Új Szó, 2011. augusztus (64. évfolyam, 177-202. szám)

2011-08-24 / 197. szám, szerda

20 Sport ÚJ SZÓ 2011. AUGUSZTUS 24. www.ujszo.com Vicék (hátul) örömében kupán vágta társát a lapátjával (TASR-felvétel) Vicék Erik: „Örülök, minden szuper, de ettől még nem érzem magam jobb kajakosnak" Hetedszer világbajnok a kajakkirály Vicék Erik nevétől han­gos a kajakosok világa. A komáromi versenyző olyan tettet hajtott végre a múlt heti szegedi világ- bajnokságon, amihez hasonlót nemigen találni az ezernél több sportolót felvonultató mezőnyben. Hat és fél óra leforgása alatt előbb kétszer kihaj­totta magát a kajakné­gyesben (második futa­muk olimpiai kvótát je­lentett), majd világbaj­nok lett kajakpárosban szintén ezer méteren. Másnap aztán ismét benne ült a vb-negyedik komáromi négyesben. J. MÉSZÁROS KÁROLY Mérhetetlenül sok erő le­het önben - ez jut az ember eszébe, amikor pénteki telje­sítményén töpreng. Meglep­te, hogy ennyit kibír? Meglepett. Tudtam ugyan, hogy nehéz nap lesz, de igazá­ból sose gondolkoztam azon, mivel jár majd ez a leterhelés. Hogyan fog menni a négyes, a páros, milyen állapotban fo­gok az egyik hajóból átszállni a másikba. Ráadásul utána nagyon jó döntőt kellett men­ni, mert a legrosszabb esetben is a hatodik helyen kellett vé­gezni. Mikor már a fináléban voltam a párossal, és eljött a péntek, akkor kezdtem gon. dolkozni az egészen, s rájöt­tem, nem lesz egyszerű. Az vi­szont világos volt számomra, hogy a döntő momentum a ka­jaknégyes középdöntője lesz. Mégpedig az, hogyan fogom érezni magam. És hogyan érezte magát? Nagyon jól. Segített, hogy a négyessel sikerült bejutnunk a döntőbe. Leesett egy nagy te­her rólam, és a kialakult eufó­ria segített a fáradtság gyor­sabb feldolgozásában. Két hajóban is olimpiai kvótát szerzett az országnak, amihez a kajakpárosban egy csodálatos diadal, s hozzá hetedik vb-címe, valamint négyesben elért negyedik helyezése társult. Hogyan raktározta el magában mindezt? Még nem értem az esemé­nyek feldolgozásának végére. Egyelőre felfoghatatlan szá­momra, hogy sikerült meg­nyerni a párost. Ugyanakkor nem érzem magam a fellegek­ben. Sikerült, ez van, hajtani kell tovább, hogy Londonban is jó eredményt érjünk el. Örülök, minden szuper, de ettől még nem érzem magam jobb kaja­kosnak. Mi jut az eszébe 2011. au­gusztus 19-éről? Biztosan megjegyzem ezt a dátumot. Mert Szegeden ver­senyezni, és Szegeden nyerni olyan a kajak-kenuban, mint­ha valaki a Forma-l-ben meg­nyeri a Monacói Nagydíjat, vagy diadalmaskodik a kerék­páros Tour de France-on. A verseny hangulatát, a szerve­zést nem lehet összehasonlíta­ni a más vb-ken tapasztaltak­kal. Számomra további plusz, hogy eljöttek, akik bíztak ben­nem, a családom, a barátok. Szurkoltak, és látták a győ­zelmet. Párosbeli társa, Gelle Péter agyondicsérte önt. A verseny előtt, utána is. Ilyen nagy te­kintélye van előtte? Péter kicsit felnéz rám, mert én voltam a tapasztaltabb a ha­jóban, én ültem bele világbajno­ki címekkel. Felnéz rám, de nem érzem magam jobb kajakosnak nála. Péter fokozatosan javult, s elérte azt a szintet, ami már a legjobbak közé sorolja. Mindig el akarta érni azt, ahol mi, a ka­jaknégyes tagjai voltunk. Az utóbbi időben nagyon határozottan adta közre a né­zeteit, még akkor is, amikor mindenféle állapotok ural­kodtak a kajaknégyesben. Ennyire biztos volt abban, hogy ezt az utatkelljámi? Abban biztos voltam, hogy a páros nagyon jól fog menni. Nem idegen tőlem az ezer mé­ter. Péter pedig jó elöl a hajó­ban, mert amikor kell, fel tudja pörgetni azt a csapásszámot, amit Szegeden be is mutattunk a győztes döntőben. Ismétlem, tudtam, bíztam benne, s az ér­zéseim azt sugallták: jól fog menni a hajó. Megérte belemenni a ka- jaknégyesbeli csatározások­ba? A vb-eredmények igazolják, hogy igen. A maximumot hozta ki ket­tős szerepvállalásából. Sze­repelt a számításaiban mind­két kvóta, egy vb-arany és egy majdnem dobogós hely is? Egyáltalán nem. Mikor a nyi­tóünnepségen bemondták, hogy közel ezer sportoló indul, és csak százhetvenhat kvóta jut Szegeden nekik, akkor próbál­tam kalkulálni, és rájöttem, a résztvevőknek csak kis aránya jut ki a londoni olimpiára, és már a döntőbe kerülés is nagy fegyvertény lesz. Nem beszélve az ötkarikás kvótáról. Tudtam, hogy nehéz lesz, de ha nem bíz­tam volna abban, hogy képes vagyok rá, akkor nem megyek bele. Mennyire bosszantó az ön számára, hogy két kvótát szerzett, de ennek fejében csak egy versenyzői helyet kap Londonban Szloválda, mert a szabályok szerint mindegyik sportoló csak egy kvótát harcolhat ki? Más, jobb lenne, ha két he­lyet érne. De mivel nem jár érte semmi pénz, nekem aztán mindegy. Ennek bonyodalmai majd az olimpiai csapat összeállí­tásakor jelentkezhetnek, de az még odébb van. Most él­vezze azt, hogy két számban is kajakkirály lett Szlovákiá­ban. Hogyan birkózik meg ezzel a helyzettel? Volt már arra példa, hogy mások is megpróbálták, vi­szont manapság már olyan erős a nemzetközi mezőny, hogy mindenki inkább egy távot vá­laszt, és arra próbál összepon- tosítani. Sokan, akik a számok kombinálása mellett döntöt­tek, ráfáztak a vb-n. Franciaor­szág, Fehéroroszország, Por­tugália... Egész évben nyerték a versenyeket, de Szegeden nem jött nekik össze, mert sze­rintem nem arra összpontosí­tottak, ami a legjobban megy nekik. Ők tehát pórul jártak, de a komáromi kajaknégyes és a trencséni-komáromi kajak­páros nem. Mi a sikerük tit­ka? Mi azt a módszert választot­tuk, ha megy, akkor menni fog, és nem kell sokat együtt evezni a páros hajóban. Ha nem megy, akkor úgysem fog menni. Kétszer voltam Tren- csénben, Péter kétszer Komá­romban, és elég volt. Mint Péter mondta: tizen-, kétszer edzettek együtt... Körülbelül. A négy fiú (Vicék balról a második) útja a negyedik hely felé (TASR-felvétel

Next

/
Thumbnails
Contents