Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)

2011-07-23 / 170. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 23. Szalon 19 A falu mecsetje szolgál tanteremként nyolc osztálynak, a maradék három kinn a szabadban tanul. Minden osztálynak külön tanára és táblája van Ahol az oktatásnak még értéke van Helyi közösség által támogatott iskola Szabzdara faluban Idén júniusban újra Afganisztánba sodort a szél két hétre. Nem kirándulni vagy turiszti­kai látványosságokat megismerni mentem eb­be a háborút és szenve­dést próbált országba. PETERNA1 ZSUZSA Kollégáim, az Alsókubini Ke­reskedelmi Akadémia tanára, Ján Andris és Lukáš Zajac, a Človek v ohrození polgári társu­lás munkatársa voltak útitársa­im. A Twin School projekt mó­dot ad a bekapcsolódott orszá­gok tanárainak arra, hogy meg­látogassák partneriskoláikat Afganisztánban - ezzel lehető­ségünk nyílt betekinteni egy más kultúrába, más értékeket valló társadalomba és egy telje­sen más körülmények közt működő iskolarendszerbe is. Az afgán iskolarendszer na­gyon sokat fejlődött az utóbbi tíz évben (a tálib rendszer 2001-ben dőlt meg). Míg ko­rábban az országban nem akadt egyetlen nőnemű tanár sem, ma a pedagógusok 30%-a nő. A 13 millió iskolaköteles gyerekből 9 millió látogat oktatási intéz­ményt, ebből 38% lány. Az iskolák csaknem felének nincsen saját épülete: a diákok sátrakban, a szabad ég alatt vagy valamiféle fészerekben, védett kunyhókban tanulnak. A tanárok 73%-a nem teljesíti az oktatási minisztérium által megkövetelt szakképzettséget (ez 14 év iskolalátogatás és 2 éves tanárképzés). Az egész rendszer minden tekintetben központosított: a tanárok mun­kahelyének kiválasztásától kezdve, az igazgató kinevezé­sén keresztül az oktatás tartal­mának szabályozásáig szinte mindent az állam irányít. A tan­könyveket is a kormány nyom­tatja, ki is küldi az iskoláknak ingyenesen, de olyan mértékű a korrupció, hogy vannak esetek, mikor a minisztérium és az isko­la közötti úton a könyvszállít­mány egyszerűen eltűnik. Az­tán pár nap múlva megjelennek a tankönyvek a feketepiacon. Amíg nincsenek tankönyveik a tanároknak és diákoknak, addig nem is nagyon tudnak mit taní­tani. Tantervek és tanmenetek nincsenek alaposan kidolgozva, a tanárok nem is nagyon értik, mit akarok tőlük, mikor ezekre a szakmai dolgokra kérdezek rá. Az oktatási minisztérium egyik részlege az állami tan­tervkészítéssel foglalkozik, több száz embert alkalmaz, egységes tanterv viszont nin­csen. Állítólag nemrég fejezték be a középiskolák tanterveit, az alapiskoláknak még várniuk kell - ami eléggé logikátlan, hi­szen a legtöbben az alapiskola első hat évfolyamát látogatják. A tavalyi és idei látogatásunk során mindenféle típusú iskolát megismertünk. Míg tavaly íté­lőképességünket elhomályosí­totta az új kultúra által okozott sokk, idén bátran mondhatom, hogy nemcsak'élveztük a láto­gatásokat, de sokban és sokkal jobban gazdagítottak a diákok és tanárok, mint egy éve. Afganisztánban az állami is­kolákon kívül civil szervezetek vagy pedig helyi közösség által támogatott tanítás folyik. Az ál­lami iskolákban a diákoknak kö­telező az egyenruha: fekete nad­rág és hosszú ujjú felső, fehér kendő a lányoknak, a fiúk fekete nadrágban és kék ingbenjámak. A civil szervezetek (pl. Aschi- ana - afgán szervezet, SCA - svéd szervezet) iskoláiban sok­kal több színt és talán életet is talál az ember. Az Aschiana-féle iskolák olyan diákokkal foglal­koznak első osztálytól hatodi­kig, akik részmunkaidőben az utcán dolgoznak. Őket próbál­ják alapfokon írni és olvasni ta­nítani úgy, hogy integrálni le­hessen őket állami iskolába. Közben rendszeresen beszél­getnek a szülőkkel is az oktatás és a tanulás folytatásának fon­tosságáról. Az SCA által fenntartott isko­lák úgynevezett modelliskolák, a szervezet anyagilag támogatja működésüket: fedezi a tanárok fizetését, az iskola felépítését, felszereltségét stb. Ezeknek na­gyon sok esetben olyan jó a fel­szereltségük, mint egy átlagos szlovákiai iskolának. Az SCA- iskolák alap- és középfokon működnek, s az előbbiből van több. Európához viszonyítva a középiskolát végzett afgán diá­kok aránya még mindig nagyon alacsony. A helyi közösség által támo­gatott iskolák a legmegbecsül­tebbek, ha lehet így fogalmazni. Ugyanis azért jöttek létre, mert a helyieknek igényük volt rá, épületet vagy területet biztosí­tottak, vagy anyagilag járulnak hozzá a tanár fizetéséhez. Sok esetben ezek az iskolák távoli, elhagyatott, nehezen hozzáfér­hető helyeken vannak, és több kisebb tanya tanulóit gyűjtik össze. Egy országban, ahol az infrastruktúra gyermekcipőben jár, ez bizony akadályokat gör­dít az oktatás terjedésében. A 6-7 éveseknek gyakran kilomé­tereket kell gyalogolniuk az is­meretek után. A legmegrendítőbb és legpo­zitívabb élményünk egy ilyen típusú iskola látogatása volt Szabzdarában. A falu mecsetje szolgál tanteremként nyolc osz­tálynak, a maradék három kinn a szabadban tanul. Minden osz­tálynak külön tanára és táblája van, így tanulnak egyidejűleg mind az összesen. Aki tanár, és ismeri, milyen a szünet közbeni zsivaj, el tudja képzelni, milyen az, amikor nyolc osztály egy he­lyiségben egyszerre tanul. Elké­pesztő módon ezekben az isko­lákban érik el a legjobb eredmé­nyeket írásban, olvasásban és számolásban. Az idejáró gyere­keknek ugyanis hatalmas a mo­tivációjuk. Nem azért járnak is­kolába, mert muszáj vagy mert unatkoznak, esetleg melegebb van ott, mint otthon: ezek a gye­rekek tanulni akarnak. Úgy indultunk útnak pár he­te, hogy próbáljuk majd támo­gatásunkról biztosítani a taná­rokat, diákokat, tartunk work- shopot, lelket öntünk beléjük. Mi azonban sokkal többet kap­tunk tőlük - itt ugyanis az okta­tásnak még értéke van, a diákok tudásra éhesek és mindent megtesznek azért, hogy tovább­tanulhassanak. Még évek telnek el, mire Af­ganisztán biztonságos lesz tu­risztikai szempontból, nem árt ezért emlékeztetni magunkat, mennyire szerencsések va­gyunk, hogy a világnak emezen a részén élünk. Bármennyire szidjuk is a mindenkori kor­mányt, van ivóvizünk, enniva­lónk (több is, mint kéne), laká- sunk-házunk, és még sorolhat­nám. Diákjaink legnagyobb gondja, hogy mikor lesz újra szünet, melyik tanár fog hiá­nyozni, milyen lassú az internet (mint minden csoportban, itt is vannak kivételek). A projektben Afganisztán abban a partne­rünk, hogy tudatosítsuk azt, amink van, és tanuljuk meg mindezt értékelni. Köszönöm, hogy ennek az élménynek ré­szese lehetek. Az Aschiana-iskolákban színesebben öltözködnek a diákok Állami iskola (A szerző felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents