Új Szó, 2011. augusztus (64. évfolyam, 177-202. szám)

2011-08-13 / 188. szám, szombat

10 Szalon

ÚJ SZÓ 2011. AUGUSZTUS 13. www.ujszo.com

„Általában jobb szeretem azt a fajta újságírást, amely hasonlít a költészethez, mint azt a költészetet, amely hasonlít az újságíráshoz" - írta Márai Sándor

„Emberek vagyunk, ne feledjétek!”

A Helikon Kiadó régi adósságot törleszt azzal, hogy több kötetbe gyűjtve közreadja Márai publicisztikai írásait.

GAZDAG JÓZSEF

Milyen volt a publicista Márai? Termékeny. Szenvedélyesen szeretett írni („az írás nálam annyi, mint lélegzetű”), és szenvedélyesen szerette az újságírást is, amit soha nem mesterségnek, sokkal inkább .különös idegállapotnak” tartott. Az újságíráshoz, vélte ő, nem diploma, hanem „megszállottság” kell. Márai ilyen értelemben megszállott volt: évente két-háromszáz cikket írt. Az újságírást nem az iskolapadban tanulta. Tizenkilenc évesen ugyan Lipcsébe utazott, hogy beiratkozzon az Institut für Zeitungskunde szemináriumaira, de ez a gesztus csak aggódó szüleinek szólt; az előadásokra nem járt be. Ő nem tanulni, hanem művelni akarta az újságírást. Cikkeket írt.

Hamarosan az egyik legjelentősebb német nyelvű napilap, a demokratikus elkötelezettségű Frankfurter Zeitung kezdte közölni írásait. A fiatal Márai előkelő társaságba került: a frankfurti lap akkoriban a New York Times és a Neue Zürcher Zeitung mellett a legfontosabb véleményformáló világlapnak számított, s olyan neves szerzőket foglalkoztatott, mint Thomas Mann, Walter Benjamin, Stefan Zweig, Max Weber vagy Theodor Adorno. .Hetenként kétszer-háromszor névaláírással szerepelni e lapban elég volt ahhoz, hogy a kezdő író »karriert« csináljon Németországban”- írta utóbb újságírói pályája indulásáról az Egy polgár vallomásaiban. Márai éveken át dolgozott ebbe az „európai szellemű újságba”; Párizsból, Londonból, Jeruzsálemből, Kairóból tudósította a Frankfurter Zeitungot. „Úgy írtam, ahogy egy fiatalember lélegzik, tele tüdővel, valamilyen barbár jókedvvel.”

De nem a Frankfurter Zeitung volt az egyeden német újság, amelynek dolgozott; eleinte a lipcsei Der Drachéban és a berlini Weltbühnében is közölt cikkeket, majd a liberális beállítottságú, a prágai németek (s a német ajkú prágai zsidók) körében közkedvelt Prager Tagblatt elismert tárcaírója lett- utóbbi lapnál Márai mellett olyan jeles publicisták szabták meg az irányvonalat, mint Max Brod és Egon Erwin Kisch, s a lap állandó olvasója volt Franz Kafka is.

Kafka nevét akkoriban még csak kevesen ismerték - Márai e kevesek közé tartozott. „Kafkát úgy leltem meg a magam számára, mint az alvajáró az egyenes utat. Egy könyvkereskedésben egyszerűen kihúztam a többi ezer könyv közül Verwandlung

qA{ írástudó

■

Testi siker

^■1

Márai Sándor: Az írástudó - Publicisztika 1925-1927; Helikon, Budapest, 2008; 528 oldal

Márai Sándor: Kuruzslók hajnala Publicisztika 1928-1930; Helikon, Budapest, 2008;

572 oldal

Márai Sándor: Pesti siker - Publicisztika 1931-1933; Helikon, Budapest, 2009; 504 oldal

Marai

i utolsó magyarországi újságíró-igazolványa (Képarchívum)

\

IgátnlvAny aáww; 452

IGAZOLVÁNY

luiuoljuk. hogy

SSftk !-fl SÄriaor

SR. 1900.

éviién

lakhely:

. II. Siru.-. UCCí

f

cu< dU-tf"

»ajáikttá alAlrái

is/.t*rkcMt«• S1* MÍW$

ujMkgító .»ulgilta öt Wile*» a MnW:,r

t j*igirúk linuéifo» Stóv*t»<1l« I. n»|»il>i|i

(KMStAlyAliuk Ingja.

Budai«'»'. tWfi. ?*’ J CÍU3 - *

A UMiVAM YF.VJ".*’K

/dŕ

I.« íiré.ente i-urle d’lihmtlt* e*t ilcinnér piinr M

Sdnaor V. í y i i

.........

„Ut iímib. %» .|ii»ltt* )uom»IMr (troíe*- ,lóiméi. ,.W.»rt to.it * I» l ift «•*'*»'""' de tu ť<»i». .l. r»n »i N*ttoi>*!o «le* .loomsIBIM Hoiignil*.

Ht< i.iitBtHS (la.u'T a

Sándor K árai

TOM, W . —................................................. 4«#ct»»t«ww II».inéira tonnái *ipn«lacT.i» u 'i '.eH'i» I-r‘>

T. E .'KeAUeUHUX r#JCT BCflielli'l‘|lCKillu Cu«M* Stvyp«».t*crű».

*i hl* .vrtlIliBU* iMtifti* Ibii

Sán-or K á r c. i

1* a nmf«**tomil j«urn»U*l “'•<* '0*,‘

j, a m.inner »I Ute flr*l »I the

Mattoltai Auoüattim of I lununrism .lottr naUti*.

című füzetecskéjét, olvasni kezdtem, s rögtön tudtam: ez az” - úja az Egy polgár vallomásaiban. Három Kafka-elbeszélést fordított magyarra, ezek közül kettő (az Átváltozás és Az ítélet) a Szabadság című kassai napilapban, a Testvérgyilkosság pedig a Kassai Naplóban jelent meg 1921-ben.

Márainak köszönhetően a cseh után a magyar volt a második nyelv, amelyre Kafka műveit lefordították, bár a történeti hűség kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy Kafka - miután tudomást szerzett Márai fordításairól - levélben arra kérte kiadóját, a lipcsei Kurt Wolffot, hogy a magyar fordítás jogát tartsa fenn orvos barátjának, Klopstock Róbertnek (akivel a tüdőtuberkulózisban szenvedő Kafka egy magas-tátrai szanatóriumban, Madárházán ismerkedett meg).

Kafka hatása Márai publicisztikai írásain is érezhető volt. Nem a szikár, szenvtelen stílus hatott rá, hanem a prágai német író világlátása, s olykor témái is; a Sued, a híres éhező című,

a budapesti Újságban 1925 januárjában közölt cikk alapján valószínűsíthető, hogy Márai ismerte Kafka szuggesztív erejű elbeszélését, Az éhezőművészt is, amely eredetileg a berlini Die Neue Rundschauban jelent meg 1922-ben, Ein Hungerkünsder címmel.

Ma már nehezen hihető, hogy egykor a kassai lapok (kiemelendő a Kassai Napló vasárnapi irodalmi melléklete, amely

Tőzsér Árpád szerint a „Nyugat volt, kicsiben”) nemcsak a magyar irodalom jelentős alkotóinak műveit közölték (a budapesti lapokkal egyidejűleg), hanem lépést tartottak a világirodalmi kánonokkal is! A kassai publikum kiváló kortárs szerzők - Rainer Maria Rilke, Thomas Mann, Luigi Pirandello, Karel Čapek, Marcel Proust, Knut Hamsun s a már említett Franz Kafka - aktuális műveit olvashatta az 1920-as években.

Márai Sándor

JAPÁN KERT

Akkoriban még élt Kassán egy öntudatos, a műveltséget tisztelő magyar középosztály, amely Márai szerint a polgári értékrend elkötelezett híve és őrzője volt. A kassai magyarság szellemi életének intenzitását jelzi, hogy a két világháború közötti időszakban a jelentősebb helyi lapokat - így a Kassai Naplót és a Kassai Újságot is - saját külső munkatársak tudósították a világ nagyvárosaiból, s volt idő, amikor a Kassai Napló példányszáma megközelítette a 20 ezret (lásd erről Gyüre Lajos alapos monográfiáját: Kassai Napló 1919-1928).

Márai tudta, hogy újságírónak lenni felelősség, mert a vérbeli újságíró néha hatékonyabb neMárainak több száz cikke, műfordítása, verse és tárcája jelent meg a Kassai Naplóban, ezekből közölt kétkötetes válogatást a Madách Kiadó Japán kert címmel

(Márai Sándor: Japán kert /—//., publicisztikai írások 1920-1923; AAadách, Pozsony, 2004; 254 és 214 oldal)

Márai Sándor Köhögni szabad? - Publirísztika 1934-1936; Helikon, Budapest, 2010;

456oldal

velő, mint bármelyik pedagógus. Az újságúó feladata ugyanis megtanítani az olvasót arra, hogyan kell és lehet emberi módon élni: „Gyufaszálnyi világosságot gyújtani, napról napra, tömegek eszméletének homályában, szemmel tartani az ízlést és ízléstelenséget, kézmozdulattal utat mutatni, megfélemlítem a fondorkodó és lappangó kalandorokat, s közben néha felkiáltani: emberek vagyunk, ne feledjétek! - ez az újságírás.”

1936 decemberében a liberális Újságtól a kor legjelentősebb magyar napilapjához, a mérsékelten konzervatív Pesti Húlap- hoz szerződött, ahol a Vasárnapi Krónika és a Tegnap és ma rovatokat bízták rá. .Kenyér? Üzlet? Persze, az is. Kevesek számára. Nem láttam még vérbeli újságírót, aki vagyont hagyott volna családtagjaira - úja a zsurnalisztikáról az Újságot írni című tárcájában, 1937-ben. - Ez a szenvedély, mint minden szenvedély, egész embert követel, oda kell adni neki egészséget, nyugalmat, boldogságot. Újság- úók általában nem élnek sokáig. [...] A világban soha nincsen »schlusz«, mint a szerkesztőségekben. A lap már megjelent, de a világ megy tovább, s az újságúó, az igazi, már figyel és neszei, holnapra, holnaputánra, keresi az »anyagot« [...] Egészséges ember ki tudja zárni néha a világot. Az újságíró soha.”

Márai újságúói munkássága tulajdonképpen 1944 tavaszán ért véget, amikor a német csapatok bevonultak Budapestre. „Nem hiszek többé abban, hogy bármilyen műveltség tartósan nevelni és fegyelmezni tudja a legalacsonyabb emberi ösztönöket és indulatokat” - írta naplójába. Párdapoknak, propagandakiáltványok szintjére züllesztett újságoknak nem volt hajlandó dolgozni. Álláspontján a kommunista hatalomátvétel után sem változtatott, mert szellemi függetienségét mindenkor fontosabbnak tartotta a jólétnél.

(A szerző sportújságíró, az Új Szó Fodtipp mellékletének szerkesztője)