Új Szó, 2011. szeptember (64. évfolyam, 203-226. szám)
2011-09-07 / 207. szám, szerda
www.ujszo.com UJSZO 2011. SZEPTEMBER 7. Vélemény És háttér 5 Šluknovsko 65 év alatt sem tudta teljesen kiheverni a kitelepítések és az izoláció sokkját Romakérdés, csehül Hetek óta tartanak a demonstrációk Csehország északi csücskében a helyi romák ellen. A Németországba beékelődő Šluknovsko régióban augusztusban két, egymástól teljesen független, de egyaránt romák által elkövetett erőszakos bűncselekmény szította fel az indulatokat. RAVASZ ÁBEL Nový Borban egy csoport egy játékterem három vendégét támadta meg kardokkal; Rum- burkban pedig néhány fiatalt egy 20 fős társaság vert össze a helyi diszkó közelében. Á tüntetések azonban nem pusztán a kirívó incidensek miatt kezdődtek. A régióba, mely eleve magas munkanélküliséggel küzd, több száz roma érkezik évente az ország minden részéről. A polgármesterek egy része szervezett beköltözteté- sekről beszél: az mindenesetre biztos, hogy a régióban, melynek városai ma is kisebbek, mint német lakosságuk 1945 utáni kitelepítése előtt, rendkívül alacsonyak az ingatlanárak. Nagy viszont a munkanélküliség, és ez a betelepülő romákra is vonatkozik. A közbiztonság pedig ezzel párhuzamosan romlóban van: Sluknovban például egy év alatt250%-al nőtt a lopások száma. A kezdetben békés hangvételű, civil tüntetésekre hamar rátelepedett a csehországi szélsőjobb. Az augusztus végi tüntetéssorozat esetében a kiküldött rohamrendőrök és a helyi szervezetek közös fellépése ugyan még többé-kevésbé meg tudta akadályozni a demonstrációk elfajulását, most szombaton a betelepülésekben szintén érintett Vamsdorfban már egyértelműen a betiltottújraszervezett, radikális jobboldali Munkáspárt aktivistái vitték a prímet, a helyiek lelkes asszisztálása mellett. Az önkormányzatok nagyrészt tehetedenek. Bejelentett intézkedéseik - a rendőrség megerősítése, az utcai alkohol- fogyasztás betiltása és hasonlók - maximum korlátozott tüneti kezelésre lesznek elegendőek, a konfliktus okainak feloldására aligha. Egyáltalán nem véletlen, hogy a romák pont ebben a leszakadt, határ menti régióban jelentek meg. Eleve a társadalom perifériáján élő elemként indultak el korábbi lakhelyükről, ez pedig az új körülmények között sem változott. Šluknovsko 65 év alatt sem tudta teljesen kiheverni a kitelepítések és az izoláció sokkját. Az ilyen diszfunkcionális területekre - egykori bányavidékekre, a tanyavilágba, zsákfalvakba - pedig előbb-utóbb marginális közösségek, régiónkban elsősorban romák, költöznek. A nehézségekkel küszködő régiók és integrálatlan csoportok kombinációja robbanékony elegyet hoz létre, melynek kezeléséhez a szélsőjobb láthatóan jobban ért, mint bárki más. A fent látottakhoz hasonló tüneti kezelések képtelenek kellő egyensúlyt teremteni ezzel a kihívással szemben. Hirtelen születnek, az azonnali teljesítési kényszer terhe alatt, éppen ezért csak a felszínt, a látható jelenségeket próbálják feljavítani. A helyi lakosság radikalizá- ciójának tendenciáját nem lehet pusztán a romakérdés rendezésével megoldani: csupán a regionális felzárkóztatással közös romapolitika képezhet megfelelő ellensúlyt. Azt ugyanis, hogy mit jelent társadalmilag egy-egy késelés, mindig az adott közösség saját állapota határozza meg. A szerző a Publicus Slovensko vezető elemzője- Nem elég a gazdasági válság, a szokatlan hőség, ráadásul a tanév is elkezdődött! (Peter Gossányi rajza) Igazából semmi mást nem csinálnak, mint a KDH, az SDKÚ vagy az SaS, mégis nő a népszerűségük A Híd titka VERES ISTVÁN A tavalyi parlamenti választások óta a Smer az egyetlen párt Szlovákiában, melynek stabü, sőt növekvő támogatottságot mérnek a közvéleménykutató ügynökségek. Szlovákiában ez már csak így van - gondolhatnánk Fico népszerű volt mindig, ma is az, és valószínűleg egy darabig még az marad. A jelenlegi kormánykoalíció pártjai már nem állnak ilyen rózsásan, legtöbbjük alulról nyaldossa azokat a százalékokat, amelyeket tavaly júniusban véres verítékkel összekapart. Ez főleg az SaS-nél figyelhető meg. Amit viszont nehéz megérteni, az az, hogy miért nem veszít népszerűségéből a Híd. Bugárék pártjának tavaly júniusi, 8,2 százalékos eredménye is csodaszámba ment, azóta a felmérések majdnem mindegyike azonos vagy nagyobb támogatottságot mér a narancssárga-fehéreknek (a tegnap nyilvánosságra hozott MVK-felmérésben 9,7 százalékot). A mezei politikai elemzőnek nagy fejtörést jelent kitalálni, mi lehet a Híd titka. Törvényeket teijesztenek be, mint a többi kormánypárt. Támogatnak vagy elleneznek, mint a többi kormánypárt. Legtöbb sikerüket a közvélemény csak részleges sikernek minősítette; vagyis sok esetben meg kell alkudniuk, mint a többi kormánypártnak. Igazából semmi mást nem csinálnak, mint a KDH, az SDKÚ vagy az SaS, mégis nő a népszerűségük. Érthetetlen. Ha megfigyeljük, hogy az elmúlt évben készített felmérések az MKP-nak milyen eredményeket mértek, megállapíthatjuk, hogy a szlovákiai magyarság nagyjából fele-fele arányban szavazna a Hídra és az MKP-ra. A Híddal tehát valószínűleg sok szlovák is szimpatizál. Ez elsőre szintén felfoghatatlan. A jobboldali szlovák választó, aki sem az SDKÚ-val, sem a KDH-val, sem az SaS-szel nem tud azonosulni, az miért szavazna a Hídra? Mit kínál neki a Híd, amit az említett pártok nem? A párt az elmúlt egy év parlamenti csatározásaiban főleg az államnyelvtörvénnyel, a kisebbségi nyelvtörvénnyel és az állam- polgársággi törvénnyel kapcsolatban hallatott magáról. Ezek pedig mind olyan témák, amelyekkel az átlag szlovák választót inkább elriasztani lehet, mitsem „behálózni”. Talán olyan jó a párt marketingje, arculata? Ki tudja. Attól még nem kellene, hogy a szlovákok ezrei is rájuk szavazzanak. Mégis azt teszik. Vagy hazudnak. Amire szintén semmi okuk. Vagyis oda jutottunk, ahonnan elindultunk. Nem tudjuk, mi a Híd titka. KOMMENTÁR Orbán Viktor, WikiLeaks, háború SZOMBATHY PÁL 0 Megtudhattunk valami újat a magyar politikáról amerikai követségi jelentésekből, az úgynevezett WikiLeaks-iratokból? Meglephetett bárkit is, hogy állítólag Orbán Viktor külön használatra beszélt kampányban és más nyelven szól kormányzás közben? Kiülhetett döbbenet bármely magyar arcra, mert amerikai szemmel Gyurcsány Ferenc ijesztően felkészületlennek tűnt? Ugyan. Dehogy. Minálunk a szemlélődő ember titkosított diplomáciai leírások nélkül is érti a politikai üzemmódot, ahol mítoszok, a kommunikáció szerepe központi, az unalmas vagy idegesítő igazmondásé pedig periférikus. Igazat leginkább - ha túlzó formákban is - politikai ellenfeleikről mondanak hőseink, így volt ez Őszödön innen és túl, legfeljebb a szemtelenség, az irritáló viselkedés, a való élettől való elrugaszkodás mértéke különbözik. Aki túl nagyot szökken, mert megelégelte a gravitációt, az úgyjár, mint a néhai SZDSZ vagy az összetöpörödött MSZP: kétharmados súly nyomja az egyáltalán életben maradottak mellkasát. Ignore what Isay-mondotta volna a reánk egzotikus érdeklődéssel tekintő amerikaiaknak az ellenzéki vezető Orbán, de addigra a magyar közönség nagytöbbsége megtanulta a politikai leckékből: hagyjukfigyelmen kívül, amit éppen mondanak. A rajongók azért, mert ők úgyis csak a szeretett vezetők rezdüléseire koncentrálnak, az egészségesen kétkedők pedig csak alapos kicsomagolás után próbálják értelmezni a szónoklatokat, üzeneteket, bejelentéseket, álvitákat. Nyelvében él a nemzet? Ó, dehogy, egyre kevésbé. Inkább képeket vetítenek elénk: vágyképeket, szentképeket, ellenségképeket. Hogy inkább nézzünk, mint kérdezzünk. Ezért is van, hogy ősszel Magyarországon nem megszorítások lesznek, hanem folytatódó háború az államadósság ellen. Más kérdés, hogy a kötelező sorkatonaságot ebben a harcban visszaállítja a kormány és hullani fognak csapataink, bár még nyerhetünk is áldozatok árán. E háborút szoci- nyelven amúgy reformnak hívták. Az elmúlt húsz év tökéletesen megérteti: háború és reform ugyanaz. Kevesebb pénz, több munka, a mókuskerék forog tovább, ezért aztán ignore what they say, vagy inkább/ordit- suk le és ne vegyünk fel több svájcifrank-alapú hitelt, ellenben szurkoljunk a svédeket verő magyar futballválogatott- nak és legyintsünk a Kertész Ákos-féle ostobaságokra. Túlélőkészlet raktárról, jutányosán. A szerző magyarországi publicista TALLÓZÓ OSZTRÁK LAPOK Eltérően értékelték Wolfgang Schüssel volt osztrák kancellár politikától való visszavonulását a vezető osztrák napilapok. A liberális Der Standard szerint Schüssel távozása régen időszerű volt, a konzervatív Die Presse úgy vélekedett, a politikus pártja politikai ellenfelei vitorlájából akarta kifogni a szelet. Schüssel, a konzervatív Osztrák Néppárt (ÖVP) egyik meghatározó politikusa és volt elnöke hallgatását megtörve váratlanulbejelentette, lemond képviselői mandátumáról és visszavonul a politikától. Döntését azzal indokolta, hogy meg akarja könnyíteni a kormánya volt tagjait érintő korrupciós botrányok maradéktalan feltárását. Azt a vezető napilapok egyike sem vonja kétségbe, hogy Schüssel közvetlenül nem érintett a korrupciós ügyekben. A Der Standard szerint lemondása régen időszerű volt, nemcsak a korrupciógyanús ügyek miatt, hanem azért is, mert pártelnöki utódai számára „nem volt könnyű” minduntalan találkozni vele a frakcióban. Pártja számára Schüssel egy ikon volt, és továbbra is az, de egyre inkább terhet is jelentett - írta a vezető liberális lap. A Die Presse ezzel szemben úgy látja, az SPÖ és az ellenzéki pártok egy lehetőséget sem mulasztottak el arra, hogy diszkreditálják Schüsselt. Az, hogy visszavonul, noha semmi sem utal a botrányokban való érintettségére, azt mutat- ja, hogy nem ragaszkodik a mandátumához. Emellett ki akarja fogni a szelet az ÖVP bírálóinak vitorlájából - írta a konzervatív lap, az ellenzéki pártokra és az ÖVP jelenlegi koalíciós partnerére, a szociáldemokratákra (SPÖ) utalva. A Die Presse úgy látja, nem biztos, hogy sikerrel jár ez a stratégia, lehetséges, hogy a lemondás „még jobban feltüzeli” a politikai ellenfeleket. A cikk szerzője szerint az SPÖ-t az vezérli, hogy minden áron megakadályozza, hogy egyszer ismét nélküle alakuljon kormány. (MTI)
