Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)

2011-09-28 / 224. szám, szerda

www.ujszo.com UJSZO 2011. SZEPTEMBER 28. Vélemény és háttér 5 A történet végén az SaS valószínűleg alkura kényszerül - ahogy a többi kormánypárt is Libertárius keménykedés Egyre keményebb nyi­latkozatokkal próbálja magára felhívni a közvé­lemény figyelmét a Sza­badság és Szolidaritás (SaS), mely az eurómen- tőöv elfogadásából hete­ken át húzódó politikai ügyet kreált. RAVASZ ÁBEL A párt elnöke, Richard Sulik néhány napja bejelentette, hogy az SaS akkor sem lenne hajlandó megszavazni a terve­zetet, ha ez a kormánykoalíció bukását jelentené. Jozef Kollár frakcióvezető pedig egyenesen azt ajánlotta partnereinek, ke­ressék a Smer támogatását a parlamenti többséghez. (Ez azért is irreális forgatókönyv, mert Robert Fico már korábban jelezte, hogy pártja csak akkor hajlandó az eurómentőöv tá­mogatására, ha azt az összes koalíciós párt is elfogadja.) Az SaS nyilatkozatai cím­zésük ellenére elsősorban nem a koalíció pártjainak, hanem saját szavazóiknak szólnak, a libertárius ugyanis meglehetősen nehéz helyzet­be manőverezték magukat. Támogatottságuk a mérvadó közvélemény-kutatók szerint 6% köré esett vissza, képlé­keny szavazói bázisuk meg­szenvedte, hogy a kampány során elhangzott markán­sabb ígéreteik teljesítése el­maradt, a korábban őket tá­mogató, elkötelezetlen pro- testszavazók jelentős része pedig a jobb-populista Igor Matovič formálódó politikai pártja mögé látszik átállni. Az SaS ezért már hónapokkal ezelőtt kommunikációs of- fenzívába kezdett, tematizál- va a libertárius szemszögből fontos kérdéseket és a ko­rábbinál keményebb állás­pontokat megfogalmazva. Az eurómentőöv körüli el­húzódó, és helyenként kilátás­talannak tűnő vita e folyamat következő állomásaként értel­mezhető. Az SaS joggal véli úgy, hogy ha beadja a derekát ebben a kérdésben, akkor a je­lenlegi támogatói köre gerincét kitevő gazdasági liberálisok tá­bora is szétszéledhet. Ezzel szemben a politikai rea­litás az, hogy a történet végén az SaS minden valószínűség sze­rint alkura kényszerül - ahogy a többi kormánypárt is. A libertá- riusok által benyújtott kompro­misszumos javaslat megvalósít- hatatlannak tűnik, hiszen meg­oldásukat a teljes EU-nak ratifi­kálnia kellene, erre viszont Szlovákiának nincs elég lobbi­ereje. Ezzel szemben a maradék három kormánypárt által be­nyújtott javaslat könnyen meg­valósítható (igaz, korántsem olyan effektiv), és lehetőséget ad az SaS-nek az imázsuk meg­erősítésére, egyidejűleg a kor­mány fennmaradásával. Az alternatív megoldásra - amely az előrehozott választá­sok kiírását jelentené - a párt nincs felkészülve, a „kor­mánybuktató” jelző pedig könnyen a parlamenten kívülre szoríthatná a fiatal pártot. Az MVK mérései szerint az SaS szavazóinak csupán ötödé tud­na elfogadni más koalíciót, és csak mintegy felük szerint jó öt­let az eurómentőöv elvetése. Az SaS a rá nehezedő nyomás hatására agresszív stratégiát vá­lasztott az eurómentőöv kérdé­sében, ezzel feszült időszak elé állítva partnereit. A párt erejé­nek stabilizációja azonban a ko­alíció egészének érdeke, egy, a parlamenti küszöb közelébe sodródó SaS ugyanis az eddigi­eknél is keményebb és kiszámít­hatatlanabb fellépésre kénysze­rülne. így a jelenlegi helyzetből a kormány számára optimális ki­utat a konfliktus végigjátszása jelentené (az SaS érdekében) - a végénkompromisszummal. A szerző a Publicus Slovens­ko vezető elemzője- Csak nem az elásott szlovák koronákat keresi? (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Van remény VERES ISTVÁN Mivel így, ok­tóber küszöbén is szorgalma­san süt a nap, egy csomó mindenben reménykedhe­tünk. Az egyik, hogy talán megmarad az euróövezet. A másik pedig, hogy nálunk is beérhet a cabemet sauvig- non. Elsőre érthetetlen, miért vesződik valaki Szlovákiában olyan szőlőfajtával, amely csakis a hosszú, meleg nya­rak és őszök után képes iga­zán jól teljesíteni. A fanatiku­sokkal viszont nem érdemes vesződni, aki akarja, csinálja, tízévente egyszer lehet, hogy bejön neki. Á szlovák caber­net viszont soha nem lesz olyan, mint a francia vagy a villányi cabemet, legfeljebb olyan, mint a magyar na­rancs. Ami az euróövezetet il­leti, az is jó dolog, majdnem olyan jó, mint a cabemet (már ha be tud érni). Ezt bár­ki érezheti, amikor külföldre ruccan, és nem kell pénzt vál­tania. Szóval aki azt mondja, hogy korona vissza, annak ne higgyünk, mert hátsó szán­déka lehet. Több helyről is azt hallani, hogy sokan egyetértenek az SaS-szel, mondván, minek fi­zetni a csődbe ment görö­göknek. Könnyű azonosulni ezzel a véleménnyel, az SaS népszerűsége talán megnő. Az emberek is érvelhetnek ezzel, kocsmában, piacon vagy buszmegállóban vára­kozva. Egyet viszont fontos tudatosítani: az euró jövője nem Szlovákiában fog eldől­ni. Akár tékozolnak a görö­gök, akár nem, az ő sorsuk sem Szlovákiában fog eldől­ni. Az emberek ettől még persze megmondhatják egy­másnak, mit gondolnak erről az egészről, a véleménycsere alapvetően nem rossz dolog. A baj csak az, hogy az embe­rek már akkor is fennhangon hirdetik véleményüket, ami­kor az adott témáról még nincs elegendő információ­juk. Sokan tudják ezt, mégis elmondják a véleményüket. Igazából talán nem is érdek­lik őket a részletek, mert egyszerűen csak szeretnek véleményt mondani, és el is mondják, amikor csak tehe­tik. Ilyenek a publicisták is. Nagyon kell vigyázni velük. Igazából az a legjobb, ha senkinek nem hiszünk el semmit. A legokosabb, amit tehetünk, hogy veszünk né­hány palackkal a francia ca­bemet sauvignonból, amíg még van eurónk. Mert ha már az sem lesz, akkor ve­hetjük koronáért. KOMMENTÁR Hitelvesztők NAGY IVÁN ZSOLT A bank-, illetve a pénzügyi világ hétfő estig még reménykedett. Napokkal korábban elter­jedt egy híresztelés arról, hogy a kormány ha­zai és külföldi lobbisták nyomása alá került, amelyek célja Orbánék legutóbbi, a korábbi­aknál is nagyobb vihart kavart devizahiteles mentőakciójának leállítása volt. Megvolt állí­tólag a megoldás is: Schmitt Pál államfő megtehette volna, hogy kér egy alkotmányossági kontrollt. Nyilván nem magá­tól, ennyi önállóságra senki sem számított tőle, hanem Or­bánnal egyeztetve. Ki lehetett volna menekülni ebből a hely­zetből, ráadásul a kormányzat mondhatta volna, hogy meg­próbált segíteni, és az államfő is többnek tűnt volna egy báb­nál. Hétfő estére kiderült, a kormány nem akar menekülni abból, amit ő maga hozott létre, az államfő pedig... nem mutatta meg, hogy nem báb. A következmények egyelőre megjósol- hatatlanok. Hiába mondják ugyanis kormányzati oldalról, hogy a ban­kok ne panaszkodjanak, nyeljék le a békát, nyertek ők már eleget a hiteleseken, a valóságban nyilvánvalóan nem így működnek a dolgok. Aligha kérdéses, hogy a bankok valami­lyen formában csak visszaveszik mostani veszteségüknek egy részét, ezt pedig úgyis a betétesek fizetik meg, illetve is­mét a hitelesek. Beleértve az államot. Miközben ugyanis a kormányzati reto­rika alapköve az adósság elleni fellépés, viselkedésében a legmegátalkodottabb hitelhalmozó jeleit mutatja: gyakorla­tilag egyik kockázatos lépésből a másikba veti magát, remél­ve, hogy egyszer bejön neki egy üzlet, egy csel, egy lottónye­remény vagy bármi, és akkor megmenekül. Kezdődött a ma­gán-nyugdíjpénztárakban levő vagyonok elkobzásával, majd jöttek a különadók, az adóváltoztatások- de semmi. A helyzet egyre csak rosszabb. Mennek tehát tovább. Most gyakorlatilag (de tagadva) bevezetik a második adókulcsot, életbe léptetik (de tagadják) a megszorításokat, mint példá­ul az áfaemelés, jövedéki adót emelnek, megsarcolják a sze­rencsejáték-ipart. Újabb pénz folyik be tehát, mint egy újabb hitelből. Ezzel pedig megint ki lehet húzni kicsit. Meg lehet valósítani néhány újabb politikai húzást, lehet népszerűség-fenntartó intézkedéseket bejelenteni (mint például a gyűlölt bankok­kal szembeni harc), de legfőbbképpen lehet reménykedni. Egy a gond: ebben az ámokfutásban egyre hosszabb lesz azok listája, akiket valami kár ért. Vagy akik maguk is hiába reménykedtek egy-egy ésszerű döntésben. És félő, hogy ezt akkor sem felejtik el, ha egyszer tőlük kell segítséget kérni. A szerző magyarországi publicista A hithű zsidók visszagondolnak hibáikra Beköszönt a zsidó újév MTl-lSMERTETŐ A Gergely naptár szerint szep­tember 29-én - a gyakorlatban szeptember 28-án napszálltakor - köszönt be a zsidó újév, a Rós Hasána. A zsidó naptár szerint 5772. tisri hónap elseje és máso- dika a zsinagógái újév, a világ és az ember teremtésének évfordu­lója, amikor az ember teremtett voltára és Istentől való függősé­gére is emlékeznek. A zsidó naptár szerint négy új­év van, ezek közül a legjelentő­sebb a zsinagógái. A Rós Hasána kifejezés szó szerint azt jelenti: az év feje. Ezenfelül illetik még a Jóm truá (a kürtharsogás napja), a Jóm hádin (az ítélet napja), a Jóm diarichtá (hosszú nap), Jóm hárát olám (a világ születésnap­ja), a Jóm hákeszen (az eltakarí­tás napja) névvel is. A zsidó újév napja - lévén a zsidó naptár luniszoláris, a Hold és Nap szerinti naptár - mindig újholdra esik. Ez a lelki számve­tés, az önvizsgálat, az ima idő­szaka, amikor a Talmud szerint minden élőlény elvonul Isten előtt, aki megítéli őket a követ­kező esztendőre. Mivel a „köze­pesek” még kapnak haladékot, hogy megjavítsák magukat, a hithű zsidók e napon visszagon­dolnak az elmúlt évben elköve­tett hibáikra és tévedéseikre, az őket ért kísértésekre. Ugyancsak az újév napján adnak hálát a Mindenhatónak, mert egész év­ben megóvta őket a balszeren­csétől és a rossztól. A zsinagógában áldást mon­danak, megfújják a sófárt (ez eredetileg kosszarv, amely az Áb­rahám által feláldozni kívánt fia helyett kapott kosra emlékeztet). A hagyomány szerint a sófár hangja hallatszott a sínai kinyi­latkoztatáskor, és ez jelzi majd a Messiás eljövetelét. A Rós Hasána előtti hónap már a megtérés jegyében telik, szokás jókívánságokat küldeni, az év közben tett fogadalmakat felol­dani. A nap előestéjén fehér ru­hába öltöznek, a zsinagógában is a fehér szín az uralkodó. A zsidó újévi asztalon datolya, gránátal­ma, tök, csicseriborsó és póré­hagyma van, ezek a kabbala sze­rint a szerencse jelképei. Nem hiányozhat a hal sem fejével együtt, a mézes alma, mely kel­lemes és vidám évet hozhat.

Next

/
Thumbnails
Contents