Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)
2011-09-29 / 225. szám, csütörtök
8 Vélemény UJSZO 201T. SZEPTEMBER 29. www.ujszo.com LOVESZAROK Menteni a menthetőt Az elmúlt hetek legaktuálisabb témája egyértelműen az eurómentő-csomag. Az „ügy” egyelőre úgy néz ki, hogy az SaS úton-útfélen azt hangoztatja, ők a szlovákiai állampolgárok pénztárcájának védőangyalai, a másik három koalíciós párt a rossz oldalon áll, és a polgárok pénzének elherdálását szorgalmazza. Pedig mindez korántsem így van. Mi sem akarjuk az adófizetők pénzét kiszórni az ablakon, nem akarunk olyan feneketlen zsákokat tömni, mint pl. Görögország, ahol a fizetések és a nyugdíjak többszörösei a szlovákiaiaknak. Éppen ezért azt javasoljuk, hogy minden kölcsönről a parlament szavazzon és ha úgy dönt, akár el is utasíthassa azt. Az eurómentő-csomag olyan országok megsegítésére jött létre, melyek a pénzcsomag által ki tudnak lábalni a bajból. Ahogy azt Richard Sulik is beismerte, az Írországba juttatott pénzcsomag hasznos volt, hiszen általa az ország gazdasága helyrerázódott. Ilyen országok támogatására jött létre az eurómentő-csomag. És most nézzük a másik oldalt. Mivél jár az, ha a parlament nem szavazza meg a mentőcsomag elfogadását, milyenek lehetnek a következményei az SaS és Richard Sulik keményfejűségének? Különféle tanulmányok születtek a jelenlegi helyzetről, melyek szerint az euróövezet szétesése jóval drágább lenne, mint az eurómentő-csomag elfogadása. Konkrét példával egy svájci tanulmány szolgál, mely szerint egy német állampolgárnak az eurómentő-csomag elfogadása 1000 eurójába kerülne, ám az euró bukása már 7000-be. Jelenleg az a legvalószínűbb, hogy az unió összes tagállama elfogadja az eu- rómentő-csomagot. Ha Szlovákia egyedüliként nem szavazná meg az elfogadását, az azt fogja jelenteni, hogy az ország nem akar hozzájárulni az euróövezet stabilitásához. Ezáltal Szlovákia pozíciója jelentősen gyengül az Európai Unióban. Arról nem is beszélve, hogy egyszer ne adj isten nekünk is szükségünk lehet a mentőcsomagra, és akkor bizony az uniós országok szolidaritását a másik oldalról fogjuk nézni. Az eurómentő-csomag legalább olyan fontos kérdés, mint az Európai Unióba való belépésünk volt hét évvel ezelőtt. Most az euróövezet és az Európai Unió túléléséről van szó, ezen túl pedig Szlovákia jövőjéről. Ezért tartom fontosnak hangsúlyozni, az eurómentő-csomag elutasítása az euróövezet széteséséhez is hozzájárulhat, ez pedig az euró elértéktelenedéséhez vezet. Ezt szeretnénk elkerülni a csomag elfogadásával, hogy olyan országokat segítsünk meg, amelyek ezzel a segítséggel képesek a helyzetük megoldására. Bugár Béla, a Híd elnöke A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. (TASR-felvétel) SZEMSZÖG Összjátékból elégtelen Nem lepleztem örömömet, amikor 2010júliusábanhölgy került a szlovákkormány élére Iveta Radičovászemélyében. Nemcsak azért, mert nő, hanem azért is, mert társadalomtudósként felkészültnek éreztem a feladatra. Európában és máshol a világban voltak és vannak nők, akik nem teljesítettek kevesebbet közjogi méltóságként, mint a férfiak. Aki ismeri Szlovákiában a kormánykoalíció szerkezetét, a politikai elitet, az tudja, hogy nem csak Iveta Radičová számlájára írható az a körülményeskedés, rugalmatlanság, amely a jelenlegi hatalomgyakorlást jellemzi. Ha belegondolunk, hogy mit jelent négy (de inkább hat) politikai erő akaratát és törekvéseit figyelembe venni a kormányzásnál, s ezt összehasonlítjuk egy egypárti kormányzással, netán kétharmados parlamenti többséggel rendelkező kormányzással, akkor feltehetjük a kérdést: lehet-e ennyi apró párt és pártokon belüli szeszélyes képződményekkel kormányozni egy icipici országot. Mert annyi a hatalomra éhes ember, hogy elég lenne százmilliós országok vezetésére is. Nem tisztem Iveta Radičová kormányfői teljesítményét minősíteni, de látom igyekezetét, jóra való törekvését. Ilyen összetételű végrehajtó hatalomnál, amilyen most van Szlovákiában, a számba vehető emberek közül bárki lehetne a helyében, nem tudna olyan összhangot teremteni, amely biztosítaná az ország előbbre haladását. Egyébként voltak itt már nem akaratgyenge kormányfők is. Az akaratgyenge szót azért használtam, mert azt sütötték rá a miniszterelnökre. Amivel nem értek egyet, mert nem engedik őt úgy dolgozni, ahogy szeretne. Szlovákia polgára nem szolgált rá arra a politikai magatartásra, amelyet Robert Fico képviselt miniszterelnöksége alatt, és az ország jelenlegi miniszter- elnöke sem érdemelte ki. Amit a kormányfővel szemben a Smer elnöke megenged magának, az mindenkit felháborít. Talán jelent valamit, ha valaki az ország miniszterelnöke. És nő. Olyan bélyegeket süt rá Iveta Radi- čovára a különböző politikai eseményekkel és döntésekkel kapcsolatban, amelyek alaptalanok, valótlanok és becsületbe gázolok. Fico számtalanszor megcsúfolta Szlovákiajogrend- jét, alkotmányellenes törvényeket fogadtatott el, a végrehajtó hatalom második legnagyobb közjogi méltóságaként 2006 és 2010 között beavatkozott az igazságszolgáltatásba, ami a hatalom hármas megosztása demokratikus elvével szöges ellentétben áll. Ha ehhez hozzáadjuk a folyamatosan magas választási preferenciájú pártja sejtelmes finanszírozását, amit eddig sikerült hermetikusan elzárnia a választók elől, akkor örülhetne, hogy a miniszterelnök asszony hallgatni hagyja. Jól emlékszünk az általa generált szoboravatási cirkuszokra is, amelyek előtt és során lábbal tiport jogszabályokat, amit ha kisember követ el, könyörtelenül megbüntetik. Nem szólva arról, milyen irányt adott a szlovák nemzetgazdaságnak, ami miatt a mostani kormányt akaija megdönteni. Jóba Mihály SZEMPONT Sok okos közt elvész a... A címben szereplő mondatot mindenki befejezheti, hiszen írhatjuk, hogy elvész a pénzünk, a hitelünk, a jövőbe vetett hitünk, szóval, ha az okosok nem tudnak közös nevezőre jutni, nagybajok lesznek. 2008 óta gazdasági válság gyötri a világot, teljesen kimászni belőle nem sikerült, sőt újabb és újabb problémák kerülnek felszínre és megoldásukra mindenkinek más a véleménye. Bill Gates, a világ legtekintélyesebb számítógépcégének elnöke, még tavaly év elején kijelentette, hosszú évekig tart egy olyan pénzügyi válságból kimászni, amilyenbe Amerika 2008-ban keveredett (és magával rántotta a világ nagy részét). Azóta Amerikában a helyzet csak rosszabb lett. A várakozás óriási volt, amikor 2008 őszén Barack Obamát megválasztották. ígéreteit nem tartotta be, és ma már az amerikaiak közel 60%-a nem helyesli a lépéseit, Obama soha nem volt ilyen népszerűtlen, mint ma. Az átlagpolgár Amerikában, ma sokkal rosszabbul él, mint pár évvel ezelőtt, pedig már akkor is elégedetlenkedett. Az amerikai eladósodás mértékét már csak komoly „számtantudással” lehet felmérni, hiszen billiókról van szó. A nyár vége felé aztán megtörtént, ami még nem volt, amióta hitelminősítés van a világon: megfosztották legjobb besorolásuktól az amerikai adósságpapírokat. Egy-két évtizeddel ezelőtt a világ még reménykedve tekintett Amerika felé, hiszen a bajban mindig ők voltak a „reménykeltők”, az amerikai demokrácia és az erős dollár biztonságot kölcsönzött a világ népeinek. Ma már sokan a dollár eltűnését jósolják, de még senki nem tudja pontosan, mi jön azután. Az Európai Unió gazdasági problémái még bonyolultabbak, itt több tagállam sorsáról van szó, amelyek közt jelentősek a gazdasági, termelési és infrastrukturális különbségek. Európa aggódik gazdasági és tengerentúli partnere sorsáért, mert mindentó tudja, hogy a nyugati civilizáció két bástyájának sorsa összefonódik. Amerika is aggódik, és jelzéseket is küld Európába. Az amerikai elnök komoly aggodalmát fejezte tó az euró válságával kapcsolatban. Európának ugyan egységes valutája van, de nincs közös gazdaságpolitikája. És ez komoly problémákat okoz - mondta Obama. Sokan csak mosolyogtak az elnök megjegyzésén, hiszen a megállapítás nem új. Obama hozza rendbe saját, szörnyű állapotban lévő gazdaságát, mondják Németországban, a helyi problémákat csak az európaiak tudjákközös erővel rendezni. A világ igazsága abban az egy mondatban tömöríthető, mely kimondja, hogy legyen végre vége a tőzsde- és pénzspekulánsok világának. Sokan hisznek ebben az igazságban, de semmi biztató nem történik. Mindenki vár. A már világkrízist viszont tervezéssel, várakozással nem fékezhet- jükle, cselekednikell. Nyílt titok, hogy a globalizáció végcélja egy világvaluta bevezetése és egy világkormány megalakítása. A szándék régi, és úgy tűnik, a megfelelő pillanat közeledik, hiszen az euró és a dollár „bukásával”, megszülethet egy új „világpénz”. A két vezető valuta legyengítésére a legjobb módszer az eladósítás! Minél nagyobb egy ország adóssága, annál jobban irányíthatja, befolyásolhatja a nemzetközi pénzügyi elit. A többit márellehet képzelni. Az unió gazdasági válsága - állítólag - a görög válsággal kezdődött, de már a kezdetektől hibák történtek. De tudjuk, hogy nemcsak a görögök vannak bajban, hatalmas felhalmozódott adóssága van számos EU-tagország- nak. Ha egy eurózónás ország csődbe kerül és fizetésképtelen lesz (pl. Görögország), ez negatívan érinti mindazokat az országokat, melyek érdekeltek a görög adósságban. Ez a csőd fél Európát, de Amerikát és Japánt is, érintené. A görögök megmentését mégsem véleményezik egyöntetűen. A probléma megoldását a németektől várják, akik viszont nem nagyon hajlandók fizetni. A német kormánykoalíció két pártja, a kereszténydemokraták (CDU) és a szabaddemokraták (FDP) között éles vita folyik a görögök megsegítéséről. A szabad- demokraták - Rosier gazdasági miniszter vezetésével - nem tartják kizártnak, hogy a súlyosan eladósodott országokat tó lehessen zárni az euróövezetből. Merkel kancellár mindenáron megmentené a görögöket, és a többi bajba jutottországotis. Egy népet mely nem szívesen fizet adót, amely az állam tudtával törvénytelenül, feketén építkezik, amely 55 évesen nyugdíjba megy, ezt a népet „szívesen” segítjük! Mi, akik évek óta semmi nettó fizetésjavítást nem kaptunk, mi, akiknek a nyugdíjkorhatárát már 79 évre tervezik, akik minden megszorítást eltűrnek, mi, Európa „lükéi”, fizetünk továbbra is, mindenkinek! De meddig? Mi jön, ha már mi is a csőd szélén állunk? Ez a véleménye a német embernek. A nemzetközi pénzügyi elit talán nem bánná, ha az euró megbukna, aztánadoUáris. Akkorjö- hetne a világpénz, és akinek a kezében a pénzosztás, annak a birtokában a politikai hatalom. A nemzeti valutákhoz való visszatérés nem kedvez a globalizációs tendenciáknak, mert ez megerősítené a nemzetállamokat, és ez visszatérés lehetne a régi, globalizáció előtti „szép” időkhöz. A dollár „bukását” viszont a kínaiak nem néznékjó szemmel, ők hatalmas mennyiségű dollárt tartanak a kezükben, és ennek elvesztése fegyveres konfliktushoz is vezethet. Ezt tudják az amcsik is, talán megemberelik magukat, és leállnak pénzük „hígításával”. Az eurót pedig meg lehet menteni, anélkül, hogy ragaszkodnánk ajelenlegieurózónához. A sok okosnak meg kell találnia a közös nevezőt, és akkor boldogulunk. Az összeesküvők - ha vannak - már nehezen tudnak boldogulni, a titkok ma már nem maradnak titkok, a háttérbeli terveket ma már felfedi a fejlett tömegkommunikáció, az internet, mindenki mindent idejében megtudhat. Van tehát remény egy új, tisztességes emberközpontúvilágrendre?! Hollai Hehs Ottó Németország
