Új Szó, 2011. augusztus (64. évfolyam, 177-202. szám)
2011-08-03 / 179. szám, szerda
www.ujszo.com UJSZO 2011. AUGUSZTUS 3. Vélemény És háttér 5 A szabad véleménynyilvánítás és az uszítás közötti határ homályos, de szétválasztásuk fontos Nyitottság és radikalizmus Távolról nézve meglepő módon reagált Jens Stoltenberg norvég miniszterelnök az országában néhány nappal ezelőtt elkövetett terrortámadásokra. A kormányfő ugyanis - az ellenkező irányú nyomás ellenére - elsősorban a társadalmi nyitottság növelésével és a szólásszabadság megerősítésével szeretne reagálni a radikalizmus kihívására. RAVASZ ÁBEL Stoltenberg úgy véli, a szólásszabadság a demokrácia alapköve, és éppen ezért a szélsőségeseknek is teret kell adni nézeteik kommunikálására - viszont annál keményebben fellépni az erőszakos cselekedetek előkészítése ellen. Közben hallani lehet azokat a hangokat is, melyek éppen a norvégok nyitottságát hibáztatják a támadásokért. Ebből a szemszögből a biztonsági előírások szigorítása, a titkos- szolgálatok működésének felülvizsgálata és az internet hatékonyabb ellenőrzése tűnik a gyógyírnak. A leggyakrabban felhozott példa ennek támogatására Svédország, ahol a feleségével az utcán sétáló Olof Palme miniszterelnök meggyilkolása után jócskán megerősítették a biztonsági eljárásokat. A megnövekedett kormányzati ellenőrzés nehézségeiről és aggályairól nem is szólva, Stoltenbergnek egy dologban igaza van: a radikális nézetek démonizálása, a közbeszédből való kiszorítása veszélyes. A szélsőségeseknek ugyanis rendelkezésére áll az internet mint a kapcsolattartás fóruma, azok a nézetek pedig, melyek csak ilyen fél legális forrásokból elérhetők, sokak számára tűnhetnek vonzónak, egyfajta tiltott gyümölcsnek. A magyar példa erre a Kuruc.info, mely a maga elfogadhatatlan, uszító stílusa mellett éppen azért tudott sikeres, tömegeket megszólító portállá válni, mert a sajtóból kiszorultak az általa felvetett témák. Ez azonban nem jelenti azt, hogy tolerálni kellene a gyűlöletbeszédet: a legkisebb mértékben sem. A szabad véleménynyilvánítás és az uszítás közötti határ nagyon homályos, azonban szétválasztásuk - a lehető legkevesebb hibával - roppant fontos minden ország számára. Magyarországon a Jobbik nem csupán azzal tudott megerősödni, hogy „cigánybűnözésről” beszélt, hanem azzal, hogy a romák által nagy arányban lakott falukban élők személyes problémáira máshogy is tudott reagálni, mint a lakosok „le- rasszistázásával”. Ha lett volna olyan párt, mely megtalálja a nyelvet a romakérdés uszítás nélküli, ám a lakosság tapasztalatát megértő leírására, az kifoghatta volna a szelet a szélsőjobb vitorlájából, cigánybűnözés ide vagy oda. A dolog azonban kétoldalú. Bármennyire gyomorforgató is az SNS kampányainak többsége, addig, amíg nem tartalmaznak konkrét uszítást a kisebbségek ellen, egész egyszerűen jobb, ha teret kapnak nézeteik, mint ha a kisebbségek „szent tehenekké” válnak, melyeket nem lehet kritizálni. Lehet: bizonyos keretek között. Ahogy a többség bármely csoportját is. Ennyiben Stoltenbergnek igaza van, az pedig, hogy képes volt a vérlázító merényletek után is ilyen higgadtan és emberségesen nyilatkozni, már önmagában is tiszteletre méltó. A szerző a Publicus Slovensko vezető elemzője (Peter Gosscmyi rajza) Addig igyunk, pajtás, amíg nem emelik az alkohol adóját! A Fidesz a politikai ellenfelet nemcsak választásokon akarja megverni, hanem „el akarja intézni" Elszámolás magyar módra MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Két németországi napilap, a Süddeutsche Zeitung és a Berliner Zeitung egyaránt kommentárban foglalkozott a magyar belpolitikai helyzettel. A liberális Süddeutsche Zeitung az Éljen Kína! Felejtsétek el Európát! című írásában Alex Rühle az alcímben azt hangsúlyozta, hogy Orbán Viktor au- toriter állammá alakítja át az országot. Az EU pedig szemléli a dolgokat - fogalmazott a szerző. A cikkíró szerint Orbán Viktor miniszterelnök nem titkolja, hogy eltökélt „az egész ország átalakítására”. Az újság beszámolt a „lélegzetelállító tempóban” hozott kormányzati intézkedésekről, megfogalmazása szerint a parlament futószalagon hagyja jóvá a törvényeket. Beszámolt a közmédiában eddig végrehajtott és őszre bejelentett elbocsátásokról, hangsúlyozva, hogy „a még létező kevés független médiumot szabályszerűen megfojtják”. A cikkíró kitért arra is, hogy egy parlamenti különbizottság éppen most állította a váltókat ahhoz, hogy a korábbi szocialista kormányokat az állam- adósság miatt „politikai bűn- cselekmény” vádjával bíróság elé állítsák. Ez utóbbival foglalkozott Elszámolás magyar módra című elemzésében a baloldali Berliner Zeitung is. A cikk bevezetőjében Frank Herold kiemelte: a magyar parlament ugyan szabadságon van, a Fidesz azonban ezekben a hetekben sem veszíti szem elől stratégiai célját. A politikai ellenfelet nemcsak választásokon akarja megverni, hanem „teljesen el akarja intézni”. Az újság ennek kapcsán utalt arra, hogy a korábbi szocialista kormányfőket bíróság elé kívánják állítani, és büntetőjogilag akarják felelősségre vonni az államadósság növekedéséért. Az Euro című vezető cseh gazdasági hetilap legújabb számának a Hová tegyük Európát? című kommentárja szerint az Európai Unió mai szerkezete már fenntarthatatlan, s változásokra szorul. Jefim Fistejn neves cseh publicista rámutat: Európa már régen nincs a világ- események középpontjában. ,A régi világ olyan ambíciók terhét vette a vállára, amelyet nem bír el” - fejti ki Fistejn. Úgy véli, el kell fogadni, hogy eljött a többsebességű Európa ideje. „Az első fél évben az unió elnöki tisztségét Magyarország látta el, ahol a hagyományos európai elképzelésektől kissé eltérő modell van megvalósulóban. A nemzetileg orientált, a gazdasági protekcionizmus elemeit magába foglaló, az erős államra és a szélsőségesen konzervatív értékekre koncentráló mai magyar kormány a jövőbeni politikai elrendezés prototípusának tekinthető. A nyugat-európai közhangulatból ítélve, amely minden következő választásokon megnyilvánul, az európai politikára eddig jellemző uni- verzalizmust sajátos elszigeteltség válthatja fel” - állítja a kommentátor. KOMMENTAR Kis magyar szijjártológia NAGY IVÁN ZSOLT Van Magyarországon egy törvény, amely alapján büntetés jár azért, ha valaki önkényuralmi jelképeket használ, azaz horogkeresztet vagy vörös csillagot tesz ki magára, esetleg fest fel egy ház falára. Hogy helyes-e ez vagy sem, arról lehet vitatkozni, de most nem ez a lényeg. Képzeljük el ugyanis a pillanatot, amikor a magyar kormány bejelenti, hogy e törvény alapján kezdeményezi mindazokjogi felelősségre vonását, akik valaha, akár 50 vagy 70 éve, horogkeresztes majd vörös csillagos zászló alatt vonultak, netán kitettek ruhájukra ilyen kitűzőket. Vagy gondolkodjuk el azon, mi lenne, ha a kormány visszanyúlna azokig a kretén időkig, amikor a tanárok még büntetlenül üthettek meg gyereket az iskolákban, s bejelentené: minden pedagógus, aki egyszer is kezet emelt a diákjára, most bíróság elé áll. (Megjegyzem, ezzel spéciéi egyetértenék, de ez itt és most megint csak irreleváns.) A lényeg mindkét esetben ugyanaz: olyasmiért próbálnának megbüntetni valakiket, amit akkor tettek, amikor a hatályos jogszabályok szerint ez még nem volt büntetendő. Nyilvánvalóan abszurd, ilyesmi rendszerint politikai briganti benyomását keltőkben vetődhet fel, a demokratikus minimumot elfogadó pártok pedig általában haza, eseüeg jótékony kezelésre is kergetik őket a marhaságaikkal. Magyarország kormányzó pártjának képviselői azonban, élükön a miniszterelnök szóvivőjével, éppen valami hasonlót akamakvégrehajtani. Kezdeményeztek egy parlamenti albizottságot, amelynek azt kellett vizsgálnia, ki felelős azért, hogy 2002 és 2010 között ekkorát nőtt a magyar államadósság. Eddig nem is lenne probléma, a növekedés valóban kegyetlenül nagy volt (GDP arányosan 53-ról 80 százalékra), ezért pedig nyilvánvalóan iszonyú felelősség terheli a volt szocialista miniszterelnököket, bár valószínűleg csakMed- gyessyt és Gyurcsányt. Erről nagy vita tehát nincs is, a politikai felelősséget meg is kell állapítani, remélhetően ez is segít abban, hogy egyikük se térhessen már vissza a politikai életbe. A baj az, hogy ez a politikai kommandó megint nem érzékelte a jó ízlés és a demokrácia határát, és most Szijjártó Péter, a minősítéseket már rég kinövő miniszterelnöki szóvivő azzal járkál körbe az országban, hogy meg kell teremteni a lehetőségét a volt miniszterelnökök jogi felelősségre vonására. Akár visszamenőlegesen is. Ha meg valaki finoman krákog egyet, hogy izé... nem illik, nem szokás, Európa, de egy-két országot leszámítva Ázsia sem így működik ma már, akkor az illetőről nyomban kiderül, hogy összefog az MSZP-vel. Bár lassan már senki sem mond semmit. És főleg nem lepődik meg. Minek? Ez már csak egy ilyen ország lett. A szerző magyarországi publicista TALLÓZÓ RZECZPOSPOL1TA HaHermanVanRompuy, az EU elnöke az euróövezet elnöke is lenne, Lengyelország és a többi euróövezeten kívüli tagállam az unió peremére szorulna - írta a Rzeczpospolita. A lengyel lap beszámolt arról, hogy augusztus végéig a francia elnöknek és a német kancellárnak javaslatokat kell kidolgoznia az euróövezet megerősítésére. A lap brüsszeli tudósítója a Le Monde-ra hivatkozva azt írta, egy elképzelés szerint Van Rompuy az euróövezet állandó elnöke lenne. A francia lap szerint ez több euróövezeti tagország javaslata, de alapvetően francia elképzelés - értékelte a Rzeczpospolita. Piotr Kaczynski, a brüsszeli Centre for Éuropean Policy Studies munkatársa a lengyel lapnak azt nyilatkozta, „az euróövezet vezetői szintjének hivatalossá tétele az övezeten kívüli országok marginalizálá- sát jelenti”. Ráadásul ez az új tisztség nem könnyíti meg az euróövezet irányítását. Bár Van Rompuy környezete arról biztosította a lengyel kormányt, hogy nem intézményesítik az euróövezetet, az elképzelés célja a válságfenyegeté- sekjobb elemzése, az EU elnöke hatáskörének bővítése az ellenkező irányba mutat - írta a Rzeczpospolita. Politikai rangra emeli az euróövezetet, és rendszeresíti az övezet vezetőinek csúcstalálkozóit. Eddig az övezet egyetlen intézménye az eurócsoport volt, amely a 17 tagállam pénzügyminisztereit tömöríti, és az övezet vezetői csak alkalmanként, rendkívüli helyzetben találkoztak, amilyen júliusban a Görögország megmentésének céljával tartott csúcs volt. Ha Van Rompuy az EU-elnökség mellett az euróövezetnek is elnöke lesz, akkor a 2014-ben esedékes utódlása során további feltételeket lehet támasztani az utódjelölttel szemben. Franciaország soha nem fog beleegyezni, hogy az euróövezet vezetője egy, a „második sebességű Európából” érkező politikus legyen. (MTI)
