Új Szó, 2011. augusztus (64. évfolyam, 177-202. szám)
2011-08-13 / 188. szám, szombat
20 Szalon UJSZO 2011. AUGUSZTUS 13. www.ujszo.com jv, 9gBVV BKrS i i A Wilhelma (botanikus- és állatkert) Folytatás az előző oldalról A könyvtárban (melynek java része a mindenkori ösztöndíjasok és vendégek ajándékaiból és javaslatai alapján tevődött össze) latin könyvet keresek, lehetőség szerint Cicero De ora- tore című művénél (melyet Nádas, Lanczkor és El Kazovszkij társaságában magammal cipeltem) egy fokkal szellemesebbet. Schodel csodás világkrónikáját találom hasonmás kiadásban: épp Szabács ostrománál nyitom ki (nincs honvágyam)., gyönyörű metszet, egy korábbi oldalon Korvin Mátyás képe, teljesen szokatlanul öreg. Később rájövök, hogy az illusztrátor a képet többször felhasználta, és Mátyás arca még legalább tucat más bibliai vagy történelmi (ezt megkülönböztetni akkor még halálos bűn volt) személyével közel vagy teljesen azonos. A magyarokat itt elsősorban irodalmukért becsülik: az igazgató (az esztéta Jean-Baptiste Joly) szerint a kortárs magyar költészet Európa kulturális ténykedésének egyik legeredetibb színfoltja. Jó, jó a magyar képzőművészet, jó, jó a magyar klasszikus zene, de igazán az a megfejthetetlen titok izgatja őt, ami ebből az elképesztő nyelvből költői látás- és gondolkodásmóddá nemesedik. Kapásból felsorol vagy tíz jelentős (tényleg) fiatal magyar költőt. Picasso Nő kakassal című festményét áthelyezik az egyik teremből a másikba, egyébként megy az egész Picasso-terem a 31-esbe, a barokk terem mellé. Oda van támasztva a falhoz, körülötte különféle eszközök a felfüggesztéshez, előtte szalagkorlát. Érdekes módon különös intimitást éleszt bennem ez a végStuttgart, Königspassage eredményben kizáró vagy elzáró gesztus: a kép anyagiságát állítja előtérbe, hogy nem megnyíló világcsoda-lebegés, hanem tényleg vászon, festék, és keret. Ha felteszik, önkéntelenül az lesz, ami önmagán túlra ragadja. Egyébként a barokk és a kubizmus nem csak matematikai alapon rokonok: rejtett kukkoló hajlamuk okán is. Egy valamirevaló barokk képen csak úgy árad, hömpölyög a tüli, a bársony, a redő, a selyem, de azért ki-kivillan egy-egy pucér női mell, comb vagy váll. A kubista szögletek közül is éppúgy kikukucskál az érzékiség. Próbáljak meg kicsit keményebben, „nácisabban” beszélni németül, mondja Hamid, a nyelvtanárom, a német mondat erődemonstráció, bármennyire inkorrekt is grammatikailag: a (A szerző felvételei) nyelv folyamatos edzőgépen van, ha helyesen végezzük a gyakorlatot, valamely fontos izma mindig épp feszül. A mexikói filmrendező, amikor meghallja azt a szót, hogy Kugelschreiber, nem bírja abbahagyni a röhögést. Rám egy helyi ételkülönlegesség neve, a Maultaschensuppe van elemi hatással. Olyan verstípussal kísérletezem, mely hatványozottan el- időzős, ugyanakkor ezeket az elidőzéseket egy-egy anekdoti- kus szerkezet keretein belül akarja elviselhetővé tenni. Nyitni egy-egy örvényt a szónak, de megőrizni a szöveg kompaktságát, úgy figyelni a történésre, hogy az az elmondás módjában váljék megragadhatóvá. A felszíni trivialitást nyissa meg, és vezesse el szinte észrevétlen akrobatikával (ahogy kisfiam épp megtanult mászni a padlón) a másként ki nem mondható gondolathoz. A kongói szobrász azt állítja, hogy az ő anyanyelve a lingala. Meg voltam győződve, hogy az ilyen nyelveket a nyelvtipoló- gusok találják ki az egyetemisták szórakoztatására, hogy kicsit változatosabbá tegyék a rendszert. És most itt van a rendszer egyik kacsacsőrű emlőse, a lingala létező, és valljuk be, igen kellemes valóság. San- gonini. (Jó napot!) Nyolc kilométeres túra (oda- vissza) a Bárenschlössléhez: mintha egy rokokó tájképbe lépnénk be, ahol még a tavasszal frissen felvitt színek száradó magabiztosságát is érezni lehet. Händel II trionfo del Tempo e del Disingannóját nézem az operában: huszonkét évesen írta. A rendező (Calixto Bieito) mindent tud a barokkról, és ez, mi tagadás, könnyeket csal a szemembe. Egy körhinta áll a színpadon, önfeledt gyerekekkel pörög, miközben az Idő allegóriája énekel: az Ifjúság allegóriája érzi a vesztét, a Gyönyör segíteni próbál neki legyőzni az Időt, de, mint sejthető, ez eleve kudarc, főleg, ha ott a kukázóprosti Ráeszmélés. A második felvonás történései alatt szinte meztelen, elgyötört, elhasznált öregemberek vánszorognak, csoszognak fel a színpadra, keserves kín a mozgás, pár méter megtétele akár félórányit is eltart: s mire az Idő is ráébred arra, hogy az Örökkévalóság őt is megemészti, az aggok már a hintában ülve, pörögve, velőt- rázó kéjjel sikongatnak az élet vattacukros, konfettis vidámparkjában, épp ahogy a nyitóképben tették a gyerekek. Szűnni nem akaró taps és telt házas döbbenet. SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
