Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)
2011-07-23 / 170. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 23. Szalon 19 A falu mecsetje szolgál tanteremként nyolc osztálynak, a maradék három kinn a szabadban tanul. Minden osztálynak külön tanára és táblája van Ahol az oktatásnak még értéke van Helyi közösség által támogatott iskola Szabzdara faluban Idén júniusban újra Afganisztánba sodort a szél két hétre. Nem kirándulni vagy turisztikai látványosságokat megismerni mentem ebbe a háborút és szenvedést próbált országba. PETERNA1 ZSUZSA Kollégáim, az Alsókubini Kereskedelmi Akadémia tanára, Ján Andris és Lukáš Zajac, a Človek v ohrození polgári társulás munkatársa voltak útitársaim. A Twin School projekt módot ad a bekapcsolódott országok tanárainak arra, hogy meglátogassák partneriskoláikat Afganisztánban - ezzel lehetőségünk nyílt betekinteni egy más kultúrába, más értékeket valló társadalomba és egy teljesen más körülmények közt működő iskolarendszerbe is. Az afgán iskolarendszer nagyon sokat fejlődött az utóbbi tíz évben (a tálib rendszer 2001-ben dőlt meg). Míg korábban az országban nem akadt egyetlen nőnemű tanár sem, ma a pedagógusok 30%-a nő. A 13 millió iskolaköteles gyerekből 9 millió látogat oktatási intézményt, ebből 38% lány. Az iskolák csaknem felének nincsen saját épülete: a diákok sátrakban, a szabad ég alatt vagy valamiféle fészerekben, védett kunyhókban tanulnak. A tanárok 73%-a nem teljesíti az oktatási minisztérium által megkövetelt szakképzettséget (ez 14 év iskolalátogatás és 2 éves tanárképzés). Az egész rendszer minden tekintetben központosított: a tanárok munkahelyének kiválasztásától kezdve, az igazgató kinevezésén keresztül az oktatás tartalmának szabályozásáig szinte mindent az állam irányít. A tankönyveket is a kormány nyomtatja, ki is küldi az iskoláknak ingyenesen, de olyan mértékű a korrupció, hogy vannak esetek, mikor a minisztérium és az iskola közötti úton a könyvszállítmány egyszerűen eltűnik. Aztán pár nap múlva megjelennek a tankönyvek a feketepiacon. Amíg nincsenek tankönyveik a tanároknak és diákoknak, addig nem is nagyon tudnak mit tanítani. Tantervek és tanmenetek nincsenek alaposan kidolgozva, a tanárok nem is nagyon értik, mit akarok tőlük, mikor ezekre a szakmai dolgokra kérdezek rá. Az oktatási minisztérium egyik részlege az állami tantervkészítéssel foglalkozik, több száz embert alkalmaz, egységes tanterv viszont nincsen. Állítólag nemrég fejezték be a középiskolák tanterveit, az alapiskoláknak még várniuk kell - ami eléggé logikátlan, hiszen a legtöbben az alapiskola első hat évfolyamát látogatják. A tavalyi és idei látogatásunk során mindenféle típusú iskolát megismertünk. Míg tavaly ítélőképességünket elhomályosította az új kultúra által okozott sokk, idén bátran mondhatom, hogy nemcsak'élveztük a látogatásokat, de sokban és sokkal jobban gazdagítottak a diákok és tanárok, mint egy éve. Afganisztánban az állami iskolákon kívül civil szervezetek vagy pedig helyi közösség által támogatott tanítás folyik. Az állami iskolákban a diákoknak kötelező az egyenruha: fekete nadrág és hosszú ujjú felső, fehér kendő a lányoknak, a fiúk fekete nadrágban és kék ingbenjámak. A civil szervezetek (pl. Aschi- ana - afgán szervezet, SCA - svéd szervezet) iskoláiban sokkal több színt és talán életet is talál az ember. Az Aschiana-féle iskolák olyan diákokkal foglalkoznak első osztálytól hatodikig, akik részmunkaidőben az utcán dolgoznak. Őket próbálják alapfokon írni és olvasni tanítani úgy, hogy integrálni lehessen őket állami iskolába. Közben rendszeresen beszélgetnek a szülőkkel is az oktatás és a tanulás folytatásának fontosságáról. Az SCA által fenntartott iskolák úgynevezett modelliskolák, a szervezet anyagilag támogatja működésüket: fedezi a tanárok fizetését, az iskola felépítését, felszereltségét stb. Ezeknek nagyon sok esetben olyan jó a felszereltségük, mint egy átlagos szlovákiai iskolának. Az SCA- iskolák alap- és középfokon működnek, s az előbbiből van több. Európához viszonyítva a középiskolát végzett afgán diákok aránya még mindig nagyon alacsony. A helyi közösség által támogatott iskolák a legmegbecsültebbek, ha lehet így fogalmazni. Ugyanis azért jöttek létre, mert a helyieknek igényük volt rá, épületet vagy területet biztosítottak, vagy anyagilag járulnak hozzá a tanár fizetéséhez. Sok esetben ezek az iskolák távoli, elhagyatott, nehezen hozzáférhető helyeken vannak, és több kisebb tanya tanulóit gyűjtik össze. Egy országban, ahol az infrastruktúra gyermekcipőben jár, ez bizony akadályokat gördít az oktatás terjedésében. A 6-7 éveseknek gyakran kilométereket kell gyalogolniuk az ismeretek után. A legmegrendítőbb és legpozitívabb élményünk egy ilyen típusú iskola látogatása volt Szabzdarában. A falu mecsetje szolgál tanteremként nyolc osztálynak, a maradék három kinn a szabadban tanul. Minden osztálynak külön tanára és táblája van, így tanulnak egyidejűleg mind az összesen. Aki tanár, és ismeri, milyen a szünet közbeni zsivaj, el tudja képzelni, milyen az, amikor nyolc osztály egy helyiségben egyszerre tanul. Elképesztő módon ezekben az iskolákban érik el a legjobb eredményeket írásban, olvasásban és számolásban. Az idejáró gyerekeknek ugyanis hatalmas a motivációjuk. Nem azért járnak iskolába, mert muszáj vagy mert unatkoznak, esetleg melegebb van ott, mint otthon: ezek a gyerekek tanulni akarnak. Úgy indultunk útnak pár hete, hogy próbáljuk majd támogatásunkról biztosítani a tanárokat, diákokat, tartunk work- shopot, lelket öntünk beléjük. Mi azonban sokkal többet kaptunk tőlük - itt ugyanis az oktatásnak még értéke van, a diákok tudásra éhesek és mindent megtesznek azért, hogy továbbtanulhassanak. Még évek telnek el, mire Afganisztán biztonságos lesz turisztikai szempontból, nem árt ezért emlékeztetni magunkat, mennyire szerencsések vagyunk, hogy a világnak emezen a részén élünk. Bármennyire szidjuk is a mindenkori kormányt, van ivóvizünk, ennivalónk (több is, mint kéne), laká- sunk-házunk, és még sorolhatnám. Diákjaink legnagyobb gondja, hogy mikor lesz újra szünet, melyik tanár fog hiányozni, milyen lassú az internet (mint minden csoportban, itt is vannak kivételek). A projektben Afganisztán abban a partnerünk, hogy tudatosítsuk azt, amink van, és tanuljuk meg mindezt értékelni. Köszönöm, hogy ennek az élménynek részese lehetek. Az Aschiana-iskolákban színesebben öltözködnek a diákok Állami iskola (A szerző felvételei)
