Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)
2011-09-27 / 223. szám, kedd
o NI Lionel Messi ismét varázsolt! 14-15. oldal 2011. szeptember 27., kedd, VII. évfolyam, 37. szám Hét krajcár I 11 Egyetemista ko11 romban a Támasz ; I Alapítvány pécsi i 11 menhelyén kérI i dőíveket kellett i I kitöltetnünk ' i hajléktalanokkal. I _____________II Emlékszem egy 40 111 ...Jl,ul"" körüli férfira. Csabának hívták. Egy munkahelyi baleset során mindkét bokája és csuklója eltört, rokkant lett, kitették az albérletből, tíz éve menhelyeken élt. Dicsérte a nyolcvan férőhelyes, matracos pécsi szállást, én aztán teljesen meg vagyok elégedve mindennel, mondta, mert van víz, és az a legfontosabb. Személyes tárgyait - egy hamutartót, egy fogkefét és egy visszapillantó tükröt - mindig magánál tartotta egy nejlonzacskóban, ez itten a vagyonom, mutatta büszkén. Arra kért, okvetlenül írjam bele a kérdőívbe, hogy halála esetén belső szerveit felajánlja kutatási célokra. Csaba az egyik szemére nem látott (zöldhályog), és olyan kevés rokkantsági nyugdíjat kapott, ami napi egy levesporra sem volt elég. A kérdésen, hogy éhezik-e, eltöprengett, majd azt válaszolta: tulajdonképpen nem. Az persze előfordul, tette hozzá, hogy három-négy napon át nem eszik, de ha dohányt szív közben, akkor nem is érzi az éhséget. „így oldom meg az étkezést - mondta félszegen mosolyogva -, egy zsacskó dohánnyal. Kibírható.” Milyennek értékeli saját életét? Ez volt a következő kérdés. Öt válaszlehetőség volt, 1. nagyon rossz; 2. rossz; de itt Csaba félbeszakított, dehogy rossz, ezt mondta, az én életem nem rossz, az én életem elfogadható, bólogatott, nagyon is az. Elszégyelltem magam. Miközben a hajléktalanmenhelyen élő, kérdéseimre szelíden válaszoló Csaba elfogadhatónak nevezte életét, én - huszonéves egyetemistaként - pöröltem magamban Istennel, s a világot értelmetlennek, de legfőképpen igazságtalannak tartottam. Pedig - Csabával ellentétben — volt rendes ruhám, füstszűrös cigarettám, kollégiumi szobám (a kollégiumi szobában saját ágyam, a saját ágyam felett saját könyveim), ráadásul a hajléktalanok összeírásáért pénzt is kaptam. Ez a történet jutott eszembe, amikor Pollák Zoltán újpesti futballista nyilatkozatait olvastam. Pollák arról panaszkodott a sportnapilapnak, hogy gyakorlatilag ételre sincs pénze, s fél, hogy családjával együtt az utcára kerül, mert nem tudja fizetni a lakás bérleti díját. „Volt olyan meccs, amelyen üres gyomorral léptem pályára... Nem volt pénzem arra, hogy egyek... Korgó gyomorral futballoztam...” - így Pollák. A sztori lehangolónak tűnt, csakhogy másnap Sallói István egykori újpesti ügyvezetőtől megtudhattuk, hogy Pollák az utóbbi három és fél évben 30-40 millió forintot keresett, az Újpest FC ugyanis a prémiumokkal együtt havi hét számjegyű összeget folyósított neki. Márpedig ezeket a több millió forintos tételeket nehéz összeegyeztetni a korgó gyomorral. S ha Pollák, az élvonalbeli focista ennek ellenére felpanaszolja sanyarú helyzetét, akkor mit mondjaHa az élvonalbeli futballista „éhezik”, akkor mit szóljanak a középiskolai tanárok? nak mindazok, aki ma Magyarországon a létminimum alatt tengődnek? Mit mondjon az 120 ezer magyar gyerek, aki ma mélyszegénységben él, s mit az a húszezer, aki - az MTI híre szerint - a nyári szünidőben tényleg éhezett? S ha egy élvonalbeli futballista havi hét számjegyű fizetésből éhezik, akkor- egy kevésbé radikális példát keresve- a tanítók tulajdonképpen már éhen is haltak? Csak egy példa: a Focitipp tabellafelelőse, Kiss László történelem- tanárként, tíz év szakmai gyakorlattal havi nettó 98 ezer forintot (350 eurót) keres, osztályfőnöki pótlékkal együtt, egy budapesti gimnáziumban. Ismertem élsportolót, a Ferencváros biciklistáját, Remák Zolit, akinek heteken át olívaolajjal lecsöpögtetett kenyér volt az ebédje. Pollák hét számjegyű fizetésének a töredékét kapta (minimálbértől alig nagyobb összeget), jóllehet saját sportágán belül sokkalta jobban teljesített, mint a forintmilliókkal honorált, középszerű focisták. Ez a kiváló jellemű, a biciklizésnek mindenét alárendelő sportember, aki a legnagyobb nélkülözések közepette kétszer nyerte meg a rangos nemzetközi mezőnnyel rajtoló Tour de Hongrie-t, sikerei ellenére úgy fejezte be pályafutását, ahogy elkezdte: egyetlen fillér nélkül (az ő szavaival élve: „egy szál lyukas biciklinadrágban”). Valami biztató végszóval, valami finom, bölcs poénnal kellene zárni ezt a jegyzetet. Vagy inkább azzal az óhajjal, hogy bárcsak mindig lenne annyi erőnk, hogy emberi méltóságunkat megőrizzük - akkor is, ha majd fiókok és kabátzsebek mélyén kutatunk az utolsó krajcárok után. Gazdag József TORRES FENT, ÉG A HÁZAD FUTBALLVILÁG: RAJZSOROZAT: 1 TORRES LENT IDEKI! HETI KRÓNIKA LÉGY TE A BÍRÓ! Hogyan lehet 10 perc alatt Ki gyújtotta fel a müncheni A hét legfontosabb eseményei Ismeri a futball szabályait? eljutni a mennyből a pokolba? Breno családi házát? a focipályák környékéről. Tesztelje le tudását! 12. oldal 13. oldal 17. oldal 18. oldal
