Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)

2011-09-29 / 225. szám, csütörtök

8 Vélemény UJSZO 201T. SZEPTEMBER 29. www.ujszo.com LOVESZAROK Menteni a menthetőt Az elmúlt hetek legaktuá­lisabb témája egyértelműen az eurómentő-csomag. Az „ügy” egyelőre úgy néz ki, hogy az SaS úton-útfélen azt hangoztatja, ők a szlová­kiai állampolgárok pénztár­cájának védőangyalai, a má­sik három koalíciós párt a rossz oldalon áll, és a polgá­rok pénzének elherdálását szorgalmazza. Pedig mindez korántsem így van. Mi sem akarjuk az adófi­zetők pénzét kiszórni az ab­lakon, nem akarunk olyan feneketlen zsákokat tömni, mint pl. Görögország, ahol a fizetések és a nyugdíjak többszörösei a szlovákiaiak­nak. Éppen ezért azt javasol­juk, hogy minden kölcsönről a parlament szavazzon és ha úgy dönt, akár el is utasít­hassa azt. Az eurómentő-csomag olyan országok megsegítésé­re jött létre, melyek a pénz­csomag által ki tudnak lá­balni a bajból. Ahogy azt Ri­chard Sulik is beismerte, az Írországba juttatott pénz­csomag hasznos volt, hiszen általa az ország gazdasága helyrerázódott. Ilyen orszá­gok támogatására jött létre az eurómentő-csomag. És most nézzük a másik oldalt. Mivél jár az, ha a par­lament nem szavazza meg a mentőcsomag elfogadását, milyenek lehetnek a követ­kezményei az SaS és Ri­chard Sulik keményfejűségének? Különféle tanulmányok születtek a jelenlegi helyzet­ről, melyek szerint az euró­övezet szétesése jóval drá­gább lenne, mint az euró­mentő-csomag elfogadása. Konkrét példával egy svájci tanulmány szolgál, mely sze­rint egy német állampolgár­nak az eurómentő-csomag elfogadása 1000 eurójába kerülne, ám az euró bukása már 7000-be. Jelenleg az a legvalószí­nűbb, hogy az unió összes tagállama elfogadja az eu- rómentő-csomagot. Ha Szlovákia egyedüliként nem szavazná meg az elfo­gadását, az azt fogja jelente­ni, hogy az ország nem akar hozzájárulni az euróövezet stabilitásához. Ezáltal Szlo­vákia pozíciója jelentősen gyengül az Európai Unióban. Arról nem is beszélve, hogy egyszer ne adj isten nekünk is szükségünk lehet a mentőcsomagra, és akkor bizony az uniós országok szolidaritását a másik oldal­ról fogjuk nézni. Az eurómentő-csomag legalább olyan fontos kér­dés, mint az Európai Unióba való belépésünk volt hét év­vel ezelőtt. Most az euróövezet és az Európai Unió túléléséről van szó, ezen túl pedig Szlovákia jövőjéről. Ezért tartom fon­tosnak hangsúlyozni, az eu­rómentő-csomag elutasítása az euróövezet széteséséhez is hozzájárulhat, ez pedig az euró elértéktelenedéséhez vezet. Ezt szeretnénk elke­rülni a csomag elfogadásá­val, hogy olyan országokat segítsünk meg, amelyek ez­zel a segítséggel képesek a helyzetük megoldására. Bugár Béla, a Híd elnöke A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. (TASR-felvétel) SZEMSZÖG Összjátékból elégtelen Nem lepleztem örömömet, amikor 2010júliusábanhölgy ke­rült a szlovákkormány élére Iveta Radičovászemélyében. Nemcsak azért, mert nő, hanem azért is, mert társadalomtudósként felké­szültnek éreztem a feladatra. Európában és máshol a világ­ban voltak és vannak nők, akik nem teljesítettek kevesebbet közjogi méltóságként, mint a férfiak. Aki ismeri Szlovákiában a kormánykoalíció szerkezetét, a politikai elitet, az tudja, hogy nem csak Iveta Radičová számlá­jára írható az a körülményeske­dés, rugalmatlanság, amely a je­lenlegi hatalomgyakorlást jel­lemzi. Ha belegondolunk, hogy mit jelent négy (de inkább hat) politikai erő akaratát és törekvé­seit figyelembe venni a kor­mányzásnál, s ezt összehasonlít­juk egy egypárti kormányzással, netán kétharmados parlamenti többséggel rendelkező kor­mányzással, akkor feltehetjük a kérdést: lehet-e ennyi apró párt és pártokon belüli szeszélyes képződményekkel kormányoz­ni egy icipici országot. Mert annyi a hatalomra éhes ember, hogy elég lenne százmilliós or­szágok vezetésére is. Nem tisztem Iveta Radičová kormányfői teljesítményét mi­nősíteni, de látom igyekezetét, jóra való törekvését. Ilyen összetételű végrehajtó hata­lomnál, amilyen most van Szlo­vákiában, a számba vehető em­berek közül bárki lehetne a he­lyében, nem tudna olyan össz­hangot teremteni, amely bizto­sítaná az ország előbbre haladá­sát. Egyébként voltak itt már nem akaratgyenge kormányfők is. Az akaratgyenge szót azért használtam, mert azt sütötték rá a miniszterelnökre. Amivel nem értek egyet, mert nem engedik őt úgy dolgozni, ahogy szeretne. Szlovákia polgára nem szol­gált rá arra a politikai magatar­tásra, amelyet Robert Fico kép­viselt miniszterelnöksége alatt, és az ország jelenlegi miniszter- elnöke sem érdemelte ki. Amit a kormányfővel szemben a Smer elnöke megenged magának, az mindenkit felháborít. Talán je­lent valamit, ha valaki az ország miniszterelnöke. És nő. Olyan bélyegeket süt rá Iveta Radi- čovára a különböző politikai eseményekkel és döntésekkel kapcsolatban, amelyek alapta­lanok, valótlanok és becsületbe gázolok. Fico számtalanszor megcsúfolta Szlovákiajogrend- jét, alkotmányellenes törvénye­ket fogadtatott el, a végrehajtó hatalom második legnagyobb közjogi méltóságaként 2006 és 2010 között beavatkozott az igazságszolgáltatásba, ami a ha­talom hármas megosztása de­mokratikus elvével szöges ellen­tétben áll. Ha ehhez hozzáadjuk a folyamatosan magas választási preferenciájú pártja sejtelmes finanszírozását, amit eddig sike­rült hermetikusan elzárnia a vá­lasztók elől, akkor örülhetne, hogy a miniszterelnök asszony hallgatni hagyja. Jól emlék­szünk az általa generált szo­boravatási cirkuszokra is, ame­lyek előtt és során lábbal tiport jogszabályokat, amit ha kisem­ber követ el, könyörtelenül megbüntetik. Nem szólva arról, milyen irányt adott a szlovák nemzetgazdaságnak, ami miatt a mostani kormányt akaija megdönteni. Jóba Mihály SZEMPONT Sok okos közt elvész a... A címben szereplő mondatot mindenki befejezheti, hiszen ír­hatjuk, hogy elvész a pénzünk, a hitelünk, a jövőbe vetett hitünk, szóval, ha az okosok nem tudnak közös nevezőre jutni, nagybajok lesznek. 2008 óta gazdasági válság gyötri a világot, teljesen kimászni belőle nem sikerült, sőt újabb és újabb problémák kerülnek fel­színre és megoldásukra minden­kinek más a véleménye. Bill Ga­tes, a világ legtekintélyesebb számítógépcégének elnöke, még tavaly év elején kijelentette, hosszú évekig tart egy olyan pénzügyi válságból kimászni, amilyenbe Amerika 2008-ban keveredett (és magával rántotta a világ nagy részét). Azóta Ameri­kában a helyzet csak rosszabb lett. A várakozás óriási volt, ami­kor 2008 őszén Barack Obamát megválasztották. ígéreteit nem tartotta be, és ma már az amerika­iak közel 60%-a nem helyesli a lépéseit, Obama soha nem volt ilyen népszerűtlen, mint ma. Az átlagpolgár Amerikában, ma sokkal rosszabbul él, mint pár év­vel ezelőtt, pedig már akkor is elégedetlenkedett. Az amerikai eladósodás mértékét már csak komoly „számtantudással” lehet felmérni, hiszen billiókról van szó. A nyár vége felé aztán meg­történt, ami még nem volt, ami­óta hitelminősítés van a világon: megfosztották legjobb besorolá­suktól az amerikai adósságpapí­rokat. Egy-két évtizeddel ezelőtt a világ még reménykedve tekin­tett Amerika felé, hiszen a bajban mindig ők voltak a „remény­keltők”, az amerikai demokrácia és az erős dollár biztonságot köl­csönzött a világ népeinek. Ma már sokan a dollár eltűnését jó­solják, de még senki nem tudja pontosan, mi jön azután. Az Eu­rópai Unió gazdasági problémái még bonyolultabbak, itt több tagállam sorsáról van szó, ame­lyek közt jelentősek a gazdasági, termelési és infrastrukturális kü­lönbségek. Európa aggódik gaz­dasági és tengerentúli partnere sorsáért, mert mindentó tudja, hogy a nyugati civilizáció két bás­tyájának sorsa összefonódik. Amerika is aggódik, és jelzéseket is küld Európába. Az amerikai el­nök komoly aggodalmát fejezte tó az euró válságával kapcsolat­ban. Európának ugyan egységes valutája van, de nincs közös gaz­daságpolitikája. És ez komoly problémákat okoz - mondta Obama. Sokan csak mosolyogtak az elnök megjegyzésén, hiszen a megállapítás nem új. Obama hozza rendbe saját, szörnyű álla­potban lévő gazdaságát, mond­ják Németországban, a helyi problémákat csak az európaiak tudjákközös erővel rendezni. A világ igazsága abban az egy mondatban tömöríthető, mely kimondja, hogy legyen végre vé­ge a tőzsde- és pénzspekulánsok világának. Sokan hisznek ebben az igazságban, de semmi biztató nem történik. Mindenki vár. A már világkrízist viszont tervezés­sel, várakozással nem fékezhet- jükle, cselekednikell. Nyílt titok, hogy a globalizáció végcélja egy világvaluta beveze­tése és egy világkormány meg­alakítása. A szándék régi, és úgy tűnik, a megfelelő pillanat köze­ledik, hiszen az euró és a dollár „bukásával”, megszülethet egy új „világpénz”. A két vezető valuta legyengítésére a legjobb módszer az eladósítás! Minél nagyobb egy ország adóssága, annál jobban irányíthatja, befolyásolhatja a nemzetközi pénzügyi elit. A töb­bit márellehet képzelni. Az unió gazdasági válsága - ál­lítólag - a görög válsággal kezdő­dött, de már a kezdetektől hibák történtek. De tudjuk, hogy nem­csak a görögök vannak bajban, hatalmas felhalmozódott adós­sága van számos EU-tagország- nak. Ha egy eurózónás ország csődbe kerül és fizetésképtelen lesz (pl. Görögország), ez nega­tívan érinti mindazokat az orszá­gokat, melyek érdekeltek a görög adósságban. Ez a csőd fél Euró­pát, de Amerikát és Japánt is, érintené. A görögök megmenté­sét mégsem véleményezik egyöntetűen. A probléma megoldását a né­metektől várják, akik viszont nem nagyon hajlandók fizetni. A német kormánykoalíció két párt­ja, a kereszténydemokraták (CDU) és a szabaddemokraták (FDP) között éles vita folyik a gö­rögök megsegítéséről. A szabad- demokraták - Rosier gazdasági miniszter vezetésével - nem tart­ják kizártnak, hogy a súlyosan el­adósodott országokat tó lehessen zárni az euróövezetből. Merkel kancellár mindenáron megmen­tené a görögöket, és a többi bajba jutottországotis. Egy népet mely nem szívesen fizet adót, amely az állam tudtá­val törvénytelenül, feketén épít­kezik, amely 55 évesen nyugdíjba megy, ezt a népet „szívesen” se­gítjük! Mi, akik évek óta semmi nettó fizetésjavítást nem kap­tunk, mi, akiknek a nyugdíjkor­határát már 79 évre tervezik, akik minden megszorítást eltűrnek, mi, Európa „lükéi”, fizetünk to­vábbra is, mindenkinek! De meddig? Mi jön, ha már mi is a csőd szélén állunk? Ez a vélemé­nye a német embernek. A nemzetközi pénzügyi elit ta­lán nem bánná, ha az euró meg­bukna, aztánadoUáris. Akkorjö- hetne a világpénz, és akinek a ke­zében a pénzosztás, annak a bir­tokában a politikai hatalom. A nemzeti valutákhoz való vissza­térés nem kedvez a globalizációs tendenciáknak, mert ez megerő­sítené a nemzetállamokat, és ez visszatérés lehetne a régi, globa­lizáció előtti „szép” időkhöz. A dollár „bukását” viszont a kí­naiak nem néznékjó szemmel, ők hatalmas mennyiségű dollárt tar­tanak a kezükben, és ennek el­vesztése fegyveres konfliktushoz is vezethet. Ezt tudják az amcsik is, talán megemberelik magukat, és leállnak pénzük „hígításával”. Az eurót pedig meg lehet mente­ni, anélkül, hogy ragaszkodnánk ajelenlegieurózónához. A sok okosnak meg kell talál­nia a közös nevezőt, és akkor bol­dogulunk. Az összeesküvők - ha vannak - már nehezen tudnak boldogulni, a titkok ma már nem maradnak titkok, a háttérbeli terveket ma már felfedi a fejlett tömegkommunikáció, az inter­net, mindenki mindent idejében megtudhat. Van tehát remény egy új, tisztességes emberköz­pontúvilágrendre?! Hollai Hehs Ottó Németország

Next

/
Thumbnails
Contents