Új Szó, 2011. augusztus (64. évfolyam, 177-202. szám)
2011-08-17 / 191. szám, szerda
www.ujszo.com UJSZO 2011. AUGUSZTUS 17. Vélemény És háttér 5 Az EU a csökkenő létszámú munkaképes korú lakossága miatt „egyszerű" dolgozókra szorul rá Kell-e félnünk a bevándorlóktól? Kék Kártya bevezetésével kívánja megkönnyíteni a szakképzett munkavállalók bevándorlását a szlovák kormány. RAVASZ ÁBEL A kártya, melynek nevét az USA-ban használt Zöld Kártya és az EU-s zászló színe inspirálta, az EU legtöbb országában működő lehetőség, létrehozásának célja az volt, hogy szakképzett külföldieket importáljanak az európai munkapiacra. Az EU-s jogi keretek 2008-as kidolgozása során több „déli” ország is súlyos kifogásokat fogalmazott meg az intézkedéssel kapcsolatban, mely szerintük az „agyelszívás” intézményes formája, egyfajta kizsákmányolás. Dániel Lipšic belügyminiszter nyilatkozatai azonban mintha egy más értelmezési keretet adnának ennek az eszköznek: a KDH-s politikus, aki már 2007 óta minden alkalmat megragad, hogy a multi- kulturalizmus bukásáról beszéljen, most ezt az intézkedést is ezen a szemüvegen keresztül tárgyalta. Lipšic szerint a kártyát Szlovákiában elsősorban (de nem kizárólag) kulturálisan közeli országok állampolgárai tudják majd kihasználni, akik nem okoznak integrációs problémákat (például nem hoznak létre többé- kevésbé szegregált közösségeket). Ez a megfogalmazás kimondatlanul is elsősorban a muszlim bevándorlók (törökök, észak-afrikaiak, pakisztániak) tömegei távoltartásának szándékáról tanúskodik. A jelenlegi bevándorlási minták egyébként nem indokolják ezt az agresszív tónusú óvatosságot: a legfrissebb adatok szerint a Szlovákiában élő mintegy 60 000 külföldi közel 60%-a EU-s országok állampolgára, 9%-uk ukrajnai, 4%-uk szerbiai, további 3,5%-uk pedig oroszországi. A fennmaradó kevesebb, mint 13 000 bevándorló zömét a vietnamiak, kínaiak, koreaiak adják. A muszlim területekről érkezők - törökök, kurdok, arabok, bosnyákok, kaukázusiak, közép-ázsiaiak - száma vélhetően együttesen sem éri el az 1000 főt. A migránsok száma egyébként évente kb. 10 000 fővel növekszik (az ország lakosságának 0,2%-át teszi ki). Lipšic tehát a bevándorlási multikultit kritizálva vélhetően nem a szlovákiai helyzetből indul ki. A Kék Kártya egyébként sem a bevándorlást „mint olyat” hivatott megoldani. Az EU a csökkenő létszámú munkaképes korú lakossága miatt ugyanis elsősorban „egyszerű” dolgozók beáramlására szorul rá, az agyelszívás ehhez képest volumenében kis folyamat. Pontosan ez az igény tette lehetővé, hogy a szlovákiai lakosság mintegy 1%-a idén Nagy- Britanniában találjon munkát. A fejlődő világból származó tömeges bevándorlás elkerülése a szelektív kártyaosztással nem lesz elkerülhető. Azt egyedül saját leszakadt régióink és elsősorban a romák munkaerőpiacra való bekapcsolásával tudnánk elérni. Vélhetően ez a felismerés inspirálta a magyarországi közmunkaprogramot is. Azonban fontos belátni, hogy ha a romák ugyanolyan marginális, szegregált, alacsony presztízsű munkakörülmények közé kerülnek, mint az a nyugat-európai bevándorlók tömegénél megszokott, akkor csak ugyanazokat a problémákat fogjuk reprodukálni, amelyek ott kialakultak, és melyek az angliai forrongások egyik mozgatórugóját is jelentik.- Segítség, mindjárt elsüllyed! (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Harmatgyenge VERES ISTVÁN Ezjó irányba tett lépés - szokták mondani a politikusok, amikor véleményt kell fogalmazniuk valamiről, ami talán rejt magában némi hasznot, de egyébként nem ér semmit. Sokszor bizony a nagy erőfeszítések árán kiharcolt törvénymódosítások is csak a gyenge, mint a harmat kategóriába tartoznak. Ugyanez érvényes az egészségügyi miniszter új, tárcaközi egyeztetésbe utalt javaslatára is, amelynek értelmében a betegeknek nem kellene órákat várniuk a kivizsgálásokra, az orvos (immár hivatalosan is pénzért) megadott időpontban várja őket, persze, csak ha igénylik. így legalizálják és rendszeresítik a borítékokat, amelyeket a betegek az orvosok zsebébe raktak már eddig is - örvendezik a miniszter. Az egész javaslat azért nem áttörés, mert pluszpénzért már eddig is berendeltethette magát. Atöbbiekpedigtovábbra is várhatnak a sorukra. Az új törvénytervezet egyébként élethűen jellemzi a mindenkori egészségügyi miniszterek igyekezetét, mely nem is annyira az ő korlátoltságukat, inkább az egészségügyi rendszer hasznavehetetlenségét mutatja. Belátható időn belül csak kis változások érhetők el, amelyek a rendszer alapjaiban rejlő problémákat nem képesek kiküszöbölni. Ha meg egy átfogó változást készít valaki (például a kórházak részvény- társaságokká alakítását), az orvostársadalom sztrájkkészültséget hirdet. Egészségügyi rendszerünk alapja még ma is a szocialista modell: befizetünk a közösbe (ki-ki a saját biztosítójának), és rettegve várjuk, vajon mit kapunk érte. Áki drága gyógyszerekre és igényes kezelésre szorul, annak költségeit nem fedezi a biztosítóba befizetett pénz, aki pedig húsz évig be sem téved a patikába, annak a pénze... valahova elvándorol. Mert nem kamatozik, az biztos. Miért nem lehetnek ezek a járulékként befizetett pénzek a biztosítottak saját, erre a célra létrehozott számláin? Mindenki tudná, hányadán áll. Az orvosi rendelők és a kórházak olyanok, mint egy bolt. Az ember a pénzéért bizonyos szolgáltatásokat kap vagy nem kap. A magánrendelőkben az orvosnak sokkal inkább érdeke, hogy a páciens elégedett legyen, ugyanis nemcsak a gyógyítás öröme (reméljük, van ilyen) motiválja, hanem az anyagi gyarapodás is. A páciens pedig szívesen fizet több pénzt, ha azt érzi, hogy van értelme. Aki tehát nanapság Szlovákiában azt mondj a, hogy az egészségügyet nem szabad üzletté tenni, az vagy dilettáns, vagy meggyőződéses kommunista, vagy pedig jó kis haszna származik ajelenlegi áldatlan állapotokból. KOMMENTÁR Adósgettó NAGY IVÁN ZSOLT A bajbajutott devizahiteleseknek nyújtana újabb segítséget a magyar kormány: ezúttal Orbán Viktornak azt az ígéretét akarják beváltani, hogy házakat építenek azoknak, akik a sajátjukért már nem tudnak törleszteni, s azt a finanszírozó bank elárverezi. Az első adóstelepnek kiszemelt hely a Budapesttől mintegy harminc kilométerre fekvő, tízezer fős városka, Ócsa külső területe. Ahol egyelőre se közmű, se út, se közlekedés, munkahely még kevesebb, de végső soron nincs messze a főváros, ráadásul a telepen is generálhat lehetőséget a folyamatos építkezés. A kormány ugyanis négy- és ötszáz közötti házat tervez ide, könnyűszerkezeteseket, az elsőket már márciusra, a többit utána, azt meg nyilván meg kell csinálnia valakinek. Innen nézve az ötlet akár jónak is tűnhetne, nyilván senki sem akarja az utcára zavarni a bajbajutott családokat. Jönnek azonban nyomban a kérdések is. Mindenekelőtt az: mi értelme az egésznek? Az ország tele van üresen álló, eladhatatlan lakásokkal, az ingatlanárak olyan mélységben járnak, mint még soha, nyilvánvalóan sokkal egyszerűbb lenne, ha az állam - ha már mindenképpen segíteni akar - ezeket vásárolná meg, s adná bérbe azoknak, akiket most Ócsára, később talán máshová küld. Az első számítások szerint az ócsai telep legalább tíz-, de infrastruktúrával és közintézményekkel együtt inkább húszmilliárd forintba kerül. És ez csak ötszáz lakás, míg a devizahitelgonddal már most százezer család küzd, ha nem több. De egyelőre ott tartunk, hogy ki megy most Ócsára? És minek? A kormánypropaganda erre egyelőre nem tér ki, annak fő jelszava a törődés, első számú üzenete pedig az, hogy nem gettót építenek. Pedig de: gettó lesz ez, ahova az emberek kényszerből költöznek, és kiszolgáltatottan. Azt mondják a miniszterelnökség környékén, hogy ez az újrakezdés első fázisa. Rendben: de van-e több? Kitörhet-e innen valaha valaki, vagy ez a vég? És van-e lentebb? Mi van, ha valaki nem fizeti a bért, ha nem dolgozik, mert minek. (Bár meglehet, azért praktikus az egész, mert innen azután szervezetten lehet szállítani a munkanélkülieket a kormány tervezett közmunkatáboraiba.) Miként elkerülhetetlenül felvetődik majd a kérdés azokban is, akiknem Ócsán élnek, hogy minek fizessék ők ezt, majd atöb- bi telepet. Mert a pénz nem szponzoroktól jön és nem is a kormánytól, mert annak nincs, hanem az adóból. Az ilyesmi pedig hosszabb feszültséget okoz. Miként egyébként a gettók mindig és mindenhol. Nagyon csúnya dolog lehet még ebből. A szerző magyarországi publicista TALLÓZÓ FÁZ Amagyarkormánytért bírálatok kapcsán közölt kommentárt a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A német konzervatív napilap Magyarországgal foglalkozó bécsi tudósítója, Reinhard Olt hangsúlyozta: jó egy évvel ezelőtti hatalomra kerülésével az Orbán-kormány annak a szocialista-liberális ura- lomnakvetettvéget, amelynek nyolc éve alatt az ország majdnem csődbejutott. Kétharmados parlamenti többsége birtokában a miniszterelnök „igencsak rendhagyó eszközöket alkalmaz”; helyenként kíméletlen fellépése bosszúságot vált ki, főként külföldön. Különösen Németországból és Ausztriából hallhatók olyan hangok, hogy Magyarországon a jogállam „lopakodó leépítése” folyik. Olt felidézett egyes bírálatokat, a zöldpárti európai parlamenti képviselő, Dániel Cohn-Bendit és Martin Schulz, az Európai Parlament szociáldemokrata frakciójának vezetője sajtóban megfogalmazott kritikáját. A média- törvényt ért bírálatokkal kapcsolatban Olt emlékeztetett arra, hogy hasonló törekvésekkel a most tiltakozó szocialisták is próbálkoztak. Magyarországon kívül senki nem vette a fáradtságot, hogy a magyar közszolgálati „adók” állapotára és hatalmas eladósodottságára, a reformokkal való szembenállásukra egyetlen pillantást is vessen - tette hozzá. Olt úgy értékelte: a hazai kritikákból érződő ellenségesség oka az Orbán-kormánynak az a törekvése, hogy az ország átalakítását visszafordíthatatlanná tegye. Emlékeztetett az USA budapesti nagykövetének arra a kijelentésére, hogy ameddig Magyarországon egy kormánydemokratikus választásokkal leváltható, nem lehet a demokrácia végéről beszélni. Idézte Hillary Clinton külügyminiszter Orbánhoz intézett, de Olt szerint valójában az ellenzéknek szóló szavait, amelyek szerint a kormány kétharmados többsége szabad választások eredménye. A cikkíró a bírálókat a figyelmeztette arra is, hogy az Orbán-kormány volt az első, amely keményen fellépett a „cigányellenes uszítás” miatt betiltott félkatonai gárdák ellen. (MTI)
