Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)
2011-07-23 / 170. szám, szombat
20 Szalon ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 23. www.ujszo.com FOLYÓIRAT A SZALONBAN Jelenkor, 2011. július-augusztus LAPAJÁNLÓ (Képek: © A.T. Schaefer, staatstheater.stuttgart.de) A zeneszerző a darab előtt vázolta a mű karakterét, és a közönséget együttgondolkodásra biztatta Egy mítosz örvényei Goethe mekhal - ez a címe a nyári szám élén közölt Thomas Bernhard-írásnak. A 80 éve született íróról két novellával és W. G. Sebald esszéjével emlékezik a meg a lap (Györffy Miklós fordításai). Szentkuthy Miklós Joyce-ról. Két kiadatlan Szentkuthy-do- kumentumot, egy 1983-as előadást és egy 1973-as beszélgetést közöl a Jelenkor, valamint Filip Sikorski lengyel Szentkuthy-kutató tanulmányát a Praeről. A lírarovatban Vasadi Péter, Aczél Géza, Csehy Zoltán, G. István László, Zalán Tibor, H. Molnár Ákos és Kántor Zsolt verseit olvashatjuk. A prózarovat Beck Tamás novelláját és Méhes Károly regényrészletét közli. A tanulmány- és esszérovatban Földényi F. László a kortárs múzeumokról, Bagi Zsolt a pécsi Nyolcak-kiállításról értekezik. Nagy Imre a pécsi irodalomról nyújt átfogó elemzést, Kántor Lajos a 80 éves Poszler Györgyöt köszönti. A szám két beszélgetést is közread: G. István Lászlóval Lackfi János, Körinek Lászlóval Sz. Koncz István beszélget. A kritikarovatban László Emese Grecsó Krisztián Mellettem elférsz című regényét, Sántha József Vasadi Péter Opál beszéd című verseskötetét bírálja. Bedecs László Csehy Zoltán Homokvihar című versgyűjteményéről, Je- ney Zoltán az új Pantagruel- fordításról, Weiss János pedig Somlyódy Nóra A Balkán kapuja? Pécs Európa Kulturális Fővárosa című könyvéről ír. Az argonauták mítosza egyike a legtöbbször feldolgozott antik mítoszoknak: különösen alkalmas erre a Medea alakja köré szőhető tragikum lélektani finomságainak ábrázolása, melyre Euripidész (és Seneca) antik felfogásától kezdődően Pasolini filmjéig számos példa hozható fel. CSEHY ZOLTÁN Az idegenséggel való szembesülés, az idegenség végső soron reménytelen kiismerhetet- lensége mellett a mítosz a kiszolgáltatott emberi sors és az utazásmetaforába ágyazott tudásvágy miatt is érdekes. Az 1975-ös születésű Hans Thomalla Fremd című vadonatúj operája egy hatalmas katalógussal indul, melyet Orpheus mond el (a misztikus dalnok az egyetlen, aki nem énekel: ez a jelzésértékű ötlet talán a zene és költészet radikális, modern kettéválásának tragédiáját is érzékelteti). Ez a gazdagon illusztrált seregszemle a költői elbeszélésmód hagyománytechnikáinak jellegét hivatott bemutatni: nem más, mint az epikus szélesség tiszteletet parancsoló gesztusa. Itt a zeneszerző az argonautákról szóló Apolloniosz Rhodiosz-eposz elemeire épít (melynek német fordításából a nyelv természetéből fakadóan épp a görög hexameter zenéje marad ki, ami még egy indok Orpheusz zenétlenségére). Thomalla karaktereit bámulatos plaszticitással teremti meg, s a zene a hozzájuk kötődő történetek utalásos megidézését is elvégzi. A hatalmas enumeráci- óban mégsem a megörökített mítosz dokumentálása az érdekes, hanem az, ahogy Thomalla mindvégig a tengert beszélteti: az enumeráció vagy az eposz szövegtengere benyeli a sorsot, és a tengerész sosem hiheti önmagát önálló entitásnak, a tenger részévé válik, mihelyt hajóra száll. Az elbeszélés vagy az elbeszélhetőség tengere számos történetmorzsát is kínál: látjuk pl. a férjgyilkos lémnoszi nőket (a hajó radikálisan kiélezett férfivilág), Hylas elrablását (ismét a női elem megjelenése okoz problémát), Idmon és Typhis halálát. A hatalmas, illusztrált tabló folytonos áradásban van: az idő eljelentékte- lenítésével a rendező radikális elgondolásai is kísérleteztek: az argonauták közt akad bőrszer- kós motoros, kommandós katona, reverendás kispap, szamuráj vagy rendőr is. A második felvonásban, hasonlóan az elsőhöz, Thomalla nem igazán az énekelt szövegre helyezi a hangsúlyt: az ének a szövegen túl van, mondhatni korporálisan természetes, a jelentés nem értelmi, hanem érzéki, a hang testéről ad számot. Amikor valódi szöveggel találkozunk az énekelt egységekben, akkor ott rendszerint a történetiség örvénye, a mítosz beszippantó és felszínre lökő ereje a domináns: így tör be a librettó terébe Franz Grillparzer 1821-es drámájának nyelve és világa vagy Luigi Cherubini Me- dea-operájának számos mozzanata, melyeknek a darab utolsó felvonásában lesz igazán jelentős szerepe. A második felvonás lényegében a női princípium (föld) által képviselt idegenség meghódítása: az aranygyapjú maga Medea. Az intermezzo elképesztő zenei tömbjei sűrű szövésű világot teremtenek: Medea és Iason elhajóznak, a víz maszkulin princípiuma a tetézett heroizmus után nyugvópontra jut. Medeának és Iason- nakkét gyermeke születik. Az opera alighanem legintenzívebb része a harmadik felvonás: Medea belezavarodik önnön mítoszának történelmi tudatába: Thomalla idézi Cheru- binit és zenei kommentárral látja el a jól ismert, olasz nyelven hallható foszlányokat (talán csak Luciano Berio járt el hasonló ötletességgel Mahler muzsikájával), melyek az önazonosságot és a konkrét időbe vetett- séget példázzák: igaz, hogy ismétli magát a történelem, de egyetlen esemény sem történhet hajszálra ugyanúgy, ráadásul egyetlen történetet sem tudunk maradéktalanul elmesélni, mert minden mítosz vagy történet mélyén a tenger kiismerhetetlen mozgása rejlik. Nem sikerül ráhangolódni magára az elbeszélésre (talán erre utal a hangvillák hatványozott jelenléte a darabban), vagy a tónus szorul folytonos korrigálásra. Ami közös, az az érzelmi konstans: ezt pedig csak a zene képes kifejezni. Cherubini ellenpontja nem pusztán Thomalla kommentátori ténykedése, hanem a Hush, little baby kezdetű közismert amerikai altatódal is: a két szélsőség olyan intenzitású zenei koncentrációt eredményez, hogy a gyilkossági jelenet zenei anyaga a döbbenet katartikus erejével hat. Medea azon a tálcán nyújtja át a mérgezett italt a tévében rockkoncertet néző gyerekeinek, amelyen Orpheusz kínálta fel nekünk a történetet magát a nyitóképben, s mellyel megvilágította a stuttgarti operaház mennyezetére festett csillagképeket, utalva a hajós tájékozódására, az isteni transzcendenciára. A két megmérgezett gyermek teteme párhuzamba állítódik az első felvonásban szereplő két hős halálával is: Jason a nyilvános hős, és Jason, a családapa egyaránt vonzza a halált. A barbár Medea idegensége meghódíthatatlan, kiismerhetetlen: Medea miközben Cheru- binit idézi (Io sono Medea) egyre torzabban, kitépi a családi fotóalbum egy oldalát: a víz elmosta a történetet, nincs hiteles dokumentum, csak a kiénekelhető, de el nem mondható tragédia marad stabil. Az epilógus kórusa lélegzetelállító: Ligeti Lux aetemájához mérhető varázslat. Reméljük, az operának hamarosan készül cd-változata is, vagy ami ennél sajnos sokszorta valószínűtlenebb, hogy egyszer tájainkon is bemutatják ezt a különleges darabot. A stuttgarti bemutatókhoz rendszerint a zeneszerző a darab elhangzása előtt bevezetőt is mondott, vázolta a mű karakterét, és a közönséget együttgondolkodásra biztatta. Ez a közvetlen kapcsolat a kortárs zene és a közönség közt rendkívül gyü- mölcsözőnekbizonyult. (Hans Thomalla: Fremd. Stuttgart, Staatsoper, 2011. július 2., vezényelt Johannes Ka- litzke, rendezte Anna Viebock. Medeát Annette Seiltgen, Jasont Stephan Storck énekelte) JELENKOR IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT THOMAS BERNHARD: Goethe mekhal (novella) 721 THOMAS BERNHARD. Komédia? Vagy tragédia? (novella) 730 VV. G. SEBALD Ahol a sötétség húzza meg a kötelet (Thomas Bernhardról) 735 * SZENTKUTHY MIKLÓS: Program egy elképzelt Joyce-szemináriumhoz 743 SZENTKUTHY MIKLÓS - BARTOS TIBOR: Különös véletlen (James Joyce Ulysseséndt fordítójával beszélget szerkesztője) 756 FILIP SIKORSKI: A Prac térképe (A regény keletkezésének öt fázisa) 759 FÖLDÉNYI F. LÁSZLÓ: Mi a teendő a múzeumokkal? (avagy Miként nyerhető vissza az intimitás a kortárs múzeumokban?) 768 BAGI ZSOLT: Új magyar modernizmusok (A Nyolcak a Modern Magyar Képtárban) 783 VASADI PÉTER verse 787 ACZÉL GÉZA verse 788 CSEHY ZOLTÁN verse 790 BECK TAMÁS: Állami rendelés (novella) 792 MÉHES KÁROLY: Itt a lányok - az angyalok (regényrészlet) 795 NAGY IMRE: „Mert Pécs a maga múltjával valóban urbs volt" (Pécsi irodalom - irodalmi Pécs) 804 G. ISTVÁN LÁSZLÓ A verset nem főzni kell, hanem megtalálni (Lackfi János beszélgetése) 820 C-ISTVÁN LÁSZLÓ verse 829 ZALÁN TIBOR versei 831 H MOLNÁR ÁKOS versei 833 KÁNTOR ZSOLT veree 835 KÁNTOR LAJOS: Üzenet a „másik" városból (Poszter György 80. születésnapján) 836 KÖRINEK LÁSZLÓ Lehetnénk gyilkosok is meg áldozatok is (Sz. Koncz István beszélgetése) 839 2011 JdiwsAucusmis SZA10N-EL0ZETES ,A pozsonyi Duna utcai gimibe jártam, és maradjunk annyiban, hogy nem tartoztam éppen az eminens tanulók közé. Osztályfőnököm mondogatta is, félig viccesen, félig komolyan: Menjél színésznek! Mi voltunk a humán osztály, ha kérdezték, mi leszel, ha nagy leszel, hát mondtuk, hogy »humán«. Ahhoz képest egész jól összeszedtük magukat: Prik- ler Matyi filmrendező, Marika Simon animátor, rajzfilmrendező, én színész lettem, a többiek meg sikeresek.” B. Mánya Ágnes beszélgetése Oszlik Péterrel, a nyitrai Andrej Bagar Színház színművészével - július 30-án (szombaton) a Szalonban. Medea - Annette Seiltgen SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
