Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)
2011-09-17 / 215. szám, szombat
10 Szalon ÚJ SZÓ 2011. SZEPTEMBER 17. www.ujszo.com Gottwaldtól a Szabadságig - kortárs művészeti kezdeményezés a Krokus Galériában (megtekinthető október 7-ig) Bőd 0 - Nullpont Szahara. Németh Ilona látványterve (Kép: a művész archívumából) A pozsonyi Szabadság tér, az egykori Gottwaldovo námestie (sokak számára máig csak Gotkó), a fordulatot követően, miután elrobbantották onnan a kommunista pártvezér szobrát, elvesztette mindenfajta ünnepi és felvonulásijellegét. CSANDA MÁTÉ Máig keresi a helyét, valahogy túlságosan is nagynak tűnik, szépnek és beélhetőnek cseppet sem mondható. Aki erre jár, az rendszerint csak átvág rajta és rövidít, esetleg egy-két gördeszkás vagy éjjelente itt iszogató fiatal használja ki egy kicsit. A Verejný Podstavec nevű polgári társulás (művészcsoport) ezúttal - és nem először - egy konkrét, terepgyakorlatszerű kezdeményezésbe fogott: a Krokus Galériával (Május 1. tér 3.) szövetkezve meghívott négy, hazájukban és külföldön is elismert, jórészt az intermé- dia és a konceptuális művészet talaján mozgó kortárs művészt, hogy mintegy visegrádi négyesként próbálják meg ezt a (köz)teret, akárcsak tervek, makettek, koncepciók, rákérdezések szintjén is belakni, kiegészíteni, újrajátékba hozni. A lengyel Pawel Althamer inkább csak egy gondolatbeli üzenetet hagyott hátra, egy vonalas füzetlapon üzenve a szlovák kollégáknak, ajtófélfára szegezve, akárcsak a halál a népmesében, mintha csak azt jelezné, hogy itt van velünk, köztünk, tudja, hogy mi a helyzet, de konkrét segítséget nem tud nyújtani, s mint egy furcsán titkos, szinte ezoterikus narrátort hang, értésünkre adja, hogy tudatát egybemossa a miénkkel, de azért övé marad az irányító szerep. Vagyis ezennel, ha akarjuk, ha nem, részesei vagyunk az ő elméjében összeálló vegytiszta konceptnek, egyszóval egy picikét meg is kerüli a projektet, diplomatikusan távolságot tart. Sokkal rámenősebb a cseh Krištof Kintera, aki egy public jukeboxot, vagyis egy közhasználatra szánt zenegépet álmodott meg a Szabadság térre. Ezáltal bárki, aki egy eurót bedob az erre berendezett automatába, meghallgathatja (és -hallgattathatja az összes többi járókelővel is) a listáján szereplő számok bármelyikét. A felhozatal többnyire forradalmi dalokból, himnuszokból áll (köztük van a kubai, kínai és a szlovák), de akad mellettük egypár kimondottan pogós-mulatós darab is. Vagyis a szó legszorosabb értelmében interaktív, sőt provokáló beavatkozás, egy kötelező és folyton ismétlődő emlékkoncert, mint valami művileg életben tartott lelkiismeret. Közben azt is érdemes figyelembe venni, hogy a placcot szegélyező épületmonstrumokban minisztériumi irodák és egyetemi előadótermek sorakoznak. A Szlovákiát képviselő Németh Ilona úgy szüntetné meg a tér egyhangúságát, hogy robbanásszerű füst- és fényeffektusokat építene be a mára már nagyon is viharvert, teraszosan kialakított füves-bokros térszeletekbe, körös-körül a szökőkút funkcióját is ellátó, ormótlan, virágszerű fémstruktúra mentén. Ezek a hirtelen és ritmikusan zavaró tényezők, ezek a lentről, láthatatlan forrásokból előtörő gejzírszerű, ugyanakkor nyilvánvalóan „ünnepélyes” hatások elegáns metaforái lehetnének sok mindennek. Például annak, hogy napi szinten mi minden fortyog a felszín alatt, politikum, hatalmi súrlódások, üzletelések, lobbizások, kollektív és privát tragédiák, kozmikus-metafizikus összefüggések - melyekből a kisember, a mindenkori járókelő, csak egy-egy viccesen apró felszíni utójátékot lát, sajtóban, tévéhíradóban, interneten. Egy darab a rengeteg lehetséges olvasat közül. KissPál Szabolcs pedig egy valóságos negatív koronázási dombot képzel ide, rájátszva a városnak a kommunizmus előtti múltjára is, ugyanakkor egy ironikus, utópisztikus gesztussal kiosztja a lapot az egész Kárpát-medencének, hiszen a kráterszerű, éjjelente is mutatósán megvilágított, kifordított magaslat földjét széthordatná az egykori Magyar Királyság minden megyéjébe, amint ezt térképszerű tablóján is szépen, hatásosan érzékelteti. Különös, groteszk, és rendkívül hiábavalónak, szinte már frusztrálónak tűnő nép- és nemzetegyesítő projekt. Ugyanakkor mintegy zarándokhellyé teszi, vallási, historizáló-folklorisztikai és turisztikai dimenziókba repíti az egész téregyüttest. Persze az itt bemutatott tervek - bár a szervezők szeretnék őket egytől egyig megvalósítani -, most még inkább csak koncepciók. Szépségük, érdekességük, játékos vagy éppen nagyon is provokatív utalásaik minden szála gondolatban tesz hozzá az egészhez, nem kis civil kurázsiról árulkodva, abszolút kortárs, naprakész módon egy konkrét problémára reagálnak, vagyis próbálnak valamit kezdeni egy adott múlttal. Még több ilyen akciót, sok-sok ilyen önálló, ötletes kezdeményezést (újrakezdést) kívánok Pozsonynak. A politika meg majd idővel úgyis eldönti, hogy történik-e valami érdembeli változás a tér arculatával és üzenetével, vagy marad minden a régiben, fémrózsástul, szökőkutastul. A rovatban hónapról hónapra a tantervben szereplő életműveket feldolgozó, az iskolai szükségleteket szem előtt tartó szövegeket talál az olvasó Miről és kinek szól az Irodalmi Szemle Olvasója? SZALON-INTERJÚ A folyóiratok irodalmi oktatási segédletei közül talán a Ti- szatáj diákmelléklete a legismertebb, mely már két évtizedes múltra tekinthet vissza. Az Irodalmi Szemlének szeptembertől egy hasonló célú Olvasó című rovat képezi részét. Az Olvasó idei évi tartalom- jegyzékét tekintve a diákmelléklet első pillantásra abban különbözik említett idősebb társától, hogy ebben a tananyag klasszikusait fiatal irodalomtörténészek olvassák és értelmezik újra. Bárczi Zsófiát, a sorozat szerkesztőjét a további részletekről kérdeztük. Milyen igény hívta létre az Olvasót? Az elmúlt húsz évben a magyar irodalomban számos irodalmi korszak és írói életmű átértékelésének voltunk tanúi, s a magyar nyelvterületen is meghonosodott különböző elméleti irányzatoknak köszönhetően az irodalmi szöveg értelmezésében új utak váltak járhatóvá. Áthelyeződtek a hangsúlyok egy-egy korszakon vagy életművön belül, s ez azzal jár, hogy más jelenségek tűnnek fontosnak a jelenből nézve, mint mondjuk tizenöthúsz évvel ezelőtt. Kiket és hogyan kíván tájékoztatni a folyóiratnak ez az új sorozata? Az Irodalmi Szemle Olvasó címmel szeptembertől azzal a céllal indította útjára új rovatát, hogy megkönnyítse az irodalomtanárok tájékozódását a tudományterület alap- és középiskolákban is hasznosítható, korszerű ismeretanyagában. A rovatban hónapról hónapra a tantervben szereplő életműveket feldolgozó, az iskolai szükségleteket szem előtt tartó szövegeket talál majd az olvasó. Mivel az iskolai tananyag egy részét olyan írói életművek képezik (Petőfi, Arany, Jókai, Ady, Móricz, József Attila stb.), amelyek értékelése lényegesen módosult az utóbbi években, az Olvasóban megjelenő tanulmányok röviden mindig összefoglalják a tárgyukra vonatkozó új ismereteket. A megjelenő szövegekben kiemelten fontos helyet kap a fogalommagyarázat és a műelemzés. Az értékelésekből és interpretációkból kiinduló korszak- és stílustörténeti, műfajtörténeti, eszmetörténeti, toposz- és motívumtörténeti, retorikai, stilisztikai magyarázatokkal azt kívánjuk elérni, hogy a magától értetődőnek tekintett vagy félreértett, tévesen magyarázott fogalmak jeAz Irodalmi Szemle oktatási sec a 2011 /201 2-es tanévre I. --------OLVASÓ SZERKESZTI: BÁRCZI ZSÓFIA Beiiyovszky Krisztián Olvassunk és tanítsunk Móriczot - másképpen =t sz MII. SZEPTEMBER írók az Olvasóban. A szeptemberiben Móricz Zsigmond (Be- nyovszky Krisztiántól), az októberiben Tőzsér Árpád (Németh Zoltán tollából) Az Irodalmi Szemle oktatási segédlete 2011/201 2-es tanévre 2. OLVASO SÍKIS9 nÁJK VJ »OMA A népi lírától a postmodern költészetig fi W Árpád poétikái lentése tisztázódjon, s lehetőség szerint az oktatásba is beépüljön. Az Olvasó újdonsága, hogy az egyes tanulmányokhoz rövid óraterveket is kínál, amelyek nemcsak a szövegelemzéshez szolgálnak ötletekkel, hanem irodalmi fogalmak jelentésének elsajátíttatásához és begyakorlásához is mintákat, módszertani fogódzót, kérdéseket és feladatokat is kínálnak. Az idei Olvasókban konkrétan mit találunk? A tanulmányok megírására irodalomtudósok vállalkoztak. A szeptemberi szám szerzője Benyovszky Krisztián, aki a Móricz-életmű újraolvasására tesz kísérletet. Októberben Németh Zoltán Tőzsér Árpád életművét bemutató szövegét, novemberben N. Tóth Anikó Radnóti-elemzését, decemberben pedig Tolcsvai Nagy Gábor Pilinszky lírájának értékelését veheti kézbe az olvasó. A tanulmányokhoz Petres Csizmadia Gabriella és Brutovszky Gabriella készítettek ötletdús óraterveket, (cs) SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
