Új Szó, 2011. augusztus (64. évfolyam, 177-202. szám)
2011-08-10 / 185. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. AUGUSZTUS 10. Vélemény És háttér 5 A leszakadó vidékeken a helyi középosztálynak sincsenek erőforrásai, nincsenek kitörési pontok Régiók a szegénység térképén Aszegénységszlovákiai térképénekmegrajzolásá- ra készül a munkaügyi minisztérium. A terv, mely az SaS választási programjában szereplő, a társada- lomból kizárt ún. SOS-kö- zösségekelvén alapszik, demográfiai, gazdasági, iskolázottsági és lakhatási körülményekhez köti a térképre való felkerülést. RAVASZ ÁBEL A tervezetben ugyan gyakorlatilag nem jelenik meg az etnikai elem, a kritériumok viszont jelentős mértékben lefedik a roma lakosság problémáit. Bár nyilván nem roma családok is beleesnek majd a szórásba, de a térkép az érintettek etnikai összetétele miatt elsősorban romaprogramként funkcionálhat majd, minden ellenkező kommunikáció ellenére. A terv sarokpontját az oktatási reformok (ingyenes óvoda, akisegítő iskolások folyamatos és fair felülvizsgálata, alapiskola elvégzése, mint a jogosítvány kritériuma) jelentik, melyet lakhatási és munkavállalási újítások egészítenek ki. A program tehát elsősorban az életkörülmények javítását és az alanyok „társadalmi befogadhatóságának” növelését célozza meg. A tervezet elemei néhány kivétellel (például a romákszempontjából használhatatlannak tűnő „lépcsőzetes” lakhatási program) hasznosnak tűnnek, kérdéses azonban, hogy ezek az intézkedések önmagukban képesek lehetnek-e a helyzet jelentős javítására. Amarginalizáltszemélyek befogadhatóságának javítása ugyanis vajmi keveset ér, ha a helyi körülmények lehetedenné teszik a valós integrációt. Most nem elsősorban - az egyébként óriási akadályt jelentő - diszkriminációról van szó: a térképre kerülő közösségek zöme ugyanis olyan régiókban és olyan településeken él, melyek tőlük függetlenül is problémák sorával küzdenek. Egykori ipari központok pereme, zsákfaluk, kiapadt bányavidékek, tanyavilág; a marginalizált közösségek zöme olyan területeken jön létre, melyek önmagukban is a túlélésért küzdenek. Ezeken a vidékeken nincs munkalehetőség, nincs kitörési perspektíva, a helyi társadalomnak nincsenek erőforrásai. Az ilyen közösségektől aligha várható el a romák és a szegények integrációja: nem nagyon van ugyanis hová integrálni őket, ha a középosztály önmaga is a dezintegráció állapotában van. A romák életkörülményeinek és versenyképességének növelése nagyon fontos, ezért a kormány terve - bizonyos túlkapások kivételével, mint az ingyenes sterilizáció - támogatandó. A program azonban csak akkor működhet hatékonyan, ha erős regionális felzárkóztatási tervvel egyszerre valósul meg. Újra „fel kell találni” azokat a településeket és régiókat, melyek jelenleg perspektíva nélkül, a túlélés határán vegetálnak, hogy egyáltalán képesek lehessenek egy javuló demográfiai tulajdonságokkal rendelkező roma populáció integrációjára. Fontos megérteni, hogy a legtöbb esetben nem a települések szakadnak le a romák megjelenése miatt, hanem azok éppen a get- tósodás miatt tudnak odaköltözni. Ezáltal önmagukban nem a problémák okozói, hanem általában csak annak súlyosbítói, és még inkább: indikátorai. Olyan problémákra hívják fel a figyelmet, melyek kezelése tőlük függetlenül is elengedhetetlen. A szerző a Publicus Slovensko elemzője- Hej, drága Lujzám, megígérem, hogy jövőre se hozlak el ide. (Peter Gossónyi karikatúrája) JEGYZET Hidat Jimmynek! VERES ISTVÁN I Valaki igazán elmondhatná, mi indokolta ^ i* azt, hogy a bu- dapestiLágy- AhH mányosi hidat Rákóczi hídra nevezzék át. A Lágymányosi név nem elég nemzeti? De hát mit tegyen szegény híd, ha ott van Lágymányos mellett? A fővárosi önkormányzat egy csomó más közterület átnevezéséről is döntött nemrég, sőt már hatályba is léptek a változások. Nemzetibb jelleget kap (egyesek szerint legalábbis) átnevezésével a Moszkva tér. A Széli Kálmán térre mehetünk mostantól a hatos villamossal a kőrútról. Egyébként valljuk be, van egy kis szocis jellege a Moszkva térnek, de ez az átnevezéssel nem tűnt el. Magyar film is készült Moszkva tér címmel, ezt viszont aligha fogják átnevezni Széli Kálmán után, csupán csak elfelejtik. Az is elég. Sinkovits Imre neve is utcanévtáblán köszön vissza, mivel jelentős színész volt. Ha valaki nem tudná, ő volt Törppapa magyar hangja. Viszont Hó- kuszpók legalább olyan meghatározó szereplője volt a Hupikék törpikéknek, tehát az ő magyar hangja, Haumann Péter is felkerülhetne valamelyik utcanévtáblára. Egy másik újítás, hogy immár nem kell 25 évnek eltelnie egy illető halálától, hogy közterületet nevezhessenek el róla, elég öt év. Ezt Tarlós István főpolgármester azzal indokolja, hogy az Aranycsapat tagjairól, vagy nemrég elhunyt színészekről is nevezhessenek el Budapesten utcákat. A legjobb viszont talán az lenne, ha a nemzet egy-egy büszkesége még életében megkapná azt a tiszteletet, hogy teret vagy hidat neveznek el róla. Végigmehetne a saját magáról elnevezett utcán vagy téren, az lenne aztán az öröm. De hát aki megérdemli, az megérdemli. Ahidakközül már csak a Vasúti összekötő híd és a Szabadság híd kaphatna valami nemzetibb nevet. Az első lehetne mondjukKossuth összekötő híd, a másik pedig Petőfi híd kettő. Az igazán jelentős történelmi személyiségek ugyanis megérdemlik, hogy két, vagy több közteret is elnevezzünk róluk. Na és ha már az igazán jelentős személyeknél tartunk, az embereket is megkérdezhetnék, ők kiről neveznének el teret, hidat a magyar fővárosban. Zámbó Jimmy biztosan az első háromban lenne a javaslatok közt. De hát megérdemli, nem? És még II. Rákóczi Fe- rencre is hasonlított, nemzeti jellege tehát vitathatatlan. KOMMENTÁR Legyőzni a barbárokat SZOMBATHY PÁL Élhet az ember a Duna bal vagy jobb partján, Szlovákiában vagy Magyarországon, a modem kor szorító bizonytalanságai válogatás nélkül elkapják olykor - ha nem jóval gyakrabban. Oly korban élünk e föld közép-európai táján, mely átmeneti: valaminek a vége, amibe mi már nem tudtunk belelépni (ez a nyugati modemjóléti világ), megint másnak pedig az eleje. E végkifejlet-teli kezdetből leginkább annyi látszik, hogy kapaszkodók nélkül utazunk a zűrzavaros időszakban. Társa- dalmaink erős vezetők, rend után áhítoznak, s növekvő egyenlőtlenséget, szegényedést, kilátástalanságot kapnak. Egy értékválságban lévő, öregkorba lépett civilizáció alakulását a perifériáról szemléljük: tanácstalanul, még ha keménykedve is. Korábban egyesek előnnyé tudták fordítani a végek nehézségeit: a finnek például. Ma? Közép-Európa egyelőre nem találja a megoldásokat. Nem könnyű, nyilvánvalóan merészség kell - a lankadatlan munka- és alkotókedv mellé -, hogy kilépjünk a gondolati sémákból. Errefelé a neoliberalizmus lejárt mantráját hallani még mindig a leghangosabban, néhol immár nemzeti dallá hangszerelve. De a multi akkor is multi, ha a tulajdonosa ugyanolyan nemzetiségű, mint én, nem? A rendszerváltásainkkal egy biztonságos világot (ha hamisat is) hagytunk ott; a többség lelkesen hitt a nyugati fogyasztói értékekben, csatlakozni akart századok óta és most még egyszer (utoljára). De a rendszer lebontásának okos éve után bezúdult a változás, amit már nem tudtak a mi országaink valamiféle bölcs nemzeti közösségben, önmérséklettel vezényelni, kezelni, kézben tartani. így maradt a piac, ami elrendezett mindent: látható a térség húszéves mérlege, bár kinek-kinek kicsivel jobban sikerült. Szlovákiánakjobban sikerült, mint Magyarországnak? Milyen mutatókat vizsgáljunk meg a válaszhoz, hogy legközelebb kerüljünk az igazsághoz? Autózzunk végig a két országon nyugatról keletre ? Nézzünk végig az arcokon vagy éppen az utakon? Korunklegfőbb tünetei, a cinizmus és az infantilizmus majdnem mindent maguk alá gyűrnek. Ha élni akarsz, tűrhetően élni, állj be a törzs táborába. A bizonytalanság elviseléséhez erő kell, türelem és tartalékok - ezekből pedig kevés maradt a kommunizmus évtizedei utánra. A barbárok (akik mi magunk vagyunk) a félig nyitott kapuk előtt. Becsukni alázattal, kitárni kevélységgel lehet. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Nincs mentség a zavargásokra Nincs mentség a zavargásokra - vélik egybehangzóan a brit lapok. „Az üzletek kifosztása Ealingben nem egy Tottenhamben megölt férfi halála miatt érzett fájdalom kifejezése, hanem lopás” - emeli ki a Financial Times. A The Independent úgy fogalmaz, a zavargások összekapcsolódnak a fosztogatásokkal, ami a mai kor materialista fogyasztói kultúrájára utal. A randalírozóknak a zavargások csak egy lehetőség, hogy szerezzenek maguknak egy pár új sportcipőt. A The Sun rámutat, hogy a rendőrség szerint a zavargásokban nagy szerepet játszik a közösségi weboldalak alkalmazása. Üd- vözlik a Twitter használatát, ha demokráciát követelő tüntetők egy diktátor eltávolítására szövetkeznek, de rossz hír, ha iPaddel felszerelt huligánok szerveznek zavargást vele. A Daily Maü azt hangsúlyozza, hogy az őrizetbe vettek nagy része tinédzser, akik a fosztogatást egyfajta, az interneten és a Twitteren zajló játéknak tekintik. „Egyáltalán nem tisztelik a törvényt, azokat az életeket és otthonokat, amelyekettönkretesznek.” A magyar kormány olvasói levele Olvasói levélben reagált a magyar kormány a Financial Times Magyarországot bíráló szerkesztőségi cikkére., A magyar kormány a magyar választóknak tartozik felelősséggel, és nem külföldi újságíróknak, még ha ezt Önök nacionalizmusként bélyegzik is meg. Senkinek sincs ínyére, ha kívülállók bírálják, és a külső bírálat csak erősíti a kormányt, amely ellenáll annak, hogy külföldiek ide-oda rángassák” - áll az olvasói levélben, amely kettős mérce alkalmazásával vádolja a londoni gazdasági napilapot. ,A negatív kommentárnak sokkal nagyobb ereje lett volna, ha az újság hasonlóan kritikus lett volna a 2002-2010 között Magyarországon hatalmon lévő baloldali kormánnyal, de néhány ejnye-bejnyét leszámítva nem így történt” - áll a levélben. (MTI)
