Új Szó, 2011. augusztus (64. évfolyam, 177-202. szám)

2011-08-13 / 188. szám, szombat

14 ÉRDEKESSÉG PRESSZÓ ■ 2011. AUGUSZTUS 13. www.ujszo.com Barangolás Matula és a kis Vük születési helyén A tájleírás alapján szinte teljesen pontosan azonosítható, hogy hol állt egykor az a nádkunyhó, majd később téglaház, amely Fekete Ist­ván Tüskevár és a folytatásaként megírt Téli berek című regényének „főszereplője”, de legalábbis fő helyszíne volt. F ekete István ugyan mindkét könyvében kerülte a településneve­ket, de miután a Fenék­pusztához közeli Diás- sziget volt gyakori tartózkodásának helyszíne, s mert itt folyik össze az ős-Zala és a Hévízi-csatorna, a regénybeli útmutató ma is odave­zeti az olvasót Matula, Tutajos és Bütyök „születési” helyéhez. Talán már pontosan nem is lehet nyilvántartani, hogy hány millió példányszámban látott napvilá­got Fekete István egyik legnép­szerűbb regénye, a Tüskevár, de az szinte bizonyos, hogy nincs olyan generáció, amely ne olvas­ta, vagy látta volna tévésorozat formájában a Kis-Balaton élő­világát talán legérzékletesebben bemutató alkotását. Az 1950-es években született művet és foly­tatását a mai nemzeti park terü­letén írta, s bár soha nem lakott itt, hosszú éveken át rendszere­sen visszatért hosszabb-rövidebb időre a számára kedves természe­ti környezetbe. Testközelben a Kis-Balaton élővilága A Zala folyó és a Hévízi-csatorna ölelésében elterülő sziget és an­nak környezete máig megőrzött valamit az egykor mocsaras-lápos Kis-Balaton szépségeiből. Költö­ző madarak, ragadozók és a vízi világ lakói népesítik be most is a környéket, amely jelenleg is láto­gatható, bár csak avatott szakve­zető kíséretével. Kopek Annamária, a Balaton-fel- vidéki Nemzeti Park Igazgatóság turisztikai és oktatási osztályának vezetője ezt azzal magyarázta, hogy a mintegy 14 ezer hektá­ros Kis-Balaton nemcsak hazai, hanem nemzetközi védettségű területként van nyilvántartva. A táj és lakóinak minél fokozottabb védelme érdekében szükséges, hogy a vadvízi világot csak az azt jól ismerő szakember vezetésével lehet megtekinteni. A Kis-Balatont három helyszínen szakvezetővel és egy kisebb terü­leten szabadon is lehet látogat­Matula „otthonába”, a Diás-szigetre hetente öt napon át, naponta kétszer indulnak vezetett túrák, amelyek nyaranként egyre több érdeklődőt vonzanak. ni. A Kányavári-sziget bármikor megtekinthető, s hogy ne legye­nek információ híján az ide érke­zők, a búbos vöcsökről elnevezett tanösvényen sétálhatnak végig, s közben a táblák leírása alapján megismerhetik a terület jelentős madárállományát.- Itt nemcsak fészkelnek a szár­nyasok, hanem nemzetközi vo­nulási útvonalukon a hideg hó­napokban telelőhelyet is jelent ez a lápos terület - tette hozzá Kopek Annamária. Szakvezető irányításával ismer­hető meg a Vörsön működő táj­ház, amely májustól szeptember végéig látogatható. A kápolna­pusztai bivalyrezervátum egész évben nyitva tart, itt ma már nemcsak a századokkal ezelőtt legfontosabb haszonállatnak számító vízibivalyok, hanem szürkemarhák is élnek, és a ter­mészetvédelmi program kere­tében néhány éve ide telepített ürgék vidám bújócskázását is él­vezhetik a látogatók. Matula „otthonába”, a Diás-szi­getre hetente öt napon át, na­ponta kétszer indulnak vezetett túrák, amelyek nyaranként egy­re több érdeklődőt vonzanak. A szakember elmondta: tavaly alakították itt ki a kócsag tanös­vényt, amely rövid betekintést ad az élőhely állat- és növényvi­lágába, az egykor itt élő emberek foglalatosságaiba. Végig az ösvényen A Kis-Balaton kutatóházhoz érkezők a gyalogtúrát a télen is langyos vizű Hévízi-csatorna és az egykor zabolátlanul kanyargó A Diás-szigeten álló téglaház egyik szobája ma Fekete István emlékhelye. Korhű berendezése mutatja, hogy milyen körülmények között alkothatott a Kis-Balaton szerelmese. (Kovács Béla felvétele) Zala folyó összefolyásánál kez­dik. Már az első lépések során va­lóban a természet közelségében érezheti magát a látogató, mert a vízfolyásokon hattyúk, szár­csák, kárókatonák tűnnek fel, a szerencsések vidrát is láthatnak. A hattyút azonban ma már a természetvédők sem fogadják örömmel, mert túlszaporodott, ráadásul agresszív, az általa kisze­melt területről elüldözi a többi vadmadarat. Az első információs tábla arról mesél, hogy amikor a Festetics- uradalom része volt a Kis-Bala­ton, az állattartás szempontjá­ból fontos területnek számított. Szürkemarhák, disznókondák él­tek itt és jelentős számú vízibivaly. Ez utóbbiak tenyésztését és gén­megőrzését felvállalta a nemzeti park igazgatósága, ennek érdeké­ben működteti Kápolnapusztán a rezervátumot, amely korábban a nagykanizsai állami gazdaságé volt. Nem egészen 40 állatot vett át a magyar állam, amely kezelés­be adta a nemzeti parknak a terü­letet, ahol ma már 150 egyed él, továbbá a zalavári legelőkön még ugyanennyi bivalyt tartanak.- Ezek a kérődzők nem rideg­rt Ki is volt valójában Matula bácsi? Élő vagy kitalált személy volt? Nevét és aktiját az író több ember valós személyiség­jegyeiből alkotta. tartásúak, így télen szükségük van istállóra. Mindkét helyen, Kápolnapusztán és Zalaváron is megvan a megfelelő istálló és le­gelőterület a számukra - mondta Kopek Annamária. A két vízfolyás közti töltésen folytatott sétán hamar megérez­ni a mocsárgáz szagát, ami arra utal, hogy tőzeges lápterületen vagyunk. A szakember felidézte: a Zala szabályozása előtt a folyó áramlási útvonala a Kis-Balato­non vezetett át. A lecsapolás előtt ezen a lápos területen vezetett az útja a Balatonig, és ez természe­tes víztisztítást biztosított. Ezt a funkcióját akkor vesztette el, amikor mederbe terelték a Zalát, így a folyó melletti települések szennyvize is egyenesen bekerült a tóba. Később ezért volt szükség a Kis-Balaton egyes, majd kettes ütemének víztározójára, mert rá­jöttek, hogy a Zala megtisztítását csak ez biztosítja. Fekete István kunyhói A Diás-szigetre már úgy érkezik a látogató, hogy a folyóparton a víz fölé hajló fák, nádas és sás fogadja. A kis szigeten a korabeli halászati eszközök is láthatók, többek kö­zött a vejsze, amely valaha nádfo­natból készült, és függőlegesen a sekély vízbe eresztve halterelőként és csapdaként szolgált. Amint belépünk a szárazulatra, takaros nádfedeles házhoz érünk, amely mellett egy nádkunyhó is áll. Ez utóbbi Matula kunyhó­jának hű másolata, az eredetit ugyanis még az ötvenes években lebontották, akkor épült a most is álló téglaház.

Next

/
Thumbnails
Contents