Új Szó, 2011. augusztus (64. évfolyam, 177-202. szám)

2011-08-01 / 177. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. AUGUSZTUS 1. Vélemény És háttér 5 Amikor magát a fegyvert tartjuk bűnösnek, s nem azt, aki meghúzta a ravaszt Matovič a jófiú szerepében Olyan jó lenne reményked­ni, hogy van a világon egy parlamenti képviselő, aki szívén viseli a közélet tisz­taságát, és ezért hajlandó ügyészségen, bíróságon, vallomást tenni s kiszolgál­tatni magát az igazságszol­gáltatás gépezetének. LOVÁSZ ATT1 LA Olyan jó tudni, hogy egy, csak egy ember a gáton megmenti Szlovákia adófizetőit a pénzle- nyúlásoktól, ahogyan ezt a hollywoodi filmekben látjuk. Igor Matovičról biztos nem fog készülni hollywoodi film. S nemcsak annak okán, hogy ki a fenét érdekel egy ötmilliós or- szágocska, hanem azért sem, mert a főügyészségen tett láto­gatása és a kiteregetést szolgáló sajtónyilatkozatai nem lépik át a politikai marketing megszokott kereteit. Ha már valaki gyónni megy, akkor tudhatná, hogy a gyónás elsősorban saját bűneink beval­lása. Mások bűneiről a tanúval­lomások vagy a feljelentések szólnak - de ezt csak a rend kedvéért. Más baj van Mato- vičcsal. Ó ugyanis a korrupció alapvető geijesztőjének a párt- nominációkat tartja. S ez leg­alább akkora tévedés, mint amikor a fegyvert magát tartjuk bűnösnek és nem azt, aki meg­húzta a ravaszt. A politikai pártok és az általuk kialakuló politikai osztály - amelynek csúcsa a törvényhozás és a kormányzat - a közügyek kezelésére van. A közintéz­mény, az állami tulajdonban lé­vő vállalat, az állami hivatal közügy - annak működésébe a politika nem azért szól bele, mert jogosultnak érzi magát, hanem azért, mert ez kutya köte­lessége. Az állami vállalatba a kormányzat helyezi el az embe­reit (mit is ér az abszolúte szak­ember vállalati menedzser, ha a tulajdonosi jogokat minden­képp a tárca hivatalnokai gyako­rolják, ugyebár), az állami in­tézményekbe a törvényhozás vagy a végrehajtó hatalom ne­vez ki embereket. A pártnomi- náció nem elkerülhető, hanem a dolgok természetéből adódik. A megoldás nem a pártnomi- nációk megszüntetése. A meg­oldás az állam feladatainak megfogalmazásában és a jogkö­rökben rejlik. Még a második Dzurinda-kormány idején ezt Ivan Miklós nagyon helyesen fo­galmazta meg: minél kevesebb állami engedély, minél keve­sebb licensz, minél kevesebb stempli, annál kisebb korrupció. A vállalati szférában az állam a legrosszabb tulajdonos, ne le­gyen hát. Ne akarjon az állam mindent megoldani (szociális, oktatási, egészségügyi vagy me- diális iparágakban), mert a dol­gok jelentős részét a magán-, vagy a civil szféra sokkal oko­sabban kezeli. Friss példa: a te­levíziós piacon két magán- és egy állami televízió osztozott 1996 óta. Áprilisban, a digitális sugárzás bevezetésével olyan já­tékosok jelentek meg a piacon, akik a földfelszíni licenszelés ko­rában ismeretlenek voltak, s most átírták a piacot. Ha ez az ál­lami hivatalnokok döntésein múlott volna, akkor legalább há­rom-négy magántelevízió to­vábbra is csak a nagyvárosi la­kosság körében szerezhetne né­zőket. El tudjuk képzelni, mek­kora korrupció övezi azt a pia­cot, ahol három országos televí­zió és nyolc országos rádió sugá­rozhat, de sugározni legalább 15 szeretne? S a licensz az elején 100 eurónak megfelelő illeték- bélyegbe került? Matovič piárja szép dolog, de akkor ott kell kezdem, miből pénzelte azt a kampányt, amelynek végén preferencia­szavazatokkal lett ő és három embere képviselő. Ha pedig a közéletet akarjuk kipucolni, ak­kor azt a pártfinanszírozásnál kell kezdeni, és a patemaliszti- kus állam döntési jogainál kell folytatni. Addig Matovič néz ki jófiúnak, s ezért az vesse rá az el­ső követ, aki tisztább nála... De akkor dobj a már végre! A közép-európai rendszerváltások nyomán gerjedő vadkapitalizmus lehető legprofánabb története Mindig a buták szívják meg BARAK LÁSZLÓ Tíz év szabadlábon is sok, je­gyezte meg egy barátom, amikor arról cseréltünk eszmét, hogy pénteken feltételesen szabad­lábra helyezték Vladimír Fruni befektetési szélhámost. Frunit tizenegy és fél évre kaszniztak be tíz évvel ezelőtt, mert a BMG Invest és a Horizont Slovakia befektetési alapok ve­zetőjeként felelősnek találták őt az alapok mintegy 120 ezer ügy­felének megkapásáért, tönkreté­teléért. Mintegy fél milliárd eu- rót vesztettek el a szóban forgó kisbefektetők, akiknek Fruni és az általa birtokolt, irányított be­fektetési alapoknál azt ígérték, a befizetett pénzt 40(!) százalé­kos nyereséggelkapják vissza. Természetesen nem hogy 40 százalékos nyereség nem lett az enyhén szólva merész ígéretből, hanem egy nagy rakás semmi. Vagyis csődbe mentek mind­annyian a palira vett emberek. Ellenben Fruni és baráti köre ha­talmas vagyonra tett szert, mi­után eszük ágában nem volt kifi­zetni a befektetőket. Fruninak például lett luxusvillája, luxus­fegyvergyűjteménye, luxus­jachtja, luxuskajája, piája, „kábí­tószere”, babája, és pénze, mint a pelyva, meg ami szem-szájnak ingere... Amíg el nem kapták és rács mögé nem került anno. In­góságait aztán persze, miután egy időre megfosztották szabad­ságától is, elvették tőle. Pénzét azonban vélhetően nem sike­rült. Hiszen igen nehéz elkép­zelni is, hogy jó időben és jó he­lyen nem spájzolta azt be. Már ha nem volt akkora balek és lú- zer, mint azok, akiktől sikerült egy első látásra is ostoba dajka­mesével elvennie a megtakarí­tott pénzüket, amint említve volt, mintegy félmüliárd euró értékben... Jó okkal feltételezhető tehát, hogy immár szabadlábon levő „hősünknek” bizony lesz mit a tejbe aprítania. Ellentétben azokkal a lúzerekkel és balekok­kal, akiket kifosztott. És itt be is lehet fejezni a történetet, amely a közép-európai rendszerváltá­sok nyomán gerjedő szabadrab­lás és vadkapitalizmus lehető legprofánabbja. Egyszersmind rendezőinek, nem kevésbé pe­dig elszenvedőinek tökéletes di­agnózisa. Főként az utóbbiaké, akik ostobaságuk, mohóságuk okán képesek voltak elhinni, hogy a kapitalizmusban min­denki számára kolbászból van a kerítés... Vagy csak a nyomor álmodott volna?! Legyen bárhogy, a Fruni esete a nyomorult, balek köznéppel című társadalmi tragikomédiá­nak a temérdek egyéb mellett két sarkalatos tanulsága van. Az egyik egy régi közhely, miszerint fekáliából nem lehet aranyat csinálni. (Hacsak nem szippan­tókocsi-tulajdonosként - ám közben dolgozni kell...!) A má­sik tanulság az, hogy a végén mindig a buta ember szívja meg...! Tessék belegondolni, hogy Fruni a börtönből enyhe mo­sollyal a bajsza alatt távozott, miközben beült egy rá várakozó luxus limuzinba. Ha van még legalább tíz éve szabadlábon, megdolgozott azért a mosolyért. Robert Ficóhoz hasonlóan, aki ugyancsak az emberi butaságra építve kapaszkodott föl az ubor­kafára. Gondoljunk bele, mit is ígért választási kampányában Fruni áldozatainak? Azt, hogy államilag lesznek kárpótolva... KOMMENTAR AAA-rmageddon... S1DÓ H. ZOLTÁN A legjobb az volna, ha e kis dolgozat megjelenése pillanatában okafogyottá is válna. Ez különös óhaj, hiszen a szerzők többnyire azt szeretik, ha írásuklegalábbnéhánynapigsorvezetőkéntse- gít az adott probléma megértésében. Most azon­ban más a helyzet: ha az Egyesült Államok két pártja, a republikánusok és a demokraták ma éj­félig nem egyeznek meg az adósságplafon módosításában és az elkerülheteüen takarékossági program fő vonalaiban, akkor augusztus 2-án az USA formálisan pénzügyi csődöt jelenthet, annak összes beláthatatlan következményével együtt. AAA-rmageddon- e vészjósló szójátékkal vezeti be elemzését a Capital Economics, az egyik legnagyobb londoni pénzügyi-be­fektetési tanácsadócég, amelyforgatókönyveket dolgozott ki arra nézve, milyen következményekkel j áma a világ gazdasági motorjának fizetésképtelensége. Az AAÁarra vonatkozik, hogy az USÄ mindmáig a legmagasabb hitelminősítési osztályzattal rendelkezik, ám ajelenlegiziláltviszonyokközepette egyálta­lán nem elképzelhetetlen a leminősítése. Az államadósság-vál­sággal küszködő uniós országoknakkönnyű kézzel rossz osz­tályzatokat osztogató Moody’s, Fitch és Standard & Poor’s hi­telminősítő márkorábbanmegfenyegetteawashingtoni civó- dókat, hagyjákmár abba a pénzvüágot elbizonytalanító kötél­húzást és állapodjanakmegazadósságplafonimmár legalább 90. módosításában. Tény, hogy napjainkban azokostelefo- noknak köszönhetően óriási profitot bezsebelő Apple cégnek több pénz pihen a kasszájában mint Barack Obama kormányá­nak, viszont az is tény: míg Görögország, Írország vagy Portu­gália nem tudja, addig az USA-legalábbis vasárnap estig- nem akarta megoldani az adósságproblémáját. Ajelenleg éppen le­járó adósságplafont 14,3 billió dollárnál húzták meg, és elég szomorú, hogy Amerika még egy ilyen csillagászati magasság­ban megállapított plafonba is beveri a fejét. De mit várjunk attól az államtól, amely naponta 4,5 milliárd dollár új hitellel finan­szírozza tevékenységét, és csak a most folyó költségvetési évre 1,5 billió dolláros hiánnyal számol? Ha mégis bekövetkezne a formális csőd, vagy a tripla A minősí­tésből lecsípnének egy A-t, akkor a dollár látványosan meg­gyengülne, ezkorlátoznáazországimportját, ami visszavetné a világgazdasági válságból történő lassú kilábalást. Ami ennél is fájóbb, megszűnne a pénzvilág gyakorlatilag utolsó biztos pontja,ezpediga legmagasabb minősítésű amerikai államköt­vények világa. Gyakorlatilag minden befektetési csoport, nyugdíj alap, bankház amerikai állampapírokat vásárol, s ezek most érezhetően veszítenének értékükből. A felvázolt komor forgatókönyv tehát még a mi nyugdíjpénztáraink eleve ala­csony hozamát is megdézsmálná. Mára eljutottunk oda, hogya 2008 őszén kirobbant gazdasági világválságállamadósság- válsággá lényegült át, a fejlett országok rogyadoznak a bőség éveiben folytatott tékozló életvitel és a bankoknak2009-ben dobott gigászi pénzügyi mentőövek kettős terhe alatt. Mindez együtt jár az állam szerepének újraértékelésével, a szociális ki- adásokrendszerének átszabásával, magyarán a polgároknak szántjuttatásokmegkurtításával.Ezenmégaz sem változtat, ha az amerikai republikánusok kezében levő képviselőház és a demokratákuralta szenátus ma estig megegyezik az adósság­korlátozás feloldásáról és a takarékossági program mértékéről. Ez esetben az armageddon elmarad, a számos fejlett országban meghirdetett takarékossági csomag viszont marad. FIGYELŐ Irak veszélyesebb, mint egy éve A gyakori pokolgépes me­rényletek, gyilkosságok és a síita milíciák akcióinak kiúju- lása miatt Irak ma veszélye­sebb hely, mint egy évvel ez­előtt - ez áll a washingtoni kormányzatnak írt jelentés­ben. Az iraki újjáépítést fel­ügyelő amerikai megbízott 172 oldalas anyagában a „bi­zonytalanságok nyaraként” jellemzi a mostani időszakot, arra utalva: továbbra sem vi­lágos, hogy az év végi csapat­kivonási határidő után ma- radnak-e mégis amerikai ka­tonai alakulatok az ország­ban. A jelentés emlékeztet, hogy júniusban 15 amerikai katona halt meg Irakban, s így az elmúlt két évben itt ez volt a legvéresebb hónap az ameri­kai haderő számára. Szinte mindegyikük halála a síita mi­líciák számlájára írható. A dokumentum szól arról is, hogy nőtt a rakétagránátos támadások száma a bagdadi „zöld zóna” (a legfontosabb kormányintézményeknek helyt adó, szigorúan védett övezet) ellen, és szinte min­dennaposak az iraki politikai vezetők, bírák, illetve a biz­tonsági erők tagjai elleni me­rényletkísérletek. A jelentés külön említi az Iránnal hatá­ros Dijala tartományt, amely, s lakosságának összetétele (egyaránt élnek itt szunniták, síiták és kurdok) „robbané­kony elegyet” alkot. (MTI)- Nem hazudtál, tényleg sikerült megtalálnod a legolcsóbb hétvégi wellnessprogramot.

Next

/
Thumbnails
Contents