Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)
2011-09-08 / 208. szám, csütörtök
14 Iskola utca ÚJ SZÓ 2011. SZEPTEMBER 8. www.ujszo.com Újra itt az Iskola Utca Kedves (kicsi és nagyobb) Olvasóink, véget ért a vakáció, így visszatér Iskola Utca mellékletünk. Örülünk annak, hogy a szünidő alatt sem feledkeztek meg rólunk, és számos beszámoló érkezett címünkre. így az új tanévben először jelentkező mellékletünkben ezekből az írásokból válogatunk. Természetesen továbbra is szívesen várjuk diákok, tanárok beszámolóit iskolájuk eseményeiről, eredményeiről, valamint a tehetséges diákokat bemutató írásokat, melyeket az iskolautca@ujszo.com vagy a redakcia@ujszo.com e-ma- il-címre küldhetnek el. Kérjük, hogy a fotókat jpg formátumban, külön csatolják a küldeményhez, ne a Word dokumentum részeként, (ú) A POSTA HOZTA Sikeresen pályáztak A sárói alapiskola a hagyományőrzés letéteményese. Sikeres pályázatának eredményeként az iskola 200 eurót kapott Nyitra Megye Önkormányzatától, s így lehetőségük nyílt arra, hogy a sárói roma gyerekek is képviselhessék a magyar kultúrát. A pályázat elkészítését a zselízi Regionális Művelődési Központ, valamint a zselízi Kincső együttes vezetője, Juhász Sándor támogatta. Az Alsó-Garammente, valamint a Vág-köze gyermekruháiból, népdalaiból, néptáncaiból merítettek a felkészítők, az alsó tagozatos tanulók pedig sikeresen vették az akadályokat. A sikeres pályázat nyomán született műsorukat két helyen is bemutathatták: a famadi Gyermeknéptánc-fesz- tiválon és a VI. Pünkösdi Találkozón Sáróban. Ez utóbbi rendezvényen megemlékeztek a helyi éneklőkórus megalakulásának 40. évfordulójáról is. A sárói alapiskolások által előadott gyermekjátékokhoz, táncokhoz a zenét a Kincső néptáncegyüttes mellett működő Gereben zenekar biztosította. A gyerekek felkészítő tanára Kálnay Gabriella nevelőnő volt. Szmrecsányi Csaba A sárói iskolások a Gereben zenekarral és a Kincső együttes vezetőjével, Juhász Sándorral (A sárói Ál archívuma) Megjelent a Kabóca szeptemberi száma A nyarat búcsúztatja LAPAJÁNLÓ Szeptembertől az új iskolai évben újra megjelenik a legkisebb olvasók lapja, a Kabóca nyomtatott változatban is. Az első szám még a nyarat búcsúztatja. Nyári kép a kifestő, a hajós hajtogató. Manó Gömörben, a nagyinál töltött vakációja ugyancsak a nyárról szól. Tóth Elemér meséje és versei azonban már a szeptemberi évkezdést és a Kabóca új olvasóit köszöntik. A legújabb gyerekkönyveket bemutató rovatban ezúttal Po- zsár Edit Pepi kalóz és az elrabolt királylány című kötetébe olvashatnak bele a kalandos történeteket kedvelők. Szörny Szabi a szeptemberi kert gyümölcseivel készült morzsasüti receptjét küldi a gyerekeknek. Az Angol Egériskola című új rovat pedig azoknak a legkisebbeknek szól, akik ősztől már angolul is tanulnak. A rovatokat, oldalakat játékok, feladatok egészítik ki, és sok ajándék is gazdára vár a legügyesebb megfejtők, feladatmegoldók között, (ka) A diákcsere akkor teljesíti küldetését, ha a fiatalok örömüket lelik a német nyelv használatában Időutazáson Weißenfelsben „Egyszerűen csodaszép hét volt!” - ezekkel a szavakkal vonta meg a komáromi Selye János Gimnázium egyik diákja a tizenöt részvevő közül a weißenfelsi tartózkodás mérlegét. Egy másik fiatal a német családok gondoskodását dicsérte, egy harmadiknak pedig az esti partik hangulata tetszett leginkább. SZÉNÁS SY EDIT FEKETE JUDIT Az „Ünnepi hét”, amelyre testvériskolánk, a Weißenfelsi Goethe Gimnázium hívott meg bennünket, a „Peter Pan” című musicallel kezdődött az iskola aulájában. Másnap nagyszabású „Nyári koncerttel” és sportversenyekkel, valamint az azt követő partival folytatódott, és egy méltó záróünnepséggel, illetve fogadással fejeződött be. A siker részesei voltak a mi diákjaink is, akik háromszor léptek a nagyérdemű elé: két alkalommal zenés-táncos összeállításban mutatták be Bartók Béla zenéjét és népi játékokat, egyszer pedig kedvenc dalaikat énekelték el hangszeres kísérettel magyar, angol és koreai nyelven. A záróünnepség érdekes színfoltja volt az a színdarab, amelyet a Goethe Gimnázium diákjai és tanárai, köztük Cornelia König, az ünnepi hét főszervezője, Edwina Teichert zenetanár és az iskola igazgatója, Dr. phil. Jürgen Mannke adtak elő. Egy humoros időutazás keretében három évfordulóra emlékeztek: a százötven éves gimnáziumi képzésre Weißenfels városban, arra, hogy az iskola húsz éve viseli a költőóriás nevét, valamint az ottani „Öregdiákok” támogatói körének húszéves fennállására. Az ünnepi beszédek előtt és után a kornwestheimi Emst Sigle Gimnázium és a helyi iskola énekkarai zenekari kísérettel, mesteri teljesítményt nyújtottak úgy, hogy szinte alig tartottak összpróbát. A kiváló szervezésen túl köszönet illeti a vendéglátásért a weißenfelsi szülőket, tanárokat és diákokat, akik hatvanhét cserediákról és tizenegy vendégtanárról gondoskodtak: a Baden-Württemberg tartománybeli Komwestheimből, a franciaországi Roubaix-ből, a csehországi Uherské Hradiš- téből, Las Palmasból, Gran Canaria fővárosából és tőlünk, a komáromi Selye János Gimnáziumból. A diákcsere akkor teljesíti küldetését, ha a fiatalok örömüket lelik a német nyelv használatában, gyarapítják nyelvtudásukat, megismerkednek más országok fiataljaival. Legnagyobb örömünkre ez meg is valósult. Felejthetetlen emlékekkel tértünk haza és azzal a jó érzéssel, hogy az ünnepihéthez mi is sikeresen hozzájárultunk. Reméljük, hogy a weißenfelsi polgármester ötlete meghallgatásra talál Komáromban is, s így partneriskolánk küldöttségét viszontláthatjuk a 2012-es Komáromi Napok rendezvényein. A szerzők az SJG némettanárai, a program szervezői A POSTA HOZTA Százharmincöt álom vált valóra Százharmincöt résztvevő, 16 együtt eltöltött nap, 3 igazi jó csapat vérbeli vezetőkkel, jó kedv, közös éneklések és rengeteg élmény. Ha röviden kellene jellemeznem életem eddigi legjobb táborát, valószínű, hogy valahogy így hangzana. Idén részt vehettem a 18. Rákóczi Magyarságismereti Mozgótáborban. Aki még nem vett részt ebben a táborban, aligha tudja elképzelni, mekkora lehetőség ez egy hozzám hasonló magyar fiatal életében. Kedvcsinálóként megpróbálom röviden összefoglalni a táborban szerzett élményeim tömkelegét. Amikor útnak indultunk július 2-án, vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Félelem, kíváncsiság, izgalom... De látva a rengeteg fiatalt, kikben egy közös célért dobogott a szív - a magyarság jeles helyszíneinek megismeréséért-, megnyugodtam. Még nem találkoztam ennyi különleges fiatallal egy helyen. Már a legelső este megtaláltuk a közös hangot az anyanyelvűnkön íródott dalokban, hiszen „Ugye mi jó barátok vagyunk ...” Másnap a 135 fő útnak indult 3 különböző csapatban. Én a Zrínyi Honáiról elnevezett „zrínyisek” közé kerültem. Eleinte mindannyian kicsit bátortalanok voltunk a barátkozásban, de apránként megváltunk a gátlásainktól, s egyre inkább igazi csapattá alakultunk. Negyvenötén mind másmás városból érkeztünk, s mégis csoporttá tudtunk formálódni. Hihetetlen volt megismerni egymást különböző élethelyzetekben. Kiderült, ki a vezér- egyéniség, s ki az inkább alkalmazkodó típus. Fény derült arra is, ki miben tehetséges, hiszen egy miskolci esti Ki Mit Tud? alkalmával mindenki megcsillanthatta tehetségét. Ó, azok a csodás városok, melyekkel megismerkedhetünk! A különleges, mediterrán hangulatú Pécs, ahol a dzsámi jelenleg katolikus templomként működik, vagy ahol szabadidőnkben önfeledt sétákat tehettünk a gyönyörű főtéren. Itt látogattuk meg a Zsolnay- és Csontváry Múzeumot, itt pancsoltunk a szökőku- takban, és itt tekinthettük meg az ókeresztény sírkamrákat is. Mohács, ahol a temetőben egy meseszerű idegenvezetésnek köszönhetően megrendülve tudtunk visszaemlékezni vitézi hőseinkre. Tokaj, ahol négy kiváló bort „tehettünk magunkévá”, s egy kis kóstoló után mondhattunk véleményt ízéről, színéről, zamatáról és illatáról. Eger, ahol megtekinthettük Gárdonyi Géza sírját, Dobó István vörös márvány sírkövét, és bejárhattuk az egri várat. Tihany, ahol megnézhettük a Tihanyi apátság alapítólevelét. Debrecen, ahol lenyűgözött hatott a Torinói lepel hiteles másolatának látványa. Mindezek mellett szép volt az esztergomi bazilika, élvezetes volt a bugac- pusztai lovas bemutató és kimerítő, de izgalmakkal teli a szigetközi kenuzás. Lehengerlő élmények voltak ezek, és az itt felsoroltak a teljes élménytárnak mindössze töredékei. Rengetegek tanulhattunk a példás magatartású vezetőinktől: Csermely Ildikótól, Léka Istvántól, Bicsak Petitől, Pásztor Adritól és Karácsony Flórától. Ezúton is köszönjük a türelmüket, odaadásukat, gondoskodásukat és mindig mosolygó arcukat. Természetesen nem valósulhatott volna meg ez a tábor a főszervezőink, Ayklemé Papp Zsuzsa (Zsuzsa néni) és Aykler Béla (Berci bácsi) és anyagi támogatóink nélkül. Az ő összefogásuknak és munkájuknak köszönhetően válhatott valóra ennek a 135 fiatalnak egy óriási álma, hogy részt vehettünk egy életre szóló kalandban. Führer Zsuzsanna Érsekújvár Jó kedv, közös éneklések és rengeteg élmény (Képarchívum^ A komáromi gimnazisták a naumburgi dóm előtt
