem. És pont így „működnek” a kórházak. Mit ért a LOZ az alatt, hogy be kell tartani a mun­katörvénykönyvet? A 48 órás munkahetet kell betartani. Vannak olyan kór­házak, ahol az orvosok 32, vagy még több órát töltenek egyfolytában a kórházban. Abban az esetben, ha a minisztérium mégis enged, visszavonják a felmondáso­kat. Biztos benne, hogy a kórházak vezetői visszave­szik önöket? Egyetlen távozni készülő orvos sincs egyedül, mindenki mögött ott áll több mint 2400 kollégája. Az összes felmon­dást egyszerre vonjuk vissza, vagy egyet sem. Vagy úgy vé­lik, sok orvos van a kórházak­ban? Akkor miért nem lát hozzá a miniszter a kórházi orvosok számának csökkenté­séhez? Miért akarja minden­áron privatizálni a kórháza­kat? A minisztérium már jelez­te, a transzformációból semmiképpen nem enged. Mit tesznek, ha magasabb fizetést ajánlanak önöknek, de a transzformációt nem állítják le? Visszavonják felmondásaikat? Akciónk főként az egész­ségügy privatizációjának megállításáról szól. A maga­sabb fizetésekről szóló mi­niszteri ígéreteknek semmi érvényük sem lesz, ha keres­kedelmi társaságokká alakít­ják át a kórházakat, mert fö­löttük a minisztérium elveszti mindennemű ellenőrzését. ÚJRA NŐ A HAJ Az üzenetet Stano küldte általunk Arankának Mia- vára, Katalinnak Túróc- szentmártonba, Péternek Nagyszombatba, akiket bánt, hogy hull a hajuk. Stano urat mindaddig za­varta, hogy gyorsan fogy a haja, magasodik a homlo­ka, amíg nem találkozott a speciális SALON TEXTURES készítményekkel, a 23 eu- rós (692 korona) sampon­nal és a 16 eurós (482 koro­na) kondicionálóval, ame­lyeket már két hónapja használ, és nem győz elég­gé dicsérni. Elküldte a cí­met is, ahol ezek a készít­mények utánvéttel is meg­rendelhetők. Ez a: KVATROFIN s. r. o., Kúpeľná 33., 932 01 Veľký Meder, tel.: 031/555 1343 MP91100581

Next

/
Thumbnails
Contents