Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)
2011-09-28 / 224. szám, szerda
www.ujszo.com UJSZO 2011. SZEPTEMBER 28. Vélemény és háttér 5 A történet végén az SaS valószínűleg alkura kényszerül - ahogy a többi kormánypárt is Libertárius keménykedés Egyre keményebb nyilatkozatokkal próbálja magára felhívni a közvélemény figyelmét a Szabadság és Szolidaritás (SaS), mely az eurómen- tőöv elfogadásából heteken át húzódó politikai ügyet kreált. RAVASZ ÁBEL A párt elnöke, Richard Sulik néhány napja bejelentette, hogy az SaS akkor sem lenne hajlandó megszavazni a tervezetet, ha ez a kormánykoalíció bukását jelentené. Jozef Kollár frakcióvezető pedig egyenesen azt ajánlotta partnereinek, keressék a Smer támogatását a parlamenti többséghez. (Ez azért is irreális forgatókönyv, mert Robert Fico már korábban jelezte, hogy pártja csak akkor hajlandó az eurómentőöv támogatására, ha azt az összes koalíciós párt is elfogadja.) Az SaS nyilatkozatai címzésük ellenére elsősorban nem a koalíció pártjainak, hanem saját szavazóiknak szólnak, a libertárius ugyanis meglehetősen nehéz helyzetbe manőverezték magukat. Támogatottságuk a mérvadó közvélemény-kutatók szerint 6% köré esett vissza, képlékeny szavazói bázisuk megszenvedte, hogy a kampány során elhangzott markánsabb ígéreteik teljesítése elmaradt, a korábban őket támogató, elkötelezetlen pro- testszavazók jelentős része pedig a jobb-populista Igor Matovič formálódó politikai pártja mögé látszik átállni. Az SaS ezért már hónapokkal ezelőtt kommunikációs of- fenzívába kezdett, tematizál- va a libertárius szemszögből fontos kérdéseket és a korábbinál keményebb álláspontokat megfogalmazva. Az eurómentőöv körüli elhúzódó, és helyenként kilátástalannak tűnő vita e folyamat következő állomásaként értelmezhető. Az SaS joggal véli úgy, hogy ha beadja a derekát ebben a kérdésben, akkor a jelenlegi támogatói köre gerincét kitevő gazdasági liberálisok tábora is szétszéledhet. Ezzel szemben a politikai realitás az, hogy a történet végén az SaS minden valószínűség szerint alkura kényszerül - ahogy a többi kormánypárt is. A libertá- riusok által benyújtott kompromisszumos javaslat megvalósít- hatatlannak tűnik, hiszen megoldásukat a teljes EU-nak ratifikálnia kellene, erre viszont Szlovákiának nincs elég lobbiereje. Ezzel szemben a maradék három kormánypárt által benyújtott javaslat könnyen megvalósítható (igaz, korántsem olyan effektiv), és lehetőséget ad az SaS-nek az imázsuk megerősítésére, egyidejűleg a kormány fennmaradásával. Az alternatív megoldásra - amely az előrehozott választások kiírását jelentené - a párt nincs felkészülve, a „kormánybuktató” jelző pedig könnyen a parlamenten kívülre szoríthatná a fiatal pártot. Az MVK mérései szerint az SaS szavazóinak csupán ötödé tudna elfogadni más koalíciót, és csak mintegy felük szerint jó ötlet az eurómentőöv elvetése. Az SaS a rá nehezedő nyomás hatására agresszív stratégiát választott az eurómentőöv kérdésében, ezzel feszült időszak elé állítva partnereit. A párt erejének stabilizációja azonban a koalíció egészének érdeke, egy, a parlamenti küszöb közelébe sodródó SaS ugyanis az eddigieknél is keményebb és kiszámíthatatlanabb fellépésre kényszerülne. így a jelenlegi helyzetből a kormány számára optimális kiutat a konfliktus végigjátszása jelentené (az SaS érdekében) - a végénkompromisszummal. A szerző a Publicus Slovensko vezető elemzője- Csak nem az elásott szlovák koronákat keresi? (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Van remény VERES ISTVÁN Mivel így, október küszöbén is szorgalmasan süt a nap, egy csomó mindenben reménykedhetünk. Az egyik, hogy talán megmarad az euróövezet. A másik pedig, hogy nálunk is beérhet a cabemet sauvig- non. Elsőre érthetetlen, miért vesződik valaki Szlovákiában olyan szőlőfajtával, amely csakis a hosszú, meleg nyarak és őszök után képes igazán jól teljesíteni. A fanatikusokkal viszont nem érdemes vesződni, aki akarja, csinálja, tízévente egyszer lehet, hogy bejön neki. Á szlovák cabernet viszont soha nem lesz olyan, mint a francia vagy a villányi cabemet, legfeljebb olyan, mint a magyar narancs. Ami az euróövezetet illeti, az is jó dolog, majdnem olyan jó, mint a cabemet (már ha be tud érni). Ezt bárki érezheti, amikor külföldre ruccan, és nem kell pénzt váltania. Szóval aki azt mondja, hogy korona vissza, annak ne higgyünk, mert hátsó szándéka lehet. Több helyről is azt hallani, hogy sokan egyetértenek az SaS-szel, mondván, minek fizetni a csődbe ment görögöknek. Könnyű azonosulni ezzel a véleménnyel, az SaS népszerűsége talán megnő. Az emberek is érvelhetnek ezzel, kocsmában, piacon vagy buszmegállóban várakozva. Egyet viszont fontos tudatosítani: az euró jövője nem Szlovákiában fog eldőlni. Akár tékozolnak a görögök, akár nem, az ő sorsuk sem Szlovákiában fog eldőlni. Az emberek ettől még persze megmondhatják egymásnak, mit gondolnak erről az egészről, a véleménycsere alapvetően nem rossz dolog. A baj csak az, hogy az emberek már akkor is fennhangon hirdetik véleményüket, amikor az adott témáról még nincs elegendő információjuk. Sokan tudják ezt, mégis elmondják a véleményüket. Igazából talán nem is érdeklik őket a részletek, mert egyszerűen csak szeretnek véleményt mondani, és el is mondják, amikor csak tehetik. Ilyenek a publicisták is. Nagyon kell vigyázni velük. Igazából az a legjobb, ha senkinek nem hiszünk el semmit. A legokosabb, amit tehetünk, hogy veszünk néhány palackkal a francia cabemet sauvignonból, amíg még van eurónk. Mert ha már az sem lesz, akkor vehetjük koronáért. KOMMENTÁR Hitelvesztők NAGY IVÁN ZSOLT A bank-, illetve a pénzügyi világ hétfő estig még reménykedett. Napokkal korábban elterjedt egy híresztelés arról, hogy a kormány hazai és külföldi lobbisták nyomása alá került, amelyek célja Orbánék legutóbbi, a korábbiaknál is nagyobb vihart kavart devizahiteles mentőakciójának leállítása volt. Megvolt állítólag a megoldás is: Schmitt Pál államfő megtehette volna, hogy kér egy alkotmányossági kontrollt. Nyilván nem magától, ennyi önállóságra senki sem számított tőle, hanem Orbánnal egyeztetve. Ki lehetett volna menekülni ebből a helyzetből, ráadásul a kormányzat mondhatta volna, hogy megpróbált segíteni, és az államfő is többnek tűnt volna egy bábnál. Hétfő estére kiderült, a kormány nem akar menekülni abból, amit ő maga hozott létre, az államfő pedig... nem mutatta meg, hogy nem báb. A következmények egyelőre megjósol- hatatlanok. Hiába mondják ugyanis kormányzati oldalról, hogy a bankok ne panaszkodjanak, nyeljék le a békát, nyertek ők már eleget a hiteleseken, a valóságban nyilvánvalóan nem így működnek a dolgok. Aligha kérdéses, hogy a bankok valamilyen formában csak visszaveszik mostani veszteségüknek egy részét, ezt pedig úgyis a betétesek fizetik meg, illetve ismét a hitelesek. Beleértve az államot. Miközben ugyanis a kormányzati retorika alapköve az adósság elleni fellépés, viselkedésében a legmegátalkodottabb hitelhalmozó jeleit mutatja: gyakorlatilag egyik kockázatos lépésből a másikba veti magát, remélve, hogy egyszer bejön neki egy üzlet, egy csel, egy lottónyeremény vagy bármi, és akkor megmenekül. Kezdődött a magán-nyugdíjpénztárakban levő vagyonok elkobzásával, majd jöttek a különadók, az adóváltoztatások- de semmi. A helyzet egyre csak rosszabb. Mennek tehát tovább. Most gyakorlatilag (de tagadva) bevezetik a második adókulcsot, életbe léptetik (de tagadják) a megszorításokat, mint például az áfaemelés, jövedéki adót emelnek, megsarcolják a szerencsejáték-ipart. Újabb pénz folyik be tehát, mint egy újabb hitelből. Ezzel pedig megint ki lehet húzni kicsit. Meg lehet valósítani néhány újabb politikai húzást, lehet népszerűség-fenntartó intézkedéseket bejelenteni (mint például a gyűlölt bankokkal szembeni harc), de legfőbbképpen lehet reménykedni. Egy a gond: ebben az ámokfutásban egyre hosszabb lesz azok listája, akiket valami kár ért. Vagy akik maguk is hiába reménykedtek egy-egy ésszerű döntésben. És félő, hogy ezt akkor sem felejtik el, ha egyszer tőlük kell segítséget kérni. A szerző magyarországi publicista A hithű zsidók visszagondolnak hibáikra Beköszönt a zsidó újév MTl-lSMERTETŐ A Gergely naptár szerint szeptember 29-én - a gyakorlatban szeptember 28-án napszálltakor - köszönt be a zsidó újév, a Rós Hasána. A zsidó naptár szerint 5772. tisri hónap elseje és máso- dika a zsinagógái újév, a világ és az ember teremtésének évfordulója, amikor az ember teremtett voltára és Istentől való függőségére is emlékeznek. A zsidó naptár szerint négy újév van, ezek közül a legjelentősebb a zsinagógái. A Rós Hasána kifejezés szó szerint azt jelenti: az év feje. Ezenfelül illetik még a Jóm truá (a kürtharsogás napja), a Jóm hádin (az ítélet napja), a Jóm diarichtá (hosszú nap), Jóm hárát olám (a világ születésnapja), a Jóm hákeszen (az eltakarítás napja) névvel is. A zsidó újév napja - lévén a zsidó naptár luniszoláris, a Hold és Nap szerinti naptár - mindig újholdra esik. Ez a lelki számvetés, az önvizsgálat, az ima időszaka, amikor a Talmud szerint minden élőlény elvonul Isten előtt, aki megítéli őket a következő esztendőre. Mivel a „közepesek” még kapnak haladékot, hogy megjavítsák magukat, a hithű zsidók e napon visszagondolnak az elmúlt évben elkövetett hibáikra és tévedéseikre, az őket ért kísértésekre. Ugyancsak az újév napján adnak hálát a Mindenhatónak, mert egész évben megóvta őket a balszerencsétől és a rossztól. A zsinagógában áldást mondanak, megfújják a sófárt (ez eredetileg kosszarv, amely az Ábrahám által feláldozni kívánt fia helyett kapott kosra emlékeztet). A hagyomány szerint a sófár hangja hallatszott a sínai kinyilatkoztatáskor, és ez jelzi majd a Messiás eljövetelét. A Rós Hasána előtti hónap már a megtérés jegyében telik, szokás jókívánságokat küldeni, az év közben tett fogadalmakat feloldani. A nap előestéjén fehér ruhába öltöznek, a zsinagógában is a fehér szín az uralkodó. A zsidó újévi asztalon datolya, gránátalma, tök, csicseriborsó és póréhagyma van, ezek a kabbala szerint a szerencse jelképei. Nem hiányozhat a hal sem fejével együtt, a mézes alma, mely kellemes és vidám évet hozhat.
