Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)
2011-09-07 / 207. szám, szerda
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. SZEPTEMBER 7. www.ujszo.com 110 éve működik a FÉSZEK művészklub Művészek fészke VARGA HENRIETTA Budapest. 110. éve, 1901. szeptember 7-én alapították azt a budapesti Kertész utcai klubot, amely Európa-szerte az egyik legrégebbi és legjellegzetesebb művészklub. A különböző művészeti tevékenységet folytató alkotók kerekasztal-beszélgetéseinek és eszmecseréinek csupán kávéházak kopott asztalai adtak helyet, majd egyik találkozásuk alkalmával egy olyan klubot képzeltek el, mely az esztétikum, a szépség szellemének tárháza lehetne. Összefogásuknak köszönhetően önerőből és saját pénzügyi fedezetből megalapították a Fészek klubbot. Zilahy Gyula, a Nemzeti Színház tagjának javaslatára kapta a klub a FÉSZEK megnevezést, mely mozaikszóként eredetileg a következő művészeti ágazatok sorát viseli: Festők, Építészek, Szobrászok, Zenészek, Énekesek, Komédiások klubja. Az alapítók között szerepel Benczúr Gyula festőművész, Bródy Sándor író, Csortos Gyula színész, Fadrusz János, pozsonyi születésű szobrász- művész, Fényes Adolf, Kem- stok Károly , Rippl-Rónai József és Szinyei Merse Pál festőművészek, Heltai Jenő és Molnár Ferenc írók, Hubay Jenő és Kacsóh Pongrác zeneszerzők, Lechner Ödön, a pozsonyi Szent Erzsébet-templom építésze, Ódry Árpád, Petites Imre és Rózsahegyi Kálmán színművészek, Stróbl Alajos szobrász, festőművész és még sokan mások. A már több mint 100 éves intézmény jelenleg is különböző rendezvényeknek ad helyet: koncertek, irodalmi és színházi estek, kiállítások, klasszikus és kortárs művészeti alkotások színtere. A jubileum kapcsán indul kéthetente Varázsfészek címmel egy új klubfoglalkozás, ahol profik segítik a tehetséges amatőrök érvényesülését. Műsorszervezők, menedzserek révén lehetőséget ad arra, hogy a kezdők felvegyék a versenyt a média által kitermelt előadókkal. A FÉSZEK klubban jelentkezhet mindenki, aki szeretné bemutatni tudását „a világot jelentő deszkákon”. A művészklub (Képarchívum) Tudattágító fesztivál Galánta. Gazdag programmal várják az érdeklődőket szombaton, szeptember 10-én az Openmind elnevezésű minifesztivá- lon a helyi művelődési házban. Fellép az Eleven hold zenekarból ismert Zselenszky Tamás, aki Szüvási Ákos gitárossal alkot duót, a Žena s ovocím zenekar, amelynek nemrég jelent meg bemutatkozó albuma olyan vendégzenészekkel, mint Oskar Rózsa, vagy Dano Heriban, valamint a drum’n’jazz zenét játszó cseh Lesni Zvér. Mellettük a helyi A-Lu-Pa-Lu gondoskodik a hangulatról. Lovretics Gerti családfelállító terapeuta az egyre népszerűbb Hellinger-féle családfelállítás-terápiáról tart előadást. Ezenkívül fiatal galántai képzőművészek és fotósokkiál- lításait is láthatja a közönség. Délután zenei tehetséggondozó verseny lesz a bábteremben, a fő műsor este hattól kezdődik, éjfél után pedig reggelig tartó dáridó veszi kezdetét: táncba hív az elektronikus indie-zenét játszó Plusplus lemezlovas-kettős. A fesztivált az OPENMIND polgári társulás szervezi több helyi kulturális szervezettel karöltve, (kobak) Jirí Menzel és Szabó G. László beszélgetős könyve a Kalligram Kiadó gondozásában jelent meg Most az olvasót szolgálja Kedvesen, idillien kis- emberi Trabanttal pöfögni a Hiltonig! Leparkolni egy papundeklivel a nagyautók, Fordok és Mercedesek közt, kulcsra zárni az ajtót. Megemelni a csomagtartó fedelét. Aztán komótosan bebandukolni a szállóba, s bejelentkezni Jirí Menzel néven. TALLÓSl BÉLA Kész film az ilyen érkezés. Mélyen emberi cseh film, írnám, ha nem könyv lenne. De könyv: az Oscar-díjas filmrendező, Jirí Menzel és Szabó G. László beszélgetős könyve. Ez a gesztus, megnyilvánulás, cselekedet, vagyis a filmmesébe illő első nyugati autóút Trabanttal a bécsi Hiltonig ott van, legalábbis jelképes szellemisége ott van mindvégig ebben a könyvbe szedett tereferé- ben, amelyben természetesen az újságíró kérdez, a rendező válaszol. Bár ez a kérdés-felelet forma a könyvben feltűnően, érezhetően több egy szabvány- faggatósdinál. Azzal több, amiről a borvörös árnyalatba simuló fekete hátlapfotó üzen. Vagyis hogy ők ketten régibb időktől egymásra figyelő, egymást értő, egymást tisztelő, elfogadó alkotótársak: Szabó G. László Jirí Menzel állandó magyar szava (nem csak hangja!) színházban, filmen, televízióban. A „Trabanttal a Hiltonig”- gesztus egy magasztos lélek alázatáról árulkodik. Nem meglepő ez alapján, hogy Jin' Menzel a szeretetet tartja a leglényegesebb fogódzónak a mozi maradéktalan befogadásához. „Egy munka során a szeretet a legerősebb motor - derül ki a könyvben megfogalmazott szavaiból. - Kimondottan allergiás vagyok az olyan művekre, amelyekben a szeretetnek még a nyomát sem látom, vagy azokra, amelyek az önimádaton és az exhibicionizmuson kívül semmi másról nem szólnak.” Erre kötve csakhamar az is kiderül, mi a forrása a humornak a Menzel-filmekben: .Akinek nincs humorérzéke, az csak önmagát szereti, nem másokat. Aki igazán szereti az embereket, csak az veszi észre, hogy mikor vagyunk megmoso- lyogtatóak.” Másutt azt mondja: „Sokan azt hiszik, ami humoros, az nem elég művészi, vagy távol áll az igényességtől. Tévedés. /.../ Őröm nélkül nincsen élet, nincsen gazdagság, sem tudás, érzékenység, finomság, öröm nélkül keserű minden, az ország, a színház, következésképpen az élet is. Ott, ahol öröm van, nemcsak a színész, vele együtt a néző is feltöltődik, és felragyog.” Teljesen nyilvánvaló ezek után, hogy azt állítja: „Erőszakkal nem lehet katarzist előidézni.” S az is, amikor kifejti: „Tudom, hogy a durva jelenetek és a meztelenség sokak számára vonzó a moziban, de ami a legfontosabb, a katarzis az elmarad. Nagyon könnyű lenne olyan filmet rendeznem, amellyel sokkolni tudnám a közönséget, de nincs hozzá kedvem. Én sokkal értékesebb nyomot szeretnék hagyni a nézőben. Egy jelet. A jóság jelét. Hogy megéri jónak lenni. Nincs más fegyverem.” Ezért is bántja, hogy az emberek révetegen bámulják a képernyőt, teljesen mindegy lett számukra, mit néznek. ,A régebbi filmek még gondolatokat ébresztettek, érzelmeket kavartak. Mára a nézőből voyeur lett. Megszűnt érzékeny résztvevője lenni a történetnek. Kihullott belőle az empátia.” Persze nem csoda, hiszen mint másutt taglalja: „manapság a filmek többségéből hiányzik az emberi tisztaság, a morál, az erkölcs, annak tudatosítása, mi a jó és mi a rossz.” Ő viszont mindenkori szilárd tartásával jelenti ki: „Nem engedhetem meg magamnak, hogy sznob legyek, aki úgy tesz, hogy érti az ürességet.” Ám az ilyen, mának és jövőnek szóló, drámai élű ítéletek mellett megjelenik a könyvben a múlt is, sajátosan menzeli humoros felülnézetben. Kiderül, hogyan varázsolt magának tengert Prágában még a vasfüggöny idején, mikor nem mehetett az áhított tengerhez, miért tartja ábrándnak a szabadságot, miért voltak édesapja polcán kettős sorban a könyvek, miért vitte le a papa a varrodai próbababát a pincébe, s hogyan történt, hogy első autogramját egy rendőrnek adta, és az is, mitől érez vasgolyót a lábán. Őszinte vallomásából arra is fény derül, milyen érzések kavarogtak benne a budapesti Új Színházbeli beugrása estéjén, s milyen a viszonya budapesti „ikertestvérével”, Szabó Istvánnal és „húgával”, TörőcsikMarival. További böngészgetés helyett elég idézni azt a teljességgel igaz megállapítást, amely a könyv hátlapján olvasható: „Minden moziba járó ember hordoz a szívében egy Jirí Men- zelt. Van, aki többet is. És ő a szerencsésebb, mert látta a Szigorúan ellenőrzött vonatokat, a Hóvirágünnepet, a Sörgyári capricciót vagy Az én kis falumat /.../ Az is lehet, hogy vele tartott Gyarmathy Lívia Kopor- tosában, Böszörményi Géza Szívzűrjében, Maár Gyula Felhőjátékában vagy Szabó István Rokonokjában.” így igaz! Csak az nem ismeri Jirí Menzelt, aki életben nem tette be a lábát moziba, vagy nem nézett képernyőre. Ám áld találkozott vele bármely felsorolt vagy a listáról lehagyott mozgóképben, cseh vagy magyar színekben megjelenve (hiszen Menzel félig már-már magyar, ez a könyvből is kiderül), az bizonyosan a szívében hordja. Ott rejtőzik a szeretetével és a humorával, amit közvetít. S amit felszolgál a könyv is. Hiszen, mint mondja: „Rendezőként felszolgálom a szerző gondolatait és a színészek játékát. Ez a dolgom. Bármit rendezek, bármit játszom, azzal másvalakit szolgálok. Nem magamat ajánlom, egyszerűen csak közvetítek. Vagyis felszolgálok.” A jóság fegyverével pedig ezúttal is célba talál, mikor azt mondja: „Bár az élet nem sokat ér, az értelmét meg kell találnunk.” A világhírű magyarországi Amadinda ütőegyüttes a somorjai zsinagógában lép fel, nem először, és remélhetőleg nem is utoljára Ütős élmény várható a szombati koncerten i (Képarchívum) AJÁNLÓ Somoija. Szombat este 19 órától a méltán népszerű Amadinda ütőegyüttes zenéje tölti meg a helyi zsinagóga (Át Home Gallery) épületét. A zenekar számtalan klasszikus és modern, hazai és külföldi zeneszerző ütőhangszerre komponált műveit, áthangszerelt darabokat, egzotikus népzenét és jazz-szerze- ményeket is eljátszik, jobban mondva leüt. Az Amadinda 1984-ben alakult, nevét egy ugandai törzsi hangszerről kapta, amely a szertartások egyik fontos eleme. Alapító tagjai: Bojtos Károly, Holló Aurél, Rácz Zoltán és Váczi Zoltán, akik tanulmányaikat a Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskolán végezték. Két alapvető célkitűzésük volt, egyfelől a Magyarországon még egzotikusnak számító, ugyanakkor külföldön már klasszikussá vált ütőhangszeres kompozíciók bemutatása, valamint a magyar zeneszerzők műveinek hazai és külföldi megismertetése. Az együttes inspirálni szeretné a szerzőket arra, hogy több művet írjanak kifejezetten ütőhangszerekre. Külföldi zeneszerzők is kedvet kaptak már arra, hogy „ütősebb” műveket írjanak. Á vüághírű Steve Reich például kifejezetten az Amadinda számára komponált egy darabot. Az együttes a világ megannyi pontján nagy sikerrel szerepelt. A magyarországi pódiumon kívül fellépett már Éurópa-szerte és azon túl, például Londonban, Párizsban, Prágában, Varsóban, Taipeiben, Bejrútban, Mexikóvárosban, Edinburghben, Velencében, Zágrábban, Lisszabonban, Salzburgban is elbűvölték a közönséget zenéjükkel. Külföldi turnéi során számos díjat bezsebeltek, hazájukban pedig több alkalommal kapták meg a magyar szerzők műveinek kiemelkedő előadásáért a Magyar Zeneművészek Szövetsége által adományozott díjat. 1988-ban az Amadinda Liszt-díjat vehetett át, 2004-ben Kossuth-díjat, 2008-ban Bar- tók-Pásztory-díjat kapott. 1997-ben a Magyar Kultúra Napja alkalmából Göncz Árpád, volt államfő a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét adományozta az együttes tagjainak. Pályájuk sokrétűségéről számos lemezfelvétel tesz tanúságot, amelyek közül érdemes kiemelni azt a hat CD-ből álló sorozatot, amely John Cage valamennyi ütőhangszerekre komponált darabját tartalmazza. Az 1991 óta készülő felvételek az Amadinda együttes pályájának jelentős hányadát felölelik, a Szamos díjat bezsebeltek hatodik, utolsó lemez 2011 folyamán jelenik meg. Tehát aki szombaton Somorján jár, 19 órától vélhetően fergeteges és maradandóan ütős élményben lesz része. Bővebb információ a www.athomegallery.org címen. (vaher)
