Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)

2011-09-17 / 215. szám, szombat

www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2011. SZEPTEMBER 17. RIPORT 32 Taxis történetek két műszakban A taxis drosztról kis időre a presszóba szöktek a nemrég munkába állt éjszakások, hogy két hívás között bekapják a vacsorájukat, megigyanak egy kávét, üdítőt, mert aztán beindul a nagyüzem. K ezdődik az éjszaka, és vele a buli, meg a fizetős kéjre éhes csa­ládapák kiruccanása az örömlányok „ut­cájába”. Egyesek megpakolt bőrön­dökkel a repülőtér felé indulnak, mások öltönyben, nyakkendőben épphogy leszálltak az utolsó géppel - talán tárgyalni jönnek, talán ki­csit lazítani is. Ki tudja? A taxis csak fuvaroz, ritkán kérdez. Hárman könyökölünk a Bu­dapesthez közeli kisváros egyik presszójának asztalánál, ugrás- nyira a droszttól: Bolvári Zoltán és éjszakás társa (aki - kérésé­re - maradjon inkognitóban). Az ingzsebben egyelőre néma a telefon, de a „kocsma bezzeg hangos” — no nem a cimbalmos, hanem a zenegép és a gyülekező fiatalok miatt. Jól fogy a sör, de beszélgetőpartnereim szigorúan üdítőznek - reggel 6-ig ki tudja, hány fuvart kell lebonyolítaniuk. Az 53 éves Zoltán azt mondja, kényszerhelyzet ez a javából, hisz ők fordítva élnek: éjjel dolgoznak, nappal alszanak. Valamiből el kell tartani a családot.- Tedd hozzá: ez egy olyan élet­forma, amelyet nemcsak megszok­tunk, hanem meg is szerettünk - igazítja ki kollégáját 34 éves társa, aki bár fiatal, szintén több gyer­mekről gondoskodik. — Éjjel béke van, nem kell dugó­ban araszolgatni, de én az éjszakai műszak semmihez sem hasonlítha­tó filingjét is imádom. A visszaté­rő utasok zömét már a hangjáról megismerem. Tudom, hogy ki kési le mindig a vonatot, kit kell x ut­cából az y-ba (a randi helyszínéről saját lakásába) fuvaroznom, ki az, aki olthatadan szomjában hajnalig járja majd a budapesti bárokat, ne­tán örömlányok karjában keresi a futó boldogságot.- Nézzük ez utóbbi ügyfélkört! - javaslom, gátat szabva a sztorizás szertefolyó áradatának, no és prak­tikus okokból (bármikor befuthat egy hívás, esedeg kettő).- Arra kíváncsi, hogy kik vitetik magukat taxival a közeli türelmi zónába, meg a fővárosi masszázs­szalonokba? - mosolyog rendít­hetetlenül a mindig jókedvű fiatal sofőr, és már sorolja is:- Fiatal és idősebb férfiak egy­aránt, anyagi helyzettől, beosztás­tól fiiggedenül. Az utcai prostik általában 20-25 ezret kérnek egy óráért, körülbelül ennyiért „szol­gáltatnak” a bárok éjszakai pillan­gói is. Míg a „sorra” inkább saját autóval ruccannak ki az ügyfelek - köztük sok tisztes családapa -, addig az úgynevezett masszázs­szalonokba sokszor taxival vitetik magukat. Olykor meg is kell várni őket, míg mások velünk fuvaroz­tatják házhoz a lányt - persze az oda-vissza viteldíjat előre kifizetik. - Egy-egy ilyen házhoz szállításnál miről folyik a diskurzus?- Az időjárásról, a bunkó kuncsaf­tokról - érintőlegesen a pénzről.- Érintőlegesen?- Az általában formás, de több­nyire butácska - tisztelet a ki­vételnek - örömlányok annyit elárulnak, hogy jól keresnek, de íradan szabály, hogy összegről nem beszélünk. Ok sem, mi sem. Néha megpengetem, kár egy ilyen csinos nőnek a testét árulnia, de ennyiben maradunk. Én szívesen beszélgetek, ők nem mindig. Aki ki akar rúgni a hámból, az Budapestre viteti magát Csörög a mobil, menni kell, Zol­tánnal iszogatjuk tovább az üdítőt, és igyekszünk egymást túlkiabálni, mert a bulihoz a presszóban „ala­pozó” fiatalok egyre keményebb rockot rendelnek a zenegéptől.- Elvileg a nyár csendesebb a többi évszaknál, mert akinek van pénze taxira, az ilyenkor valahol a tenger mellett nyaral, de a nyári szabad­téri koncertek, programok miatt még sincs okunk panaszra, akad fuvar bőven - okít ki Zoltán.- Ősszel a pihenésből hazatérők meg az utolsó buszjáratot lekéső fá­zós emberek csadakoznak a „min­dig szomjas” útra kelőkhöz, míg télen a zárt éjszakai szórakozóhe­lyek között mozgunk a legtöbbet. De a bankokban éjszakába nyúló elszámolással végző alkalmazottak, a hajnal felé hazaigyekvő pincérek is sűrűn utaznak taxival. Nehéz is lenne mással, mert olyankor már semmi sem jár - tárja szét a kar­ját, de gondolatmenetét telefonja csörgése szakítja meg: várja őt a randizós hölgy. Egyedül maradok. Legszívesebben én is hívnék egy taxit, mert furcsán méregemek a több sörnek és „rövid­nek” köszönhetően bulihangulatba került férfiak, de kitartok. Jegyzet az asztal alá, pohár középre, szingli- szituáció élesítve - amíg vissza nem érkezik a felmentő sereggel felérő fiatal taxistárs.- Evezzünk békésebb vizekre! - só­hajtok fel.- Tudja, érezzük ám, hogy ebben a kisvárosban viszonylag jelentős számban élnek a jól fizetett, erős középréteghez tartozók - itt nincs balhé, alig látni utcán fetrengő ré­szeget, aki ki akar rúgni a hámból, az Budapestre viteti magát - közli.- Mi a tipikus? Hallgatag taxis mögött hallgatag utas, vagy terefe- re a be- és kiszállás között?- Mivel nagy a szám és szeretek be­szélgetni, kezdeményezni szoktam a társalgást, de nem erőltetem. Legtöbbször a politika, a család, no meg a nők kerülnek terítékre. A fuggeden női utasokkal ismer­kedni is lehet - csillan fel a taxis szeme —, korábban akár egyéjsza- kás program is kerekedhetett a do­logból, de ma már ez kizárt, hisz családapa vagyok.- Nem akarok turkálni a zsebében, ám érdekelne, hogy melyik volt eddigi pályafutása „legzsírosabb” fuvarja.- Ha jól emlékszem, egy tavaly karácsony előtti Budapest-Brüsz- szel út. A rossz idő miatt a reptér nem fogadott gépeket, de egy 4 fős társaság nagyon sietett haza Brüsz- szelből, én mentem értük. Két na­pig tartott az oda-vissza út, ebből odafelé 3 órácskát aludtam, de megérte a fáradság, hisz 200 ezer lett a számla végösszege. Hogy ez sok, vagy kevés, ki-ki ítélje meg maga. A legkönnyebb munkával elért legmagasabb bevétel háttere is érdekes. Egy napig keringtem a városban és környékén egy fia­talemberrel, csak úgy, céltalanul. Olykor kiszállt, hogy megigyon valamit, de mindig meg kellett várnom, aztán kocsikáztunk to­vább. Valahonnan sok pénzt ka­pott, nem tudta, mire költse, hát taxizott egy jót - aztán fizetett 80 ezer forintot. Előfordul az ilyesmi. Zoltán befűt - szerencsémre, mert társát megint elszólította a köte­lesség. Említem neki, hogy a kü­lönös eseteknél tartottunk, ő meg kapásból rávágja: noha csak 4 éve taxizik, akadt már nehéz helyzete.- Egy legalább 130 kilós ember ült a hátam mögött, amikor telefonon valakinek azt mondta, hogy elvág­Az általában formás, de többnyire butácska örömlányok annyit elárulnak, hogy jól keresnek... ja a taxis nyakát. Ráadásul a visz- szapillantó tükörben láttam, hogy véres a keze. Hááát, megizzadtam rendesen. Később kiderült, hogy nem rólam beszélt, a sebesülése pedig afféle háztartási baleset kö­vetkezménye volt. Szívesebben emlékszem arra az utasra, aki mi­helyt beszállt a kocsiba, elaludt. Előtte kinyögte, hogy Dunakeszire megyünk, de hogy hová pontosan, azt nem. Beértünk a városba, fel kellett költenem, hisz nem tudtam a címet. Amint magához tért, és tudatosítottam benne, hogy lassan hazaérünk, a fejéhez kapott: „Úris­ten, hol az asszony, meg a gyerek?” Kiderült: a családját Pesten felej­tette - ott, ahol felvettem.- Veszélyes szituáció? - kérdez vissza a fiatal taxis, aki akkor buk­kan fel újra, amikor Zoltán ismét szedelődzködik.- Kétszer szorították torkomhoz a kést. Egyszer egy félreértés miatt, egy veszekedő társaság egyik tagja, a hátsó ülésről előrenyúlva, má­sodszor pedig egy vélhetően kábí­tószeres srác, aki egy benzinkúthoz rendelt. Egyszerűen bedugta a kést a lehúzott ablakon. Mondanom sem kell, nagy gázt adtam és el­húztam onnan.- Mégis megéri? Egyesek öltönyben, nyakken­dőben tárgyalni indulnak, mások a repülőtér felé vennék irányukat < Utazóra várva. Ősszel a pihe­nésből hazatérők meg az utolsó buszjáratot lekéső fázós emberek hívnak taxit, míg télen a zárt éjszakai szórakozóhelyek között mozognak a legtöbbet a taxisok.- Ezek kirívó esetek. Az utasok többsége jóindulatú, békés, ha meg a piától, hisz éjszaka a többség ál­talában legalábbis spicces, valaki hőbörögni kezd, megnyugtatjuk. „Semmi gond haver, nyugodj le” - ilyesmit szoktunk mondani, mert a taxis kicsit pszichológus is. Éjjel mások az emberek: érzékenyebbek, fáradtabbak, kiszámíthatadanabbak is, de ez benne van a pakliban.- Ezzel együtt vállaltuk, ezzel együtt szeretjük - bólogat az időközben visszatért Zoltán. Hozzáteszi, érde­mes viszonylag olcsó tarifát szabni, becsületesen számolni, mert a visz- szatérő utas a legjobb utas. Az utas és az autó épsége Pirkad, letelt a műszak. A város ébred, ők ketten aludni térnek, jön a váltás. A nappalos, 55 éves Bozori Imrétől már csak pár speci­ális információt van erőm megkér­dezni, miután bemutatkozásként elmondja, hogy 15 évig kamiono- zott, ezért elege lett az éjszakából.- Hat éve dolgozom itt, csak nap­pal. A legtöbb utasom egy nagy, „szerződéses” cég partnerei közül kerül ki, de a gyermekét óvodába hordó anyukától kezdve a piacra járó háziasszonyokon át az ügyei­ket a fővárosban intéző családfőkig színes a paletta - magyarázza.- Megviseli a dugó, az „anyázás” vagy épp a nyári hőség?- A dugót rutinból, zegzugos ut­cákon át ki lehet kerülni, anyáz­ni nem szoktam, mert türelmes vagyok - ha beszólnak a másik sávból, nem zavar -, a hőség kivé­désére pedig ott a klíma. Szeren­csére az üresjáratok ideje alatt én is behúzódhatok a droszthoz közeli kocsmába, ahol a mosdót is hasz­nálhatjuk.- Igaz, hogy a legtöbb taxis eny­hén szólva szemtelen a forgalom­ban? Előznek, furakodnak, jobb kitérni a közelükből (én alkalma­sint ezt teszem).- Nekem az utasom meg az autóm épsége fontosabb a sietségnél. Az előbbi azért, mert felelek érte, az utóbbi meg azért, mert a mun­kaeszközöm - nyugtat meg Imre. Halkan hozzáteszi, hogy megszok­ta, megszerette ezt az életformát. Mintha hallottam volna jó pár órával korábban ugyanezeket a szavakat - töprengek az ébrenlét és álom határán, miközben Imrét elsodorta a forgalom. Éled a város, ideje hazamenni. Saját autóval. Takács Mariann, MTI-Press Éjjel béke van, nem kell dugóban araszolgatni. Sok taxis az éjszakai mű­szak semmihez sem hasonlítható filingjét imádja. Fotók: (TASR, sxc.hu)

Next

/
Thumbnails
Contents