Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)

2011-07-06 / 155. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 6. Európai unió 15 Egyelőre nem tudni, milyen hatással lesznek az ősszel esedékes parlamenti választások a varsói uniós csapat teljesítményére Optimista uniós elnökséget ígérnek a lengyelek Tusk: az uniónak erős vezetésre van szüksége (TAS R/A P-fe Ivéte I) Varsó. Lengyelország le­het az Európai Unió új motorja - mondta maga­biztosan Donald Tusk miniszterelnök a szejm- ben abból az alkalomból, hogy július 1-től Varsó átvette Magyarországtól a soros EU-elnökséget. ÖSSZEFOGLALÓ Tusk szerint Európa alapjait fenyegeti veszély, ezért az uni­ónak erős vezetésre van szüksé­ge. A lengyel elnökség Varsó reményei szerint újjáélesztheti az EU intézményeinek értelmé­be vetett hitet. Miközben más tagországokban egyre nő az unióval szembeni kiábrándult­ság, Lengyelországban az EU támogatottsága meghaladja a 80 százalékot. A2004májusi EU-csatlakozás óta eltelt hét év alatt 180 fokos fordulatot vett az akkori lengyel társadalmat jellemző eurosz- kepticizmus. Több mint bizony­talan volt a belépésről rendezett népszavazás kimenetele: a jogo­sultaknak csak 59 százaléka vett részt a referendumon, amelyen az érvényességi küszöb 50 szá­zalékos volt. Még II. János Pál pápa is az EU melletti szavazásra buzdította honfitársait. Az ur­nákhoz járulók 77 százaléka vé­gül így is tett. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a régi EU-tagállamokban is erős kétkedés uralkodott a lengyel EU-belépéssel szem­ben. Brüsszel attól tartott, hogy az ország keleti mezőgazdasági területei Európa szegényházá­vá válnak. A szkepszis azóta mindkét félnél derűlátássá vál­tozott. Nyugaton ma Lengyel- országra stabilitási tényezőként tekintenek. Lengyelország volt az egyetlen az EU-ban, amelyet nem érintett a világméretű gaz­dasági és pénzügyi válság, a gazdaság töretlenül fejlődött, a gazdasági növekedés nem tor­pant meg. Az uniós tagság - a külföldi befektetéseknek és a többi tag­országgal kialakított szorosabb gazdasági integrációnak kö­szönhetően - gazdasági növe­kedést hozott az országnak. 2010 végéig Lengyelország 21 milliárd euróhoz jutott az uniós költségvetésből. A befekteté­seknek köszönhetően elsősor­ban a teljesen elavult mezőgaz­daság lépett nagyot előre. Az elmúlt évben az EU-pénzek 0,6-0,7 százalékkal járultak hozzá a gazdasági növekedés­hez, és ezeknek köszönhetően 315 ezer új munkahely létesült. De fontos szerepe volt annak is, hogy a lengyelek, élve az utazá­si szabadsággal, nagy számban vállaltak munkát külföldön. Tusk szerint a lengyel elnök­ség azokról az alapvető érté­kekről fog szólni, amelyekre az unió épült, és amelyek a len­gyelek számára különös jelen­tőséggel bírnak. Első helyen áll a szolidaritás. Erre utal az el­nökség lógója is: hat felfelé mutató, különböző színű nyíl, melyek egymás kezét fogó em­berláncot formáznak. A legelső alak a fehér-piros lengyel nem­zeti zászlót tartja a kezében. A lógót ugyanaz a grafikus, Jerzy Janiszewski tervezte, aki egy­kor a Szolidaritás legendás emblémáját megalkotta: a jel­legzetes zászlócskát onnan emelte át a féléves uniós elnök­ségjelképébe. Lengyelország számít más EU-tagországok támogatására, hogy csökkentse Oroszország­tól való gazdasági és - sokak szemében egyben - politikai függőségét. Egyúttal más tér­ségbeli EU-tagországok, köz­tük a baltiak szószólójaként is fel akar lépni. „Amikor az Eu­rópai Uniót létrehozták, a szén és az acél volt az együtt­működés egyik fontos alapja. Ma meg kell értenünk, hogy az olaj- és gázellátást csak együtt tudjuk biztosítani” - mondta Tusk. Lengyelország az EU elnö­keként három prioritásra fog összpontosítani: az európai in­tegrációra, mint a növekedés forrására, a biztonságos Euró­pára és a nyitott Európára. A biztonságos Európa egyik ele­me a korszerű és versenyképes mezőgazdaság, ezen belül az élelmiszerárak és az élelmi­szer-biztonság. Fontos prioritás lesz a szep­tember 29-30-i keleti partner­ségi varsói csúcstalálkozó - melynek Magyarország lesz a társházigazdája -, az Ukrajná­val kötendő társulási és sza­badkereskedelmi megállapo­dás előmozdítása, illetve az EU-csatlakozási szerződés alá­írása Horvátországgal. Varsó szeretné, ha előrelépés történ­ne Szerbia, Montenegró és Moldova európai integrációjá­nak ügyében is. Az EU déli szomszédsági politikájával szintén csúcstalálkozón foglal­koznak majd Varsóban, de­cemberelején. A nyári szünet után megkez­dődik az unióban a 2014-2020 közötti költségvetés végső formájának kialakítása, ami­ben kiélezett küzdelem várha­tó. Az EB a múlt héten ismertet­te javasolt fő irányszámait, ezeket máris sokan bírálják, s az Európai Parlamentben is el­lenállásra lehet számítani. Lengyel szakértők arra szá­mítanak, hogy az EU jelenlegi problémái - főként a görög vál­ság és az észak-afrikai demok­ratikus mozgalmak - a máso­dik félévben is uralni fogják az uniós vitákat. Ezekben a kérdé­sekben pedig Lengyelország­nak semmilyen szerepe sincs. Athénnal kapcsolatban Varsó­ban eddig inkább visszafogott nyilatkozatok hangzottak el, bár Tusk nemrégiben Brüsszel­ben megígérte, hogy országa az európai stabilitási mechaniz­mus keretében 250 millió eu- róval részt vesz Görögország megmentésében. Egyelőre nem világos, mi­lyen hatással lesznek az őszi lengyel parlamenti választások az EU-elnökségre. Szakértők éles, a lakosságot megosztó vá­lasztási küzdelemre számíta­nak. Tusk ezért is találkozott az elmúlt hetekben a parlamenti pártok vezetőivel, és kérte őket, hogy az uniós elnökség ügyében egységesen támogas­sák a kormányt. A kormányfő a szejmben is ezt hangsúlyozta: „Ha a törté­nelemben ismét egyszer elvesz­tegetünk egy lengyel esélyt pusztán azért, mert mindenen hajbakapunk, ráadásul ezt fel­emelt függöny előtt tesszük, akkor nem számíthatunk a jö­vendő nemzedékek megértésé­re. (...) Minden hibát, amelyet most elkövetünk, a fejünkre fognak olvasni. A legnagyobb hiba az volna, ha a politikusok egy része együttes erővel be akarná bizonyítani, hogy Len­gyelország rosszabb, mint ami­lyen a valóságban. ” Nem véletlen: Berlin elsőként üdvözölte a soros lengyel elnök­séget, hangsúlyozva: sokat vár ettől s támogatja a lengyel prio­ritásokat. Szakértők szerint Var­só a weimari háromszög elnevezésű együttműködés ré­vén az uniós intézményrend­szernél informálisabb csatorná­kon keresztül is folytathat stra­tégiai egyeztetést a két legbefo­lyásosabb tagállammal, Német­országgal és Franciaországgal. Ennek ellenére számítani lehet arra, hogy éppen a régi nagy tag­államokkal kerül konfliktusba olyan alapvető kérdések miatt, mint a hétéves költségvetés, a klímapolitikai vállalások vagy a keleti partnerség súlypontjának problémája. (MTI, -nák) Harmincezer szavazaton múlott - 1999-ben a bécsi parlament alkotmányos erejű törvénybe foglalta Ausztria atomenergia-mentességét Zwentendorf, a soha üzembe nem helyezett atomerőmű MT1-ÖSSZEFOGLALÓ Bécs. Az alsó-ausztriai Zwentendorfban áll Ausztria egyetlen, de soha üzembe nem helyezett atomerőműve. A mintegy hétszáz megawatt teljesítményűre tervezett léte­sítmény építéséhez 1972-ben kezdtek hozzá. 1978-ban, több mint 13 milliárd schilling (kö­zel egymilliárd euró) költség­gel el is készült és ma is a Duna mellett, Bécstől légvonalban mintegy harminc kilométerre fekvő kisvárosban áll az erőmű. A berendezést egykor nukleáris fűtőanyaggal is ellátták, mag- hasadási folyamatot azonban végül egy népszavazás ered­ményeként soha nem indítot­tak el benne, s ma legfeljebb tu­ristacsoportok vagy filmes stá­bok fordulnak meg az üresen álló épületben. A tervek szerint az erőműnek kellett volna fedez­nie az akkori osztrák energia- szükséglet tíz százalékát. Az atomenergia felhasználása azonban élénk politikai vita középpontjába került Ausztri­ában. Az akkoriban formálódó környezetvédelmi mozgalmak - részben ezekből nőtt ki ké­sőbb a mai Zöldek parlamenti pártja - tiltakozása, a tünteté­sek nyomán népszavazást írtak ki az ügyben. Egyébként az 1978 novem­berében megtartott referen­dum az első volt a második vi­lágháború utáni Ausztria tör­ténetében. Több mint három­millióan vettek részt, a válasz­tásra jogosultak mintegy 64 százaléka. Az elutasító szava­zatok aránya 50,47 százalék volt, az erőmű sorsa tehát ke­vesebb, mint harmincezer sza­vazaton múlott. A népszavazás politikai sú­lyát növelte, hogy a rendkívül népszerű, 1970 óta hivatalban lévő Bruno Kreisky kancellár a sikerben bízva erőteljesen az erőmű mellett szállt síkra, annyira, hogy a kudarc után ta­lálgatások kezdődtek a lemon­dásáról. (Az atomellenes moz­galom egyik központi szemé­lyisége ráadásul éppen Bruno Kreisky fia, Peter volt.) Kreisky kancellár és pártja, az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) azonban hamar ki­heverte a népszavazási veresé­get és az 1979-es választáson ismét abszolút többséget értek el. Az 1970-es évek energiapo­litikai tervei szerint még két erőmű épült volna Ausztriá­ban, de a népszavazás után egyik sem valósult meg. A Zwentendorf-népszavazás eredményét még abban az év­ben törvénybe foglalták. Vég­legesen azonban csak 1985-ben döntöttek az erőmű „csendes szétszerelése” mel­lett. 1999-ben az osztrák par­lament alkotmányos erejű tör­vénybe foglalta Ausztria atom­energia-mentességét. A létesítményt jelenleg más országok atomerőműveinek kiképzési helyeként használják és német erőművek alkatrész­utánpótlásaként szolgál. Az épületegyüttesben a korábbi években csendőrségi akadémia is helyet kapott, de a település általános iskolájának felújítása idején iskolai oktatás is zajlott benne. Az erőművet turista- csoportok látogatják és időn­ként akciófilmek forgatásához is bérbe adja a fenntartója. Több mint harminc évvel a zwentendorfi kitérő után az osztrák politikai erők továbbra is egyetértenek az atomenergia elutasításában. A politikai vita tárgya a kormány és az ellen­zék között jelenleg az, hogy elég határozottan képviseli-e Ausztria az atomellenességet a határain túl is. Zwentendorf - a világ egyik legdrágább színpadi díszleteként is szolgál (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents