Új Szó, 2011. augusztus (64. évfolyam, 177-202. szám)
2011-08-16 / 190. szám, kedd
8 Kultúra RÖVIDEN Az AC/DC borkollekciója Sydney. Legismertebb számai címét viselő exkluzív borkollekciót jelentet meg a piacon az AC/DC ausztrál rockzenekar. A különböző borfajták a Back In Black Shiraz, a You Shook Me All Night Long Moscato, a Highway To Hell Cabertnet Sauvig- non vagy épp a Hells Bells Sauvignon Blanc nevet viselik. A világhírű rockbanda a Warburn Estate nevű pincészettel közösen vág bele a vállalkozásba. A palackokat csütörtöktől árusítják Ausztráliában, ahol a Woolworth italüzleteiben lesz kapható. Az 1973-ban alapított AC/DC eddig kétszáz mülió albumot adott el, az együttes népszerűsége mind a mai napig töretlen. (MTI) A legdrágább tévésorozat London. A jövő hónapban kezdik el vetíteni világszerte a valaha forgatott legdrágább televíziós sorozatot, a Terra Nova első epizódjának elkészítése percenként 200 ezer fontba került. A The Sunday Times vasárnapi brit lapnak nyilatkozva a brit Kelly Marcel, a sorozat kitalálója elmondta, a környezettudatos életmódot középpontba állító történet 2149-ben játszódik, amikor a Föld levegője már olyan szennyezett, hogy az emberiség a kihalás küszöbén áll. A sorozat egy család életét követi nyomon, amelynek tagjait visszaküldik az időben 85 millió évvel korábbra. (MTI) Készül az ég kapuja Róma. Az ég kapuja címmel film készül Vittorio De Sica világhírű olasz rendező és María Merca- der spanyol születésű színésznő szerelméről. Az alkotást a művészpár unokája, Brando rendezi, az olasz neorealizmus egyik vezéralakjának tartott Vittorio De Sicát pedig a házaspár fia, Christian alakítja. A színész az II Messaggero című olasz lapnak úgy fogalmazott, óriási felelősség lesz apja bőrébe bújni, a szerep „vég nélküli érzelmeket” jelent számára. A tervezett film ugyanúgy Az ég kapuja címet viseli, mint Vittorio De Sica 1944-es munkája, amelyet az olasz művész egyfajta Schindler listájának tartott, mert sikerült sok zsidót, homoszexuálist és partizánt megmentenie a deportálástól azzal, hogy felvette őket a stábba. (MTI) ÚJ SZÓ 2011. AUGUSZTUS 16. www.ujszo.com Mai, korszerű remake-ké sikeredett Rupert Wyatt rendezése, A majmok bolygója: Lázadás - látványból jeles Amikor az új nem rosszabb az előzőkéi Azért érdemes ehhez a filmhez újra visszatérni, mivel egyfajta új jelenséghez is alapul szolgálhat. Jelesül, hogy mostantól nem igaz a megállapítás, hogy egy film x- edik szabad epizódja, folytatása, vagyis a szériasorozatok soron következő darabja nem lehet olyan jó, még inkább nem lehet jobb, mint a kiindulási alap, vagyis az első film. TALLÓS1 BÉLA A mostantól immár csak nosztalgiával kísért - mivel a dolgok jelen állása, vagyis az eddigi kijelentések-ígéretek szerint végleg befejeződött - Harry Potter-széria darabjainak hullámzó minőségét lezáró végső epizód is sejtetni engedte, hogy az x-edik epizódnak nem eredendően és szükségszerűen kell halványabbnak lennie elődeinél. A Harry Potter és a Halál ereklyéi második része, vagyis a végek vége azért tudott minőségi topra hágni, mivel az alkotók mindent beleadtak, úgy sűrítették-tömörí- tették, olyan filmes megoldásokkal próbálták felemelni átélhető katartikus csúcsokba - és sikerült is -, hogy a szemlélő valóban úgy búcsúzhatott az évek során hozzá nőtt, filmes vagy irodalmi tudatának részévé vált Potter-hősöktől, mintha valóban egy része záródott volna le, távozott volna magasztosan és személyesen átél- hetőn. Az utolsó rész előző epizódjának halványabb volta akár még szándékos is lehetett: valamiféle nézőre ható pszichológiai fogásnak szánva. Ily módon alapozva meg, hogy a végső megoldást hozó utolsó film, a Halál ereklyéi második része csak erősebb, ütősebb, lendületesebb, jobb lehessen. Lehet nyugton azt állítani, hogy Rupert Wyatt rendező a korabeli Majmok bolygója széria remake-jében, melynek A majmok bolygója: Lázadás címet adta, minden várakozást felülmúlt. Az sem túlzás, hogy egyfajta mérföldkő a maga műfajában, és azoknak lehet igazuk, akik a film technikai megoldásait illetően az Avatarhoz próbálják felemelni. Az, ahogy a majmokat megeleveníti az animációval és tudja fene, milyen technikákkal - bár nem háromdimenziós a látvány -, mondhatni, kéj a szemnek. Olyasféle varázslatot látni a vásznon, olyan képi világot, amely abszolút megigéz. Olyan dinamikával él, vibrál a látvány - a majmok bolygója fantázia -, amüyet nem igazán produkált a filmvilág azokkal a megoldásaival, amelyekkel alkotók állatot kívántak megszemélyesíteni, illetve emberformátumú lénnyé emelni. Ez a része a filmnek valóban maga a technikai tökély. Az emberi vonulata már nem minősíthető ugyanilyen tökélynek. Nem tónál ugyanis olyan sosem látott eredetit, mint a majmok megjelenítésének látványában. Sematikusabbra sikeredtek a sztori karakterviszonyai: a jó fiú (Will Rodman kutatóorvos) a lázadó, megértő apa, az okos, mindent átlátó, bölcs állatorvosnő, a gonosz, gyilkos szenvedélyektől fűtött „államáéi” őr, aki abban élvezkedik, hogy kínozza a ketrecbe zárt, kísérleti célokra őrzött majmokat. És az ilyen mesebelien sarkított tiszta karakterek élén ott van a mai kor embere: a karriert, a vagyoni hasznot mindenek előtt szem előtt tartó menedzser-producer, szóval az az ember, aki finanszíroz - itt a filmben a szérum-előállítási kutatásokat pénzeli -, de minden befektetési döntését a nyereségnek veti alá. Ha nem is maga a tökély, izgalmas, és leköt a film sztorija is, amely azért tud intenzíven hatni az érzelmekre, mivel a főhős majom, Caesar szemszögéből láttatja az eseményeket. Ilyen látószögből - amely a Virágot Algernonnak című Daniel Keyes-regény megoldásait juttatja az eszembe - mindaddig élvezhetőén követhetők a bonyodalmak, amíg a majmok fel nem lázadnak, és a híd közepén össze nem csapnak az emberekkel. Itt stílusával, hangulatával meredeken elkülönül a sci-fit jellemző addigi elbeszélésmódtól, s üldözős akciók sora követi egymást. S legalább ilyen hirtelen véget is ér a tűztengerekkel perzselő harc, és egy villanásnyi csavarral oly hirtelen megszakad a sztori, hogy az ember észbe se kap a pusztításból ébredve. Ám utólag kiderült, valószínű szándékos volt ez a fajta befejezés. Rupert Wyatt rendező ugyanis már sajtóhangot adott annak a nézetének, hogy a fogadtatás alapján - a film a világpremier óta, második hete áll a kasszasikerlista élén - érdemes a folytatásról elgondolkozni. Na, de itt van a csapda... Érdemes lesz-e erről a maga műfajában akár mérföldkőnek is nevezhető technikai csodáról újabb „majombőrt” lehúzni. Nem biztos, hogy van még benne egy folytatásnyi fantázia és egy kerek új filmhez elegedő energia. S hogy egy esedeges új epizód tud majd ilyen meglepő és elementáris lenni. Két hasonlójellegű magyarországi és hazai rövidfilmfesztivál egymásra talált, közösen is kiírnak pályázatokat A Duna Mozaik Selmecbányán Sokan voltak a különleges hangulatú éjszakai szabadtéri vetítéseken (A szerző felvétele) HAVRAN KATALIN Selmecbánya. Vasárnap ért véget a 4 živly (4 elem) nevű filmszeminárium, amely neves szlovák és magyar filmrendezőket is vendégül látott. Az igényes mozi kedvelői idén több mint húsz filmet láthattak, és sok érdekes kísérőprogramon vehettek részt. A filmszeminárium nem versenyezteti a filmeket, hanem olyan filmtörténeti szempontból kincseket érő alkotásokat mutat be, amelyek egy közös központi téma köré épülnek. Mivel az idei téma az emlékezet volt, egyértelmű, miért tűzték programra a rendezők Huszárik Zoltán legendás Szindbádját. Muszatics Péter, aki a Jameson Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál képviseletében érkezett a csütörtöki nyitónapra, a vetítést megelőzően rövid előadást tartott a Krúdy- novellák alapján készült filmadaptációról. A BuSho (Budapest Short) Duna Mozaik című projektjének keretében a Duna, víz, környezet tematikában forgatott rövidfilmpályázat legjobbjait láthatta is a közönség. Selmecbánya után Budapestre viszik a filmeket, október végén pedig Horvátországban és Szlovéniában vetítik majd őket. Gábeli Tamás, a BuSho fesztivál igazgatója elmesélte, hogy a közönség létszáma teljesen függeüen a helyszíntől, hiszen az útvonalat úgy választották meg, hogy a fil- mösszeállítás vetítése mindig egy aktuális helyi programhoz kapcsolódjon. A Duna Mozaik az „Európaiak Vagyunk!?” egyperces filmverseny döntős alkotásainak vetítésével kezdődött, melyet a BuSho a pozsonyi Azyl rövidfilmfesztivállal együtt szervez meg évente. Az idei versenyfelhívásra 105 film érkezett Csehországból, Szlovákiából és Magyarországról, ebből harminc került a nemzetközi döntőbe. .Amikor az ominózus duna- szerdahelyi futballincedens után a sajtó megtelt az állítólagos szlovák-magyar ellenségeskedéssel, az akkori pozsonyi magyar kulturális intézet összehívott egy konferenciát - mesélt Gábeli Tamás a kezdetekről. - Ott megegyeztünk, hogy kulturális fronton próbálunk meg enyhíteni a nagy port kavart események kiváltotta ellentéteken. Tavaly meg is rendeztük az első közös rövidfilmversenyt.” Az együttműködés folyamatos, többek között három hete ért véget egy nemzetközi alkotótábor Magyarországon, „Podáme si ruky” (Nyújtsunk kezet) címmel, ahol több szlovák vendég részvételével készültek filmek. A két partnerfesztivál ezek mellett több kisebb projekttel is foglalkozik. Kerekes Péter hazai dokumentumfilmrendező két korábbi munkája is kapcsolódott az emlékezet témájához. Ezek közül a Hogyan főzték a történelmet (Ako sa varia dejiny) című 2009-es dokumentumfilmjében szakácsok emlékeznek vissza a múltra és a háborúban végzett szolgálatukra. A rendező elmondta, hogy párhuzamot keresett a főzés banális szituációi és a mindennapi élet történései között, ezt a párhuzamot pedig a főzéshez szükséges szimbólumok segítségével szemléltette. Mindezt úgy, hogy nem írta meg előre a forgatókönyvet, de a film vizuális elrendezését sem határozta meg a forgatás előtt. ,A filmben szereplő húsz szakács kiválasztásakor rengeteg érdekes emberrel találkoztam - mondta a rendező. - Eltérő karaktereket kerestem, akik különböző álláspontokat képviselnek. Ezekből az emberekből a főzés azt váltotta tó, hogy olyan dolgokon kezdjenek gondolkodni, amelyek előtte talán soha nem foglalkoztatták volna őket, és olyan gondolatok értek be bennük, amelyeken saját maguk is meglepődtek.” Ján Gogola cseh filmrendező is ellátogatott Selmecbányára két filmjével. A korábbi alkotás, a Denník Babičky Némcové a főszereplő naplója alapján készült, aki huszonöt éven át jegyezte fel egy kis füzetbe az aznapi időjárást, álmokat, recepteket, saját apró-cseprő dolgait és társadalmi történéseket. Mivel a főszereplő pár hónappal a film forgatása előtt hunyt el, a naplójegyzeteket azok az emberek olvassák fel a filmben, akiket megemlít a feljegyzéseiben. Ján Gogola egy évtizeddel később fogott hozzá a film folytatásához. A Mám rada svoj nudný život (Szeretem az unalmas életemet) című film elnyerte a 2009-es Jihlavai Nemzetközi Dokumentumfilmfesztivál legjobb cseh dokumentumfilmjének díját. A jószívű doki, Will Rodman (James Franco) és a „neveltje", Caesar (Fotók: Bontonfilm
