Új Szó, 2011. augusztus (64. évfolyam, 177-202. szám)

2011-08-04 / 180. szám, csütörtök

www.ujszo.com UJSZÓ 2011. AUGUSZTUS 4. Vélemény És háttér 5 Nem szabad, hogy a rendszer örökre egy pártnak kedvezzen - véli Amerika budapesti nagykövete Legyen a demokrácia bajnoka A húsz évvel ezelőtti átme­net vívmányai alapján Ma­gyarországtól azt várják a szövetségesei, így az USA is, hogy több legyen egy­szerű demokráciánál: a demokrácia fáklyavivője és bajnoka legyen - írta Eleni Tsakopoulos Kouna- lakis budapesti amerikai nagykövet a Magyar Nem­zetben. MT1-ÖSSZEF0GLALÓ Az amerikai nagykövet hang­súlyozta: a magyarok büszkék ar­ra az átmenetre, amely elvezette őket a kommunizmustól, és büszkék mindarra, amit húsz év­vel ezelőtt elértek. Erőszak nélkül véget vetettek a diktatúrának, és „élénk demokráciád’ hoztak lét­re. Orbán Viktoregyike azoknaka kiváló vezetőknek, akikkezdettől az átalakulás élén álltak, „ezért várják el szövetségesei Magyar- országtól, hogytöbb legyen, mint egyszerű demokrácia: legyen a demokrácia fáklyavivője és bajnoka”.­A diplomata azt írta, ezért szó­lította fel az elmúlt év során a Fi- desz-kormányt figyelmeztetők széles köre arra, hogy éberebben őrködjön a demokratikus intéz­mények felett, és tartsa azokat tiszteletben. „Az aggodalom e megnyilvánulásai nem csupán az ország érdekeit tartották szem előtt: azért is fontosak, mert Ma­gyarország a világ számára to­vábbra is példakép” - mutatott rá az amerikai nagykövet, hozzáté­ve, saját demokratikus intézmé­nyei tiszteletben tartásával Ma­gyarország nem csupán saját ál­lampolgárait szolgálja, hanem „iránymutató fénysugár” lehet a világon mások számára is. Példa­ként a Közel-Keletet és Észak-Af- rikát említette. „Bárki söpörje is félre vala­mennyi kritikát - mondván, poli­tikai motiváltságúak vagy félin­formációkon alapszanak -, nem tisztességes azokkal szemben, akik a magyar demokrácia tartós erejében és élénkségében érde­keltek” - figyelmeztetett a nagy­követ, aki kitért arra, hogy a Fi­desz tagjai maguk is felismerték, milyen fontos a kritikákat és ag­godalmakat megfogalmazó han­gokat figyelembe venni. Felidéz­te, hogy Pokomi Zoltán, a párt al- elnöke azt mondta a Fidesz kong­resszusán: „A legnagyobb ve­szély, ha azt hisszük, hogy min­denkinél okosabbak vagyunk, és mindentpontosan tudunk.” A nagykövet idézte Hillary Clinton amerikai külügyminisz­tert, aki júniusi budapesti látoga­tásán támogatásáról biztosította a miniszterelnöknek a magyar gazdaság újjáépítésére és meg­erősítésére irányuló elkötelezett­ségét, kifejtette azonban aggo­dalmait is, hogy a kétharmados többség adta lehetőségekkel él­ve, a kormány által végrehajtott változások következtében Ma­gyarország képes lesz-e hű ma­radni saját demokratikus ha­gyományaihoz. Valódi elkötele­zettséget kért az igazságszolgál­tatás függetlensége, a szabad saj­tó és a kormányzati átláthatóság mellett-emlékeztetett. Kiemelte, hogy Magyarorszá­gon a magyarok feladata megha­tározni saját jövőjüket, a diplo­mata a kétharmados parlamenti többség adta lehetőségekről és az ezzel járó felelősségről is írt. Sze­rinte a hatalom régóta szükséges változásokat vihet véghez, de a kétharmados többség magában hordozza „a túlzás kísértését” is, annak lehetőségét, hogy a fontos fékeket és ellensúlyokat „félre­söpörjék”, és azállampolgárokel- lenvetéseit figyelmen kívül hagy­ják. Az USA és más baráti orszá­gok arra biztatják Magyarorszá­got, hogy „gondosan járjon el az új alaptörvény bevezetéséhez szükséges sarkalatos törvények megszövegezésekor’. A sarka­latos törvények közül a legfon­tosabbak a független médiára és igazságszolgáltatásra, a szabad és igazságos választásokra vo­natkoznak - állapítja meg, hang­súlyozva, „nem szabad, hogy a rendszer örökre egyik vagy másik pártnakkedvezzen”. JEGYZET Becsületes megtalálók LAMPL ZSUZSANNA Egy hetvenéves asszony, aki ti­zenegy gyereket nevelt fel, több ezer eurót talált azutcán.Afiakí- séretében azon­nal bevitte arendőrségre. Van­nak ilyen emberek. Úgy hívjuk őket, hogy becsületes megtalá­lók. A keresztanyám is közéjük tartozott. Talált egypénztárcát az utcán. Hatszáz korona volt benne - akkoriban sok pénz - és egy befizetett csekk szelvé­nye . A raj ta szereplő címre el­vitte a pénztárcát. Egy asszonyka nyitott neki ajtót, kisbaba akarján. Akosztpénz van benne, mondta sírva a ke­resztanyámnak, aki jó érzéssel távozott (a sors iróniája, hogy a családfő évekkel később neves pozsonyi sebész lett, s a ke­resztmama épp az ő osztályán halt meg). De az is becsületes megtaláló volt, aki visszaküldte nekem a szelvényt, amivel igazolni tud­tam, hogy feladtam egy fontos küldeményt. Magyarországra küldtem, a saját címemhez azt írtam, Szlovákia, így, magya­rul, aztán valahol az utcán szé­pen kipottyant a papírj aim kö­zül. Sokatkerestem. Két nap múlva kaptam egy lapos borí­tékot. Benne a szelvény, és egy levélke. Gondoltam, szüksége van erre a szelvényre! Máskor jobban vigyázzon az irataira! Csak éppen nem magyarul, ha­nem szlovákul írták. Afiatalokközött is vannakbe- csületes megtalálók. A lányo- mék kivettek ötven eurót, és nagy sietségükben ottfelejtet­ték az automatában. Akkor vet­ték észre, amikor fizetni akar­tak. Robogtak vissza, de nem nagyon reménykedtek, idő­közben eltelt tíz perc, s mindez egy forgalmas bevásárlóköz­pontban történt. Egyenesen az automatához rohantak, ami persze üres volt. Csalódottan álldogáltak, amikor odalépett hozzájuk egy fiatal pár. Ők ta­lálták mega pénzt, s úgy dön­töttek, megvárják, amíg érte jön, aki ottfelejtette. De nem mindig éri meg becsü­letes megtalálónaklenni. Egy ismerősöm aktatáskát talált, amiben szabályos kis iroda volt, s főleg sok pénz, különféle pénznemekben. Pecsét is volt, egy cég nevével, deacím sehol. Kinyomozta, még a bíróságon is járt, ahol nem hitték el, hogy vissza akarja adni a pénzt, még mégis gyanúsították, hogy rosszban sántikál. Aztán elvitte a táskát a cégbe. Kiderült, hogy a tulajdonosé. Aki le sem ültet­te őt, hanem belenézett a tás­kába, és megkérdezte, hova tűnt a négyszáz rubelje, mert­hogy az is ott volt a táskában! Egyébként a pénznek, amit a hetvenéves asszony talált meg, azóta sincs gazdája, pedig a rendőrség a sajtón keresztül is közzétette a hírt-így került a néni a bulvárba, egy oldalra a fiatal tanító nénivel, akinek a meztelen képeit valaki felrak­ta az internetre. Nem tudom, mi ilyenkor a megoldás, de én happy endet képzelek el. A rendőrök, mondjuk dísz­egyenruhában, kivonulnaka nénihez - remélhetőleg nem ijed meg, mert ő biztosan tisz­teli a hatóságot-, és átadják neki a pénzt. Amit előtte átkö­töttek szép rózsaszín szalag­gal, mert ajándék. Abecsületes megtalálónak. Lehet, hogy szi­rupos, de kívánom, hogy így legyen. KOMMENTAR Aszad nem Kadhafi MAL1NÁK ISTVÁN Nyugaton élő arab elemzők szerint Bassár el- Aszad Szíriái elnök átlépte a Rubicont azzal, hogy tankokat küldött Hamába, a rebellis vá­rosba, ahol apja, Hafez Aszad 29 évvel ezelőtt egész elővárosokat rombolt le, s több mint húszezer embert ölt meg. Ha elfogadjuk is azt a tételt, hogy megkezdődött a szíriai rezsim agóniája, mert a lázadás városról városra terjed, s egyre töb­ben követelik az Aszad-klán távozását, a jelenlegi nemzetkö­zi felállás inkább azt mutatja, hogy a szír elnök katonai erő­vel még sokáig húzhatja. Mert ha Szíria kerül szóba, a nem­zetközi színtéren mindenki Líbiára mutogat. Az ENSZ BT-ben azért nem sikerült eddig egy Damaszkuszi elítélő nyilatkozatot sem elfogadtatni, mert Kína és Oroszor­szág úgy véli, a NATO visszaélt a líbiai BT-határozattal, amely csak a légtérzár ellenőrzését tette lehetővé, nem a fel­kelők nyűt katonai támogatását. A katonai beavatkozást Szí­riában a NATO-főtitkár is kizárta: nincs ilyen ENSZ-felha- talmazás, és a környező arab államok sem támogatnák. Né­mi iróniával tegyük hozzá: ha valamilyen csoda folytán a BT rábólintana is, a NATO akkor sem kezdene Szíriában katonai akciót, épp a líbiai tapasztalatok miatt. Líbiában közel fél éve dúl a polgárháború, a felkelőknek a hathatós NATO-támoga- tás ellenére sem sikerült katonailag felülkerekedniük. Ez ag­gasztó. A nyugati országok gyakorlatilag már csak a felkelők „kormányát”, az ÁNT-t ismerik el Líbia hivatalos képviselő­jének, s már pénzeket is szabadítanak fel számára a befa­gyasztott Kadhafi-vagyonból, de gyakorlatilag senki sem tudja ellenőrizni, hogy mindezzel kit is segítenek. Az eddigi főparancsnok, Júnisz tábornok meggyilkolásának rendkívül gyanús körülményei, az utána kitört tűzharc Bengázi köz­pontjában azt sejteti, hogy a felkelők között nagy a széthú­zás, egymás ellen is elkeseredett hatalmi harcot vívnak. Ki­számíthatatlan, hogy ki ragadja magához a hatalmat Kadhafi után. Ez még aggasztóbb. A bizonytalan líbiai helyzet a szír elnököt erősíti, s nyilvánva­ló, hogy a NATO még egy ilyen zavaros buliba nem szállna be. Az EU tiltólistára tette az Aszad-klán egyes vezetőit, de ez annyit ér, mint halottnak a puszi. Aszad elnök nyugodt lehet, a külügyminisztere nem került listára, tehát az EU tárgyalni akar vele. És a nagy szír állami olajvállatok sincsenek a listán, mert a szíriai olajexport 90 százaléka az EU-országokba irá­nyul. Az is Aszad kezére játszik, hogy Szíria súlya a nemzetkö­zi, főleg összarab politikában sokkal nagyobb, mint Líbiáé. A23 milliós Szíria lakosságának 75 százaléka szunnita mu­zulmán, Aszad és klánja az alavita - az iszlám síita ágának egyik szektája - kisebbséghez tartozik. A hadsereg kulcspozí­cióit is az alaviták töltik be. A síita Iránt és Irakot leszámítva minden arab országban a szunniták vannak hatalmon. Aszad akkor kerül bajba, ha olyan retorziókat enged meg magának a szunnita többséggel szemben, hogy arra már a vezető szunni­ta rezsimek is felhördülnek, főleg a dúsgazdag Szaúd-Arábia. És a másik: ha a főváros, Damaszkusz is elfordul tőle, mert ott egyelőre ő a nyerő, a vagyonos osztály és a nagyvárosi közép­rétegek egyelőre őt támogatják. Aszad nem Kadhafi, jók a túl­élési esélyei. Főleg ha végrehajtja beígért reformjait. Elemzésben foglalkozott a magyarországi belpolitikai helyzettel a Frankfurter All­gemeine Zeitung, amely arról számolt be, hogy az Orbán- kormány az államadósság növekedése miatt a szocialis­ta miniszterelnök-elődök jogi felelősségre vonását tervezi. A konzervatív FÁZ Felelősség és adósság című írásában Rein­hard Olt bevezetőjében utalt arra: Orbán Viktor kormányfő azért akarja elődeit felelősség­re vonni, mert országa rövid­del ezelőtt még a fizetésképte­lenség határán állt. Ennek ér­dekében nem riad vissza attól, hogy a büntető törvényeket visszamenőleges hatállyal módosítsák. „Ez azonban a meggyötört polgárokat a jelek szerint nem zavarja” - emelte ki a cikkíró. A felelősségre vo­náshoz a megfelelő jogi lehe­tőségek felkutatásával a par­lament alkotmányügyi bizott­ságát bíztákmeg-írta a tudósí­tó, hozzátéve, ha hiányoznak ezek a lehetőségek, a bizott­ságnak azt kell megvizsgálnia, hogy a felelősségre vonás ér­dekében milyen törvényeket kell módosítani. A cikkíró a parlamenti erőviszonyok alap­ján úgy ítélte meg, hogy mind­ehhez jók az előfeltételek. Utalt arra is, hogy az Orbán- kormány eljárása a lakosság körében nem népszerűtlen. Nem kevés magyar örülne an­nak, ha az adósságokért fele­lős, magas rangú politikusokat bíróság elé állítanák - vélte Olt, emlékeztetve arra, hogy magyarok százezreinek kell visszafizetniük azokat a bankhiteleket, amelyeket többnyire külföldi valutában vettek fel. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents