Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)

2011-09-17 / 215. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. SZEPTEMBER 17. Vélemény És háttér 5 Szlovákia ratingértékelése egy esetleges vétó után két nappal a béka bizonyos testrésze alatt lesz Sulíkot az Unióba! Pezsgőt is bonthatna a szlovák társadalom, pe­dig a görög válságkeze­lés kapcsán kirobbantott vitákat és az eurómentő- öv miatti hangulatokat inkább negatívumként értékelik a választók. Pedig a demokrácia nagy ünnepe is lehetne a men­tőövvita. LOVÁSZ ATTILA Végre valahára VALAMIRŐL vitatkozik a politikai osztály, és akármennyire tűnjön is patt­helyzetnek a koalíció jelenlegi állása, alapvetésekről, további irányokról, utakról folyik a vita. Uram bocsá: a vita a szlovák tár­sadalom karakteréről folyik, s mint minden ilyen jellegű esz­mecsere, ez is a polgárok alap­vető értékeit befolyásoló téma. Ezért hát akár büszkék is lehet­nénk Richard Sulikra, aki nem tett szalvétát a szája elé és ne­vén nevezte a gyermeket: a szo­cializmus nagyméretű újraépí­tése zajlik itt az euróövezet úgymond megmentése ürü­gyén. Pedig semmi sem mente­né jobban az eurót és az öveze­tet, mint a tiszta játékszabá­lyok, azok betartása. A dollárt is temették már sokszor a történe­lem során, mégis referenciava­luta maradt a világ nagy bizni­szeinek legjelentősebb ágaza­taiban. Richard Sulik Németország­ban adott és itthon csak meg­erősített nyilatkozataiban vilá­gosan elmondja: a rossz adós­nak újabb hitelt adunk, ezzel saját ratingünket veszélyeztet­jük, és középtávon akár meg­oldhatatlan pénzügyi gondok elé állítjuk az országot. Ez igaz. Mint ahogyan az is igaz, hogy Szlovákia ratingértékelése egy esetleges vétó után két nappal a béka bizonyos testrésze alatt lesz, elfordulnak tőle a régió gazdaságilag erős országai és a szlovák GDP-ről kiderül, ami most még nem is annyira nyil­vános evidencia: GDP-je egy New York-beli járásét sem éri el. A kis nemzetnek lehet nagy iga­za, csak úgy járhat, mint a Tra­bant sofőrje a főúton, ha nem akarja észrevenni, hogy a mel- lékútról érkező húsztonnás ka­mionnak esze ágában sincs fé­kezni. A krematóriumban már valószínűleg kicsi az értéke an­nak az információnak, hogy a Trabi-sofőrnek igaza volt. A mentőöv körüli hisztéria ennyi és nem több. Egy ötmilli­ós ország lesz szíves tudomásul venni, hogy amikor milliárdos tételekről van szó, akkor tíz­szer ekkora gazdaságok is be­húzzák a behúznivalót, és igyekeznek kompromisszumot kötni. Gondoljuk, Miklós, Ra- dičová vagy Dzurinda és Bugár ezt sejtik, Sulik meg játssza a „Két kiskecske a hídon” című mesét, ezúttal - sajnos - nem az ország javára. Sulik véleményének, hozzá­állásának, keményfejűségének van érvényesülési tere. Tehát a jelen koalíciós problémának megoldása: házelnökünket és az SaS alapítóját rettentő se­bességgel importálni kell vagy az Európai Bizottságba, vagy az Európai Jegybankba. Most azonnal, mert a németek, fran­ciák igenis kíváncsiak a véle­ményére, mint azt a német in­terjú igazolta. A szocializmus elleni aktív fellépés esetleges sikere után egy teljes monetáris zóna lenne hálás neki. A vétó­ért csak hálátlanság járhat. Úgy tűnik, olvad ajég, az SaS nem mindegyik tagja utasítja el kategorikusan az euróvédőfalat Önállóan, szuverén módon JURAJ HRABKO A kormánykoalíció vala­mennyi tagjának - beleértve a parlamenti képviselőket és a kormány minden tagját - kö­zös tárgyalása után sem sike­rült megoldani a szlovák rejt­vényt, hogyan tegyünk eleget a kötelezettségünknek, hogy az eurózóna is megmaradjon és a koalíció se essen szét. Egyelőre azért maradt a koalí­ció, mert megegyeztek, hogy Szlovákia utolsóként szavaz az eurózónába tartozó államok közül. Egyszer azonban meg kell oldania Szlovákiának a kér­dést, hogyan maradhat meg a jelenlegi koalíció, miközben nem veszti el hitelét az euró­zónába tartozó partnerek előtt. Erről a parlamentnek kell szavaznia. Bár egyelőre úgy tűnik, olyan a helyzet, mint a kezdet kezdetén - a ko­alíció három pártja, az SDKÚ- DS, a KDH és a Híd az euróvé- dőfal mellett van, az SaS elle­ne, mégis úgy tűnik, olvad a jég. Az SaS nem mindegyik tagja utasítja el kategorikusan az euróvédőfal melletti szava­zást. Ma már többen úgy nyi­latkoznak: meglátjuk, tárgya­lunk, el tudjuk képzelni. Nem győzködik a három pártot az SaS igazáról, mint kezdetben. Beleértve az SaS elnökét, Ri­chard Sulíkot, aki nem vála­szolt arra a kérdésre, végérvé­nyesen elhatározta-e, hogy az euróvédőfal ellen teszi le a voksot. Úgy gondolom, ez elsősor­ban Mikuláš Dzurinda kül­ügyminiszter munkájának kö­szönhető. Pontosabban: az SaS több képviselőjének „megtörése” az ő kézjegyét vi­seli. Mert bizonyára nem örül, ha külügyminiszter kollégái kérdésére, hogy is áll Szlová­kia az euróvédőfallal, vála­szolnia kell. Richard Sulik eddigi, külföldön tett kijelen­téseivel már nemcsak gondot okoz, hanem tekintélyét is aláássa. És ezt senki sem sze­reti. Mikuláš Dzurinda külö­nösen nem. Tehát ha az SaS fél össze­kapcsolni az euróvédőfalról szóló szavazást és a bizalmi szavazást a kormányról, az azt jelzi Mikuláš Dzurindának, hogy vészhelyzetben éljen ez­zel a lehetőséggel. A szavazá­sok összekapcsolásáról nem a miniszterelnök asszony dönt, hanem a kormány, amelyben három koalíciós pártnak több­sége van. Ha úgy határoznak, hogy élnek ezzel az alkotmány adta politikai eszközzel, akkor élnek is vele. Nem veszíthet­nek sokat, sőt az SaS veszíthet sokat. Tudjuk, vannak politikai já­tékok, de egy valami megdöb­bentő. Mivel úgy tartjuk szá­mon, hogy Szlovákia több mint ezer évig harcolt saját államért, önállóságért, függetlenségért, minimum paradox, ha nem úgy viselkedik, ahogy egy önálló ál­lamhoz illik. És azt, hogy a mai Szlovákia kivár, amíg a többi ország dönt az euróvédőfalról, s csak utánuk dönt, senki sem vonja kétségbe. KOMMENTÁR Kertész Ákos és a másikra mutogatás KISS TIBOR NOÉ B Kertész Ákos könyveit Észtországtól Spanyolor­szágig ismerik, színpadi műveit előadták Ma­gyarországtól Örményországig, Makra című re­gényéből pedig egymilliónál is többet adtak el világszerte. Kertész Ákos kitüntetésekben sem szenved hiányt: Kossuth-díj, Hazám Díj, József Attila-díj - csak néhány elismerés a sok közül. Kertész Ákos kiváló író, most azonban valamit nagyon elírt. , A magyar genetikusán alattvaló” - áll abban a nyílt levelé­ben, amelyet az Amerikai Népszavához címzett. Aztán ott a folyatatás, ki ne olvasta volna már ezeket a sorokat: a magyar „mindent másra hárít”, „mindig másra mutogat”, „boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában”, „röfög és zabálja a moslékot”. És így tovább, egészen addig, hogy „ma már a má­sodikvilágháború borzalmaiért, a Holocaustért egyedül a magyar a felelős”. A szövegre - amely főként a magyarországi baloldal szellemi tunyaságát és erkölcsi züllését kritizálja- leadott jobboldali sortűzön nincs mit csodálkozni. Schmitt Pál máris arra kérte a kormányt, hogy vizsgálja meg az állami kitüntetések vissza­vonásának lehetőségét „az arra érdemtelenné vált személy” esetében. A Jobbik feljelentést tett közösség elleni izgatás, rá­galmazás és becsületsértés bűncselekménye miatt, a Magyar Nemzet pedig Haynauval és Sztálinnal említi egy lapon Ker­tész nevét - várhatóan a fővárosi közgyűlés az előbbiekhez hasonlóan az írót is megfosztja díszpolgári címétől. Hamar előkerült az antiszemita-kártya is, s Kertész orvén még Csurka István is visszatornázta magát a nyilvánosság fősodrába. „Ho- lokauszti-iparipark”, „talmudzsidó”, „magyargyalázás”- Csurka tolla még a régi, jó formát mutatja. Persze, a jobboldali össztűzre a baloldalnak is van adekvát vá­lasza. Összefoglalva: a Kertész elleni támadássorozat csakegy része annak a gyűlöletkampánynak, amelyet a Jobbik-szívű Fidesz folytat a baloldali értelmiségiek ellen. Bizonyára akad, aki ezt is beveszi. Egyébiránt, Kertész teljes szövegének számos - vitatott - ki­tétele pontos. Elhárítjuk a felelősséget, a másikra mutoga­tunk - valljuk be, ezen érdemes volna elgondolkodni mind­nyájunknak. Mint ahogy az is újkori agyrém, hogy a magyar­ság fogalma lassan a szentség kategóriájába tartozik: ami magyar, az eredendően jó, kritika azt nem érheti. Az a mon­dat viszont, hogy „a magyar genetikusán alattvaló” ugyan­olyan elfogadhatatlan kijelentés, mint „a cigányok vérében van a bűnözés”. Kertésznek ez az állítása nem kritika, hanem rasszizmus. Ennél még szomorúbb, ahogyan Kertész Ákos először érvelt: mármint, hogy az Amerikai Népszavának írt cikkét Magyaror­szágon senki sem kérheti számon rajta. Az írónak ezt még si­került is tetéznie egy pökhendi helyreigazítással - abban a né­hány sorban benne van minden (tartalom + forma), ami mi­att Magyarországon az emberek meggyűlölték a liberaliz­must. Talán egy szerényebb, nagyvonalúbb kiigazítás jobb lett volna. Hiszen egy gondolkodó embert épp az tesz naggyá, hogy elismeri saját tévedéseit. És nem a másikra mutogat - ahogyan azt, mint tudjuk, általában a magyarok teszik. A szerző magyarországi publicista TALLÓZÓ DIE PRESSE Hogyan vált Brüsszel Bu­dapestté című jegyzetében Christian Ortner a Die Pres­sében úgy vélekedik, hogy a devizahitelek rögzített árfo­lyamon való törlesztésére vonatkozó magyar kor­mányzati elképzelés „kisajá­títás” ugyan, de az EU-nak saját Jogsértései” fényében nemigen van jogalapja szá­mon kérni ezt Magyarorszá­gon. „Színtiszta kisajátítás, valószínűleg nem jogszerű, és hosszú távon súlyos káro­kat okoz Magyarországnak” - olvasható a kormány ter­véről a konzervatív osztrák napilapban. Jogsértő mó­don kormányozni azonban egész Európában gyakorlat­tá vált. Görögországot az uniós jogot megsértve több százmilliárd euróval támo­gatják, az Európai Központi Bankot rábírták, hogy jogi kötelezettségei ellenére költségvetési hiányt finan­szírozzon, az euróövezet or­szágai tömegesen sértik meg az előírt hiánycélt - írta a szerző. Nézete szerint ez ko­losszális kisajátítás az uniós adófizetőkkel szemben. „Or­bán Viktornak a bankokkal kapcsolatos kisajátító lépése úgy viszonyul ehhez, mint egy bolti lopás a Bank of Eng­land kirablásához” - tette hozzá. Kisajátításként jelle­mezte az osztrák bankadót is. (MTI)- Az eurózónát bármikor megmentem, de a házi feladatod megoldásával fordulj apádhoz!

Next

/
Thumbnails
Contents