Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)
2011-09-06 / 206. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. SZEPTEMBER 6. Vélemény és háttér 7 Lehet, hogy olyan információkról van szó, melyeket a szűkebb nyilvánosság nyílt titokként kezelt WikiLeaks újratöltve Amíg az amerikai nagykövetségek és diplomaták bizalmas jelentéseit bemutató WikiLeaks anyagai csak apránként csordogáltak, nehezen lehetett állást foglalni Julian Assange „lázadó” weboldalával és az azon megjelenő anyagokkal kapcsolatban. TOKÁR GÉZA Augusztus harmincadikán aztán változott a helyzet: a nyilvánosság egyik pillanatról a másikra hozzájutott a teljes archívumhoz, cenzúra és javítás nélkül. Benne mintegy ezerkétszáz szlovák vonatkozású jelentéssel, ami egy darabig biztosan foglalkoztatja a sajtót. Már ha a média jól végzi a dolgát. A WikiLeaks által kibocsátott jelentésekkel kapcsolatban kétféle nézet uralkodik: a rajongók szerint az anyagok új, máshol nem elérhető információkat tartalmaznak, a szkeptikusok pedig úgy vélik, közismert tények újrahasznosításairól lehet szó, az amerikai diplomaták magánvéleményével körítve. A teljes szlovákiai dokumentáció felületes átfutása után el lehet mondani, hogy mind a két fél kijelentéseiben van némi igazság. A jelentések komoly része azzal a céllal készült, hogy tájékoztassa az amerikai nagykövetséget és a külügyet az aktuális történésekről. Újságcikkekre hivatkoznak, nyilvános értesüléseket öntenek közérthető formába, de egy politikában tájékozott olvasónak semmi újat nem nyújtanak. Nem mások, mint belső használatra szánt hírlevelek. A jelentések másik csoportjának viszont van némi hozzáadott értéke is: azokról a dokumentumokról van szó, melyek a diplomaták bizalmas beszélgetésein megszerzett információit tartalmazzák, vagy belsős kormányadatokon alapulnak. A WikiLeaks ezeket az anyagokat is szép számban jelenítette meg, és bár komoly részük meglehetősen unalmas külföldi témákkal foglalkozik, jócskán akadnak belpolitikai és gazdasági kérdé- seketfeszegetőjelentések. Ezer dokumentumot feldolgozni nagy munka, Szlovákiában is csak apránként kerülnek felszínre az amerikai nagykövetség információin alapuló képzelt vagy valós botrányok. Miféle kínos ügyek? Már felületes átolvasás után is találunk gyöngyszemeket. Ön tudta például, hogy Richard Sulik az SaS megalapításakor az amerikai nagykövetség szerint minden tagnak kiosztott egy papírt arról, mennyivel fogja az érintett személy támogatni a megalakuló pártot (harminctól tízezer euró- ig)? És azt, hogy az Egyesült Államok diplomatái készpénznek vették; Rudolf Zajac 2004-es félresikerült egészségügyi reformjához úgy vásárolták meg a képviselők támogatását a Penta csoporthoz valószínűleg erősen köthető gazdasági körök? Az viszont kimondottan megnyugtató, hogy az amerikaiak pontosan tisztában voltak azzal, miként próbálja meg szabotálni Peter Labaš orvos szakértő és Dobro- slav Tmka főügyész a Maiina Hedvig ellen indított eljárás gyors lezárását. És csak találomra lapoztunk bele a „bizalmas” jelzővel ellátott aktákba. Lehet, hogy minden esetben olyan információkról van szó, melyeket a szűkebb, hozzáértő nyilvánosság nyílt titokként kezelt. A WikiLeaks akkor is elérte, hogy a nyílt titok egyáltalán ne maradjon homályban - és ez már jelent valamit. Az idegen kultúrák közül főként a német hatott ránk és leginkább a nyelven keresztül Oktatásügyi mellényúlás HORBULÁK ZSOLT Az Európai Stabilitási Paktum kérdését már szinte minden oldalról körbejárták, és megírták, miért lenne számunkra előnyös, avagy előnytelen. Nem csoda, hogy ilyen publicitást kap, bár alapvetően külpolitikai kérdés, a belpolitikának is az egyik neuralgikus pontja lett. Az euróvédőfal dilemmájához hozzá lehet szólni egy teljesen más, mégis igen aktuális szemszögből. Szeptember eleje van, kezdődik az új tanév. Eugen Jurzyca oktatási miniszter egyik reformjavaslata, hogy az angolt tegyék kizárólagos kötelező nyelvvé az eddig hagyományosan vele párhuzamosan választható német nyelv helyett is. Habár a háttérben meglelhető a racionalitás, az angol ismerete valóban nagyon fontos, de távolról sem egyedülállóan szükséges. Európa továbbra is a nyelvek kontinense. A terv nyilvánosságra hozatala után nem sokkal a németek is kifejezték csalódottságukat. Mi, Szlovákia nem államnyelven beszélő lakosai jól tudjuk, mennyire fontos a nyelv- ismeret, és milyen sokat számít, ha valakihez az anyanyelvén tudunk szólni. Ha belenézünk térségünk múltjába, láthatjuk, hogy elvitathatatlan a német nyelv szerepe. A világ első német egyetemét, a Károly Egyetemet Prágában alapították. Krakkó vagy Boroszló pontosan olyan Hanza-városok voltak, mint Bréma vagy Hamburg. A középkori Magyarországon gyakorlatilag minden várost a betelepülő német telepesek alapítottak vagy virágoz- tattak fel. De még a 19. század pánszláv kongresszusain is a német volt a közvetítő nyelv. Tény, hogy az idegen kultúrák közül főként a német hatott ránk és leginkább a nyelven keresztül. Azt is megszoktuk, hogy a német és az angol a Du- natáj egyenrangú idegen iskolai nyelvei. Akárhogy alakuljon is az eu- rózóna sorsa, Németország Európa egyik vezető gazdasági hatalma marad. Jelenleg érdeke, hogy az euró fennmaradjon, nekünk pedig szintúgy érdekünk, hogy mi is használhassuk. Ha valami miatt mégis kiesne pár ország az eurózó- nából, Szlovákia is könnyen közöttük lehetne. Nem is azért, mert képtelen tartani a lépést a többi fejlett tagországgal, hanem mert egyszerűen jelentéktelen. Emlékezzünk csak, pár évvel ezelőtt mit mondtak sokan a NATO-, illetve az Európai Unióhoz való csatlakozásról? Csak rá kell nézni a térképre! Az euroat- lanti kötődés kapcsán talán nem kellene a véletlenre alapozni az ország sorsát. Maradjon a német továbbra is kötelezően választható nyelv, járjunk a németek kedvében ezen a nemes módon! Jó haszna lehet gazdasági oldalról is. KOMMENTAR Romákért vagy ellenük? NAGYANDRÁS Csehország az elmúlt pár nap alatt már a második romaellenes tüntetést élhette meg. Az első alkalommal Rumburk városában elégelték meg a romák bűnözését, majd az elmúlt hétvége során szerveztek hasonló tüntetést Varnsdorfban. Mindkét nyugat-csehországi városban hasonló forgatókönyv alapján gyűltek össze a népek. A helyi cigány közösség bizonyos tagjai által elkövetett rendbontást, lopást, verekedést, támadást kihasználva, szélsőséges politikusok által támogatott szervezők a saját kezükbe kívánták venni a probléma megoldását. Mindkét városban több száz fős tömeg verődött össze, melynél nem lehetett pontosan tudni, vajon a romák lakta bérházakhoz közeledve valóban csak tüntetni, esetleg ijesztgetni akarnak, vagy a rendőrség hiányában akár lincselésre, vagy a középkort idézve a cigányok elkergetésére is képesek lettek volna. Mindkét tüntetésről készült videókat nézve tisztán látható, hogy a cigányellenes tüntetők már régen nem csak szkinhedek és futballhuligánok. Lehetett látni közöttük nyugdíjast, tinédzser lányokat, de komplett családot is. Úgy tűnik, Közép-Európában lassan már mindegy, milyen erős a szélsőjobb, szinte bárhol fel lehet tüzelni az embereket, hogy a szociális ellátórendszer elégtelen működéséből és bizonyos roma csoportok beilleszkedésre képtelen életstílusa miatt rasszista tüntetéseket hozzanak össze. Nyugat-Csehország határ menti területein valóban kezdenek gettósodni a romák, s a politikusok sem helyi, sem országos szinten nem tudnak mit kezdeni a problémával. A forgatókönyv kísértetiesen hasonlít a magyarországi eseményekre, s valószínűleg csak hónapok kérdése, mikor lesz az első hasonló esemény Szlovákiában is. Az, hogy nálunk eddig nem volt komolyabb incidens, valószínűleg annak köszönhető, hogy Szlovákiában a szélsőjobbosok szerencsére teljesen amatőrök és/vagy buták is. Ez persze nem jelenti azt, hogy a kérdéssel nem kellene foglalkozni. Még a rendőrség sem tudja megmondani, hogy az elmúlt időszakban a romák által elkövetett bűncselekmények száma nő-e, vagy a nem romák bíznakegyre kevésbé az igazságszolgáltatásban. Én mégis inkább az utóbbira tippelnék. Szlovákiában az elmúlt évek során rengeteg olyan programot indítottak, melyekkel a romák társadalmi beilleszkedését akarták segíteni, a kisebbség felemelkedését tűzték ki célul. A többség mégis úgy érzi, ezek a programok szinte csak az ország gazdag felében élő, intellektuális elit által megálmodott világban működnek. Az integráció mégsem működik úgy, ahogy azt elképzeltük. Részben, mert a kisebbség tagjai nem akarnak alkalmazkodni, részben, mert a többség nem akar befogadni. Ám az már szinte biztos, ha mindenki csak ölbe tett kézzel nézi az eseményeket, előbb-utóbb valamelyik oldalon elszakad a cérna. Szlovákia egyszer már megélte azt a szégyent, hogy a hadsereget kellett kivezényelni a saját állampolgárai ellen a 2004-es roma lázadás idején. Csak remélni tudjuk, hogy ez sem nálunk, sem a környező országokban nem ismétlődik meg. Ám ehhez valakinek meg kellene mutatnia az értelmes irányt. FIGYELŐ Kell vagy sem magyar vonal „Sokféleképpen lehet értelmezni az egyetemi mul- tikulturalitást” - derült ki azon a szemináriumon, amelyet az anyanyelvű oktatásról szervezett a marosvásárhelyi Bemá- dy György Közművelődési Alapítvány. Míg Magyari Tivadar, a kolozsvári Babe§-Bo- lyai Tudományegyetem leköszönőhelyettes rektora szerint ez Kolozsvárott 72 magyar és 16 német szak létrehozását és fejlesztését tette lehetővé, Bránzaniuc Klára, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem tudományos rektorhelyettese szerint az etnikai sokszínűség nem jogosítja fel a kisebbségi diákokat a magyar vonal létrehozására. Az előadásokból és a román előadók hozzáállásából kiderült, hogy a kérdésre a válasz egyszerű: mi élnénk a lehetőséggel, hahagynák. (Krónika) Orbán szennyese „Hagyják figyelmen kívül, amit mondok” a kampányban - két amerikai diplomáciai távirat szerint is erről beszélt a 2006-os választások előtt diplomatáknak Orbán Viktor - írta összefoglalójában az [origo]. A WikiLeaks által kiszivárogtatott táviratokból kiderül, a miniszter- elnök arra gondolt, hogy az amerikai diplomaták által populistának nevezett választási ígéretei nem feltétlenül esnek egybe teljesen pártja terveivel. A nagykövetség úgy értékelte, emiatt nem volt olyan helyzetben Orbán, hogy az őszödi beszéd után „megkövezhesse” Gyurcsány Ferencet. (hír24) Szöveg nélkül
