Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)
2011-09-10 / 210. szám, szombat
10 Szalon UJSZO 2011. SZEPTEMBER 10. www.ujszo.com (folytatás az előző oldalról) az elmekórtan törvényein, tömeges méretekben manipulálták és infantilizálták a szabadságával helyesen gazdálkodni képtelen emberi elmét. Másik fő ismérvük az volt, hogy a demokratikus jogállamiság elveivel szemben törvényerőre emelték pártjuk egyeduralmát, a jogrend átkovácsolásával biztosították önmaguk hatalmának felszá- molhatatlanságát. Semmibe vették a szabad érzületű polgárt. Ezekről lehet a diktatúrákat időben felismerni. Mi maradt utánuk? A gyűlölet mára globalizálódott, nemcsak a szűkebb hazákban és Európában, világszerte a politikai termékenység jegye lett. Magasrendű életformának, természetfölötti erőnek hazud- ja magát. Általában vallási, nemzeti, ideológiai egységek iránti elkötelezettség fogalmaival militarizál, bürokratizál, korrumpál és amoralizál. S mert ma már túlontúl sok közösség és emberélet vezércsillaga, a gyűlölet, s amit gerjeszt, már nem az egyes hatalmon lévő őrültek története, hanem az emberiségé. Vagyis az egyes emberé. Az enyém is. Oda az ártatlanságom, -gunk. Mindnyájan részesei vagyunk az univerzális hazugságszerkezet működésének. Miközben szeretetet, toleranciát, együttműködést szajkózunk, közösségi identitásunk emlékezet-toposza és különbözőségeink programszerű nyomatékosítása egyaránt azt sugallja, a radikálisabbak révén pedig egyenesen követeli a bennünk élő állampolgártól, hittestvértől, nemzettárstól, hogy mindenekfölött a gyűlölettel éljünk bensőséges viszonyban, különben nem tudjuk megvédeni igazságunkat, és elveszünk. A gyűlölet univerzumában az a hiteles személy, aki az övéitől eltérő identitásúakat bátorkodik ellenségnek nevezni. Vagyis a ta- hó és a potenciális gyilkos. Az erénybe öltözött bűn. V. Amikor megakadt rajtuk a szemem, rögvest tudtam, Bö- röcz András érintést tiltó tóramutatói nem a Thóra, hanem önmagunk olvasásának segítésére törekszenek. A szerző tisztában van Mózes parancsával: „Ne kérdezz az előbbi idők felől”, vagyis nem a világ teremtése előtti dolgok után kutat. Jelenünk érdekli, következésképpen nem a tóramutatók a transzcendencia alapja és tárgya, hanem az általuk életre kelő távolságtartás, a parancsoló, simogató, kegyes, sokféle gesztusok, amelyek őrültek kezére kerülve nemcsak a politika, a mindennapiságok egyensúlyait is megsemmisíthetik. Mint már annyiszor. A béke és a háború, a tudás és a tudatlanság, a szolidaritás és a kirekesztés tóramutatói Robbin Ami Silverberg kifinomult munkáira mutatnak. Kettejük szimbiózisa nemcsak a tartalmak, hanem a leheletfinomság révén is adott. De eltérés is mutatja magát. Böröcz tóramutatós geometriáját szintén belengi az alkotás intim tevékenységének hőfoka, na meg a nemes irónia melegsége, mégis fundamentálisan rideg marad, egyértelműen cinikus, és ezzel a kirekesztés állapotában tartja a befogadót. Öntudatlan összhangban a berlini Holokauszt Emlékmű betontömbjeinek euklideszi ridegségével. Vele szemben leszakítható cetlijeivel Silverberg kommunikációra serkent. Az ő képzőművészeti nyelve a fönség, a természet síkjáról szól hozzánk, szimbiózisban az átadás előtt álló New York-i emlékhely négyszázötven fehér tölgyétől lélegző terével. Betonerdő és tölgyerdő, csak megnevezésükben, lényegükben nem különböznek. Az emberi időben örvénylő gyűlölet és élni akarás sírkertjei. VI. A bent látottaktól nem kerültem révült állapotba, öntudatlan szavakat sem rebegtem, csak alaposan kiszáradtam. Mielőtt kiléptem volna a Szent Sírbazilika udvarára, visszapillantottam a vörös márványlapra, mely a keresztény hagyomány szerint azt a sziklát takarja, amelyen a keresztről leemelt Jézus testét olajjal kenték és bebalzsamozták, majd valamivel odébb sírboltba helyezték. Semmi rekviem, a kőlapokkal borított udvar benső formáját az érdes durvaság uralta. A barbár atmoszféra Bárczi István verssorát lökte elém: „az udvar négyszöge cella, cella, cella, nekik mégis...” Jeruzsálem és a Templomhegy a zsidóság számára a vallás, a tradíció és a nemzettudat bölcsője, a keresztényeknek Jézus kereszthalála és feltámadása, az iszlám valláshoz pedig Mohamed menny- bemenetele köti. A turista látszólag a rohanásra épült kíváncsiságban ricsajozott, a zarándok szöszmötölt az enigmatikus zárkózottság időtlenségében. Sehol egy vízárus. A Templomhegy az emberiség háborúinak esszenciális tere, amelyet a vallási szokásrendek és partitúrák kicentizett hálózatai szelnek át. Az önmegváltás utópiája és a gyűlölet reménytelensége botorkál rajta. Nem tudtam eldönteni, a kulturált barbarizmus és a triviális szegénység intenzív együttes jelenlététől, vagy az egyre elviselhetetlenebb szomjúságtól kezdtem fuldokolni. A hódítás és az alázat szétváló tüneteinek egyre élesebben érzékelt jelenlététől egyszer csak hazavágytam. Vízcseppként hatott, ahogy kimondtam Kovács Magda mondatait: „Feküdtem a mély udvarban, amelyik mélyebb volt, mint a világ bármelyik udvara.” Hogy miért éppen a gömöri író házaspár sorai, ezt valami módon rögvest tisztázni akartam. Jelzem, máig nem tudtam, noha Gömör is, kisem- mizettsége, szegénysége okán, tűhegyre szúrt tér. Valamivel később, a fiatal tanítónő láttán még fokozottabban vágytam haza. A siratófallal szembeni utcácskák egyikében nyolcéves diákjait vezette át az úttesten. Bal kezével terelgetett, jobbjával a gépfegyvert szorította mellkasához. Kedvesen tette a dolgát, áradt belőle a szeretet. S mert a fegyver jelenléte nem fosztotta meg nőiségé- től, a látvány kegyetlenebb volt puszta önmagánál. Kifinomultságában mutatta a háborút. Abban a mélységben, ahol általában zavarba jövünk saját létezésünktől. Valójában vaksi érzékenységünktől, amellyel nem akarjuk tudatosítani, magunk elől nincs hová menekülni. 9/11: eltelt egy évtized, de még mindig nem teljes a veszteséglista Hiányzó iratok és műkincsek A szobor, amely túlélte a merényletet: öt nappal a terrortámadás után, a romok közt jól látható a sérült, ám alakját részben megtartó bronz golyóbis (Kép: Andrea Booher) Helen Keller kézzel írt levelei, Alexander Calder és Auguste Rodin szobrai vagy a Világkereskedelmi Központot építő cég megalakulásáról szóló okmány - ilyen tételek szerepelnek a 2001. szeptember 11-én eltűnt művek listáján. MT1-ÖSSZEÁLLÍTÁS Egy évtizeddel a New York-i központ elleni terrortámadás után még mindig nem lehet pontosan tudni, hogy mennyi pótolhatatlan és felbecsülhetetlen értékű irat, dokumentum és műkincs semmisült meg a merényletben. A mintegy háromezer kioltott élet, az anyagi kár elterelte a figyelmet arról, hogy mi minden tűnt el az al-Kaida akciójában. A hét épületből - köztük az ikertoronyból - álló komplexum több mint 430 vállalat képviseletének adott otthont, beleértve ügyvédi irodákat, ipari cégeket, pénzüggyel foglalkozó vállalkozásokat. Huszonegy könyvtár semmisült meg, köztük a The Journal of Commerce című újságé. Itt székelt tucatnyi szövetségi, állami vagy városi hivatal. A Központi Hírszerző Ügynökség, a CIA is fenntartott egy irodát a központban, ugyanitt kapott helyet az elnök védelmét ellátó titkosszolgálat egy egysége is. (A CIA és a titkosszolgálat emberei maguk fésülték át a Staten Islandre szállított törmeléket elveszett dokumentumok, adathordozók, bizalmas iratok és hírszerzői jelentések után kutatva.) Bizalmas és titkos anyagok A veszteségek emberéletben, anyagiakban és szellemi értékben egyaránt súlyosak. A Cantor Fitzgerald brókercég 650 alkalmazottja veszítette életét a merényletben, de a vállalatnak emellett értékes, rajzokból és szobrokból álló műkincsgyűjteménye is megsemmisült, köztük Auguste Rodin Gondolkodójának egy másolata is. A műtárgy egyébként a támadás után megkerült, majd rejtélyesen újra eltűnt. A hatos számú épület temette maga alá az Egyesült Államok vámőrségének Ferdinand Galozzi nevét viselő könyvtárát, amely egészen 1840-ig visszamenő gyűjteménnyel rendelkezett az amerikai kereskedelmi dokumentumokból. Az épületben őrizték az egykori hírhedt manhattani munkásnegyedből, a Five Pointsból származó mintegy 900 000 tárgyat. A kilencemeletes ötödik épület amúgy tűzálló alagsorában tárolták Jacques Lowe fotográfus John Fitzgerald Kennedy elnökről készített képeinek a ne- gatívjait, szám szerint mintegy negyvenezret. Szinte teljesen megsemmisült a Helen Keller International nevű nonprofit szervezet archívuma is, a gyűjteményből csupán két könyv és Keller mellszobra került elő. A veszteséglistát egyéb bizalmas és titkos iratok is gyarapítják, hiszen nemcsak az ikertoronyba, hanem a Pentagonba is becsapódott egy gép, az American Áirlines 77-es járata. A védelmi minisztérium könyvtárának állományából alig 100 tételt sikerült megmenteni (az ötszögű épület egy részét romba döntő repülőgép orra a könyvtárban állapodott meg). Eleve kudarcra vannak ítélve A támadást követően levéltárosok és könyvtárosok gyűltek össze, hogy megvitassák, egyáltalán miként lehetne feltérképezni, mi mindennek veszett nyoma. Ekkor alakult meg az a dokumentációs munkacsoport, amely kérdőíveket küldött ki az érintett cégeknek, képviseleteknek és szervezeteknek a megrongálódott vagy eltűnt iratokról. Ám csak alig néhányuk- tól érkezett válasz. „A feszült légkör, a 9/11-et körüllengő bizalmatlanság és politikai szempontok meglehetősen összetett feladattá teszik az információ áramlását” - szögezte le a csoport 2005-ben összegző jelentésében, amelyet az AP amerikai hírügynökség idézett. A szövetségi hivatalok számára törvény írja elő, hogy jelentsék veszteségeiket az Áme- rikai Nemzeti Levéltárnak, de ezt egyik sem tette meg az al-Ka- ida-merénylet után. Steven Aftergood, a Amerikai Tudósok Szövetségének a kormányzati titkosításokat nyomon követő projektigazgatója úgy vélekedik, hogy a hagyományos irattárolási megoldások a 2001-es terrortámadáshoz hasonló helyzetekben eleve kudarcra vannak ítélve, hiszen senki sem számol azzal, hogy maguk az épületek is összedőlhetnek. A mű a WTC téren, 2001 szeptembere előtt (Képarchívum) Egy szobor az idő forgatagában A WTC előtti térre eredetileg Henry Moore egy alkotását tervezték, végül a német Fritz Koenig egy már álló, 1967és 1971 között készült szobra mellett döntött az illetékes New York-i hatóság. A Grosse Kugelkaryatide (nagy golyókariatida - a kariatida oszlopot helyettesítő nőalakot jelent) nevű szobrot Németországban szétszerelték, s a központ előtt állították föl: a kéttonnás, hét és fél méter magas mű egy szökőkút része volt, egy nap alatt megfordult a saját tengelye körül, s helyiek kedvelt találkóhelyévé vált: egyszerűen The Sphere (golyó, gömb) volt a neve. Á terrortámadásban megrongálódott, ám újra összeállítható szobrot fél éven belül a WTC térhez közeli parkban felavatták, sérüléseit részben meghagyták, s azóta 9/11 néven emlegetik. „Szoborvolt, maemlékmű-mondjarólaa87 éves Koenig. - Már nem azt az életet éh, amit beleleheltem.” A szobor ma a Battery Parkban áll (Kép: Salomao Nunes)
