Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)
2011-09-28 / 224. szám, szerda
12 Régió-szülőföld UJSZO 2011. SZEPTEMBER 28. www.ujszo.com A járókelők megcsodálják Fonott babakocsi Ipolyság utcáin FORGÁCS MIKLÓS Ipolyság. Egy kézzel font, a múlt század első felében használt alkalmatosságot idéző, egyedi babakocsi látható néhány hete Ipolyság utcáin. A helyi evangélikus lelkész kislányának születésekor kapta ajándékba egy ügyes kezű gyülekezeti tagtól a különleges kocsit. A lelkésznő, aki tíz éve áll a 350 fős ipolysági evangélikus gyülekezet élén, elmondta, az utcán állandóan megállítják, megcsodálják a babakocsit A gyülekezet kosárfonó szakkörének tagja, Terézia Kysel’ová nyugdíjas pedagógus készítette a locsit egy, a világhálóról letöltött fotó alapján, közel három kilogrammnyi ro- tangpálmából, naponta öt-hat órán át is dolgozott rajta. A legnagyobb gondot a kupola megformálása jelentette. Ha véletlenül elhibázta a fonást, vissza kellett fejteni, és újrakezdeni a munkát. Komoly fizikai erő is kellett a vastagabb szálak meghajlításához. A keretet egy régi babakocsiból alakította Id a lelkésznő félje. Nem volt könnyű egy ilyen szerkezetre rálelni, egy falusi padláson rejtőzött. Rotangpálmából készült babakocsi (A szerző felvétele) Egy épületbe költöztették az alapiskolát az óvodával, hogy megmentsék mindkét intézményt Iskola a határon - a megmaradásért küzdenek Pózba. Döntő lépésre szánta el magát az érsekújvári járásbeli Pózba önkormányzata az iskola és az óvoda megmaradásáért. SZÁZ ILDIKÓ A helyi alapiskola földszinti helyiségeibe költözött az óvoda, a felújított termeket szerdán adták át a két intézmény pedagógusai, az önkormányzati képviselők és a szülők jelenlétében. Mindössze három elsős A helyi magyar tanintézmény egyfajta gyűjtőiskolának számít a környékbeli településeken - Besén, Baracskán, Fel- sőpélen, Töhölben - élő magyar gyerekek számára, bár a két utóbbi faluból nem érkezik már gyerek. Pozbán 2006-ban még hatvanhárom tanuló járt a magyar alapiskolába, közülük tíz elsős. Szabó Andrea iskolaigazgatótól megtudtuk, most 27 tanulójuk van, tíz az alsó, tizenhét a felső tagozaton, és csupán három elsős. Az Illyés Közalapítványnak, a Határon Túli Magyarok Hivatalának, az oktatáAz óvodások kultúrműsorral kedveskedtek az átadási ünnepségen (A szerző felvétele) si tárcának, a kormányhivatalnak, a Videó Alapítványnak és a magyarországi Veresegyház önkormányzatának köszönhetően korszerű iskolabusza van Pozbának. Beséről és Baracská- ról hét gyereket szállít be naponta a faluba. „Tanulóink összevont alsó tagozaton tanulnak, van egy 5. osztályunk, továbbá összevont 6-7. és 8-9. évfolyamunk. Jövőre három elsőst várunk, ha minden jól alakul, egy gyerek jön Beséről, kettő Pozbáról” - tudtuk meg Szabó Andrea igazgatótól. Azok a pozbai szülők, akik a szlovák iskolát választják, Fajkürtre, Lévára, vagy Érsekújvárba viszik a gyerekeiket, de akadnak olyan magyar szülők is, akik a járási székhelyen dolgoznak, emiatt járatják a gyerekeiket a városi iskolákba. Kevés gyerek születik Valent Aranka, Pózba polgármestere elmondta, az alapiskola földszinti helyiségeit alig három hét alatt sikerült rendbe hozniuk, nagy segítségükre voltak ebben az óvoda pedagógusai, a szülők, a közmunkások és a kivitelező. „Szép, tágas közös étkezője van az alapiskolának és az óvodának. Az óvoda átköltöztetésével gazdaságosabbá tudjuk tenni mindkét intézmény működését. Sajnos még így is komoly anyagi gondokkal küzdünk, nem kizárt, hogy hitelt leszünk kénytelenek felvenni a szükséges kiadások fedezésére” - egészítette ki az elmondottakat Valent Aranka. A polgármester azonban azt is hozzátette, évente alig 3-4 gyerek születik Pozbán, az újabban beköltöző családok egy része inkább a szlovák iskolát választja. A legtöbb szülő magyar ugyan, de már ők is szlovák iskolába jártak, és a gyerekeiket inkább utaztatják a szlovák iskolába. Ünnep és aggodalom „Voltak erős évek, amikor negyvennél- több óvodásuk volt, idén tizenkét gyerek látogatja az intézményt” - vezetett körbe az óvodában Demény Éva igazgató. Az óvoda és az alapiskola is szorosan együttműködik a helyi református egyházzal. Az iskola készséggel befogadta az óvodát, a tágas épületben a jelenlegi gyereklétszám mellett kényelmesen elfér a két kis létszámú, mégis önálló igazgatású intézmény. Ma még nem lehet tudni, mi lesz néhány év múlva a pozbai magyar alapiskolával. Lesz-e magyar gyerek a faluban, akit szeptemberben ide hoznak a szülei? Ünnepi volt a hangulat, és kedves az óvodások műsora a megnyitón, ám a jelenlévők arcáról leolvasható volt az aggodalom. Ott áll az ügyelői pulton a saját maga számára megfogalmazott figyelmeztetés: A szövegkönyvből ügyelj, ne emlékezetből! A színpadon nem eszünk, nem fütyörészünk V. KRASZN1CA MELITTA Komárom. Az utóbbi, közel 15 évben a Jókai Színház valamennyi műsorfüzetén olvashatjuk a nevét. Ügyelő: Nagy László. De mire is kell ügyelnie egy ügyelőnek? „Az előadás zavartalan menetére, hogy az adott pillanatban minden és mindenki a helyén legyen” - foglalja össze a lényeget. Segédszínészként, stúdiósként került a Jókai Színházhoz még 1995-ben, az elkövetkező években Budapesten és Pozsonyban is többször felvételizett a színművészeti főiskolára, sikertelenül. Ma már nem bánja, mint mondja, valószínűleg nem lett volna belőle nagyon jó színész. Álma viszont, hogy színházban dolgozzon, hogy tagja legyen a társulatnak, így is teljesült. Az ügyelői munka mellett kisebb szerepekben színpadra lép, szabadidejében az őrsújfalui ÉS?! Színházban játszik, állandó tagja az Ahogy esik, úgy puffan improvizációs show-nak, és diákszínjátszó csoportokkal is foglalkozik. Mint mondja, amikor egy kis szabadideje van, az is a szín- házcsinálásról szól. Az első alapszabály A színpadon nem eszünk, és nem fütyörészünk. „Ez volt az első alapszabály, amit stúdiósként az akkori ügyelőtől, Lukács Ferenctől megtanultam és ügyelőként én is megkövetelek mindenkitől - meséli. - Mindkét tiltás eredete régmúlt időkben keresendő, az evésre vonatkozó azért született, hogy elejét vegyék a rágcsálók elszaporodásának. A másikra két magyarázat is létezik: egyrészt babonából, hogy sikeres legyen az előadás, ne fütyüljék ki. Á másik praktikus ok: régen a zsinórpadláson dolgozó technikusok, akik a díszletelemeket fel-le mozgatták, füttyjelekkel kommunikáltak egymással, és az összevissza fütyörészés megzavarhatta volna őket. Ez ma már ugyan nem aktuális, és rágcsálóktól se kell tartani, viszont továbbra is megtiszteljük Thália oltárát azzal, hogy a színpadon nem eszünk, nem fütyülünk.” Hasznosítja műszaki ismereteit is Nagy László a véletlennek köszönhetően lett ügyelő. Lukács Ferenc évad közben hagyta ott a színházat, és kényszer- megoldásként a színészek sor-_ ra látták el az ügyelői feladatot, köztük László is. „Az évad vége felé Németh Ica akkori megbízott igazgató ajánlotta fel, legyek főállású ügyelő, én pedig igent mondtam - emlékezik vissza. - Mivel ezt a mesterséget sehol nem tanítják, a gyakorlatban kellett sok mindenre ráéreznem. Sokat köszönhetek Krizsmanek Imrének, aki a Matesz legendás ügyelője volt, és még nyugdíjasként is rendszeresen bejárt a színházba. Vele gyakran elbeszélgettem, tanácsokkal látott el. A kezdetekben két tűz között éreztem magam, elég nehezen tudtam kezelni, hogy színpadon színésztárs vagyok, míg az ügyelői pult mögött utasításokat adok a többieknek.” László ügyelőként jól tudja hasznosítani az ipari középiskolában műszaki rajzból szerzett ismereteit, szövegkönyvébe mindig pontosan felvázolja a színpadképet, a kellékek elrendezését, a mozgásokat a színpadon. ,„Általában két szövegkönyvet ’fogyasztok el’, a második már letisztázott változat. Ide jegyzem fel, kit mikor kell szólítanom a színpadra, mikor kell valamilyen hang- vagy fényeffektust indítani, a műszakiak, a kellékes és az öltöztetők számára szóló hívásokat stb. Az ügyelői pult a színpad rendezői jobb oldalán, a takarásban áll, innen kísérem figyelemmel a színpadon történteket. Az idei évadtól monitor is segíti munkámat, most már nemcsak a hallottakra támaszkodhatok, hanem a monitornak köszönhetően végig látom is majd az előadást.” Mindig mindenkit szólítani kell! Persze az elmúlt másfél évtized alatt munkája kapcsán akadtak váratlan, kínos jelenetek is. Két tanulságot is leszűrt belőlük: bármilyen hosszú ideje is megy egy előadás, nem ügyel emlékezetből, rutinból, illetve azt a kollégát is színpadra szólítja, aki ott áll mellette. „Ez utóbbit egy szenei tájelőadás során fogadtam meg. Németh Pistát kellett volna színpadra szólítanom, de mivel Ezt a mesterséget sehol nem tanítják, a gyakorlatban kellett sok mindenre ráéreznem (Képarchívum) ott ült mellettem, nem mondtam be a nevét. Igen ám, de Ropog Józsi bácsi hozzá volt szokva, hogy akkor kezdjen öltözni, amikor Némethet szólítja az ügyelő. És mivel nem hallotta Pista nevét, nyugodtan várakozott az öltözőben. Csak akkor kapott észbe, amikor már őt szólítottam, ám mire felöltözött, és odaért a színpadra, bizony volt néhány izzasztó percük az épp színpadon lévőknek. Akkor megfogadtam, a kialakult ügyelői hívásrend szerint mindig mindenkit szólítok, még ha ott látom magam körül a művészeket, akkor is.”
