Új Szó, 2011. augusztus (64. évfolyam, 177-202. szám)
2011-08-24 / 197. szám, szerda
www.ujszo.com UJSZO 2011. AUGUSZTUS 24. Vélemény És háttér 5 A lázadók nem mélyszegények, de kirekesztettek, helyzetüket a gazdasági válság súlyosbította Londoni lecke a kohézióról Bár az angliai lázongások néhány napja lecsendesedtek, a csata a történtek értelmezéséért azóta is dúl. RAVASZ ÁBEL A vita magjában az a kérdés áll, mi van az események hátterében, és milyen tanulságokat lehet és érdemes levonni a több ember halálát és hatalmas anyagi kárt okozó történtekből. A közép-európai sajtóban érezhetően többségbe került az az értelmezés, mely szerint a lázongok nem mások, mint egyszerű bűnözők, fosztogatók, akik egy rendőrségi túlkapás ürügyén lángba borították Londont és bulit csaptak a romok között. Az ehhez hasonló nézeteket valló elemzők előszeretettel mutatnak rá, hogy a résztvevők zöme a szegénységi küszöb felett él, számítógépen és mobilon tartja a kapcsolatot a társaival, aránylag jó ruhákat visel. Egyesek a történteket egyenesen az „első posztmodern zavargásnak” nevezték, amennyiben ideológiai elemek nem voltak felfedezhetők az indítékok között. Ez a gondolati irány szorosan összekapcsolódik a baloldali diskurzus kritikájával is: ezek szerint a zavargók csupán azért beszélnek a társadalom felelősségéről, mert azt a jogvédők „beléjük nevelték”. Érdemes azonban elgondolkodni azon, kik is valójában a lázadók. Zömében 16 és 30 év közötti, rossz környékeken lakó, bevándorló szülőktől származó, diszfunkcionális családokban felnövő fiatalok, akik számára a munkanélküliség és a kilátástalanság mindennapi életük meghatározó eleme. Nem mélyszegények, de kirekesztettek, helyzetüket a gazdasági válság tovább súlyosbította. Életkörülményeik jelentős részben a brit társadalom működéséből következnek, mely a közép- és felső osztályok életformájának finanszírozását az egyenlőtlenségek fenntartásával oldja meg. És itt az a pont, ahol el kell oszlatni két nagyon fontos félreértést, melyek egyben a baloldal kritikájának méregfogát is jelentik. Egyrészt, ez az érvelés nem a történtek igazolására szolgál: a fosztogatásra és erőszakra soha sincs elegendő ok. A középosztály felelősségének felismerése nem menti fel az elkövetőket, csupán lehetőséget ad arra, hogy a társadalmi kohézió megerősítése szükségességének megértése révén lehetővé tegye a londonihoz hasonló szituációk hatékonyabb megelőzését. Másrészt, a mérsékelt baloldal aligha állítja azt, hogy az, aki többet dolgozik, ne kapjon több pénzt is, azaz, nincs a társadalmi egyenlőtlenségek ellen: csupán annak kasztszerű újratermelését kell elítélnie, azt követelve, hogy a szegénységben élőkneklegyen kilátása szüleik anyagi és társadalmi helyzetének meghaladására. London őszinte magyarázata nem indulhat ki másból, mint abból, hogy a kohézió fenntartásának elhanyagolása lehetővé tette olyan fiatalok tömegeinek kialakulását, akik elfogadhatónak tartják az erőszakos zavargásokban való részvételt. A társadalom egyénenként nem felelős értük: sokuk otthon maradt vagy saját utcáját védte a zavargóktól. Tömeges megjelenésük miatt azonban fel kell tennünk magunknak a kérdést, mit tudunk tenni a lehetőségek és elvárások egyenlőtlensége ellen, és hogyan tudjuk megakadályozni, hogy a periférián élők világa végképp kiszakadjon a társadalom szövetéből. • A szerző a Publicus Slovensko vezető elemzője Szöveg nélkül (tubomír Kotrha karikatúrája) Ellenőrizhetetlenül sok fegyver van a lakosságnál, a felkelőkben ég a bosszúvágy Bizonytalanságból a káoszba MAL1NÁK ISTVÁN Az nem kétséges, hogy a Kadhafi-rezsim megbukott, bár az agóniája még elhúzódhat egy ideig, de napokon - jobb esetben órákon - belül kiderülhet, mi lesz az arab világ legrégebben, 42 éve uralkodó diktátorának sorsa. Elmenekül? Megadja magát? Bíróság elé állítják? Alkut kötnek vele? Azért fontos ez, mert az ezredes sorsának alakulása Líbia jövőjére is hatással lesz. A nyugati hatalmak is a Kadhafi utáni időszakra igyekeznek felkészülni, mert azt senki sem tudhatja, mi minden történhet még. Mindenképpen el szeretnék kerülni a teljes káoszt, Afganisztán vagy Irak megismétlődését. A líbiai konszolidációt stabil külső környezet (pl. biztonságos határok) sem tudja segíteni, Ben Ali elüldözése után Tunéziában is, Mubarak megbuktatása után Egyiptomban is ingatag a helyzet. Nézzük a legaggasztóbb tényezőket, amelyek miatt elszabadulhat a pokol, széteshet az ország. Ellenőrizhetetlenül sok fegyver van a lakosságnál, a felkelőkben ég a bosszúvágy. Hogyan lehet megakadályozni a gyilkosságokat, vérengzéseket, amikor tudjuk, hogy a zavarosban halászó bűnöző elemek is hozzájuk csapódtak? A fő törésvonal pillanatnyilag a keleti és a nyugati országrész között húzódik (ez lehet az esetleges szakadás vonala is), de Líbiát anno három részből, mesterségesen tapasztották össze. Az etnikai és kulturális megosztottságjelentős. A líbiai társadalomban igen erősek a törzsi kötődések Kadhafi ezt ki is használta, szította a viszályt. Szakértők másfél száz törzsről beszélnek, a közöttük dúló viszálykodás ki- újulása meghatározó lehet az élet minden területén, különösen a hatalommegosztás kérdésében. Bár Kadhafi szekuláris államot hirdetett, a vallási megosztottság szintén jelentős. Rengeteg al-Kaida-tagot toboroztak éppen a felkelők központjának számító Bengázi térségéből, a nyugatiak sokáig azért nem merték fegyverrel ellátni a felkelőket, mert attól tartottak, hogy azok a szélsőséges iszla- misták kezébe kerülnek. Mindezek a viszályok a felkelőket is jellemzik, s hozzá kell még adni az újabb törésvonalat, amely az „eredeti” lázadók és a Kadhafitól később átál- lók között jelentkezett. A felkelők vezérkara, az ÁNT is megosztott. Ez abban is megnyilvánult, ahogyan nemrégiben - tisztázatlan körülmények között - megölték a lázadók katonai parancsnokát, aki korábban Kadhafi belügyminisztere volt. Az ÁNT jelenlegi vezetője pedig Kadhafi igazságügy-minisztereként lett ismert. Elég nagyok a kétségek azt illetően, képes lesz-e kezelni az új líbiai vezetés ezeket a problémákat. Teljesen egyedül, hiszen ott nem lesznek amerikai vagy NATO-csapatok, mint Irakban vagy Afganisztánban. A nyugati országok sorra felszabadítják a Kadhafi-rezsim zárolt vagyonát. Rengeteg pénz áramlik hamarosan az országba, s mint tudjuk, a pénzen a legkönnyebb összeveszni. A felsorolás nem teljes, de kezdetnek ennyi aggodalom is elég. KOMMENTAR Szorítják a magyart SZOMBATHY PÁL Kísértet járja be Európát, Amerikát, a nyugati civilizációt: a kapitalizmus kísérteié, a válságok rémisztő hullámai, a tőzsde- és pénzügyi hisztéria, miközben a magát felfalni készülő, növekedéskényszerben élő fogyasztói társadalom bukásának baljós árnyai lebegnek a kísértet mögött. Persze mi harcedzettek vagyunk, kísértetek ide vagy oda, azzá tettek bennünket a politikaigazdasági kísérletek, több volt azokból csak a rendszerváltás óta is, nacionalista vagy neoliberális receptek alapján főleg. Ezek az örökös bizonytalanságok a közép-európaiakat részint rezignálttá, részint dühössé és frusztrálná tették. Átfogó, alapos megoldásokra vágyunk, bár olyanok aligha vannak. Türelemre volna szükség, apró lépésekre, egyezkedésre, nyitottságra, szorgos munkára, kevés látványossággal. Csakhogy a látványosság pótszer. Magyarországon például dacos és öntudatos kormányzás főijük, érti a politikában a mítoszok jelentőségét, ám a mítoszok minden fontosságuk ellenére egy idő után nem pótolhatják a komoly tetteket, s legfeljebb tompíthatják azok következményeit, elleplezni nem képesek. A megszorítások ősze közeledik: a magyar társadalomnak vészhelyzetben kellene építkeznie, rendbe szednie magát, méghozzá úgy, hogy azt minél szélesebb körben érezzék a polgárok igazságosnak, a különbségeket csillapítónak, szolidárisnak, megnyugtatónak. Ehhez azonban becsületes terv kell. A terv vízióból építkezik, s a nagy kérdés az, vajon a kormányzó vezetők fejében mennyire tiszták e víziók, mennyire alaposak, tisztességesek és mennyire szakszerű a terv. Mert ahogy a francia politikai gondolkodó, Raymond Aron mondotta: nem kell mindig rossz szándékot feltételezni, nem szabad lebecsülni a tudatlanságot. Egyik vagy másik: rövidesen kiderül. Megtakarításokra lesz szükség, áldozatokra, összébb kell ismét húzni magunkat, jobban megértve a kétszerkettő hatalmát, visszaszorítva a vágyakat. Ébben felülről igazságosabb, egyenletesebb közteherviselés, adózás segíthet és a munkavállalók méltóságának védelme. Olyan szabályok, amelyek nem mindig az erősebbeknek kedveznek. Olyanok, ahol a nyíltság legyőzheti az alkuk dölyfét. Nagy lélegzetvétel a kormányzóktól, alázat és empátia, de nem csak a sajtóközlemények édeskés műnyelvében: a magyar ősz könnyen lehet választóvonallá, még ha nem látszik is majd annak azonnal. A szerző magyarországi publicista TALLÓZÓ ROMÁN LAPOK Bár véget ért a Moammer Kadhafi líbiai vezető nevével azonosított korszak, a diktátor nem adja meg magát, továbbra is kiszámíthatatlan - írta a román sajtó a líbiai fejleményeket taglalva. A Juntáiul National annyit állapított meg híradásának címében és alcímében, hogy „Tripolit meghódították, a diktátor bunkerben rejtőzik”, „a Nyugat szerint küszöbön áll a rendszerváltás”. A lap leszögezte : Kadhafi inkább meghal, de nem adja meg magát. Az Evenimentul Zilei és az Adeva- rul is azt írta, hogy a Kadhafi- korszak lezárult. Az Adevarul kommentárjában párhuzamot vont Nicolae Ceausescu 1989-es elűzése és a mostani líbiai események között. A líbiai diktátor ugyanúgy menekül a népharag elől, ahogyan annak idején Ceausescu. Azt is „ismerős filmnek” nevezi a kommentátor, hogy mindkét diktátor gyermekeit látványos körülmények között fogták el. Felhívta a figyelmet egy különbségre is 1989 Romániája és 2011 Líbiája között. Az észak-afrikai országban ma szerepel a színen egy olyan Kadhafi-ellenes karizmatikus személy, mintMusztafaAbdel- Dzsalíl, aki figyelmeztette a felkelőket: távozik az Átmeneti Nemzeti Tanács éléről, ha a felkelők bosszúhadjáratot indítanak. (MTI) KRÓNIKA Jó jel, hogy Schmitt Pál is úgy érezte, a magyar állami vagy nemzeti ünnepeken jó felkeresni a Magyarország határain kívül élő magyar közösségek valamelyikét - írta a kolozsvári Krónika. Gazda Árpád emlékeztet: a példát a köztársasági elnök elődje, Sólyom László honosította meg a Kárpát-medencében. Utalt arra, hogy 2009. március 15-én Bukarestben elégedetlenséget szült Sólyom erdélyi látogatása. Ekkorra már nyilvánvalóvá vált, hogy Sólyom hangsúlyosan támogatja az erdélyi autonómiatörekvéseket, látogatásai azt mutatták, nem kell megtántorodni a politikai, nemzetpolitikai ellenszélben, lehet keményen játszani. (MTI)
