Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)
2011-09-13 / 212. szám, kedd
20 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2011. SZEPTEMBER 13. www.ujszo.com A kaszálást, a marokszedést, a kévekötést és keresztrakást olyan idős emberek mutatták be, akik máig emlékeznek az egykori paraszti élet minden mozdulatára (A szerző felvételei) Aratási szokások felidézése Nyékvárkonyban Mint oldott kéve... TUDÓSÍTÁS A gyomnövények már a repce kezdeti fejlődési stádiumában is jelentős kárt tudnak okozni Őszi gyomirtás a repcében Az áttelelő gyomok ősszel tömegesen kelnek a repcével együtt (Szilvássy Tímea illusztrációs felvétele) A Napraforgó polgári társulás szervezésében a nyékvárko- nyi községi hivatal valamint az Agrodor helyi mezőgazdasági vállalkozás támogatásával az egykori aratást, aratási szokásokat felelevenítő rendezvényt szerveztek augusztus elején a faluban, amelyen a régi idők emlékeinek felelevenítésével, az egykori szerszámok, eszközök használatának bemutatásával állítottak emléket őseik egyik legmeghatározóbb tevékenységének, a kenyérnekvaló betakarításának. Az idősebb koruk ellenére is meglehetősen aktív résztvevők bemutatták, hogyan zajlott egykoron az a tevékenység, amelynek eredménye minden esztendőben alapvetően meghatározta egy-egy közösség életét. A kaszálást, a marokszedést, a kévekötést és keresztrakást olyan idős emberek - a résztvevők között nyolcvan- négy esztendős idős néni is szedte a markot - mutatták be, akik máig emlékeznek az egykori paraszti élet minden mozdulatára, akik azt is felelevenítették, hogyan bújtak a vihar elől kévékből összerakott keresztek alá, hogyan és mit et- tek-ittak a nehéz munka után, hogyan készítették elő, hogyan élesítették a szerszámokat, akik még emlékeznek arra is, hogy mit jelentett egykoron a „papkéve”, s akik tudják, a nehéz munka ellenére minden emberi tevékenységnek megvan a maga szépsége, és ehhez csatlakozik az ünnep felemelő érzése is. A nyékvárkonyi aratási bemutató így nemcsak azoknak állított emléket, akik egykoron a mindennapi betevő falatért folytatott kemény munka során az emberi leleményesség számtalan fortélyát tudták hatékonyan alkalmazni, hanem példát mutatott azoknak is, akikben tovább él az egyik legrégibb emberi tevékenység, a föld megművelése iránti igény és tisztelet. (Kép és szöveg: szilvássy) Térségünkben a repce termesztésével egyre nagyobb területen egyre több termesztő foglalkozik. A növény intenzív termesztése iránti fokozódó igény bizonyos termesztéstechnológiai elemek megváltoztatásával is jár. ÖSSZEFOGLALÓ Az intenzív termesztés során az ajánlott vetéssűrűség érdekében 3-4 kg/ha magmennyiséget kell vetni, ebben az esetben viszont a repcének már nincs gyomelnyomó képessége. Az ajánlott negyven-ötve- nezres tőszámnál a repce kezdeti fejlődési stádiumában a gyomnövények már ősszel is jelentős kárt tudnak okozni, ezért a gazdaságos termesztéshez az őszi gyomirtás elengedhetetlenül szükséges. A repcében ősszel károsító gyomok összetétele hasonló az őszi vetésű gabonafélékben előfordulókhoz. Az áttelelő egy- és kétszikű gyomnövények ősszel tömegesen kelnek a repcével együtt, ha nem védekezünk ellenük, azt gyakran elnyomják, veszélyeztetik az áttelelését. Ezek a gyomok tavasszal virágzásukkor nehezítik a repce kártevői elleni vegyszeres védekezés végrehajtását is, mivel az őket látogató méhekre is tekintettel kell lenni. Szakemberek és számos kísérlet állítása szerint a repce gyomirtása ősszel jobb hatékonyságú, mint tavasszal. Elsősorban azért, mert a fejlődése kezdetén a gyomosodásra roppant érzékeny repce az ősszel elvégzett hatékony gyomirtás után megerősödve tud a télbe menni. A repcében előforduló gyomok többsége (ragadós galaj, gabona árvakelés, ebszikfű, mezei acat) a tél folyamán nem fagy ki, ellenük - mivel tavaszra jóval fejlettebbek - később nehezebb és költségesebb a védekezés. A repcében előforduló évelő gyomok (tarackbúza, mezei acat) ellen kifejezetten az őszi gyomirtás bizonyult hatékonyabbnak, mert ezek a növények az őszi időszakban a talajban található áttelelő tarackjaikat igyekszenek feltölteni, és az ebben az időszakban kijuttatott permetszerek a növény „segítségével” mélyebben tudják a föld alatti alvó rügyeket elpusztítani, mint tavasszal, amikor a növényeken belül a táplálék áramlásának iránya éppen ellentétes. A magról kelő kétszikűek közül legjelentősebb az ebszikfű, mely rendkívüli módon elnyomja a repcét, és a vegetáció végéig jelen van. Az év szinte minden szakában csírázhat, nagyon jól alkalmazkodott a repcéhez. Nagyon jelentős kárt okoz a ragadós galaj, amely erős, hosszú szárával lehúzza a kultúrnövényt, és nehezíti a betakarítást. A magról kelő gyomok közül jelentős még a pipacs, a mezei árvácska, a pásztortáska, a tyúkhúr, a veronika fajok, az árvacsalán fajok, melyek nedves, csapadékos időjárás esetén nagyon fel tudnak szaporodni. A magról kelő egyszikűek közül a nagy széltippan és a parlagi ecsetpázsit a leggyakoribb. A repcében gyomosíthat még a kombájn által elhullatott magvakból kelő őszi árpa és őszi búza is. Az évelő gyomnövények a repcében is súlyos gondokat okoznak, az egyik legveszélyesebb közülük a tarackbúza. Az ellenük való védekezés jellegzetessége és egyedisége, hogy nagyon rövid idő áll rendelkezésre a végrehajtáshoz. Az elővetemény tarlókezelését el kell végezni, s amikor a tarackbúza és az egyéb évelők kihajtanak és elérik a 10-15 cm magasságot, akkor glifozát hatóanyagú szerrel kell lepermetezni őket. A talaj előkészítése során ap- rómorzsás magágyat kell készíteni, amely egyben a gyomirtás hatékonyságának is az alapja. Vetés előtt alkalmazható gyomirtó vegyszereket a kipermetezés után azonnal be kell dolgozni a talajba tárcsával vagy kombinátorral. Ezek a repcét később már nem károsítják, a hatásuk kifejtéséhez ráadásul nem szükséges a csapadék, erős gázosító hatásukkal irtják a talajban a csírázó fiatal gyomnövényeket. Elsősorban a magról kelő egyszikűeket, de néhány kétszikű fajt is elpusztítanak. A ragadós galaj és a fészkes virágzaté gyomnövények ellen azonban gyenge hatásúak. A repce termesztésében a vetés után, kelés előtt alkalmazható gyomirtó szerek használata a legelterjedtebb, erre a célra több készítmény is engedélyezett, de a jó hatáshoz célszerű ezeket kombinálva alkalmazni. Ezeket a szereket többnyire a vetés után 3 napon belül ki kell juttatni, általában a legjelentősebb magról kelő egy és kétszikű gyomnövények ellen hatékonyak. Korai állománykezelésre a gyomok szikleveles állapotától a 2 leveles állapotukig szintén több készítmény ajánlott, előnyük, hogy hosszú, megbízható hatásúak, és megkésett védekezés, illetve gyors repcekelés esetén is kijuttathatok. A hatóanyag levélen és gyökéren keresztül egyaránt felszívódik. Jó hatásúak a magról kelő egy- és kétszikű gyomok ellen. A kikelt repceállomány permetezésére ajánlott szerek a repce 4 leveles fejlettségétől a virágbimbók megjelenéséig alkalmazhatók. Egy részük általában csak a kétszikű gyomnövények ellen hatásos. Az egyszikű gyomnövények ellen speciális gyomirtó szerek alkalmazhatók, amelyek jó hatásúak a nagy széltippan, parlagi ecsetpázsit, árvakelésű gabona és a tarackbúza ellen, (repcelap) Az aratás minden esztendőben alapvetően meghatározta egy-egy közösség életét A talajtípustól, a talajellátottságtól, a tervezhető termésszinttől függően foszforból legalább 50 kg/ha hatóanyagot kell kijuttatni Az őszi búza alá elsősorban foszfor kell ISMERTETŐ A trágyázási szaktanácsadás legfontosabb feladata az, hogy arra adjon választ, miként lehet a tápanyag-gazdálkodásra a rendelkezésre álló anyagi erőt a leghatékonyabban (legtakarékosabban, s a lehető legeredményesebben) felhasználni. A búza termesztésében elsősorban a friss foszfortrágyának lehet termésnövekedésben megnyilvánuló hatása, ezért alaptrágyaként a búza alá ezt kell kijuttatni. Természetesen ezt nem lehet mechanikusan alkalmazni, mert a talajellátottság és a talajvizsgálati adatok függvényében sokszor az is előfordul, hogy egy adott területen a foszfor kijuttatása esetén sem várható semmüyen trágyareakció, így a foszfor kijuttatása még elméletileg sem térülhet meg. Ez azt jelenti, hogy még a foszfor alaptrágyázás is halasztható. Összességében azért mégis állítható, hogy a trágyázási forgóban a foszfortrágyázás helye többségében az őszi búza. A javasolt dózis talajtípustól, talajellátottságtól, tervezhető termésszinttől függően nagyon változó lehet, de amennyiben fontos a foszfor alaptrágyázás, 50 kg/ha hatóanyagnál kevesebb nem javasolt. Fontos, hogy amennyiben a forgóban alaptrágyázásra kerül sor, akkor a javasolt mennyiséget teljes egészében kapja meg a növény. Az alaptrágyázásban a nitrogén mennyisége is kérdés lehet. Mivel az őszi búza nitrogén igénye ősszel nagyon kicsi, alaptrágyaként még optimális technológia alkalmazása esetén sem szükséges 30 kg/ha hatóanyagnál többet kijuttatni. A minimális technológia szerint az őszi nitrogéntrágyázás nem alapvető, de természetesen ilyen esetekben nem számíthatunk a nitrogéntrágya technológiai hibákat elfedő Jótékony“ hatására sem. Amennyiben azonban megfelelő időben, jó magágyba vetjük a búzát, nem fogjuk észrevenni az elmaradt nitro- géntrágyázás hiányát. Az ősszel kiadott, optimálisnál nagyobb nitrogénadag az évjáratok többségében „elveszik“ a tél folyamán, a növények tavaszi nitrogén igényét nem csökkenti, ezt évek óta tapasztaljuk az ásványi- N vizsgálatokból. A legszélsőségesebb talajok kivételével az ún. „pentozán hatás“ miatt sem javasolt több nitrogén kijuttatása. Amennyiben a talaj káliumellátottsága legalább közepes szintű, akkor az őszi búza esetén a kálium-trágyázás is elhagyható, függedenül attól, milyen régen kapott kálim alaptrágyát a terület. A harmonikus növényellátás érdekében a káliumot más, káliumra jobban reagáló növény kapja majd. A fentiekben vázolt minimális, vagy forgóban történő alaptrágyázási módszer természetesen akkor hatékony, ha a módszer alkalmazása folyamatos és következetes az évek során. (tápanyagpótlás) (Szilvássy Tímea illusztrációs felvétele)
