Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)
2011-09-14 / 213. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. SZEPTEMBER 14. Régió-szülőföld 11 Mire jó a Facebook? Például arra, hogy segítsünk bajbajutott embertársainkon „Szebb lehetne a világ” Rita időt, pénzt, energiát nem kímélve megszervezi, lebonyolítja a karitatív akciókat (Képarchívum) A visegrádi négyek cserkészmozgalmáról Különleges kiállítás Komáromban Ha rászorultak megsegítéséről van szó, hamarabb adnak a kevésbé tehetősek, mint a gazdagok- állítja a dunaszer- dahelyi Boženík Henrietta, akit ismerősei csak Ritának hívnak. VOJTEK KATALIN A 31 éves, de huszonévesnek kinéző kétgyermekes fiatal- asszony szerint ehhez a fajta segítséghez nem is annyira pénzre, mint inkább odafigyelésre és összefogásra van szükség. Rita menedzsernek tanult, tiszta egyesre érettségizett, de nem tudott a szakmájában elhelyezkedni. Tizenegy évig egy illatszerboltban dolgozott illat- és szépségtanácsadóként, emellett modellkedett is. Pedig jó menedzser lehetett volna, mert remek helyzetfelismerő és szervező. , Az évek során rengeteg j áték gyűlt össze nálunk, sokat közülük Andreas fiam már »kinőtt«, nem játszott velük. Sajnáltam kidobni, gondolkodtam, mit lehetne kezdeni velük. Végül támadt egy ötletem, összecsomagoltuk, és elvittük a helyi gyermekotthonba, az ottani gyerekek óriási örömére. Andreast is vittük magunkkal, és neki ez óriási élmény volt. Egész este arról faggatott, miért, hogyan kerültek a gyerekek az otthonba, miért nincsenek a szüleikkel? Megrázták és gondolkodóba ejtették a látottak, tudatosította, milyen jó, hogy neki van családja. Azt hiszem, jó, ha a gyerek látja, mennyire más sorsok is vannak. Ez együttérzésre készteti, és arra, hogy megbecsülje azt, amije van. Legközelebb, amikor a gyermekotthonba készültünk, már ő maga is csomagolt az ottani gyerekeknek játékot, édességet.” Rita és családja gyakori vendégei lettek a gyermekotthonnak, ahová soha nem mentek üres kézzel. Először csak az ismerősei szereztek tudomást a látogatásokról, és küldtek vele játékot, kinőtt ruhát, aztán már mások is, egyre többen. Egyszer azonban felfigyelt valamire, amire nem számított. „Karácsonyra gyűjtést szerveztem, több zsáknyi ruhával, játékkal, édességgel érkeztünk az otthonba. Kiraktuk, és azt vettük észre, hogy a gyerekek csak a márkás holmikat válogatták ki, a többit, bármennyire jó állapotban voltak is, félredobták. Az egyik nevelőnőtől megtudtuk, hogy rengeteg mindent kaptak karácsony előtt, ezért lettek ilyen válogatósak. Gondoltam, mi lenne, ha keresnék olyan családot, ahol örülnének ezeknek a félredobott holmiknak. A világhálón nagyon sok ember kér segítséget, találtam is egy galántai családot, hozzájuk vittük el, és nagyon boldogok voltak. A férjem lefényképezte, ahogy az ajándékokat osztom, és a fotókat feltettüka világhálóra.” Sokakat megkapott a gyerekek arcáról sugárzó öröm. Ők is segíteni akartak, felajánlották Ritának, hogy adnak játékokat, kinőtt ruhafélét, továbbítsa a szükséget szenvedőknek. Egyre több adakozó jelentkezett, így hát újabb és újabb rászoruló családok örülhettek a segítségnek. „Az adakozók és a megajándékozottak nevét, gyakran a fényképükkel együtt, felteszem a netre. Felkerülnek a megható, gyönyörű köszönőlevelek is. Mindez újabb ösztönzést jelent, újabb és újabb segíteni akaró emberek jelentkezését. Csodálatos sikerélményeim vannak, mint például az a gyűjtés, amelyet egy hároméves, májátültetésre váró Ga- lánta környéki kisfiú javára szerveztem. Erre a szülők ismerősei kértek fel, mivel itthon nem tudtak segíteni a kicsin. Nagyon sok pénz gyűlt össze, mégsem annyi, amennyi kellett. Németországban egy professzor ingyen vállalta a műtétet. Ami összegyűlt, azt a Kramáre kórház kapja meg, ahol hasonló betegségben szenvedő páciensek vannak. Nemrég felkerestek a szülők a kisfiúval, nagy öröm volt megölelgetni őt.” Ilyen egyszerű, mondhatnánk. Valóban nem kell hozzá sok, csak egy kis jóakarat. No meg egy olyan ember, mint Rita, aki időt, pénzt, energiát nem kímélve megszervezi, lebonyolítja a karitatív akciókat. Ő maga így vall erről: „Az az öröm, az a szeretet, amit a megajándékozott emberektől kapok, pénzben nem kifejezhető. Aki nem ad, nem segít, nem szeret, az szegény, és nem tudja, mi a boldogság. Hiszem, hogy összefogással csodákra vagyunk képesek. Ha az emberek nem mindig csak a saját érdekeiket néznék, hanem egy kicsit odafigyelnének másokra is, szebb lehetne a világ.” ÚJ SZÓ-HÍR Komárom. Egyedülálló kiállítás nyílt a visegrádi országok cserkészmozgalmáról a komáromi Duna Menti Múzeumban. A cserkészfogadalom jelentősége című kiállítás a visegrádi négyek cserkészmozgalmát mutatja be, a kezdetektől napjainkig. ,A cserkészet, amely mára a világ legnagyobb ifjúsági mozgalmává nőtte ki magát, 1907-es angliai indulása után hamar követőkre lelt az Osztrák-Magyar Monarchia területén is. Az I. világháborút követően Csehszlovákiában, Lengyelországban és Magyarországon is komoly tömegbázisra tett szert. A kiállítás a hőskorszakot, de a rendszerváltás utáni újrakezdést is dokumentálja” - mondta Csémi Szilárd, a kiállítás ötletgazdája, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség elnöke, kiemelve, hogy a visegrádi országok cserkészszövetségei között hagyományosan jó az együttműködés. Enélkül a kiállítás semjöhetett volna létre. A tárlókban kordokumentumok, és eddig Szlovákiában soha be nem mutatott fényképek mellett jelvények, történelmi zászlók, világtalálkozókon szerzett ereklyék és festmények is láthatók. A cserkésztáborok hangulatát pedig egy terepasztal hozza be a múzeum falai közé. A kiállítás szeptember 23-ig tekinthető meg. (szmcsp) A tárlókban kordokumentumok, és eddig Szlovákiában soha be nem mutatott fényképek is láthatók (Képarchívum) A lévai Vincze László egy muzeológus szemléletével végzi a levéltárosi munkát - egy-egy kutatás közben már a kiállítást tervezi Sorsok, történetek bontakoznak ki a poros, olykor penészes régi iratokból Kutatóként a leginkább Léva jeles személyiségei érdeklik Vincze (A szerző felvétele) FORGÁCS MIKLÓS Léva. Régész szeretett volna lenni, az alapiskolában a történelem volt a kedvenc tantárgya, a pedagógiai középiskola után megszerezte a speciális pedagógusi képesítést, majd múzeumokban dolgozott, végül muzeológus szakon diplomázott. A lévai Vincze László mindezek ellenére levéltáros lett. Különcök, néptanítók és a lévai öntudat Vincze László diplomamunkáját a tragikus sorsú Nécsey Istvánról írta, aki fényes és sokoldalú tehetsége és időnkénti sikerei ellenére 32 évesen öngyilkos lett. Képzőművész, gyűjtő és természettudós volt, Hermann Ottó munkatársa. Félt az emberektől, szenvedett attól, hogy vidéki művészként nem fogadták be a „pesti körök”. A másik személyiség, akivel foglalkozik, a bölcs néptanító, a tudós, preparátor, a Barsi Múzeum első igazgatója, Kittenberger Kálmán tanára, Kriek Jenő. Róla hja doktori munkáját. A legnagyobb álma, hogy Léva jeles személyiségeiről elnevezett utcákban sétálLászlót hasson, bármikor leemelhesse a polcáról az ezekről a neves egyéniségekről szóló monográfiákat, tanulmányokat. Minél több kiadványra lenne szükség, melyek minél szélesebb körben hozzáférhetők, ezek teremthetnék meg ismét a valódi lévai öntudatot, így születhetne újra a város nagyrészt elveszett jellege, mely az iskolákra, a polgárságra és a kisiparos rétegre épült. Az első lépés már megtörtént, hosszú évtizedek után végre tavaly megjelent Léva átfogó monográfiája. Vincze László írta az osztrák-magyar kiegyezésről, az első vüághá- borúról, a római katolikus egyházról és a város temetőiről szóló fejezeteket. Mindenki meglepetésére és örömére hatalmas volt az érdeklődés a kötet iránt. Igaz maga a kötet csak szlovákul hozzáférhető, de már készül a magyar nyelvű 20-25 oldalas összefoglaló. A levéltárban előny a magyartudás Léván jelenleg Vincze László az egyetlen levéltáros, aki tud magyarul, és ez hatalmas előnyt jelent. Emiatt is hívták az intézménybe, hiszen a kutatásban szinte elengedhetetlen a magyar nyelv ismerete. ,A levéltáros akkor boldog, ha publikálhatja kutatásait, én viszont egy-egy téma földolgozása során már azon gondolkodom, hogyan lehetne ebből az anyagból kiállítást csinálni” - meséli Vincze László. A legfontosabb a tények tisztelete, de mindig valamilyen következtetésre kell jutni. Nagyon fontos a tapasztalat, hogy a vizsgált kornak megfelelően ítélje meg a kutató a tényeket. 4,7 kilométernyi irat A lévai levéltárban 4,7 kilométernyi dokumentumot őriznek, és ez évente gyarapodik. Külön tudomány megtanulni tájékozódni, ebben a hatalmas mennyiségű irathalmazban. Évente több ezer iratot néznek át, fognak a kezükbe, keresnek meg a levéltárosok. Az egyik része a mindennapi tevékenységnek a kutatás, a másik pedig az ügyfélfogadás. Naponta több érdeklődő érkezik. Igazolásra van szükségük a nyugdíjukhoz, a kötelező iskolalátogatásról szóló dokumentumo% Legközelebb Dósa Attila kádárt mutatjuk be. kát, érettségi bizonyítványok kivonatát kérik, a földtulajdon miatt jönnek, örökösödési ügyekben érdeklődnek, ingatlanok kolaudációjáról keresnek dokumentumot, bizonylatot egy építmény koráról. Az 1895-től 1905 között vezetett anyakönyveket is itt őrzik, családfakutatók is sokszor ellátogatnak a levéltárba, diákok is betérnek, ha különböző munkákhoz anyagokra van szükségük, helytörténészek is kutatnak itt. Emellett az egyes intézmények anyagainak pontos összeírását, feldolgozását kell elkészíteniük a levéltár szakembereinek. Fokozatosan érkeznek be ide a volt nemzeti bizottságok dokumentumai. Konferenciákra készítenek előadásokat, kiállítások megalkotásában segédkeznek. Iskolák, önkormányzatok kérnek előadásokat egy-egy falu, intézmény, egyházközösség történetéről. Községekben, intézményekben ellenőrzéseket tartanak, megfelelően kezelik- e az iratokat, szabályszerű-e a nyilvántartás, az iktatás, a tárolás. Egy-egy épületről, történelmi eseményről háttéranyagot, fényképeket, adatokat szolgáltatnak az újságíróknak.
