Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)
2011-09-03 / 204. szám, szombat
24 Sport ÚJ SZÓ 2011. SZEPTEMBER 3. www.ujszo.com Vajda Attila a plakátokon és a kenuban is a szegedi világbajnokság sztárja volt, megragadta a pillanatot, és faképnél hagyta ellenfeleit Hazai pályán vágott vissza mindenkinek Amerre csak nézett az ember, mindenhol Vajda Attila képével találkozott a szegedi kajak-kenu világbajnokságon. A magyar kenus roppant népszerű sportoló, éppen rajongóinak osztogatta az aláírásait, amikor sikerült szóra bírnom. J. MÉSZÁROS KÁROLY Plakátra, képeslapra, mezekre kanyarintotta rá a nevét, akadt, aki a hátára kérte az értékes autogramot, egy rendőr pedig a sisakjára rajzoltatta a szegedi kenus üdvözletét. A kétszeres világbajnok közben készségesen válaszolgatott kérdéseimre. Élvezi ezt a helyzetet? Hazai közönség előtt nyerni mindig nagyon fontos és nagyon jó érzés. Sajnos, 2006-ban, a korábbi szegedi vb-n ez nekem nem sikerült. Igaz, dobogóra tudtam állni, de csak a legalsó fokára. Most nagyon szerettem volna visszavágni mindenkinek. Ahova néz az ember, mindenhol Vajda Attilát látja, ön a világbajnokság rocksztárja, evezővel a kezében. Milyen ezzel szembesülni? Nagyon nehéz volt feldolgozni magamban, hiszen gyakorlatilag bármerre megyek, mindenhol ott vagyok. Nem volt könnyű magamat így látni, de valahogy meg kellett szokni. Sokat viaskodott vele? Kellett. Nehezebb volt, mint a kenuban? Teljesen más életvitel, hogy megszokja magát az ember a plakátokon vagy bárhol, hirdetőtáblákon. Ebbe is bele kell jönni. És a vb-re belejött? Talán. De inkább maradnék a versenyzés mellett. Ez sajnos nélkülözhetetlen azért, hogy a sportot valamilyen szinten népszerűsítsük. Ugyanis kell, hogy kijöjjenek az emberek, látogassák a versenyeket, mert ebből lesz az utánpótlás. Kell egy tábor, kellenek a nézők, mert nélkülük nincsen jó verseny. Kevés versenyzőnek adatik meg, hogy hazai környezetben lehet világbajnok. Vajda Attila közéjük tartozik. Miben volt más a szegedi vb-n kenu egyes ezer méteren aratott győzelme, mint korábbi nagy diadalai? Igazából más nem volt, de magamnak volt presztízs, hogy itthon tudjak nyerni. Mindig otthon a legnehezebb, mert nagy az elvárás, nagy a teher. Hazai közönség előtt nagyon szerettem volna bizonyítani. És ezt az érmet édesapámnak ajánlottam, aki sajnos, már nincsen közötVajda Attila: „Négyévente vb-t nyerek és olimpiát" (MTI-felvétel) tam, de nem az élről, hanem a második helyről. És egy jó tempóval tudtam menni az elejétől a végéig. Természetesen ez egy tudatosan felépített pálya volt, erre készültünk, ezt akartuk megvalósítani, és nagyon jól sikerült. Mindent kiadott magából? Mennyire hajtotta ki magát a döntőben? A győzelemhez ki kell az embernek adnia magából sok mindent, és én is kiadtam magamból. Valahol azért tartalékoltam a végére, és jól is jött, mert kellett a pluszerő. Az utolsó száz méteren ugyanis nagyon feljött az egyik legnagyobb riválisom, a spanyol Cal. Próbálta elvenni tőlem az aranyat, de ez azért nem úgy működik, hogy csak úgy elveszi tőlem. Évek óta ott van a kenusport nagyságai között, de csak másodszor lett világbajnok. Emlékeiben hogyan él az első, 2007-es duisburgi diadala? Furcsa. Olyan mintha olimpiai ciklusokban gondolkodnánk. Négyévente vb-t nyerek és olimpiát. Ha most ezt a tendenciát követjük, akkor jövőre olimpiát kell nyerni. Nagyon szerettem volna újra világbajnok lenni már tavaly, de nem sikerült. Akkor két tizeddel lecsúsztam a dobogó tetejéről, most magabiztosabban nyertem. Mind a két vb- diadal mérföldköve volt az életemnek. Mint említette, kevés ember teheti meg, hogy hazai közönség előtt, otthoni pályán tudjon egyáltalán indulni és nyerni. Nekem ez megadatott, és élni tudtam a lehetőséggel. Azt gondolom, mindig a pillanatot kell megragadni. És megragadta... így van. Szinte egy ország, vagy talán az egész magyarság fellélegzett, amikor a 2008-as pekingi olimpián megszerezte az első magyar aranyérmet. Versenyzőként hogyan élte át a várakozásokkal teli helyzetet? Nagyon készültem arra a versenyre, és tudtam, nem fognak csak úgy megverni. Éreztem, hogy minden összeállt, ahogy most is. Jó volt a felkészülés, jól sikerült az év, megvolt minden olyan pont, ami ilyenkor elengedhetetlen, a sok munka, a befektetett energia, és ebből kifolyólag nem azzal foglalkoztam, hogy stresszes helyzetet kreáljak magamnak, hanem pont azzal, hogy minél inkább a nyugodt pillanatokra összpontosítsak. Arra, ami a feladatom. Az pedig az volt, hogy olimpiát nyerjek. Jövőre London következik. Mit juttat az aktuális világbajnok eszébe a következő nyári olimpia városa? Azt, hogy már nincs egy évem hátra. tünk, februárban eltávozott. Mindenképpen meg akartam neki nyerni ezt a világbajnokságot, mert nagyon, de nagyon készült rá. A döntőben sokáig a mezőnyben evezett. Az üzbég Menkov vezetett, de aztán jött az utolsó kétszáz méter, és ellenállhatatlanul hajrázott. Begyakorolt figura volt, vagy egyszerűen csak mindent beleadott a végén? Aki ismer engem, az tudja, hogy a versenyeim nagy részét inkább csak a végén szoktam megnyerni. Nagyon kevés olyan futamom volt, amit gyakorlatilag az elejétől kezdve tudtam uralni. Ezt végig ural-
