Új Szó, 2011. augusztus (64. évfolyam, 177-202. szám)
2011-08-27 / 200. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. AUGUSZTUS 27. Vélemény És háttér 5 Szlovákiában a politika állandóan pártérdekekbe ütközik, itt a pártok döntéseit részesítik előnyben Magunkért, önmagunknak II. A kormánykoalíció döntött az eurót védő pénzügyi gátról. A hivatalos álláspont így szól: Szlovákia az eurózóna utolsó tagjaként ratifikálja az ezzel kapcsolatos dokumentumokat. JURAJ HRABKO Nagyszerű. De automatikusan felmerül a kérdés, vajon nem óhajtja-e más ország is utolsóként aláírni az eurádo- kumentumokat. Kizárni nem lehet, mivel az eurózóna nem minden tagja rajong érte. Mindegyiküknek megfelelne, ha a dokumentumok el nem fogadásáért - s annak következményeiért - más vállalná a felelősséget. Végső soron ebben bízik a dokumentum legnagyobb szlovákiai ellenzője, a koalíciós SaS. Igaz, a koalíció másik három tagja sem tudott ellenérveket felhozni az ellen, hogy ne utolsóként csatlakozzunk az aláírókhoz. Ezt igazolja a pénzügyi gát első dokumentumáról folytatott vita, amelyből kiderül, hogy az SaS egyetlen minisztere sem fűzött hozzá jelentős megjegyzést. Ezek azonban csupán technikai kérdések. A politikai kérdések más jellegűek, sokkal fontosabbak. Ne áltassuk magunkat - Szlovákiában nem az értékeket, az előrelátást és az értelmet, hanem a politikai akarat meglétét vagy hiányát, tehát a párt döntéseit részesítik előnyben. Ezt bizonyítja például az is, hogy a Lisszaboni szerződést sem az SDKÚ-DS, sem a KDH nem támogatta. A politika - ha azt értjük rajta, hogy a közérdekű dolgok igazgatása a közvélemény nevében és érdekében - állandóan pártérdekekbe ütközik. ' Az SaS álma arról, hogy olcsón szerez választókat, ezáltal választóik száma növekedésnek indul, el is szállhat. Mikuláš Dzurinda külügyminiszter, az SDKÚ-DS elnöke bizonyára nem egyezik bele, hogy éppen Szlovákia valljon kudarcot, és okozza a többi tizenhat állam sikertelenségét, amikor ezek a dokumentumok támogatásáról döntöttek. Több politikai megoldás létezik. Csak megismételhetjük, hogy a koalíciós egyezség alapján csupán abban reménykedhet a kormány, hogy valamelyik ország nem írja alá a dokumentumokat, tehát Szlovákiában fölösleges lenne szavazni róluk. Ebből a szempontból a megoldás pragmatikus. Más szemszögből alibista. Továbbá azt is gondolom, hogy a Tátra alji ország nem tudja, mit akar: nem tudja, hol és kinek a partnere legyen, kivel működjön együtt, hogy az emberek élete javuljon. Csak beszélni tud róla. ■HBSI- Bizony, tanár úr, rövidesen elkezdődik a tanév, ideje, hogy az önvédelemre gondoljon! (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Javaslatok a tiltólistára JUHÁSZ KATALIN Ez tipikusan az a helyzet, amikor nem tudjuk, sír- junk-e, vagy nevessünk a hír hallatán. Én innen még mindig inkább mosolygok, de lehet, hogy rosszul teszem, mert fel kellene háborodnom. Arról van szó, hogy a pécsi Pannon Filharmonikusokigazgatója betiltotta Kodály Zoltán egyik művét, mondván: a Fölszállott a páva vármegye házára kezdetű dal és az abból készült zenemű sértené Pécs polgár- mesterét, Páva Zsoltot. A rendkívül óvatos és igyekvő Horváth Zsolt szerint „a Pávavariációkat a közönség Páva Zsolt polgármester úr kigúnyolásának venné”. Erről levélben tájékoztatta a zenekar zenei igazgatóját, Peskó Zoltánt, aki erre azonnal lemondott, mert cenzúraként fogta fel a dolgot. Peskó szépen összeállította a Kodály Központot megnyitó protokollkoncert programját, hiszen ez a zenei vezető feladata. Horváth Zsolt viszont aztválaszolta, hogyőmár döntött a műsorról, és amúgy sem lehetne benne az ominózus népdal. Mondom, humorosan igyekszem viszonyulni a témához, tolulnak is elő az emlékek. Kamaszkor ómban azon röhögtünk, hogy amikor a szlovák tévé átvette a magyaroktól a Gusztáv-sorozatot, a főszereplő nevét megváltoztatták, és nálunk Oskar címmel futott a rajzfilm, Gustáv Husákra való tekintettel. Budapesti ismerősöm pedig azt mesélte, hogy katona korában a laktanya udvarán nem lehetett énekelni a „Nád a házam teteje” kezdetű népdalt, mert azt Czinege Lajos honvédelmi miniszter kigúnyolásának tekintették. Szegény Koncz Zsuzsa is jól megszívta, a Jelbeszéd című dalát „provokatív” szövege miatt betiltotta a hatalom. Hiszen tudjuk, túl sok ember van, ki többre nem, csakjelszavak- ra gondol... Na, de most már foglalkozzunk Magyarország jövőjével, és nézzük, mit kellene még betiltani, nagyon gyorsan. Ajánlom törölni minden olyan ünnepi műsorból, amelyen Nav- racsics Tibor is részt vesz, a „Tibi, te bitang, ó...’’kezdetű slágert, főleg Psota Irén előadásában. A „Debrecenbe kéne menni” természetesen Kosa Lajos polgármester miatt nec- ces, a „Nem loptam én életemben” Simicska Lajosra nézve kompromittáló, az „Á, bé, cé, dé, rajtam kezdé...” pedig Schmitt Pál államfő számára lehet kellemetlen. De vigyázni kell a következő dalokkal is: Máté Péter - Elmegyek, Parno Graszt-Menni, menni, muszáj menni (a rezidens ösztöndíjprogramra tekintettel), KFT - Bál van az operaházban (a Magyar Állami Operaház kormánybiztosára tekintettel), R- GO - Egy alacsony férfi dilemmája (Orbán Viktorra tekintettel) . Magas állami vezetők jelenlétében a következő népdalokat és nótákat sem ajánlom húzatni: Ej, de sokkal többet loptaknálamnál, Én vagyok a falu rossza, Beborult a tiszta ég, Száz forintnak ötven a fele, Áll a hajó, Kösd fel magad... Továbbá be kell tiltani az amúgy is problémás Petőfit - lásd a március 15-én cenzúrázott sorait a sajtószabadságról mert ezt írta: „Komor, mogorva férfiú / Volt Orbán...” KOMMENTÁR Két hét magyarság BALÁZS BENCE írj valami szépet! - mondta annak idején egyik, azóta már nyugdíjas rovatvezető kolléganőm. Hogy eleget tettem-e az újságírás berkekben akár szokatlannak is nevezhető kérésnek, arra nem emlékszem: talán már egy évtized is eltelt azóta. Most azonban megint eszembe jutott a szokatlan felkérés, pedig nem is cikktémán ' gondolkoztam, csupán fellapoztam a Szabadság napilap elmúlt két hétben megjelent számait. Igen, azt hiszem, az utóbbi két hétben nagyon sok szépet írtunk. Mert szép írás az, ami felemelő, ami reményt ad, melengeti a lelket, ami jó érzéssel tölti el az olvasót. Amitől öntudatlan mosoly lopakodik az arcára. Elég, ha csak rápillantok néhány lapra, és átfutom a címeket. Színesebb Kolozsvári Magyar Napok a példás együttműködésjegyében, „Visszafoglaltuk” Kolozsvár Főterét, Felszentelésére Szent Jobb-ereklyét kapott ajándékba a Szent Ist- ván-templom, Hatszáznál több magyarságkutató tanácskozik Kolozsváron, Schmitt Pál: jövőre elhozom a hat unokámat, Közelebb került a Házsongárd öröksége a törvény oltalmához, Megérkeztek a magyar nyelvű tankönyvek. Micsoda két hete volt Kolozsvárnak! A magyar napok egyhetes rendezvénysorozata kicsiket és nagyokat megmozgatott a többtucatnyi kulturális esemény során is. Közben új magyar templommal gyarapodott a kolozsvári magyarság, és vendégül láthattuk Schmitt Pál magyar államfőt, aki a tiszteletére összesereglett többezres helyi magyarság közepette győződhetett meg arról, hogy Kolozsvár nem halott város. Közben nagysikerrel zajlott a 13. kiadásához érkezett Szent István- napi néptánctalálkozó, aztán nemzetközi hungarológiai fesztivál kezdődött a városban. Közelebb kerültünk ahhoz, hogy az Erdély panteonjának tartott Házsongárdi temető műem- lékjellegű sírjait védetté nyilvánítsák, ugyanakkor már kézzelfoghatóvá vált, hogy az új tanügyi törvény szerint a magyar diákok magyarul fogják tanulni Románia történelmét és földrajzát, ugyanis a kolozsvári iskolákba megérkeztek a magyar nyelvű történelem- és földrajzkönyvek. Csupajó hír, csupa felemelő- szép - írás. Pedig még keresni sem kellett a témát: jöttek maguktól. Gyönyörű két hét áll Kolozsvár mögött, amely a magyarságunkról szólt, amelyet a magyarságunk és annak felhőtlen megélése tett széppé. Olyan két hét, amely során sikerült feltöltődnünk egészséges nemzeti öntudattal, és erőt merítenünk a következő 50 hétre - a jövő évi magyar napokig. Bár őszintén remélem: nem kell 50 hetet vámunk arra, hogy ismét szépet tudjunk írni. A szerző az erdélyi Szabadság szerkesztője TALLÓZÓ FÁZ Egész oldalas riportban foglalkozott a magyarországi cigánysággal a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A német konzervatív napilapban Michaela Seiser a „Soros nélkül nem lennék itt” című írás bevezetőjében megállapította, a társadalom peremén élő cigányok többségének rendkívül alacsony a képzettsége, a fel- emelkedés a normális élet szintjére keveseknek sikerül. A szerző a Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei riportban négy olyan személyt mutat be, akiknek sikerült. Kóczé Angéla szociológus a Soros Alapítvány ösztöndíjával a New-York-i Columbia egyetemen tanult, majd egy, a romák érdekében lobbitevékenységet folytató brüsszeli szervezetnél dolgozott, jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa. Á továbbiakban a szerző Osztolykán Ágnes politikussal, Forgács István tanácsadóval és Rostás Árpád restaurátorral beszélgetett, ecsetelve a romák integrálódásával kapcsolatos problémákat, ismertetve a kormány erőfeszítéseit, Európa legnagyobb kisebbsé- génekkilátásait. (MTI) PERTAGESSPIEGEL ADerTagesspiegelLipovecz Iván írását közölte. A német liberális újságban megjelent cikk magyar szerzője az alcímben hangsúlyozta, Orbán Viktor kormányfő kevéssé veszi figyelembe a jogállami normákat. Más demokratikus országokban aligha lenne elképzelhető, hogy volt miniszterelnököket és pénzügyminisztereket akarnak megbüntetni a hivatali idejük alatt megnőtt államadósság miatt. Lipovecz - hasonlóan kritikus hangnemben - kitért az új alkotmányra, a médiatörvényre és az új egyházügyi törvényre. Megállapította, hogy az Orbán-kormány egy sor célt tűzött maga elé, a munkahelyteremtést, az államadósság-csökkentést. De hozzátette: Orbán több honfitársa felteszi a kérdést, céljai minél gyorsabb megvalósítása érdekéhen a kormány mekkora teret ad polgárainak a szabad kibontakozáshoz. (MTI)
