Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)
2011-07-04 / 154. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 4. Vélemény És háttér 5 ln dubio pro reo - szól a római jog alapelve, amely szerint minden kétség a vádlott javára írandó Kinek a joga? (1. rész) A globalizálódó világban egyre gyakrabban szembesülünk a kérdéssel: mi az az európai. Nos, kissé leegyszerűsítve elmondható, az európai kultúra három pillére a görög filozófia, a római jog és a kereszténység. LOVÁSZ ATTILA A keresztény kultúrkört és a görög filozófiát ezúttal nem háborgatjuk, nézzünk utána bizonyos jogi alapelveknek, amelyek a római jogból (elsős egyetemi tananyag) maradtak ránk. Az egyik a bírói függetlenség. Az elmúlt napokban sokat ragozott társadalmi és politikai alapelv állítólag sérült kicsi hazánkban, mert az alkotmánybíróság elmarasztalta a legfelsőbb bíróság elnökét, mivel az nem volt hajlandó megengedni, hogy a pénzügyminisztérium ellenőrizze az intézmény gazdálkodását. Hara- bin a bírói függetlenségre hivatkozik, miközben vagy nem veszi észre, vagy nem akaija észrevenni, hogy kijelentéseivel félrevezeti az ország polgárait. A bírói függetlenség ugyanis nem a bíró joga - az az állampolgár joga. A polgárnak van joga ahhoz, hogy ügyét (akár büntető-, akár polgári vagy gazdasági eljárásban) az ügytől és annak szereplőitől független bíró ítélje meg. A bíró függetlensége nem azt jelenti, hogy a törvény fölött áll, s hogy munkájának nincs társadalmi kontrollja. Ez az egy eset még kivételnek is tekinthető, jól van, Ha- rabin duzzog, fizetése egy évig 30 százalékos lesz. Van azonban egy másik ügy, amelyben alapelvekről beszélnek az igazságszolgáltatás emberei - persze sértve érezve saját pozícióikat. A köztelevízió ugyanis komoly teret szentelt Ludmila Cervanová, a hetvenes években meggyilkolt medikus ügyének, megszólaltatva azokat az elítélteket, akik harminc éve nem képesek bebizonyítani, hogy ártatlanok. Az igazságszolgáltatás emberei kikérik maguknak, hogy a köz televíziója jogerősen elítélt egyéneknek adott A bíró függetlensége nem azt jelenti, hogy a törvény fölött áll, s hogy munkájának nincs társadalmi kontrollja. megszólalási lehetőséget. A kijelentésekből (újfent félrevezetve az állampolgárokat) ki- hallik, hogy a jogerős bírósági ítélet szent és kritikán felül áll. Nem áll. A bíró munkájának is van társadalmi kontrollja, és ha a sajtó kideríti, hogy a bíróság tucatnyi bizonyítékot egyszerűen nem vett figyelembe, kideríti, hogy az eredeti, még a diktatúrában kicsikart vallomások előbbre valók, mint az a számos eljárási és bizonyítási hiba, ami tény, akkor a sajtó a dolgát végzi, legyen ez akármilyenkellemetlen. In dubio pro reo - szól a rómaijog alapelve, amely szerint minden kétség a vádlott javára írandó. Ebből következik az a laikus megfogalmazás, mely szerint inkább tíz bűnöző sétáljon szabadon, mintsem egyetlen ártatlan ember sínylődjék a rácsok mögött. S ez a magyarázata annak is, hogy evidens bűnelkövetőket enged szabadon a bíróság a közvélemény komoly rosszallása mellett, mert ha az elveket nem tartjuk be, egy napon a hibás gyakorlat bármelyikünk ellen fordulhat. A bírói függetlenség valóban fontos demokratikus alapelv. De nem mellékes annak értelmezése sem, hiszen senki mást nem szolgálhat, csakis a szabad ország szabad polgárát. Szöveg nélkül (Peter Gossónyi rajza) Galambos Lajos után utódja, Labore Sándor és Szilvásy György egykori titokminiszter is őrizetben Letartóztatások a magyar titokügyben ÖSSZEFOGLALÓ Labore Sándort, a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) korábbi főigazgatóját szombaton gyanúsítottként hallgatták ki, majd vették őrizetbe. Labore Szilvásy György minisztersége idején irányította a hivatalt. Szilvásy- nál pénteken tartottak házkutatást, majd a volt titokminisztert kihallgatták és őrizetbe vették. A HírTV tudni véli: az NBH kémkedéssel gyanúsított volt főigazgatója, Galambos Lajos terhelő vallomást tett a katonai ügyészségen, ezzel függ össze az utódja, Labore Sándor és Szü- vásy elleni eljárás. Az MTI Hírcentrum értesülései szerint a nemzeti védelmi szolgálat több hónapig tartó, titkosszolgálati eszközök alkalmazásával végzett felderítés után, néhány héttel ezelőtt tett feljelentést az ügyészségen. A feljelentés alapján a védelmi szolgálat által összegyűjtött bizonyítékokra építve rendelte el a Budapesti Katonai Ügyészség a nyílt nyomozást, az ügy továbbra is szigorúan titkos minősítésű. Gyurcsány Ferenc volt magyar kormányfő Facebook-olda- lán, miután beszélt Szilvásy családjával, azt közölte: Szilvásy Györgyöt államellenes bűncselekménnyel, szerinte kémkedéssel gyanúsítják, mint korábbi beosztottját, Galambost. Gyurcsány szerint kormánytag ellen ilyen vádat utoljára az ötvenes évekbenfogalmaztakmeg. Szilvásy György 2007. július 1. és 2009. április 16. között volt a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító tárca nélküli miniszter. Az általa felterjesztett jelölés alapján Gyurcsány Ferenc 2007. december 17-én nevezte ki Laborcot az NBH főigazgatójának. Laboré az UD Zrt.-üggyel összefüggésben 2009. szeptember 1-jei hatállyal lemondott hivataláról, amit Bajnai Gordon akkori miniszterelnök elfogadott. Az 1958-ban született Laboré a moszkvai KGB-egyetem nemzetbiztonsági szakán tanult az 1980-as években. Kinevezése előtt több napilap is arról írt, hogy nemzetbiztonsági szakértők kockázatosnak tartják kinevezését az NBH élére. A sajtóban megjelent különféle információk alapján az Egymásért, Egy-Másért Alapítvánnyal vagy a Mol-ügylettel is összefüggésbe hozhatók a gyanúsítások. Mesterházy Attila, az MSZP elnöke arra a kérdésre, hogy Szilvásy György őrizetbe vétele mögött politikai motivációt sejt-e, azt felelte: „erős az az érzésünk, hogy a miniszter- elnök tudatos politikai hajtóvadászatot folytat”. Kifejtette: Orbán Viktor korábban állítólag arra utalt, hogy csak érjen véget az európai uniós elnökség, és a kormány belefoghat az elszámoltatásba. „Lejárt a soros elnökségünk, és úgy tűnik, hogy a miniszterelnök úr ezt az ígéretét betartja” - mondta az MSZP elnöke. (MTI) KOMMENTÁR Merjünk kicsik lenni S1DÓ H. ZOLTÁN Ján Figeľ és Richard Sulik egymásra mosolygott, Iveta Radičová pedig elnéző anyaként tekintett a néhány perccel korábban zárt ajtók mögött még civódó „fiúkra”. A kormánykoalícióban pénteken éjfélre - átmenetileg- helyreállt a béke, a csatabárdot újra csak a hét derekán a parlamentben húzzák elő, amikor is folytatódik a Görögország megsegítéséről, konkrétan Ivan Miklós pénzügyminiszter tárgyalási mandátumának szűkítéséről szóló vita. A történet másik szála, hogy a hétvégén az eurózónás pénzügy- miniszterek videokonferencián - csak üdvözölhetjük e környezetbarát és költségkímélő megoldást - megegyeztek a helléneknek nyújtandó újabb, 12 milliárd eurós hitel részletének folyósításában. A12 milliárd mint egy (nagy) falat kenyér, úgy kell Athénnak, különben a kongó kassza miatt július derekán lehúzhatná a rolót. A liberális SaS joggal állítja, a görögöknek szánt további, még részleteiben ki sem dolgozott mentőcsomagot ne támogassa Szlovákia, az eurót oltalmazó, állandó jellegű védőfal felhúzásához ne adjunk téglákat. Hiszen van-e értelme olyan országba eurómilliárdokat önteni, ahol az állami alkalmazottak prémiumot kapnak azért, hogy aktatáskát cipelnek, hogy rendszeresen kezet mosnak, hogy időben bejárnak a munkahelyükre (az elvégzett munka minősége már nincs a figyelem középpontjában), ahol a számítógép használata ugyancsak jutalmat von maga után. Az évtizedeken át tartó görög lazaság, ami az Európai Unió elnéző magatartása mellett történhetett, a múlt héten a vészfékek behúzásával talán véget ér. Míg az athéni Szintagma téren a tüntetők újságosbódékat gyújtottak fel, addig a parlamentben Georgiosz Papandreu miniszterelnök gyújtó hatású beszédben biztatta párttársait a minden korábbinál szigorúbb, éveken át tartó takarékossági csomag elfogadására. Ilyen kiélezett helyzetben, amikor minden érintett fél a válság megoldásán dolgozik, mégsem lenne szerencsés, ha Sulíkék makacssága miatt éppen Szlovákia torpedózná meg az egész Európai Unió sorsát. Robert Fico ravasz rókaként sejteti, baj esetén a Smer meggátolja a pénzügyminiszter tárgyalási pozíciójának megnyirbálását. Bár elvileg az unió egyenrangúak gyülekezete, mégis nagy árat fizetnénk azért, ha a kis Szlovákia tükröt tartana a nagyoknak, azaz elvi okokból megtorpedózná a Görögországnak nyújtandó újabb segítséget. Brüsszelben, Frankfurtban, Berlinben és Párizsban már úgyis dolgoznak a forgatókönyveken, kell még némi idő arra, hogy megtalálják a módját, miként lehet a hellének hasra esését a lehető legkisebb megrázkódtatásokkal átvészelni. Suliknak talán nem kell magyarázni, hogy nem a haj, hanem a józan ész a fontos - a most jóváhagyott 12 milliárd euró nem a mi pénzünkből megy, időközben kiderülhet, az államigazgatás zűrzavara miatt a görög privatizációs tervek egy része megvalósíthatatlan, vagy éppen a népharag futtatja zátonyra a megszorításokat. Nem szép dolog alamuszinak lenni, de az élet és ne a pozsonyi parlament vigye be a végső tőrdöfést az antik hősként elbukó görögöknek. TALLÓZÓ NÉMET SAJTÓ A gazdag nagybácsi Kínából címmel kommentárban foglalkozott Ven Csia-pao kínai miniszterelnök európai kőrútjával vasárnap a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung. A német konzervatív napilap a Magyarországon, Nagy-Britanniában és Németországban tett vizitet egyfajta „bevásárlókörútként” jellemezte. Ven Csia-pao az adósság-, illetve pénzügyi válság sújtotta Európát kereste fel, és a gazdag nagybácsi szerepét játszotta. Abriteket és a németeket zsíros kereskedelmi szerződésekkel örvendeztette meg, Magyarországon pedig állampapírokat vásárol. „A magyar ajándék olyan gazdagra sikerült, hogy az ottani miniszterelnök boldogan állapította meg: középtávon immár nem kell aggódni a költségvetés miatt” - írta alap. Az újság szerint felmerül a kérdés, hogy Európának egy nap milyen árat kell fizetnie mindezért. Vajon a feltörekvő ázsiai nagyhatalom a kontinens gyengélkedését akarja kihasználni, hogy ottani befolyását biztosítsa? Vajon Európa egy második Afrika lesz, ahol a kínaiak beruházásaik révén a legerősebb külföldi hatalommá válhatnak? - tette fel a kérdéseket a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung. A lap szerint a döntő kérdés az, vajon az ilyen (üzleti) kapcsolatokból származó függőség kölcsönös-e, vagy csak az egyik felet sújtja. Európa és Kína esetében ez a viszony nem lehet „problémás” - ítélte meg az újság: az EU tagállamai többet importálnak ugyan Kínából, mint a- mennyit exportálnak oda, az európai export azonban az elmúlt időszakban folyamatosan növekedett. (MTI)