Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)

2011-07-06 / 155. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 6. Kultúra 7 Reménykedhet az izraeli rendező, de filmjének főszereplője is díjesélyes Karlovy Varyban Érzelmek, erős fényben A mutánsbanda eredettörténete a korai James Bond és a Star Trek hangvételével (Kép: archívum) Néhányan bebukták az első osztályt is... X-Men: Az elsők - Miből lesz a cserebogár? KASZÁS DÁVID Képregényfilm-dömping e nyári moziszezon rákfenéje. A szóbuborékot fújó szuperhősök főistállói (DC: Batman, Super­man... Marvel: Penge, Pókem­ber, Vasember, X-Men...) vala­mennyi füzetecskéjüket csata­sorba állítanák. Míg kér a nép... S mivel Magnetóval nem vi­gyáztatok, „Ismét pusztíthat e láng rajtatok!” - mondhatta volna tollba köddé vált poé­tánk. Ha kevésbé viharos esz­tendőket ért volna, bár a kubai rakétaválság is kiélezett (világ)- politikai eseménynek bizo­nyult. E „Comic Book Movie” hátteréül a hidegháború fagyos légköre szolgált, melyet egy- egy hérosz áldatlan tevékeny­sége izzít. A gyerekkori sérel­meket torló, fémformáló Erik Lehnsherr/Magneto (Michael Fassbender) és az öntudatra éb­redt mutánsokat féltő, menta­lista Charles Xavier/Professzor- X (James McAvoy) először váll­vetve, majd egymás ellen küz­denek. Míg az utóbbi önmérsék­letre int, az előbbi épp annak a lépfenének válik szellemi örö­kösévé, melyet olyannyira meg­vetett. Összecsapásukkor kő kövön nem marad... A főszereplők mellett temér­dek genetikai elváltozással szü­letett, emberfeletti képességgel felruházott mutáns lép porond­ra. Ők testesítenék meg az em­beri evolúció következő szint­jét? A leleményes karakteráb­rázolásét biztos nem. Meglehet, túl sok mellékkonfliktus színe­síti e papírmesét, kicsíráztatá- suknak azonban nem jutott elég játéktér. Jennifer Lawrence al- teregója (Mystique) miatt gyöt­rődöm leginkább, aki a csodála­tos country noir (Winter’s Bo­ne) után többre hivatott... Mindez csak részben Matt­hew Vaughn (Torta, Csillagpor, HA/VER) hibája. Az egy koráb­bi X-Men blokkal már kacérko­dó angol gentleman megkésve szállt be e projektbe, a szűkös határidő azonban alig látszódik tanulmányán. Egyedi forma- és ritmusérzéke csiszolja a kallódó franchise fénykoszorúját, me­lyet a párhuzamosan futó, szin­tén trilógiának szánt magánmi­tológia (X-Men kezdetek: Far­kas) olyannyira lestrapált. A Kormorán együttes tegnap örökbe fogadott egy kormoránt. Basa István gondozó kezében tartja a Kacsa nevű kormoránt, amelyet a Kormorán együttes egy évre örökbe fogadott a Fővárosi Állat- és Növénykertben. Mellette állnak a zenekar tagjai: Vadkerti Imre, Antoni Arnold, Koltay Gergely és Fehér Nóra. (Kép és szöveg: MTI) Tizenkét alkotás van ver­senyben Közép-Európa legrangosabb filmfeszti­válján, Karlovy Varyban. A tizenkét alkotás közül máris kiemelkedik az iz­raeli Joseph Madmony Jó napot, Fidelman úr! című alkotása. SZABÓ G. LÁSZLÓ Boker Tov, Adón Fidelman - hangzik el többször is a film­ben, amelynek főhőse egy idő­södő restaurátor, aki antik bú­torokba lehel friss lelket, mi­közben felnőtt fiától egyre in­kább eltávolodik. Üzlettársát egyik napról a másikra elveszí­tette, nélküle lassan be is zár­hatja műhelyét, a csőd elkerül­hetetlen. Pedig Anton, az új se­géd páratlan kincset talál a régi bútorok között. Egy jobb időket megélt, drága zongorát. A le­robbant hangszert helyre is hozzák, jó pénzért el is adhat­nák, ha Fidelman is így akarná. Csakhogy romokban az élete. Barátja nélkül már a mű­helyben sem érzi jól magát, fiá­val képtelen zöld ágra vergőd­ni, áldott állapotban levő me­nye a jóképű segéddel szűrte össze a levet. Hétköznapibb történetet talán nem is kérhet­nénk a tehetséges jeruzsálemi rendezőtől, de ebben is van rengeteg érzelem. Hőseit intim közelségből láttatja, és mind­egyikhez megértéssel viszo­nyul. Kamaradrámát látunk a javából, lezárt, lekerekített sor­sok azonban szerencsére nin­csenek a filmben. Mindenki megy tovább a maga útján anélkül, hogy sejtenénk, ki mi­lyen helyzetbe kerül az elkö­vetkezőkben. Magyar film az elmúlt év gyér termése miatt nincs a versenyben, de a cseh színeket sem képviseli egyetlen alkotás sem. Ez azért is megle­pő, mivel a cseh filmgyártás egyáltalán nincs krízisben, amit az is bizonyít, hogy külön szekcióban tíz hazai rendező új munkája szerepel a műsoron. Ä versenyprogram összeállítói szerint azonban egyik sem tel­jesíti a kiírás feltételeit. A már említett izraeli film mellett két német, két kanadai és egy-egy orosz, szlovák, olasz, francia, lengyel és spanyol alkotást, va­lamint egy dán-horvát kopro­dukciót válogattak be a me­zőnybe. Elsőfilmes rendezőként Kar­lovy Varyban tartotta friss opu­sa világpremierjét Martin Do­novan, aki ez ideig színészként gyűjtögette babérjait. Az Egy hölgy arcképében Nicole Kid­man partnere volt, de forgatott már Christopher Nolannel és Michael Douglasszel is. Társ­szerző (Collaborator) című filmjét három minőségben is jelzi: írta, rendezte és a főszere­pet is ő játssza. Méghozzá re­mekül. A lélektani dráma és a krimi elemeit pedig úgy keveri a filmben, hogy a feszültség foko­zatos növelése mellett a csap­dába esett színpadi szerző ér­zelmi gondjait is árnyaltan áb­rázolja. A legutóbbi darabjával nagyot bukott drámaíró (Dono­amely önmagában is beszédes. Hosszú snittek filmje A torinói ló. Az operatőr Fred Kelemen képi látásmódja, Víg Mihály ze­néje és nem utolsósorban a vá­gó, Hranitzky Ágnes minden el­ismerést megérdemlő munkája azonban végig ébren tartja az odaadó nézőt, pedig a lényeges dolgok nem is a vásznon, ha­nem a figurák lelkében zajlanak - amit a szem ugyan nem lát, a szív viszont végig érez. A Függetlenek fórumában bemutatkozó angol rendező, Andrew Haigh első filmjében (Greek Pete) egy prostitúcióból élő fiú tizenkét hónapját vitte mozivászonra. Karlovy Varyban most a Weekenddel van jelen, amelyben két harmincas férfi egymás iránti érzelmeit, testi vágyait mutatja meg őszintén, „ágyközeiből”, nem kevés hu­morral és finom iróniával fűszerezve. A jól megírt forga­tókönyv ugyancsak Haigh te­hetségét és érzékenységét di­cséri, két színésze, Tom Cullen és Chris New pedig szemérmet­lenül hitelesek minden jelenet­ben. De nem egy romantikus szerelmi történet pörög a sze­münk előtt. Annál sokkal iz­galmasabb a film. Egyéjszakás kalandra gondol mindkét férfi, aztán egy „intenzíven” eltöltött hétvége lesz belőle kemény, felkavaró beszélgetésekkel, s bár a végén nagy egymásra talá­lás szemtanúi vagyunk, elválá­suk elkerülhetetlen. A cseh (szlovák) filmművé­szet gyöngyszemeinek digitális felújítását szorgalmazó Karlovy Vary-i fesztivál elsőként Franti­šek Vláčil 1967-ben készült, ma már filmtörténeti klasszikusnak számító alkotását, a Rablólova­gok címmel megjelent Vladislav Vančura-regény nyomán forga­tott Marketa Lazarovát restau- ráltatta. A költségeket a mustra állandó szponzora, az ország legnagyobb energetikai vállala­ta állta. A majdnem háromórás történelmi tabló 1969-ben ugyan kijutott a cannes-i feszti­válra, hazai (nagy sikerű!) be­mutatója után azonban húsz évre dobozba zárták, s csak a bársonyos forradalom után lát­hatta ismét a közönség. Nyers naturalizmusával és látomásos költői világával a film lenyű­göző időutazásban részesíti a nézőt, hiszen a 12. századba vi­szi el, ahol két ellenséges rabló- portyázó család megállíthatat­lan harcába keveredik. Karlovy Vary fesztiválja az Európai Parlament idei Lux-dí­jának odaítélésében is komoly szerepet játszik. A díjat 2007-ben azzal a céllal alapítot­ták, hogy erkölcsi támogatás­ban részesítsék az európai fil­met. Karlovy Vary tíz alkotást ajánlott a Parlament figyelmé­be, köztük Tarr Béla már emlí­tett opusát, Jerzy Skolimowski lengyel-norvég-ír-magyar ösz- szefogásban forgatott Essential Killingjét és Aki Kaurismaki finn-francia-német koproduk- ciós Le Havre című filmjét. A szeptemberi velencei mustrán már csak három alkotás marad versenyben, a győztes film cí­mét pedig november közepén Strasbourgban j elentik be. Magda Vásáryová a Marketa Lazarová címszereplőjeként jött a fesztiválra (Képek: ČTK/Vít Šimónek) Martin Donovan (jobbra) első rendezését, a Társszerzőt kísérte el Karlovy Varyba David Morse-zal van) büntetett előéletű gyerek­kori ismerőse (David Morse) tú­szaként következő (mint kide­rül: nagy sikerű) színpadi művéhez kap nem akármilyen élményanyagot. Tarr Béla filmje, A torinói ló, a Horizontok szekcióban vetí­tett fekete-fehér „mély dráma” sokkal nehezebb próbatétel elé állítja a nézőt. A még csak ta­nyának sem nevezhető helyszí­nen játszódó, két és fél órás két­szereplős történet egy marcona külsejű, fél kezére béna apa és annak világtól elzárt lánya szo­ros kapcsolatára épül, nagyon kevés szöveggel. Sivár, kietlen tájat látunk süvítő széllel, egy terméskőből felhúzott, kör ala­kú házat, amelyben a monoton élet az úr. Itt küzd a két ember felhagyva minden reménnyel. Mivel más nincs, naponta főtt krumplit esznek, s bár egy nap kiszárad a kútjuk, és a fény is ki­alszik a házban, az életük nem áll meg, csak éppen nem fordul semerre. Minden marad a régi­ben, csupán a vihar csitul el. Tarr filmjét, amely az idei Ber- linalén nagydíjat és a filmkriti­kusok nemzetközi szövetségé­nek elismerését kapta, a közön­ség kilencven százaléka nézte végig. Akik elmentek, kacagva távoztak. Akik maradtak, hosszasan tapsoltak. Tarr most sem tagadta meg önmagát. Hosszú percekig képes mutatni egy asztalt, rajta a pálinkás­üveggel, még tovább egy arcot, RÖVIDEN 15. nyári fotóiskola Liptószentmiklós. Holnap (július 7-én) kezdődik, s július 17-éig tart a nemzetközi fesztivál a helyi Fotográfusok Háza és az MKKI szervezésében. A megnyitón jelen lesz a fotóisko­la vendége, a „Body/Portrait” fotóművészeti alkotóműhely lektora, Csoszó Gabriella fotóművész, (ú)

Next

/
Thumbnails
Contents