Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)
2011-09-14 / 213. szám, szerda
Horgász - hirdetés 15 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. SZEPTEMBER 14. Egyre kevesebb a hely, ahol robinsoni magányban meditálhat az ember a világ dolgairól A saját hely varázsa - kis-dunai capriccio Nincs annál kellemesebb, mint amikor olyan helyen horgászik az ember, amit maga fedezett föl. Bár a vizek adottak, és nem élünk Amazóniában, azért egy- egy eldugott zugot még ma is lehet találni, ha figyelmes az ember. KÖVESD! KÁROLY Néhány éve nagyon megkedveltem a Kis-Dunát, amely évtizedeken keresztül sokat szenvedett a szlovák főváros iparától. Régebben is jártunk a folyó Pozsony alatti szakaszára, de inkább passzióból; az itt fogott hal jórészt még ma is ehetetlen. A szemétbe dobott harcsapörkölt esete azonban nem túl motiváló, ezért vagy harminc kilométerrel lejjebb próbáltunk szerencsét. A Kis-Duna kedvelt vize a kajakosoknak, vízitúrát művelőknek, míg a horgászok inkább egy-egy divatos helyet tüntetnek ki figyelmükkel, mint például a jókai vízimalom környékét vagy az eperjesi szakaszt. Személy szerint ezeket - ha csak tehetem - messze elkerülöm, s az ember nem járta helyeket bújom; ahol nincs kigyúrva a part, s látszik, nem riogatják napszámban a halat. Ahol robinsoni magányban meditálhat az ember a világ dolgairól. Kissé viharvert, de eredményes móló A túlsó part igézete Ez abszolúte bejött egy helyen, amelyet ugyan sokan látogatnak (egyre növekvő szeméthegyet hagyva maguk után), ám a folyót két ágra osztó szigetre kevesen merészkednek át. Azért, mert az egykori gyaloghíd deszkái rég elkorhadtak, s a megmaradt fémváz csak jóindulattal nevezhető hídnak. Bizony, felér egy akrobatikus mutatvánnyal, hogy az ember - különösen horgászcuccal, botokkal vagy hátizsákkal ügyeskedve, vagy inkább ügyetlen- kedve - átkapaszkodjon rajta. Bár magán a szigeten is cseijék, bokrok, indaszövevények, ösz- sze-vissza dőlt fatörzsek közt kell akadályversenyt abszolválni, az érintetlen természet kárpótol a fáradalmakért. Tulajdonképpen véledenül kerültem ide. A jobb part erősen húzós, halat nem igen tartó részén szerencsétlenkedtünk barátommal. Itt legföljebb egy- egy jókora balin vágódott föl olykor-olykor, jaszkók cirkáltak a sodrásban, de azon túl semmi. A sziget alkotta sekély vízben is bandáztak halak, de inkább jászok, kisebb keszegek riadoztak ott is a közéjük robbanó balinoktól. Nem sokáig kellett szemeznem a túloldallal, vagyis a szigettel, amely Ígéretesnek mutatkozott: bedőlt fák fékezték a folyást, jókora lángot képezve, amelynek ráadásul sejthető mélysége is volt. Messziről látszott, hogy (A szerző felvétele) ott bármi előfordulhat, s az is, hogy ember nemigen jár arrafelé. Megér egy próbát. Az eszményi horgászhely Nosza, felpakoltam, ami szükséges, egy botot, merítőt, gilisztásdobozt, és át a szigetre. Etetőanyagos vödröt ide nem igen lehet cipelni, vagy ha igen, többször kell fordulni. De erre, lévén folyóvíz, nincs is nagy szükség. Átverekedtem magam az aljnövényzeten, s az ígéretes langó közepe táján elkezdtem a pottyantós módszeremmel (se úszó, se ólom, csak egy kis horogra tűzött nagy esőgiliszta) úsztatni. A szélvíz iszapos, ezért beljebb, a medertörés tájékára ejtegettem, s a víz sodra általában lejjebb vitte, és egy bedőlt fa előtt ültette le a csalit. Rövidre fogva: két óra leforgása alatt egy csaknem rekorder máma, két lapátdévér és négy harcsa tisztelt meg az érdeklődésével, nem számítva a rontott kapásokat, és egy szakítást. Utóbbi MP91100590 elkövetőjére csak tippelhettem: öreg máma, nagy ponty, esetleg termetes harcsa követhette el, amely a huszonkettes zsinórommal azonnal beugrott valami dzsumbujba. A négy harcsa közül kettő haladta meg a méretet, a másik kettőt természetesen visszaadtam éltető elemének. Az akkori, fergeteges élmény máig kísért. Olyannyira, hogy ha folyóvízi horgászatra gondolok, valahányszor ennek a helynek a képe jelenik meg előttem. Társas magányban Azóta gyakran átbillegtem a szigetre, vállalva a kényszerű fürdés kockázatát, de nem jártam mindig sikerrel. Tapasztalatom szerint nyári reggeleken, délelőttökön, amikor az óriás nyárfák árnyéka rávetült a vízre, még ott voltak a halak, de amint a napkorong delelőre kúszott, egyre süketebbé vált a hely, s csak késő délután, estefelé éledt meg ismét. Ilyenkor volt a legjobb a hely. Akadt néhány óra, amikor szülte egymást követték a kapások. Volt úgy, hogy az egész napot a szigeten töltöttem, s ilyenkor körbejártam a futball- pályányi vadont, megpróbálva a bal ágát is a víznek. Jó kapások azonban csak ezen a helyen voltak, ahol kellő mélység és kiváló búvóhelyük volt a halaknak. Aztán egy szép napon megtört a varázs. Ahogy ülök ott a magam csendességében, látom, hogy a hídvázon éppen a szigetre araszol valaki. Ismerős volt a fiatalember, egy alkalommal a túlpartról figyelte, hogyan horgászok, át is kiáltott, miféle módszer az, amelyhez nem kell nehezék vagy úszó. Neki is megtetszett a hely, átruccant hozzám. Nem nehezteltem rá, hiszen volt elég hely tőlem feljebb, s mivel ő hamarább megunta a dolgot, vagy mennie kellett valahová, még a maradék gilisztáit is felajánlotta. Ám aznap megtört a varázs, s az én szeretett helyemet, amelyről azt hittem, csak az enyém, kénytelen voltam mással megosztani. De végülis horgászoknál is igaz a mondás: sok jó ember kis helyen is elfér. HETI TIPP Kis horog, nagy horog? AJÁNLÓ Számtalanszor tapasztalhattuk, hogy kapáskor hiába reagálunk időben és vágunk be a halnak, nem járunk sikerrel. Ennek több oka lehet: óvatosan, finomkodva eszik a hal, feneke- zésnél túl rövid vagy túl hosz- szú az élőké, úszózásnál rossz a súlyozás, stb. A leggyakoribb hiba azonban maga a horog nagysága. Azzal mindenki tisztában van, hogy 2/0-ás horoggal nem lehet keszegezni, vagy 8-as horoggal harcsázni. Olykor azonban tizedmilliméterek döntenek, hogy meg tudjuk-e fogni a halat, vagy egyfolytában luftot ütünk. Nagy kampóval nem lehet megfogni a paducot, dévért, de süllőzni sem tanácsos kis, vékony húsú horoggal. A horog súlya sem mellékes; ha óvatosan eszik a hal, nem szerencsés nehéz horgot használni, mert gyanúsnak találja a csali súlyát, és azonnal otthagyja. De maradjunk a méretnél, mert ez az alfa és az omega. Egyik barátom kérdezte, miért horgászok szülte mindig kis horoggal? A válasz egyszerű: nagy horoggal csak nagy halat lehet fogni, míg kis horoggal nagyot is, közepeset is, kicsit is. Konkrétan: keszegezéshez ne használjunk 10-12-14-esnél nagyobb horgot, feederes, finomszerelé- kes pontyozáshoz (ha csak nem kapitálisát akarunk fogni) elég a 4-6-8-as kampó, mámázáshoz sem kell túlzásba vinni a méretet, itt is megfelel a 4-6-os méret. Nagy giliszta, kis horog lett a vesztük szerző felvétele Igaz, itt hosszabb szárú horog használata a célszerűbb. Műidig arra kell ügyelnünk, mekkora a csali, s főleg, mekkora a célzott hal szájának mérete. Jómagam ennél is tovább megyek (erre vontakozott barátom kérdése is), s kedvenc módszeremhez, a folyóvízi „pottyantóshoz”, amikor maga az esőgiliszta jelenti a csalit is, súlyozást is, kis horgot használok. Amelyik hal képes beszippantani a jókora esőgilisztát, annak a szájában úgyis megakad a kis horog, amelyik pedig csak cibálja, csipkedi és birkózik vele, úgysem erre fogható, hanem mondjuk csontira. Nem szentírás a „nagy horog, nagy erő, kis horog, kis erő”. A mai acélhorgok kis méretben is bivalyerősek. (- kk -) Görbüljön a bot! Olvasom az egyik horgászmagazinban, hogy az egyik magyarországi tavon bojlis horgászsulit szerveztek - gyerekeknek. A riportot illusztráló felvételeken kis „profik” pózolnak tíz-húsz- kilós potykákkal. Ugyanabban a számban Horgászíró csemetéje (lehet vagy hatéves) szerepel, ugyancsak kapitális ponttyal. Kissé elszomorodom, mert eszembe jutnak gyermekkorom pecái. Akkoriban jász, paduc, egy-egy máma volt a gyerekhorgász zsákmánya, miután a nebuló kinőtt a küszös, bodorkás korszakból. Ezután jött a cserebogárral való „pöcögtetés”, a jókora domolykók igézete. A varázslat emberi léptékű fokozatai, az alapoktól a felépítményig, melynek során a gyerkőc előbb a természetet, a halak életét, szokásait tanulta meg. Ehhez képest a mai gyerekeket a behor- dós, sátorban fetrengős, rodpodos, pop-upos, csipo- gós, herkentyűs nagyhalas pecára nevelik. Gondoljunk bele, mire vágyik egy hétnyolcéves gyerek később, ha már hátulgombolós korában kapitális halakat fogatnak vele? Sajnos, az etetőanyag-gyártók és forgalmazók profitéhsége már a gyermeki lelkeket sem kíméli. Olyan ez, mintha a leendő vadászok nem a verebeket hajkurásznák parittyával, majd légpuskával, hanem egyből vaddisznót lövetnének velük tizenkettes puskával. Talán nem ártana, ha ezek a szervezők, horgászírók és holdudvaruk emberei felnyúlnának a könyvespolcra, s levennék onnan Kittenberger Kálmán, Széchenyi Zsigmond egy-egy kötetét, vagy mondjuk Fekete Istvántól az örökzöld Tüskevár ifjúsági regényt, és beleolvasva elgondolkodnának azon, mi való egy kis nebulónak. Kövesdi Károly Ötleteiket, beszámolóikat a horgasz@ujszo.com címen oszthatják meg velünk. A Horgász melléklet legközelebb 2011. szeptember 28-án jelenik meg.
