Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)
2011-07-25 / 171. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 25. Vélemény És háttér 5 A közírás roppantul hálátlan az olyan emberekkel szemben, akik jót cselekszenek Gyártsunk egy hőst Középiskolás korában Tálamon Alfonz az egyik novellájában az emberiség furcsaságairól értekezett - az egyik ilyen furcsaságnak azt tartotta, hogy az az ember, aki egy másik embert megöl, bűnöző és a börtönbe, az az ember viszont, aki tömegeket képes lemészárolni, a börtön helyett a történelem- könyvekbe kerül. LOVÁSZ ATTILA Egyik kritikusa akkor azt találta mondani: Alfonz, ennél nagyobb közhelyet nem írhattál volna le. Közhely, de igaz. Itt, ebben az írásban nem írjuk le a norvég tömeggyilkos nevét. Sajnos, az egész világ megismerte, fényképe a neten már két napja elérhető, minden magára valamit adó sajtótermékjó hogy nem életrajzot közöl róla. Pedig simán bűnöző, és mint a hírekből kiderül, nem kattant be, nem is őrült meg, tettét megtervezte és egyáltalán nem bánja. E sorok zárásakor még mindig nem teljes az áldozatok listája, de lassan száz család siratja szeretteit - jobbára kamasz gyermekeit. S mindezt miért? Mert egy futóbolond így adta tudtára a norvég társadalomnak, hogy elégedetlen? E sorok írója pályafutása során legalább tíz embert ismert meg, aki munkája vagy laikus tevékenysége során több tucat ember életét mentette meg. Egyiknek sem jutott címlap, életrajz, a világsajtóban elemzés. Pedig érdekes lenne megtudni, hogy a mentőszolgálat egy-egy munkatársa hány családnak adta vissza a reményt vagy a családtagot, érdekes lenne megtudni, vajon milyen ember az, aki heroinfüggők leszokásához nyújtott - sikeresen - segítséget, vajon milyen motivációk állnak a hegyi mentők, tűzoltók munkájának hátterében. A közismertség, uram bocsá', a sztárság bizonyára nem tartozik e motivációk közé. A közírás roppantul hálátlan az olyan emberekkel szemben, akikjót cselekszenek. Ezzel szemben itt van a mi norvég „hősünk”, újfent egy futóbolond, akinek a nevét hetekig ragozzuk majd úgy, ahogyan ez az iskolai öldökléseknél vagy tavaly ősszel a dévény- újfalui utcai lövöldözésnél törS mindezt miért? Mert egy futóbolond így adta tudtára a norvég társadalomnak, hogy elégedetlen? tént. Eközben a médiaguruk - nagyon hibásan - azt gondolják, a tragédia meg a halál érdeklik „a zembereket”, s nem tudatosítják, hogy a médiafelhajtás és a közismertség - ha csak negyed órára is - a sorozatban gyilkolok, s főleg a politikai indítékkal öldöklők számára az egyik legfontosabb motiváció. A német és a finn iskolai lövöldözős drámáknál derült ki, hogy ez a motiváció volt az egyetlen! S nem tudatosítják azt sem, hogy frusztrált, gátlásoktól szenvedő, kitörésre képtelen fiatalok százainak éppen ilyen futóbolondok jelentik a példát. Akármennyire hihetetlen, azzal, hogy egy-egy gyilkos merénylet elkövetőjét nyilvánosan bemutatjuk, motivációit boncolgatjuk - a bulvár még a családtagjait is meglátogatja, úgymond „feltár’ -, alapvetően hőst gyártunk. Olyan hőst, aki a Tom Sawyerek, Winnetouk, Nemecsekek és Boka Jánosok, Berend Ivánok és Baradlay Jenők, Széchenyik és Kossuthok helyére lép nagyon sok ember gondolkodásában. Kedves Olvasó, ha mást már nem tehet, kérdezze meg gyermekét, unokáját, mit gondol a norvég eseményekről. Lehet, hogy egy ötperces beszélgetés a gonoszról felülírja az esemény sajtójának gyilkos hatását, és nem gyártunk le egy újabb „hosť’. (Peter Gossányi rajza) Tudom, azt mondtuk, valami napsütötte, száraz helyen lenne jó szabadságolni, de ez azért túlzás. A forrás szerint a telefonfeltörésekre a Sunday Mirrornak külön kijelölt riporterei voltak Újabb brit lapcsoport keveredett gyanúba MT1-ÖSSZEFOGLALÓ Újabb brit lapcsoport keveredett mobiltelefon-lehallgatás gyanújába: a BBC szombati értesülése szerint az elmúlt években a Sunday Mirror is rendszeresen folyamodott ehhez az információszerzési módszerhez. A brit közszolgálati televízió Newsnight című napi politikaiközéleti magazinműsorának egy név nélkül nyilatkozó újságíró elmondta: korábban a baloldali vasárnapi tömeglapnál dolgozott, és tanúja volt annak, hogy a szerkesztőség „rutinszerűen” törte fel és hallgatta le hírességek mobiltelefonjának üzenetrögzítőjét. A forrás szerint a lehallgatottak között volt mások mellett Rio Ferdinand labdarúgó és Liz Hurley színésznő. A műsornak nyilatkozó újságíró elmondta: látta, amint a telefonfeltörésekre „szakosodott” egyik kollégája éppen Liz Hurley mobiltelefonos üzenetrögzítőjébe hallgat bele a szerkesztőségi teremben, és közben jegyzetel. A forrás szerint a telefonfeltörésekre a lapnak külön kijelölt riporterei voltak, akik „gyakorlatilag napi rendszerességgel” éltek ezzel a módszerrel. A legtöbbször alkalmazott technika az volt, hogy a - sokszor magándetektívek közreműködésével - megszerzett mobiltelefon-számokat egyszerre ketten hívták a szerkesztőségből, így egyiküknél a szám foglaltat jelzett, és a hívót automatikusan a telefon elektronikus üzenetrögzítőjére irányította át. Innen az ugyancsak megszerzett személyes kódokkal lé tudták hallgatni a korábban rögzített üzeneteket. A Sunday Mirror a Daily Mirror vasárnapi testvérlapja. A lapcsoport kiadója, a Trinity Mirror rövid közleményben reagált a BBC-műsorban elhangzottakra, leszögezve: a Mirror- lapok újságírói mindig „a törvényesség határain belül” tevékenykednek. Három hete az utóbbi évtizedek legsúlyosabb nagy-britan- niai sajtóetikai botránya robbant ki, amikor rivális lapok feltárták, hogy a News of the World - Rupert Murdoch ausztrál-amerikai sajtómágnás médiabirodalmának legnagyobb vasárnapi tömeglapja - néhány éve feltörte és lehallgatta egy elrabolt és meggyilkolt kislány mobiltelefonjának üzenetrögzítőjét. A botrány elérte David Cameron konzervatív párti brit miniszterelnököt is, aki ez év elejéig a News of the World egyik volt főszerkesztőjét, Andy Coulsont alkalmazta személyes sajtófőnökeként. Coulsont a mostani lehallgatási ügyben folyó rendőrségi vizsgálat során a minap őrizetbe vették. A súlyos etikai botrányban érintett Coul- son alkalmazása miatt sokan kérdőjelesnek tartják Cameron politikai jövőjét is. KOMMENTAR Romániai magyar cián BALÁZS BENCE A cián, mint tudjuk, mérgező. Aaposan mérgezi például a romániai politikumot, főleg amiatt, hogy ez utóbbi képtelen döntést hozni egy kanadai nagybefektető által az erdélyi Verespatakon elképzelt, ciántechnológiára alapozó aranybánya ügyében. Az évek óta tartó huzavona közben gordiuszi csomóvá gabalyodott össze, s az azonos párton belüli politikusokat is megosztja. Mindezt megfűszerezi az ország jelenlegi gyenge gazdasági helyzete és a Verespatak környékén dúló óriási munkanélküliség, amelyre sokak szerint csak a bánya beindítása jelentene gyógyírt. Ember - vagy politikus - legyen a talpán, aki ezek közepette megmondja, hogy melyik döntés a jó, és vállalja is érte a nem kis felelősséget. Nem csoda, hogy sokan kerülik a kényelmetlen kérdést, mint macska a forró kását. Pedig előbb-utóbb döntést kell hozni az ügyben - s hogy ezt mindenki tudja, mi sem jelzi jobban, mintáz: a napokban megmozdult valami. Az illetékes megyei kulturális és örökségvédelmi igazgatóság ugyanis kibocsátotta a régészeti mentesítési bizonylatot, amellyel elhárult az egyikfő akadálya kanadai-román RMGC vegyes vállalat projektje elől. A dolog szépséghibája, hogy a kulturális szaktárcát - amely egyébként elérte, hogy a vegyes vállalat 35 millió dollár helyett 70 millió dollárt fordítson a térség régészeti és építészeti öröksége 80%-ának (miért „csak” 80! ?) a megmentésére - éppen Kelemen Hunor vezeti. A másik fontos engedély pedig szintén RMDSZ-es politikuson áll vagy bukik: Borbély László környezetvédelmi miniszteren. Nem túlzás tehát azt mondani: Kelemen sakkot adott Borbélynak. Másfelől viszont az az érzésem, hogy nem véletlen a bányaprojekt ügyének újbóli napirendre kerülése, időzítése, hanem a háttérből valakik gondoskodtak arról, hogy a kellemetlen, a politikai népszerűséget biztosan nem emelő, fajsúlyos döntéseket éppen a magyar politikusoknak kelljen meghozniuk. Mert ily módon - a választók reakciója függvényében, a 2012-es választási év küszöbén, esetleg az etnikumközi kapcsolatok mérgezése árán - a román kormánypártnak és/vagy az ellenzéknek van kire ujjal mutogatnia: akár a nagybefektető elker- getésével, akár a ciántechnológiás bányászat engedélyezésével, de megint azok a magyarok tettek rosszat Romániának!... Tényleg mérgező a cián. A szerző az erdélyi Szabadság szerkesztője JEGYZET Egy forró nyári nap NAGY ILDIKÓ A nyugdíjas lét egyik nagy előnye, hogy az ember szabad és független. Relatíve, persze, mert ugyan nincs munkáltató és munkaidő, de nincs havi kereset sem. Van ellenben nyugdíj, ha nem is sok, és van szabad idő, amelyet jól beosztva a nyugdíjas (idő)milliomosnak érezheti magát. És ha van valamilyen kedvtelése, akkor annak szentelheti idejét, erejét, pénzét. Az én kedvtelésem a kultúra, ennek hódolva töltöttem a közelmúltban egy hétvégét Budapesten. Hírét vettem ugyanis a Moholy- Nagy kiállításnak a Művészetek Palotájában. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, de legalább kétórás nézelődésre számítson az, aki elmegy a MűPába. Én több időt is eltöltöttem a környéken, egy pádon üldögélve azt figyeltem, ilyen kánikulában kit érdekel a művészet. Nem volt tömeg, de azért jöttek külföldiek és magyarok, fiatalok és idősebbek, szóval volt némi mozgás. A mellettem lévő pádon egy hajléktalannak tűnő fiatalember fekvőtámaszokat és egyéb gyakorlatokat végzett, nem egészen értettem, mi célból. A HÉV megállójában, a padokon fiatalok aludtak, turistáknak néztek ki, s talán csak másnaposságukat pihenték ki a kellemes környezetben. Találkoztam két éhező koldussal is Budapesten. Az egyik egy 40 év körüli férfi volt, aki meglehetősen harsány „éhes vagyok, segítsenek” kiáltással botorkált végig a villamoson, és tartotta oda mindenki elé műanyag poharát. A másik koldus, egy bogárszemű, fiatal lány, egy aluljáró lépcsőjén ült, és szintén az „éhes vagyok, segítsenek” feliratú táblával próbált az emberekre hatni. A forró Budapest egyébként szokatlanul nyugodt, szinte kihalt volt. Kevés autó, az utcáknak főként az árnyékos oldalán sétálgató, térképet böngésző turisták, bezárt, piszkos kirakató boltok, nyitott éttermek, presszók, kocsmák, sok málladozó falú ház.
