Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)
2011-09-29 / 225. szám, csütörtök
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. SZEPTEMBER 29. www.ujszo.com mmmmm Shakira az év latin sztárja Miami. Különleges elismerést kap a kolumbiai énekesnő, Shakira a Latin Grammyt kiosztó akadémiától. A 34 éves előadó a Las Vegasban megrendezésre kerülő Latin Grammy ceremónia előestéjén veheti át az év latin sztárjának járó díjat, amelyet nem csak szakmai teljesítményének, hanem az általa alapított jótékony- sági szervezetnél végzett munkájának elismeréseként is kap. Ő az eddigi legfiatalabb díjazott, korábban olyan zenészek kapták meg az elismerést, mint Plácido Domingo, Carlos Santana, Gloria Estefan, Julio Iglesias és Eticky Martin. (MTI/ú) Shakira (Képarchívum) Fókuszban a költészet Pozsony. Ma este három elismert fiatal magyarországi költő, Varró Dániel, Jónás Tamás és Deák Botond olvassa fel verseit, illetve osztja meg nézeteit az irodalomról az érdeklődőkkel. Helyszín a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete (Palisády 54.), a kezdés időpontja 18 óra. (juk) Izland, a zenei nagyhatalom Dunaszerdahely. Október első napján, szombaton 19 órai kezdettel egy egész estét szentelnek Izland izgalmas zenei világának a dunaszerdahe- lyi NFG klubban. Az érdeklődők láthatják a legismertebb és sokak szerint legizgalmasabb izlandi zenekarról, a Sigur Rósról készült Heima című dokumentumfilmet, részt vehetnek egy beszélgetésen Juraj Kušnierik újságíróval, akinek idén nyáron jelent meg Hudba ostrova (Zenesziget) című könyve az izlandi zenekarokról, és hallhatnak egy különleges, kifejezetten erre az estére összeállított izlandi zenei szettet Dformd, azaz Táňa Lehocká válogatásában. (ú) Ma mutatják be a hazai mozik Zuzana Liová A ház című filmjét, Bárdos Judittal a női főszerepben Befalazva két világ közé Apa (Miroslav Krobot) és lánya (Bárdos Judit) egymás tekintetét keresik (Fotó: Continentalfilm) Zampano pedig létezik. Még ma is. Valahol itt a behavazott szlovák hegyekben. Igaz, nem láncot szaggat mellizmainak megfeszítésével. Hanem házat épít. Házakat. Örökbe hagyni azokat. Megalapozni velük az utódok jövőjét. Ám a házépítésben ugyanolyan makacs kegyetlenséggel hajt, mint Fellini Zampa- nója az Országútonban. TALLÓSI BÉLA Ez a szlovák hegyi környezetben élő Zampano az épülő házzal kíméletlen fegyelemmel teremti meg a jövőt téglát téglára rakva. Ám ahogy épül a ház, úgy roppan bele a lélek. A szociális háttérrel lehúzott lélek filmje Zuzana Liová A ház című munkája. A fizikai erőben, nekifeszülésben gyötrődő léleké. A szeretetnélküliségtől és a meg nem értettségtől sebzett léleké. Színtiszta kín ez a mozgóképes opus kockáról kockára vásznon és a néző szívében egyaránt. Teljes gyötrelem, amit mutat, de olyan szépen előadva rendezéssel, operatőri munkával, legfőképpen pedig színészi alakításokkal, hogy ez a mától látható mozgóképes alkotás kétségtelenül maradandó értékként vonul be a hazai filmtörténetbe. Komoly, megfontolt, minden részletében hiteles mozi. Súlyos lehúzó energiákkal, de tehetségtől fénylő erővel. Helyenként annyira hiteles és autentikus, hogy szinte úgy tetszik, dokumentumfilmes kamerája lopózik be a faluba, a családba, a szereplők életébe. Úgy épül a ház, úgy építi apa és lánya, s úgy tudnak létezni a figurák - színészi valójukkal - ebben az abszolút reális környezetben, mintha ide születtek volna, és itt élnék az életüket. Ez a hihetőség a film nagy erénye, az, hogy tökéletesen beletalált a realitásba. Nem stilizálja azt, nem túlozza el, nem akaija filmes eszközökkel ún. magas művészetté tenni. Benne van a helyzetben (a faluban egy család életében), és elbeszéli azt, amit tapasztal. Egyszerűen - de nagyszerű felvételekkel - fényképezve, tömör epizódokkal, „tőmondatos”, élő helyzeteknek megfelelő párbeszédekkel dolgozik, nem mond többet, csak amennyi feltétlen elég két ember tömör párbeszédéhez. Akik ezt a filmet csinálták - az egész stáb, rendezőtől, operatőrökön át a színészekig - érzik a figurák lelkét, ettől tud tiszta érzelmekkel hatni a történet. Olyan súlyos emóciókkal, hogy aláfestő zene is csak három-négy alkalommal erősíti az érzelmeket. Sok is lenne a több, így is torokszorító érzelmi töltetei vannak a filmnek a karakterektől és a jellemeket hozó színészek leegyszerűsített - de megint csak azt mondom, nagyszerű - alakításától. (Rengeteg eltalált karakterre építő, sok elgondolkodtató, lelki síkon és szociális-társadalmi szinten elemezhető szálon fut a házépítéssel összefüggő történet, de kár lenne ezek feltárásával gyengíteni a filmnézés kínálta élményt.) A fő karakterekre figyelünk csak ezúttal: a ma is létező Zampano és az újkori Gelsomi- na figurájára. Vagyis apa és lánya: Imrich (Miroslav Krobot) és Éva (Bárdos Judit) kapcsolatára. Ezt az újkori alázatos Gel- sominát, Évát is mindenki bántja, akihez tartozik vagy tartozni akar: az apa is és a szerető is. Ő mégis tisztán, egyenes tartással, szelíden és szolidan, érzékenyen, okos tartózkodással és csak néha kifelé is robbanó belső daccal reagál a megaláztatásokra és a törésekre. A hántásokra, amivel a szerettei sújtják, azok, akik a legközelebb állnak hozzá. Még csak gimnazista, alig érett felnőtt, mégis ő bont ki és ő varr el minden szálat. Éva, Bárdos Judit alakításában: csendesen, visszafogottan, mindent megértőn, mindent átérzőn, éretten. A menekülés fájdalmas gesztusaival, befordulva az ágytakaróba, álmaiba, belső világába, vagy felfelé kúszva a magasba, a szerelem hómezejére. Az apa Zampano-katakterrel jövőt tervez, és házat épít Évának. Semmi sem fontos számára, csak a ház, a régi erkölcs szerint megélt régi világ értékei. Ezek elfogadására akarja kényszeríteni a lányát is. Az összetartozás, a családi kapocs számára kötelesség és nem szeretet. Alapjában mogorva, durva, elutasító, semmi se fontos számára, csak az épülő ház. A gyöngédség csírája azonban ott van benne - az, amivel később magyarázható, hogy miért alakul úgy a film vége, ahogy alakul. Apró utalások ezek, hogy a munkahelyén, az ásványvízpalackozóban meglocsolja a virágot az ablakban, evés közben magához hívja a macskát, s vág neki egy falatot a kenyér-szalonnából. Van az apában bújtatott szeretet (végül is az készteti az építkezésre is, a maga sajátos módján). Ám érzelmei nem tudnak felszínre kerülni abban a törekvésében, ahogy a házzal jövőt kíván teremteni a lányának. Erőszakkal kötné magához a házzal, mert nem akarja elfogadni, hogy az új, megváltozott világ lehetőségeibe kapaszkodva elhagyja a családi fészket. Egyetlen feloldó epizódja van a filmnek. Alengyelországi kirándulás, amikor Éva tanár szeretőjével megszökik a nyűg elől, s egy lengyelországi kiruccanáson úgy tudnak egymáshoz bújni, hogy a férfi Éva sze- retetében megtalálja önmagát. Éva erős egyéniség. Apja, amikor leül mellé az épülő házfalra (az ablakrészbe - ennek is van jelképes mondanivalója), nem mer a lánya szemébe nézni. Később, amikor megölelni készül őt Éva, nem meri szoros ölelésre zárni a karjait. De már nem a régi, mert Éva szilárdságát nem tudta megtörni. S amikor lánya távozása után egyedül ül le a falra, úgy néz körül befejezetlen művén, a félig kész falakon, mint ahogy Zampano néz fel a csillagokra. Mint aki Éva szeretetében megváltatott. Nagy Erika új kötetének főszereplői rákbetegséggel küzdenek minden lehető eszközzel, de végül elveszítik a harcot „Én egy olvasóbarát író vagyok” Szabó Tibor Benjámin, Nagy Erika és Bíró Szabolcs a könyvbemutatón (A szerző felvétele) CSAPODY KINGA Egyre kevesebb olyan szerző van, akitől azt kívánja a közönség, hogy bárcsak többet írna. Nagy Erika ilyen. Zsákutca című (2008) tár- canovella-gyűjteménye után most jelentkezett új kötettel, amit szeptember 22-én Duna- szerdahelyen, a Budapest Kávéházban mutattak be. A jelenlévők közül mindenki jól ismerte a szerzőt újságíróként, irodalomszervezőként, az SZMÍT hivatalosan titkári, valóságosan „tündérkeresztanyai” pozíciójában, így őt nem, csak a Más- Világ című könyvét kellett bemutatni. A két - rák elleni küzdelmet felvázoló - történetet tartalmazó kötetről Bíró Szabolcs beszélt felvezetésképp. Kiemelte, hogy a szerzőnek erős, publicisztikai stílusban megszólaló, kiforrott hangja van, a kötet „nagyon jól csúszott”, így nem is meglepő, hogy kijelentette: „nehéz dolgom van, csak pozitívokat tudok mondani a könyvről. Az volt az érzésem, mintha Erika mellettem ülne és mesélne nekem egy kávé mellett, amolyan igazi, nagyerikás stílusban.” Bíró Szabolcs különösen erősnek értékelte a leíró részeket, amelyek a legdurvább történetek közben is képesek mosolyt csalni az olvasó arcára, majd pár oldal múlva „lekevemi egy pofont.” Kiemelte, hogy bár mindkét kisregény halállal végződik, az alaphang merőben más. Kinga történetének elbeszélői hangja, amit az apa szólaltat meg, rendkívül komor, Zoláéból viszont a végsőkig érezni az optimizmust. Az, hogy egy-egy családtagot választott az író a történetek narrátorának, még inkább arra irányítja a figyelmet, hogy a rák nem csak betegségként van jelen, hanem a környezetre rátelepedő bomlasztó dologként is. „Mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el és szeresse” - zárta laudációját Bíró Szabolcs. A kötet szerkesztője, Szabó Tibor Benjámin fordult konkrét, a kötet születésével kapcsolatos kérdésekkel a szerzőhöz. Kiemelte, hogy a két agóniatörténetben nem is a rák a fontos, hanem, hogy a szerző valós sorskérdéseket feszeget. „Az elbeszélő és környezete ott marad válaszok nélkül, és a dolog ott válik művészetté, hogy Erika kérdéseket tesz fel. Pont ezért lehet, hogy a szereplők különböző módokon akarnak magyarázatot kapni, ki a spiritualizmus felé fordul, isteni büntetést sejtve a kór mögött, ki pedig a racionalitásba menekül. Ezért is különösen érdekes olvasmány azoknak, akik sorsközösséget alkotnak a szereplőkkel, azok családjával” - hangsúlyozta Szabó Tibor Benjámin. Ezután saját tapasztalatokról, orvosi túlkapásokról, negatív diszkriminációról is szó esett. Nagy Erikától megtudtuk, hogy egyrészt azért fontos neki ez a két agóniatörténet, mert ő is átesett ezen a betegségen, Zola közeli családtag volt, aki pontosan tíz éve hunyt el. Másrészt Kinga édesapjának naplóját kézbe véve egyértelműen érezte, hogy meg kell ezt írnia. „Nagyon nehéz volt írni ezekről, de nekem abból a szempontból mégis könnyebb, mert ezeket átéltem, emlékszem, hogy mi volt.” Aki azt gondolja, hogy ez egy szomorkodós este volt a Másvilág tematikája miatt, nagyon téved. Erika kajánul kacsintott Hodossy Gyulára arra a kérdésre válaszolva, hogy miért ír ilyen keveset, ezzel is az SZMÍT körüli bokros teendőkre utalva. Bár széles mosollyal hozzátette, hogy valójában mindig fáradtan és gyorsan, határidőre kéne írnia, mert azokat az írásait mindig megdicsérik. Mielőtt nekiállt volna dedikálni - ami, mértük, két órán át tartott - és fogadni a gratulációkat, a közönségnek megígérte, hogy a következő kötet vidám lesz, megnevetteti őket, és mivel nem is tud vaskos könyvekben gondolkodni, minden bizonnyal rövid is, mert „én egy olvasóbarát író vagyok” - konstatálta a szerző.
