Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)
2011-07-30 / 176. szám, szombat
20 Szalon-hirdetés ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 30. www.ujszo.com Eddig még senki nem emelt kifogást, hogy mit keres itt ez a magyar gyerek, mármint hogy én... „Véletlenül találkoztam a magyar hangommal” (Kép: Divadlo Andreja Bagara v Nitre; www.dab.sk Érsekújvár. Bérház, ha úgy tetszik: panelák. Hatodik emelet. Hajnali hét óra. Oszlik Péter, a nyit- rai Andrej Bagar Színház művésze a kapuk előtt. B.AAÁNYA ÁGNES Szinte kínálja magát a kérdés: mennyire vagy üzemképes reggel hétkor? Tudok így reggel működni, de nehéz, attól függ, előző éjjel meddig éltem. Előadás után a színházban mi még büfézge- tünk egy kicsit, mert hát vissza kell térünk a normálisba... Amúgy rengeteget játszunk délelőtt, szinte mindent, vannak diákbérleteink, meg hát ott a reggeli próbáink. Egyébként meg én sokáig Pozsonyban laktam, és pendliztem Pozsony és Nyitra között, korán keltem. Mindig színész szerettél volna lenni? Nem, de jött a cserkészkedés. Először ott kapott el a dolog: Paláston, a nagytáborban minden este a tábortűznél elő kellett adnunk valami etűdöt vagy jelenetet. Később meg otthon, Szőgyénben tagja voltam a Kölykök színjátszó csoportnak, játszottuk például A kis herceget. Aztán a pozsonyi Duna utcai gimibe jártam, és maradjunk annyiban, hogy nem tartoztam éppen az eminens tanulók közé. Osztályfőnököm mondogatta is, félig viccesen, félig komolyan: Menjél színésznek! Mi voltunk a humán osztály, ha kérdezték, mi leszel, ha nagy leszel, hát mondtuk, hogy „humán”. Ahhoz képest egész jól összeszedtük magukat: Prikler Matyi filmrendező, Matrka Simon animátor, rajzfilmrendező, én színész lettem, a többiek meg sikeresek. Két évig a Komáromi Jókai Színház stúdiósa voltál. Tartható lett volna ez az állapot? Persze, aki tehetséges, az tehetséges papír nélkül is, nem kell feltétlenül a főiskola. Te viszont ez utóbbit választottad, Emília Vášáryová osztályában végeztél. Hogyan kerültél Nyitrára, az Andrej Bagar Színházba? Teljesen véletlenül, meg szerencsével. Úgy gondoltam, hogy megyek vissza Komáromba, ahol kellékeztem. Nagyon jó időszak volt az akkor, ott volt Czajlik (József), csinálta az Amadeust, Telihai (Péter) rendezte a Tartuffe-öt, Kiss Péntek József volt az igazgató, Öllé Erik, Lucskai Róbert, Vincze Emőke játszottak ott, mindezt tizennyolc évesen figyelni, tapasztalni nagy iskola volt. Azt, hogy például az Amadeust, amivel fesztiválokon voltunk, Pécsett, a Divadelná Nitrán, Kisvárdán, végignézhettem, végigcsinálhattam... Harmadszorra vettek föl a színművészetire. Az volt az álmom, már a fősulin, hogy majd Nyitrára kerülök, de ez olyan valószínűtlennek tűnt... A nyitrai mindig jó színház volt, az egyik legjobb. Aztán Sveťo Spru- šanský, a nyitrai fődramaturg eljött két vagy három vizsgaelőadásunkra, mikor negyedikesek voltunk. Még főiskolásként eljutottam Nyitrára, hívtak, hogy ugorjak be egy mesébe, aztán meg, miután végeztem, elmentem a színészválogatóra. Megmérettettél, és jónak találtattál... ' Hát igen, azóta, már öt éve, ott vagyok. Ez idő tájt hét darabban játszol, foglalkoztatnak. Nem panaszkodom. Mindenfélét játszom. Ráadásul nincs az, hogy be volnék skatulyázva. Nekem teljesen más az érzésem. A Szlovák Nemzeti Színházban egy most futó, gyerekeknek szóló darab főszereplője vagy, megtalálnak ezek a „kölyökszerepek”... Jézusom, ez igaz. Állandóan tizenéveseket játszom, ragad rám... de hát ezzel a külsővel... Már most örülök, hogy ha majd megöregszem és negyvenvagy ötvenéves leszek, hm, akkor leszek a pályám csúcsán. Nyitrán csináltuk a Lear királyt, ahol Alban herceget játszottam, aki a végén jön és mindent „elintéz”. Egyáltalán nem éreztem magam jól abban a szerepben. Marián Geišberg volt Lear, három órán át vívódott, megőrült a színpadon, és őutána jöttem én, ezzel a fizikummal. Ez nem is olyan lehetetlen vállalkozás, gondolj csak Gary Oldmanre például a Leon- ban: nyápic, vékony emberke, de ha egyet ránt a nyakán, a hideg kiráz tőle. Viszont itt van ez a női szerep a Dvojitá rezervácia (Kettős foglalás) című darabban... Állítólag játsszák ezt így is, úgy is, vagyis hogy egyszer Sam, máskor Sylvia ez a karakter. A rendezőn múlik, merthogy az milyen vicces, ha egy szőrös majom beöltözik nőnek. Svájci bejárónő Londonban. Mindig röhögnek, mikor bejövök a színpadra. Jól érzem, hogy nem lubickolsz annyira a szerepben? Én benne voltam, örültem is neki, de amikor elkezdtek sminkeli meg öltöztetni! Belezavarodok, hogy ekkora szempillám van, meg húsz percig festik a fejemet. Az emberek pedig megőrülnek tőle. Azért elég nehéz volt úgy megcsinálni, hogy ne legyen vulgáris. Szerintem sikerült jól megoldani. És a többi darab, szerep? Volt egy évadunk, amikor csak szlovák szerzőktől játszottunk. Mindenki, mármint a színészek, tartott tőle, aztán az egyik legjobb évad lett. Játszottunk Slančíková-Timravát, ahol érintve volt a magyar-szlovák téma, de az írónő arányosan „kiosztotta” mindkét felet. Fut a Statky-zmätky, a kötelező olvasmány, de ezt is olyan jól megcsinálta Ľubomír Vajdička, igazi európai színházat varázsolt belőle. Nem játszom benne, de láttam már vagy ötször. Ha Nyitrán vagyok, mindig megnézem. Ment a Modrá ruža (Dusík Gábor örökzöldjeivel - BMÁ), majdnem százszor, és Július Barč- Ivan világszínvonalú drámaíró Matka című darabja is, amiben a rossz fiút játszottam, aki megöli az anyját. Az utóbbi időben egyre több szlovák filmben kapnak nemegyszer főszerepet itteni magyar színészek. Mokos Attila például egyre több szlovák film címszerepében nyújt nagyszerű alakítást. Tizenöt évig senkit sem érdekelt, senki nem tudta, hogy ő Szlovákia egyik legjobb színésze. És müyen feje van, istenem, öröm nézni! A már említett Sprušanský szerette volna színre vinni a Hedda Gabiért, de nem tudta kire osztani a férfi főszerepet. Nálunk, Nyitrán ugyanis hiány van a középkorú színészekből, úgy is hívnak bennünket, hogy pionírszín- ház. Ajánlottam neki Mokos Attilát. Két hétre rá otthon hív Attila, hogy mi lesz ez, kik vannak benne. Megkapta a szerepet. Szóval - viccesen - elmondhatom magamról, hogy Mokos Attilát menedzseltem. De ott van Nádasdi Peti a Marhuľový ostrov (Barackliget) című filmben! Igen tehetséges. Annak idején láttam a nagyjelenetét Az isten veled, Monar- chiál-ban, amit Gágyor Péter rendezett: asztalon táncolt, mint ebben a filmben is. Szerintem szeretik a szlovákok ezt a magyar virtust... Egyébként van a színházunk honlapján egy fórum, ahová bárki beírhat, és úgy tudom, nem cenzúrázzák. Eddig még senki nem emelt kifogást, hogy mit keres itt ez a magyar gyerek, mármint hogy én. Te pedig Winter Lajosról, a pöstyéni fürdő építtetőiéről készült dokumentumfilmben alakítottad Erdődy grófot, Winterék ellenlábasát. Nagyon furcsa volt hallani téged és Rab Henriettát, a másik szereplőt magyar szinkronban, nem a saját hangotokon... Hát igen. Pesten aztán teljesen véletlenül találkoztam a magyar hangommal: megszólított egy srác, hogy ő szinkronizált. Sokat forgattam Prikler Matyival, és rajta keresztül ismert meg engem Dušan Trančík, a rendező, aztán elhívott ebbe a filmbe. Figyeled a többi kollégát? Persze, járogatunk le Pestre színházba, a Katonába, a Nemzetibe, és máshova is. Nézed, ki mit csinál, és megpróbálod ellesni. De „lopkodok” én filmekből is: ott van például Heath Ledger utolsó alakítása a Batmanben. Teljesen elviszi a hátán a filmet! Egyébként Vášáryová is mondta még a főiskolán, hogy ők is mindig nézték, figyelték Delonékat. De azért nem fogok senkit sem majmolni. Érsekújvárt készül ez az interjú. „Idevalósi” Peter Fodrász, Rák Viki filmbéli öccse a Panelák című népszerű tévésorozatból, akit te alakítottál. Nem egész egy évadot játszottam benne, anyagilag kimondhatatlanul jó időszak volt. Szerettem csinálni, de nagyon összejöttek a dolgaim akkor: a színházban épp egy próbafolyamat közepén voltam, és naponta többször ingáznom kellett Pozsony és Nyitra között, ezért aztán kiírtak. Ez egy baromi nehéz zsáner. Napi sorozatban csak tíz vagy húsz perc van egy jelenetre, futószalagon megy az egész. Úgy érzem, nem sikerült belejönnöm. Meg aztán a szlovák. A színházban van nyolc vagy tíz hetem rá, hogy megtanuljam és magamévá tegyem a szöveget. Itt meg Rák Vikivel forgattam, aki ugye szintén magyar, aztán annyit összebakiztunk, hogy sokszor csak tizedszerre vettünk föl egy-egyjelenetet... Mi nagyon jól szórakoztunk, a stáb már kevésbé. Nyári színházi elfoglaltság? Minden színház szünetel ilyenkor? Nem, megyek, játszom, a pozsonyi várban a Letné shakespearovské slávnosti alkalmával a III. Richárdot mutatjuk be, Robo Roth játssza a címszerepet, nagyon jó a csapat. Aztán meg kerekezni fogok, Nyitrán nagyon jó kerékpárutak vannak, föl a Zoborra, ha pedig Pozsonyban leszek, a Kis-Kárpátokat „nyomatom”. SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
