Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)

2011-07-30 / 176. szám, szombat

20 Szalon-hirdetés ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 30. www.ujszo.com Eddig még senki nem emelt kifogást, hogy mit keres itt ez a magyar gyerek, mármint hogy én... „Véletlenül találkoztam a magyar hangommal” (Kép: Divadlo Andreja Bagara v Nitre; www.dab.sk Érsekújvár. Bérház, ha úgy tetszik: panelák. Ha­todik emelet. Hajnali hét óra. Oszlik Péter, a nyit- rai Andrej Bagar Színház művésze a kapuk előtt. B.AAÁNYA ÁGNES Szinte kínálja magát a kér­dés: mennyire vagy üzemké­pes reggel hétkor? Tudok így reggel működni, de nehéz, attól függ, előző éjjel meddig éltem. Előadás után a színházban mi még büfézge- tünk egy kicsit, mert hát vissza kell térünk a normálisba... Amúgy rengeteget játszunk délelőtt, szinte mindent, van­nak diákbérleteink, meg hát ott a reggeli próbáink. Egyébként meg én sokáig Pozsonyban lak­tam, és pendliztem Pozsony és Nyitra között, korán keltem. Mindig színész szerettél volna lenni? Nem, de jött a cserkészke­dés. Először ott kapott el a do­log: Paláston, a nagytáborban minden este a tábortűznél elő kellett adnunk valami etűdöt vagy jelenetet. Később meg otthon, Szőgyénben tagja vol­tam a Kölykök színjátszó cso­portnak, játszottuk például A kis herceget. Aztán a pozsonyi Duna utcai gimibe jártam, és maradjunk annyiban, hogy nem tartoztam éppen az emi­nens tanulók közé. Osztályfő­nököm mondogatta is, félig viccesen, félig komolyan: Men­jél színésznek! Mi voltunk a humán osztály, ha kérdezték, mi leszel, ha nagy leszel, hát mondtuk, hogy „humán”. Ah­hoz képest egész jól összeszed­tük magukat: Prikler Matyi filmrendező, Matrka Simon animátor, rajzfilmrendező, én színész lettem, a többiek meg sikeresek. Két évig a Komáromi Jókai Színház stúdiósa voltál. Tart­ható lett volna ez az állapot? Persze, aki tehetséges, az te­hetséges papír nélkül is, nem kell feltétlenül a főiskola. Te viszont ez utóbbit vá­lasztottad, Emília Vášáryová osztályában végeztél. Ho­gyan kerültél Nyitrára, az Andrej Bagar Színházba? Teljesen véletlenül, meg sze­rencsével. Úgy gondoltam, hogy megyek vissza Komárom­ba, ahol kellékeztem. Nagyon jó időszak volt az akkor, ott volt Czajlik (József), csinálta az Amadeust, Telihai (Péter) ren­dezte a Tartuffe-öt, Kiss Péntek József volt az igazgató, Öllé Erik, Lucskai Róbert, Vincze Emőke játszottak ott, mindezt tizennyolc évesen figyelni, ta­pasztalni nagy iskola volt. Azt, hogy például az Amadeust, amivel fesztiválokon voltunk, Pécsett, a Divadelná Nitrán, Kisvárdán, végignézhettem, végigcsinálhattam... Harmad­szorra vettek föl a színmű­vészetire. Az volt az álmom, már a fősulin, hogy majd Nyit­rára kerülök, de ez olyan va­lószínűtlennek tűnt... A nyitrai mindig jó színház volt, az egyik legjobb. Aztán Sveťo Spru- šanský, a nyitrai fődramaturg eljött két vagy három vizsga­előadásunkra, mikor negyedi­kesek voltunk. Még főiskolás­ként eljutottam Nyitrára, hív­tak, hogy ugorjak be egy mesé­be, aztán meg, miután végez­tem, elmentem a színészválo­gatóra. Megmérettettél, és jónak találtattál... ' Hát igen, azóta, már öt éve, ott vagyok. Ez idő tájt hét darabban játszol, foglalkoztatnak. Nem panaszkodom. Min­denfélét játszom. Ráadásul nincs az, hogy be volnék skatu­lyázva. Nekem teljesen más az ér­zésem. A Szlovák Nemzeti Színházban egy most futó, gyerekeknek szóló darab fő­szereplője vagy, megtalálnak ezek a „kölyökszerepek”... Jézusom, ez igaz. Állandóan tizenéveseket játszom, ragad rám... de hát ezzel a külsővel... Már most örülök, hogy ha majd megöregszem és negyven­vagy ötvenéves leszek, hm, ak­kor leszek a pályám csúcsán. Nyitrán csináltuk a Lear királyt, ahol Alban herceget játszot­tam, aki a végén jön és mindent „elintéz”. Egyáltalán nem érez­tem magam jól abban a szerep­ben. Marián Geišberg volt Lear, három órán át vívódott, meg­őrült a színpadon, és őutána jöttem én, ezzel a fizikummal. Ez nem is olyan lehetetlen vállalkozás, gondolj csak Ga­ry Oldmanre például a Leon- ban: nyápic, vékony ember­ke, de ha egyet ránt a nyakán, a hideg kiráz tőle. Viszont itt van ez a női szerep a Dvojitá rezervácia (Kettős foglalás) című darabban... Állítólag játsszák ezt így is, úgy is, vagyis hogy egyszer Sam, máskor Sylvia ez a karak­ter. A rendezőn múlik, mert­hogy az milyen vicces, ha egy szőrös majom beöltözik nőnek. Svájci bejárónő Londonban. Mindig röhögnek, mikor bejö­vök a színpadra. Jól érzem, hogy nem lubic­kolsz annyira a szerepben? Én benne voltam, örültem is neki, de amikor elkezdtek sminkeli meg öltöztetni! Bele­zavarodok, hogy ekkora szem­pillám van, meg húsz percig festik a fejemet. Az emberek pedig megőrülnek tőle. Azért elég nehéz volt úgy megcsinál­ni, hogy ne legyen vulgáris. Szerintem sikerült jól megol­dani. És a többi darab, szerep? Volt egy évadunk, amikor csak szlovák szerzőktől játszot­tunk. Mindenki, mármint a szí­nészek, tartott tőle, aztán az egyik legjobb évad lett. Játszot­tunk Slančíková-Timravát, ahol érintve volt a ma­gyar-szlovák téma, de az írónő arányosan „kiosztotta” mind­két felet. Fut a Statky-zmätky, a kötelező olvasmány, de ezt is olyan jól megcsinálta Ľubomír Vajdička, igazi európai színhá­zat varázsolt belőle. Nem ját­szom benne, de láttam már vagy ötször. Ha Nyitrán va­gyok, mindig megnézem. Ment a Modrá ruža (Dusík Gábor örökzöldjeivel - BMÁ), majd­nem százszor, és Július Barč- Ivan világszínvonalú drámaíró Matka című darabja is, amiben a rossz fiút játszottam, aki megöli az anyját. Az utóbbi időben egyre több szlovák filmben kapnak nemegyszer főszerepet itteni magyar színészek. Mokos At­tila például egyre több szlo­vák film címszerepében nyújt nagyszerű alakítást. Tizenöt évig senkit sem ér­dekelt, senki nem tudta, hogy ő Szlovákia egyik legjobb színé­sze. És müyen feje van, iste­nem, öröm nézni! A már emlí­tett Sprušanský szerette volna színre vinni a Hedda Gabiért, de nem tudta kire osztani a fér­fi főszerepet. Nálunk, Nyitrán ugyanis hiány van a középkorú színészekből, úgy is hívnak bennünket, hogy pionírszín- ház. Ajánlottam neki Mokos At­tilát. Két hétre rá otthon hív At­tila, hogy mi lesz ez, kik vannak benne. Megkapta a szerepet. Szóval - viccesen - elmondha­tom magamról, hogy Mokos Attilát menedzseltem. De ott van Nádasdi Peti a Marhuľový ostrov (Barackliget) című film­ben! Igen tehetséges. Annak idején láttam a nagyjelenetét Az isten veled, Monar- chiál-ban, amit Gágyor Péter rendezett: asztalon táncolt, mint ebben a filmben is. Sze­rintem szeretik a szlovákok ezt a magyar virtust... Egyébként van a színházunk honlapján egy fórum, ahová bárki beírhat, és úgy tudom, nem cenzúráz­zák. Eddig még senki nem emelt kifogást, hogy mit keres itt ez a magyar gyerek, már­mint hogy én. Te pedig Winter Lajosról, a pöstyéni fürdő építtetőiéről készült dokumentumfilmben alakítottad Erdődy grófot, Winterék ellenlábasát. Na­gyon furcsa volt hallani téged és Rab Henriettát, a másik szereplőt magyar szinkron­ban, nem a saját hango­tokon... Hát igen. Pesten aztán telje­sen véletlenül találkoztam a magyar hangommal: megszólí­tott egy srác, hogy ő szinkroni­zált. Sokat forgattam Prikler Matyival, és rajta keresztül is­mert meg engem Dušan Trančík, a rendező, aztán elhí­vott ebbe a filmbe. Figyeled a többi kollégát? Persze, járogatunk le Pestre színházba, a Katonába, a Nemzetibe, és máshova is. Né­zed, ki mit csinál, és megpró­bálod ellesni. De „lopkodok” én filmekből is: ott van például Heath Ledger utolsó alakítása a Batmanben. Teljesen elviszi a hátán a filmet! Egyébként Vášáryová is mondta még a fő­iskolán, hogy ők is mindig néz­ték, figyelték Delonékat. De azért nem fogok senkit sem majmolni. Érsekújvárt készül ez az interjú. „Idevalósi” Peter Fodrász, Rák Viki filmbéli öccse a Panelák című nép­szerű tévésorozatból, akit te alakítottál. Nem egész egy évadot ját­szottam benne, anyagilag ki­mondhatatlanul jó időszak volt. Szerettem csinálni, de na­gyon összejöttek a dolgaim ak­kor: a színházban épp egy pró­bafolyamat közepén voltam, és naponta többször ingáznom kellett Pozsony és Nyitra kö­zött, ezért aztán kiírtak. Ez egy baromi nehéz zsáner. Napi so­rozatban csak tíz vagy húsz perc van egy jelenetre, futósza­lagon megy az egész. Úgy ér­zem, nem sikerült belejönnöm. Meg aztán a szlovák. A szín­házban van nyolc vagy tíz he­tem rá, hogy megtanuljam és magamévá tegyem a szöveget. Itt meg Rák Vikivel forgattam, aki ugye szintén magyar, aztán annyit összebakiztunk, hogy sokszor csak tizedszerre vet­tünk föl egy-egyjelenetet... Mi nagyon jól szórakoztunk, a stáb már kevésbé. Nyári színházi elfoglalt­ság? Minden színház szüne­tel ilyenkor? Nem, megyek, játszom, a pozsonyi várban a Letné shakespearovské slávnosti al­kalmával a III. Richárdot mu­tatjuk be, Robo Roth játssza a címszerepet, nagyon jó a csa­pat. Aztán meg kerekezni fo­gok, Nyitrán nagyon jó kerék­párutak vannak, föl a Zoborra, ha pedig Pozsonyban leszek, a Kis-Kárpátokat „nyomatom”. SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com

Next

/
Thumbnails
Contents