Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)
2011-09-05 / 205. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. SZEPTEMBER 5. Vélemény És háttér 5 Pofozógép-szerep: a normális közemberek zöme egyáltalán nem Dózsa György unokája Magyarkártya-trükkök Aligha érdemes kételkedni abban, hogy az Orbán-kabinet vagy a kétharmados Fidesz- KDNP többségű parlament valamelyik kormánypárti képviselője egyéni indítványként ősszel beterjeszti azt a törvényjavaslatot, amely a határon túli magyar állampolgárok (hatuma kolóniák) számára választójogot szavatol. BARAK LÁSZLÓ Az is holtbiztos, hogy ettől Magyarország szomszédállamaiban megint akut magyarveszélyt orrontanak majd a nacionalisták. Nem lesz persze minden szomszédállamban azonos fokú a vonatkozó hisztériakeltés. Attól függően fertőzi majd a közéletet, milyen haszonra utaznak a politikai kalandorok. Abban biztosak lehetünk, hogy Szlovákiában lesz a legintenzívebb a cirkusz. Senki ne vegyen viszont mérget arra, hogy a hungarofóbia szlovák főkolomposa, Ján Slota mutatványa lesz majd a főműsorszám. A hungarofób főkolompos címért ugyanis ringbe száll majd az exkormányfő, Robert Fico, a farzsebében lakó paranoid, magyarfaló „történészszel”, Dušan Čaplovičcsal együtt. De a szlovák kereszténydemokraták (KDH) meg a jelenlegi szlovák külügyér, Mikulás Dzurinda pártja (SD- KÚ) környékéről is számos politikus tud akárhány magyar- kártya-trükköt. Lesznek pofozógépek is. Az egyik a Magyar Koalíció Pártja lesz. A párt politikusai, elnökükkel, Berényi Józseffel az élen önként és dalolva már most jelentkeznek az első látásra hálátlannak tűnő szerepre. Ők azonban tudják, a pofozógép-szerep egy porondon, vagyis parlamenten kívüli párt politikusai számára korántsem hálátlan. Majdnem az egyetlen hatékony módja ugyanis, hogy a publikum (a lehetséges választók) látókörébe kerüljenek. így legalább reménykedhetnek, hogy megsajnálják őket. Egyébként miért tolná Berényi magából a napvilágra már most, hogy mekkora királyság a hatuma kolóniák választójoga...? A másik pofozógép-szerep a szlovákiai magyarokra lesz majd rásózva. Holott a normális közemberek zöme egyáltalán nem Dózsa György unokája, ezért jobbára abban érdekelt, hogy hagyják békén. Ezzel szemben az itthonról és Magyarországról is gerjesztett hungarofóbia jelképes lángnyelvei óhatatlanul megpörkölhetnek - és meg is pörkölnek majd - minden egyes, önAki azt hiszi, hogy ettől majd még keményebb magyarokká válnak, mert szenvedni jó, az ostoba, aljas vagy beteg. magát egyszerűen csak magyarnak érző vagy magát büszkén magyarnak valló közembert is. Ezért, aki azt hiszi, hogy ettől majd még keményebb magyarokká válnak, mert szenvedni jó, az ostoba, aljas vagy beteg. Mert hogy elkerülendő a pofonokat, a valós vagy vélt kiszolgáltatottságot, vagyis a szenvedést, előbb-utóbb a menekülés jut majd eszükbe. És esetleg Magyarországra „dezertálnak”. De az önkéntes beolvadást, asszimilálódást is választhatják! Következésképpen pedig legalább annyira megtizedelődhet és lefejeződhet a szlovákiai hatuma közösség, amennyire a második világháború után történt vele...! Főleg ezért kellene a szlovákiai hatumáknak kellő mérték- tartással viszonyulniuk a politikai haszonszerzés céljából folyó honosítási és választójogi játszmákhoz, amelyekbe a nemzetegyesítés lózungjával szeretnék csábítani őket. És persze azzal is számolniuk kellene, nehogy kivívják az „anyaországi” adófizetők ellenszenvét, utálatát... Ha ugyanis netán elkerülte volna a magyarországi választójogért vakon fenekedé ha- tumák figyelmét, jó lesz tudatosítaniuk: a közvélemény-kutatók legutóbbi felmérései szerint a magyarországi adófizetők többsége nem tartja indokoltnak, sőt, kifejezetten ellenzi, hogy hatumák döntsenek a sorsukról. Olyanok, akik külföldről, pályaszéli jöttmentekként, legfeljebb közvetve viselik döntéseik következményeit.- Egész nyáron azt hallgattam, hogyan alakulnak az árfolyamok, mi lesz az euróval, milyen hőmérsékleti csúcsok dőltek meg... Őszintén, tanár úr, kell még nekem iskolába járnom? (Peter Gossónyi rajza) Horst Kasner evangélikus lelkész volt, aki 1954-ben önkéntesen költözött át az akkori NDK-ba Ismét vita tárgya Merkel családi háttere MTl-HÁTTÉR Ismét fellángoltak a viták arról, miként befolyásolta családi háttere a német kancellár politikai pályafutását. A találgatások oka, hogy a hét végén, 85 esztendős korában elhunyt Angela Merkel édesapja, aki 1954-ben Hamburgból önkéntesen költözött át az akkori NDK-ba. Horst Kasner evangélikus lelkész volt, aki úgy döntött, hogy családjával - így az akkor alig néhány hetes Angela Doro- theával - az egykori keletnémet kommunista államba költözik át. Kasner a keletnémet hatóságoktól Brandenburg tartományban kapott lelkészi állást, majd teológusok továbbképzését célzó, papi iskolát alapított. Többen azt hányták a szemére, hogy a szocializmus meg- győződéses barátjaként döntött az átköltözés mellett. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy abban az időben jelentős paphiány volt a keletnémet államban, és az egyházat üldözték. A fennmaradt iratok szerint a kommunista hatóságok az első időszakban Merkel édesapját „a munkás és paraszt állam ellenségeként” tüntették fel, később azonban már mindenütt „a vörös Kasnerként” szerepelt. A krónikák szerint Kasner azon igyekezett, hogy közelebb hozza egymáshoz a kereszténységet és a szocializmust. Ebből a szempontból - mint abban az időben sokan mások - konformistának számított, aki mindig tudta, hol a határ, és került minden konfliktust. Angela Merkel fiatal korában maga is tagja volt a keletnémet kommunista párt ifjúsági szervezetének, később azonban a rendszert bíráló körök felé fordult. A kancellár ifjúságára és szüleire visszaemlékezve ritkán emlegette édesapját, elsősorban édesanyjáról beszélt. A fordulat után Horst Kasner semmilyen párttal nem keresett kapcsolatot. 2005 novemberében az egész család helyet foglalt a Bundestag díszpáholyában, amikor Angela Merkelt Németország első női - és keletnémet kancellárját - beiktatták hivatalába. KOMMENTÁR Egy gondolat a tanárokért LOVÁSZ ATTILA Első alapvetés: Szlovákiában a pedagógusbérek siralmasak. Második alapvetés: a szlovák költségvetés, többszöri sikeres lenyúlások következtében, enyhén szólva, nagy bajban van. Konklúzió: a pedagógusok bérnövelési követeléseire nincs megoldás. Itt akár be is fejezhetnénk, harminc pedagógus tüntetett, ki tudja mennyi aláírt, és ezzel az idei tanévnyitó egyetlen neuralgikus pontját le is zárhatnánk. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. Egyrészt, évek óta baj van a pedagógusok megmozdulásaival, igazán nagy erőt a demokrácia húszéves történetében csak a kétnyelvű bizonyítványok eltörlése ellen tüntető magyar pedagógusok voltak képesek felvonultatni. S még az sem hatotta meg az akkori, éppen a magyarok szidalmazására berendezkedett kormányt. A tüntetés és tilatkozás azon formái, amelyek a hatalomra vagy annak választóira semmilyen hatással nincsenek, értéktelenek, és csak tovább erősítik a társadalom nem pedagógus részének benyomását, mely szerint a pedagógusok birkák. Nem egy felemelő vélemény, de azért gondoljunk csak bele, ezekre a „birkákra” bízzuk naponta legnagyobb értékünket, saját gyerekeinket. Most akkor értékesek minékünk a mi csemetéink, vagy a beste kőikéi semmi mást nem érdemelnek, csak posztszocialista oktatásügyet? Ezt a kérdést nem a tanítók és tanárok serege fogja megválaszolni. Az előzőekből adódik az - uram bocsá' - populistának és demagógnak kikiáltható, következő párhuzam: ha a honi 83 ezer pedagógusnak a bérét láthatóan, azaz legalább száz euróval emelné a tisztelt kormányzat, az havi 8,3 millió, egy évben 99,6 millió euró. Szlovákia, mint a környék autópályákat legdrágábban és leglassabban építő országa egy kilométer autópályáért legalább négymillió eurót fizet (2008-as adat, mely szerint egy km autópálya 120 és 800 millió korona közötti áron épül). A legolcsóbb autópályából - ami amúgy se nagyon épül - egy évben 25 kilométerről kellene lemondani, hogy pedagógusaink legalább 70 euróval az átlagbér felett keressenek - ami 100 eurós emelést jelent. A drágából - s miért ne ez dominálna hegyen, völgyön át - tíz küométerről. Demagógnak és kicsinyesnek tűnhet a kérdés, de azért ha a közpénzekből kevés van, és ha a prioritásokat el kell dönteni, akkor föl kell tenni a kérdést, mi fontosabb: 10-25 km négysávos út vagy a szemünk fényére ügyelő pedagógus anyagi megbecsülése. Ilyen típusú kérdésből több tucatnyit is feltehetnénk, mert a „mi a fontosabb” mindenütt megjelenik, ahol nincsenek források mindenre. Akármennyire demagógnak tűnik a kérdés, a közgazdaságtan csak ennek a kérdésnek a megválaszolásával foglalkozik - lásd még: egyetemi tankönyvek a közgázon, nagyjából a 2. vagy a 3. oldal, a fejezet címe: A közgazdaságtan tárgya. A pedagógusoknak egyébként boldog új tanévet kívánunk, valamint azt, hogy érdekérvényesítő képességük növekedjék kissé. Lehet, hogy zsarolásnak fog tűnni, de a politikai és költségvetési egyeztetés tulajdonképpen nem más, csak szebben nevezik a folyamatokat. A buzdítás pedig még akkor is kívánatos, ha tudjuk, hogy 10 hónap múlva nem 1000 eurós bruttóval mennek nyári szabadságra. TALLÓZÓ BELGA SAJTÓ Az amerikai célpontokat 2001. szeptember 11-én ért merényletek után a terrorizmus ellen indított háború legfényesebb győzelmének is tűnhet az idei arab tavasz, muzulmán országok sorának megindulása a rendszerváltás és a demokrácia útján - írta szombati vezércikkében a La Libre Belgique című belga napilap. Az Amerikai tavasz című írás emlékeztetett arra, hogy a terrortámadások nem csupán az Egyesült Államok életét változtatták meg, hanem mindenkiét. Az arab országokban hirtelen megindult változások ráadásul úgy tűnnek, mintha szándékosan igazították volna őket a merényletek tizedik évfordulójához - tette hozzá Philippe Paquet cikkíró. A belga lap a hét végi évforduló alkalmából cikksorozatot indított a merényletek következményeiről és tanulságairól. Az első írás részeként az Indianai Egyetem biztonsági ügyekben illetékes egyik professzorával, Fred H. Cate-tel készített interjú jelent meg. A szakértő egyebek között arról beszélt, hogy a merényletek után az USA lakossága ugyan a korábbinál nagyobb áldozatokra volt hajlandó a biztonság javítása érdekében, ugyanakkor a magánélet védelmét is fontosnak tartja. Cate úgy ítélte meg, hogy a terrorizmus elleni fellépés javításának érdekében a rendelkezésre álló információk kezelésében és megosztásában továbbra is sürgős előrelépésre lenne szükség. (MTI)
