Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)

2011-09-22 / 219. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. SZEPTEMBER 22. Vélemény és háttér 7 Izrael mindenképpen vesztes, elszigetelődése lassan nyomasztóvá válik A béke ne legyen áldozat Régóta nem látott nem­zetközi diplomáciai vál­ságot gerjeszthet a pa­lesztin államisággal kap­csolatos, holnapra terve­zett szavazás az ENSZ Közgyűlésében. Az izrae­li hadsereg is felkészült arra, hogy a helyzet ko­mollyá válhat. MAL1NÁK ISTVÁN Úgy tudni, Izrael erősítést, két teljes dandárt küldött Ciszjor- dániába, különlegesen felszerelt egységekkel. Liberman kül­ügyminiszter szerint a paleszti­nok vérfürdőt terveznek, egy tá­bornok azt mondta, háború is lehet, megterrorizmus. Abbász palesztin elnök azt akarja kérni, hogy a palesztin ál­lamot teljes jogú tagként- a 194. tagállamként - vegyék fel a vi­lágszervezetbe. A Közgyűlés, mivel a fejlődő országok túl­nyomó többségben vannak, bármit megszavaz, amit Abbász előterjeszt. (Egy diplomata sze­rint elég, ha a szöveg Izrael-elle- nes, még azt a kitételt is jóvá­hagynák benne, hogy a Föld la­pos.) A jogilag nem kötelező szavazás eredményét az USA a BT-ben megvétózná, Washing­ton szerint a palesztin államról kétoldalú, izraeli-palesztin tár­gyalásokon kell megegyezni. Ezek a béketárgyalások egy éve megszakadtak. Ezért dolgozik a háttérben az USA azon - miután Ahbászt eddig nem sikerült meggyőzni arról, hogy ne nyújt­sa be javaslatát -, hogy még a holnapi szavazás előtt jelentsék be a hivatalos béketárgyalások felújítását, amelyek alapja Obama májusban ismertetett menetrendje lehetne. Hogy csa­varjunk rajta egyet: az Obama- program Izraelnek nem tetszik. Mivel úgy tűnik, hogy szava­zás mindenképpen lesz, Abbászt most arról győzködik, ne teljes jogú tagságot kérjen, hanem ta­láljanak valamilyen közbülső megoldást, amiről hatalmas po­litikai-szemantikai viták foly­nak. Az időeltolódás miatt valószínűleg csak szombat haj­nalra leszünk okosabbak. Egy biztos: a szavazásnak egy nyer­tese és két nagy vesztese lehet. A palesztinok mindenképpen nyernek, bármit terjeszt is elő Abbász, mert komoly nyomást gyakorolhatnaklzraelre azzal az érvvel, hogy az államok túlnyo­mó többsége kiállt az önálló Pa­lesztina mellett. Mindenképpen vesztes lesz az USA. Ha a BT-ben vétózni kény­szerül, az Obama-kormányzat még a baráti arab országokat is magára haragítja, s nem hiszik el, hogy eddig őszintén lépett fel az arab tavasz támogatójaként. Ha nem vétózik, Izraellel és a zsidó állam befolyásos amerikai támogatóival kerül szembe. Izrael a legnagyobb vesztes, a propagandaháborút már a sza­vazás előtt elvesztette, az elszi­getelődése pedig lassan nyo­masztóvá válik. Az arab tavasz miatt rendkívül ingatag a közel- keleti helyzet, a biztonsági koc­kázatok megnőttek. Két eddigi szövetségese elfordult tőle, az izraeli-egyiptomi és az izra­eli-török viszonyban is a jégkor­szak köszöntött be. Pár napja alig tudták kimenekíteni a kairói nagykövetségről az izraeli dip­lomatákat. Erdogan török kor­mányfő pedig szinte minden kapcsolatot megszakított Izrael­lel, s az a háborús retorika, amit a zsidó állammal szemben hasz­nál, a józan ész határait súrolja. A szélsőséges palesztin és más arab szervezetek könnyen dönt­hetnek úgy, hogy fegyveresen is fokozzák a zsidó államra nehe­zedő nemzetközi nyomást. Az lenne a legrosszabb forgató- könyv, ha a békét is a pénteki szavazás vesztesei közé kellene sorolni.- Századszor számolom át a bevételeinket és a kiadásainkat, és mindig arra a következtetésre jutok, hogy nem itt kellett volna szü­letnünk. (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Cipekedő elsősök LAMPL ZSUZSANNA Szeretem, ha kopog az eső az ablakpárká­nyon. Ma egész éjjel kopogott. Reggel ázott madárka telepe­dett az erkély szegélyére, vé­delmet remélve, de nem győzte kapkodni a lábait, úgy sütötte őket a hideg beton. Az utcán esőköpenyes kisdiákok siettek az iskolába, hátukon degeszre tömött többrekeszes táska. El sem tudom képzelni, mit rejt az ások, degeszre tömöttrekesz. Nőilapokban a valamiért ér­dekesnek tartott nőktől szok­ták megkérdezni, hogy mi van a táskájukban. Előkerül mond­jukegy (mindig) márkás száj­fény, (szinte mindig) titokban fogyasztott csokoládé (sosem értem, miért kell azt titokban enni), egzotikus kabala vagy legalább egy miniatűr őran­gyal, a szeretett férfival kapcso­latos tárgy (uraim, nehogy a pénztárcára gondoljanak!), a gyerektől kapott kissé gyűrött rajz áj lavjú mama ajánlással... Engem az érdekelne, mi van egy elsős nebuló koffer méretű táskájában. Az anyukáméban számtan- és ábécéskönyv volt. Az utóbbit kiskoromban én is sokat olvas­tam. Megindító versek voltak benne, az „Itt van az ősz, itt van újra”, vagy „A megfagyott gyermek”, ami különös hatás­sal voltrám. Egyrészt borzong- tam a részvéttől, másrészt bor- zongtam a gyönyörűségtől, hogy mindezt egy meleg szo­bában olvasom, mert nekem van élő anyukám, és nem kell egy hideg sírra borulnom. Per­sze az én táskámban is volt két könyv, az én olvasókönyvem­ben is voltak versek, például „Vörös hajnal gyúlt az égen”, meg„Szántatraktor, szántaz eke”, de mivel korábban nem nagyon láttam traktort, az eke szóval pedig akkor találkoz­tam először (akárcsak a paraj és az evet szóval), a fantáziám mozdulatlan maradt. Volt még egyfolyniszerető töltőtoll, ta­lán három füzet, egy alapszí­neket tartalmazó színesceru- za-készlet, meg az otthon ké­szített tízórai, mert akkoriban mégnem voltiskolai büfé, ahol kólát, csipszet és előrecsoma­golt bagettet árultak volna. Még így is mázsás súlyúnak éreztem a táskámat, mert bőr volt. Éspirosü! A gyerekeimnek már többreke­szes hátizsákjuk volt. Benne le­gyezőnagyságú filctollkészlet, emeletes tolltartó, színváltoga­tó toll, pirospontgyűjtő doboz­ka, tízórai, tisztaságkészlet, in­nivaló, váltócipő, tornafelsze­relés és több könyv is, hiszen csak az olvasókönyvből volt kettő, tele mindenféle versiké­vel. „Uborka, uborka, zöld levelű uborka, minden gyerek kedvence, vitaminnal van tele.” Elszavaltákezt az akkor még nődén és gyermektelen kollégámnak, aki csak napok múlva vallotta be, hogy sejtel­me sem volt arról, hogy a gye­rekek ennyire szeretik az ubor­kát. És voltak még cserélgetni- való Pocahontas, ületveNHL- es kártyacsomagjaik. Mégsem cipeltek kisszekrényt a hátu­kon. Ezért is érdekelne, mik azok a fontos dolgok, amikre egy mai elsősnek szüksége van ahhoz, hogy megtanulja azt, amit az elsősök mindig is tanul- tak. Vagy manapság már nem­csak olvasni, írni és számolni tanulnak? KOMMENTÁR Szintentartás KOCUR LÁSZLÓ Némi túlzással azt állíthatjuk, nem múlik el nap, hogy Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt vezetője ne nyilatkozna valamit. Hol a magyar pártok bojkottjára szólítja fel a szlovák párto­kat, hol provokátornak nevezi az új magyar nagykövetet, de olykor túllép a parlagi magya­rozáson, és új világrend szükségességét vázol­ja; rámutat, kik állnak a sajtó mögött; vagy éppen az eurózó- na sorsáról prófétái. Vitathatatlanul reneszánsz ember, aki úgy viselkedik, mint ha megállt volna az idő, és még mindig 2010 júniusa lenne. A permanens kampány indokolt: a leg­utóbbi választásokon leszerepeltek, a közvélemény-kutatá­sok pártját rendre a parlamentbejutási küszöb körül mérik (bár tudjuk, nem közvélemény-kutatásokat, hanem válasz­tásokat kell nyerni, ahogy Rogán Antal mondta volt), szava­zóbázisára pedig sokan ácsingóznak. Jó eséllyel pályázhat a nemzeti szavazókra az örök rivális: az örök második, utóbb a pártból kizárt Anna Belousovová, akihez a pártszakadás idején jelentős szerepet játszó Rudolf Púčik is csatlakozott. A Jog és Igazság párt előkészítő bizott­sága állítólag összeszedte a belügyminisztériumi bejegyzés­hez szükséges tízezer aláírást. Előnyük lehet, hogy a párt­struktúrát és annak gyenge pontjait belülről ismerik. Első­sorban a mérsékelt nacionalista szárny támogatására szá­míthatnak, amelynek már ciki a nemzeti gondolatot biz­nisszel magas szinten elegyítő Ján Slota. Ha rosszul értelmezett, túltengő hazafiságról van szó, eddigi tevékenysége megmutatta, Igor Matovičnak egy parti esetén nem kell hazaugrania „magyarkártyáért”, az mindig ott van a mellényzsebében. Ő is pártot gründol. Azt meg Slota eddigi tevékenysége mutatta meg, hogy a demagógiával vegyes na­cionalizmus hatékony eszköz lehet a parlamentbejutáshoz. E két területen Matovič sem gyenge. Arról már korábban írtunk, hogy a Kereszténydemokrata Mozgalomnak - ahogyan a partner szlovák katolikus egy­háznak is, de ez most nem tárgya a jelen írásnak - van egy jól fejlett nacionalista szárnya, mely szintén alkalmas lehet az SNS-től négy év során elpártolt 141 740 választó egy részé­nek befogadására. S bár olykor ezt nehezen hihetnénk, Slotáéktól jobbra is van még hely a hazai politikai palettán, jól mutatja ezt a Mi Szlo­vákiánk Néppárt sikernek ugyan nem nevezhető, de a ten­denciát egyértelműen igazoló 1,33 százaléka, mely azt jelzi, 33 724 szlovák állampolgár szerint Slota nem eléggé radiká­lis. És akkor a politikai palettán még meg nem jelent, de a vir­tuális térben nagyon is aktív nacionalista sihederekről nem is szóltunk, akik 2014-ig elérhetik a választókon, és biztos nem a nemzeti sas fogja számukra megjeleníteni a hazafias gon­dolatot. Slota tehát joggal kapálózik, minden eszközzel bizonygatva, hogy a nemzeti akolnak ő a leghitelesebb pásztora. A nyáj azonban szétszaladni látszik. TALLÓZÓ KÜLFÖLDI SAJTÓ A magyar devizahitele­sek helyzetéről, a hitelek törlesztése érdekében elha­tározott kormányzati intéz­kedésekről közölt részletes tudósítást a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A né­met konzervatív napilap­ban Reinhard Olt beszá­molt arról, hogy a magyar parlament jóváhagyta a rögzített árfolyamon való törlesztésről szóló törvényt. A Magyarországgal rend­szeresen foglalkozó tudósí­tó részletesen ismertette az abban foglaltakat, majd utalt arra, hogy a visszafi­zetés terheit a bankoknak kell viselniük. Ennek kap­csán arról írt, hogy az Or­bán Viktor miniszterelnök által említett „tehermegosz­tásban” három, Magyaror­szágon erősen elkötelezett osztrák nagybank, a Raffei- sen Bank, az Erste Group és a Bank Austria is érintett. Olt utalt arra, hogy az oszt­rák kormány hivatalosan tiltakozott emiatt. A Rzeczpospolita című konzervatív lengyel napi­lap beszámolt arról, hogy a magyar kormány törvény- javaslatot készít elő, amely lehetővé teszi az állami ki­tüntetések visszavonását azoktól a személyiségektől, akik erre méltatlanná vál­tak. Schmitt Pál köztársa­sági elnök úgy vélekedett, meg kell vonni minden ki­tüntetést azoktól, akik nem tisztelik az Alaptörvényt - írta a lap, hozzáfűzve, hogy az első ilyen ismert személyiség valószínűleg Kertész Ákos író lesz. A lap ismertette Kertésznek az Amerikai Népszavában megjelent levelével kapcso­latos magyarországi bot­rányt, és megjegyezte, hogy ez volt a kiinduló­pontja a kitüntetésekről szóló új törvényjavaslat el­készítésének. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents