Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)

2011-07-02 / 153. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 2. www.ujszo.com Akcióban az llosvai (Képarchívum) Hatvanéves az llosvai Néptáncegyüttes A hagyomány vonzásában FECSÓ YVETT Több évtizedes rendezői munka után Ljubimov feloszlatta a Taganka Színház társulatát Konyec, befellegzett Jurij Petrovics Ljubimov magyar feleségével Moszkvában (Képarchívum) Nagyida/Kassa. Az llosvai Selymes Péter Néptáncegyüt­tes 1951-ben alakult Nagyidán azzal a céllal, hogy a magyar nemzetiséghez kötődő auten­tikus néptáncok bemutasával hozzájáruljanak a népi hagyo­mányok megőrzéséhez. A 60 év alatt az együttes évente több fesztiválon is részt vett, az amatőr néptáncegyüttesek mi­nősítő versenyein több alka­lommal kaptak kiváló minősí­tést, így a Budapesti Néptánc­antológia rendezvényére, a legjobb tánckoreográfiák be­mutatójára is meghívást kap­tak, és Európán kívül Dél-Ame- rikába is eljutottak. A Nagyidai llosvai Fesztivá­lon, amelyet a Schell-kastély parkjában szerveznek, minden évben több hazai és külföldi ha­gyományőrző csoport fellépé­sén szórakozhat a közönség. A fesztivál ma zajlik, az együttes jubileumi gálaestje pedig hol­nap 18 órától kezdődik a Kassai Állami Színházban. A mai fesz­tivál programja az együttesről szóló fotókiállítással kezdődik 15.30-kor a nagyidai kastély üléstermében. A 16 órakor kez­dődő családi programkaval- kádban a felnőttek és a gyere­kek egyaránt találnak szórako­zási lehetőséget. Fellép a Der- női Kincskereső gyermekfolk- lórcsoport, a Borostyán Nép­tánccsoport, valamint a nagyi­dai Kis-Ilosvai, amely a fenőtt llosvai utánpótlása. Felelevení­tik a feledésbe merült népi re­cepteket, lesz ijásžbemutató és népi mesterségek bemutatója. A gyerekek kipróbálhatják a mézeskalácsdíszítést, a gyé­kényjátékok, szalmabábuk ké­szítését, és az esti órákig szóra­kozhatnak a Garagulya Gólya­lábas Komédiás Kompánia elő­adásán, illetve a külön nekik előkészített táncházi progra­mon. Este nyolctól fellépnek a Dűvő, Tükrös és Szeredás nép­zenei együttesek, a Dobroda és a Tényleg zenekar, a Jártató If­júsági tánccsoport, a Kis-Bala- ton Táncegyüttes. Hagyo­mányőrző csoportok érkeznek Hidasnémetiből, Kalocsáról, Borzováról és Magyarbődről. Többéves baráti kapcsolaton alapul a külföldi táncosok ven­dégszereplése: a Parnói Drieske Nijpers Belgiumból, a Tündér­kert , Néptáncegyüttes Uru- guayból érkezik. A programból nem hiányozhatnak az ünne­peltek sem, a műsort az llosvai zárja, s azoknak a táncos házas­pároknak az előadását is láthat­ja a közönség, akik az együttes­ben találtak egymásra. A prog­ramzáró táncházban a Dűvő Népzenei Együttes húzza a talpalávalót. A Kassai Állami Színházban holnap 18 órától kerül sor az ünnepi gálaestre, amelyen az ünnepeiteken kívül az llosvai baráti néptáncegyüttesei lép­nek föl. A salgótarjáni Dűvő tes szászcsávási dallamokat ját­szik, a Hidasnémeti Hagyo­mányőrző Csoport imregi tán­cokat mutat be, a Nagyidai Ha­gyományőrzők áji népdalokat énekelnek és magyarbődi tán­cokat mutatnak be, a Buzitai Kelepelők Gyermektánccso- port bodrogközi táncokat ele­venít fel, a népzenekarok az abaujszinai Póttá Géza dalla­maival szórakoztatják a közön­séget. A második részben Múlt a jelenben a jövőért címmel az llosvai Selymes Péter Néptánc­együttes műsora látható, ben­ne parnói, magyarbődi, borzo- vai, bodrogközi táncokkal, és a nemrég összeállított Haláltánc című tánckoreográfiával, amellyel nemrég Budapesten is vendégszerepeitek. Brechttel kezdett, Brechttel zár. Végérvé­nyesen. Jurij Petrovics Ljubimov, a világhírű Taganka Színház kilenc- venhárom éves igazga­tó-főrendezője a napok­ban Prágában bejelentet­te: vége, befejezte. SZABÓ G.IÁSZLÓ A társulat csehországi ven­dégszereplése során ugyanis történt valami, ami alaposan kihozta sodrából az egyébként sem nyugodt természetű, színé­szei szerint egyenesen diktató­rikus színházi mogult. Juraj Petrovicsot olyannyira elragad­ta a hév, pontosabban annyira feldühödött társulata örökké elégedetlenkedő tagjaira, hogy Prágában kimondta: nincs to­vább, nem folytatja velük a kö­zös munkát. Ami viszont nem jelenti azt, hogy új csapatot ver­buvál, hiszen túl a kilencvenen, akármennyire jól érzi is magát szellemileg és fizikailag, nem látja értelmét a folytatásnak. Véget ért tehát egy legendás korszaka az orosz színháztörté­netnek, azon belül pedig a Taganka életének. A negyven­hét évvel ezelőtt, Moszkva szí­vében alakult nagy csapat sokáig úszott szemben a politikai árral, Nagy Orosz Anyácska ölén a szabadság egyetlen szigeteként emlegették, Ljubimov pedig a vi­lág tekintetét magára vonva vit­te csapatát barikádokon át. Megállítani soha nem tudták, véleményét akkor is ki merte mondani, amikor mások jobb­nak látták hallgatni, visszakoz­ni, biztonságot keresve félrevo­nulni. Ljubimovon sokáig nem tudtak fogást találni a kommu­nizmus elszánt hívei sem. Azok­ban az években, amikor munká­ját érezte veszélyben, s otthoni helyzetét ellehetetlenítették, külföldön, Izraelben folytatta művészi tevékenységét. Több­ször dolgozott Magyarországon is. Szolnokon Trifonov remek­művét, A cserét állította szín­padra, Budapesten a Bűn és bűnhődést a Vígszínházban, a Háromgarasos operát az Erkel Színházban. A színművészeti fő­iskolán, az akkor harmadéves Horvai-osztálynak (Eszenyi Enikő, Kaszás Attila, Rátóti Zol­tán és a többiek) Shakespeare- kurzust adott, színészmesterség óráira, amelyeken Hamlet, Macbeth és II. Richárd volt a té­ma, Törőcsik Mari és Garas De­zső is bejárt. Ljubimovot hall­gatni még számukra is páratlan élmény volt. A Taganka akkor már világszerte ismert, Brook és Grotowski mellett korunk har­madikjeles színházi mestere Zü­richben, Londonban és Milánó­ban is a figyelem középpontjá­ban állt. Es nemcsak politikai töltetű prózai előadások létre­hozójaként, hanem nagy hord­erejű operarendezései révén is. Amikor a hatalmát fitogtató moszkvai politbüro 1984-ben megfosztotta szovjet állampol­gárságától, Londonban, a Co- vent Gardenben tárt karokkal várták, Izraelben pedig azonnal új hazára talált. Aszecsuánijó ember, Tartuf- fe, Mester és Margarita, Medea, Borisz Godunov, Doktor Zsivá- go, A Karamazov testvérek, Marat/Sade, Anyegin, Színházi regény, Faust - íme, néhány a Taganka legendás, ma is műsoron levő előadásai közül, amelyek nemcsak a társulat művészeti vezetőjét, hanem színészeit is híressé tették a vi­lágban. S akkor még nem szól­tunk Ljubimov tragikus sorsú bárdjáról, a Taganka emblema- tikus alakjáról, Marina Vlady nagy szerelméről, Vlagyimir Vi- szockijról, akinek emlékét nem pusztán egy szívet-lelket me­lengető, szellemiségével is ren­geteget nyújtó költői est őrzi, hanem a színházban kiállított gitárja is, s az a sok-sok fénykép araiakon. A nézőtéri folyosón egy nagyméretű Chaplin-fotónak is helyet találtak. „Ezzel a színé­szeimet provokálom” - közölte nem akármilyen mosoly kísére­tében Jurij Petrovics, amikor évekkel ezelőtt egy hétig nála vendégeskedtem. Minden este, minden előadáson ott ült ő is égő zseblámpával a kezében, hogy azzal „diktálja” a tempót edzett színészeinek. Erről is hí­res volt. Hogy állandóan fényje­leket adott. Hogy szavak nélkül így irányított. „Tömöríteni kell, rövidíteni - mondta. - A színház legnagyobb konkurense a tele­vízió. Az előadás amúgy sem folyhat szét.” Irodája falán, ezer autogram között, Arthur Miller, Laurence Olivier, Mirella Freni aláírása is ott olvasható. Mellet­tük Törőcsik Mari, Garas Dezső kézjegye. Lelkesen beszélt Dar­vas Ivánról és Ruttkai Éváról. Antonioniról, Paradzsanovról, Jevtusenkóról, Robert Redford- ról, Szolzsenyicinről. „Ide na­gyon nehéz bejutni, de még ne­hezebb elmenni” - jegyezte meg büszkén. Önmagát, nem kis iróniával, egyszerűen csak huligánnak nevezte. Az orosz színházi élet legidősebb huli­gánjának. Más esetben bandi­tának. Azt, hogy alkotóművész, sosem ejtette ki a száján. A pohár Prágában telt be. A Taganka nyitódarabja, A sze- csuáni jó ember próbája után a társulat egyhangúlag megsza­vazta: ha azonnal nem kapják meg a szerződésben meghatá­rozott gázsijukat, este nem lépnek színpadra. Ez már Jurij Petrovicsnak is sok volt. A bot­rány szerencsére elmaradt. Ljubimov fizetett. De rögtön utána közölte színészeivel: a Taganka nagy korszakát ezzel le is zárta. „Elegem van az effajta maga­tartásból, a gonoszkodásból, a sok ellenszegülésből. A Tagan­ka csapatát feloszlatom, nem vágyom többé ezzel a társaság­gal dolgozni.” Ezzel a véggel senki sem számolt. Jurij Petrovics sem. Túl a kilencvenen még mindig bírta volna. Lelkesedés, maxi­malizmus, teljes odaadás híján azonban nem látta értelmét a folytatásnak. Fájó szívvel ugyan, de ki­mondta, hogy „konyec”. Új igazgató a Taganka élén Moszkva. Valerij Zolotuhint, a színház veterán színészét ne­vezte ki tegnap a moszkvai önkormányzat a Taganka Színház élére. Ezzel még nem teljesen világos, valóban otthagyja-e Ljubimov a színházat, a színészek ugyanis azt kérték, hogy Ljubimov maradjon főrendező, és nevezzenek ki mellé új igazgatót. Zolotuhin kinevezése azonban nem tartalmaz konkrét funkciót. A moszkvai illetékesek közölték: még nem adták fel a reményt, hogy meggyőzhetik Ljubimovot. A társu­lat tagjai tegnapi sajtóértekezletükön azt mondták: az új igazgatótól azt várják, bocsássa el Ljubimov feleségét, a ma­gyar Katalina Ljubimovát igazgatóhelyettesi tisztségéből, s hosszabbítsa meg annak a 34 színésznek a szerződését, akiket Ljubimov- már felmondása után - elbocsátott. (MTI) A hatvanas-hetvenes években a népszerű Ki mit tud? vetélkedősorozat zsűrijében a képernyőn keresztül sokakkal szerettette meg a zenét Petrovics Emil (1930-2011) (Fotó: MTI) Elhunyt Petrovics Emil zeneszerző MTl-HÍR Budapest. Csütörtökön este rövid súlyos betegség után el­hunyt Petrovics Emil zeneszer­ző. A Magyar Állami Operaház volt főzeneigazgatóját életének 82. évében érte a halál. A 2011-es Budapesti Tavaszi Fesztiválon még jelen volt Shakespeare-daloskönyv című, hat dalból álló páratlanul költői ciklusának ősbemutatóján. A Zeneakadémia zeneszerzés szakán végzett. Hubay Miklós író szövegkönyvére született 1961-ben első operája, a világ­háború borzalmait felidéző, an­tifasiszta C’est la guerre (Ilyen a háború). 1962-ben Arisztopha- nész Lysistraté című színműve, majd 1969-ben Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése alapján kom­ponált operát, Oscar Wilde nyo­mán balettet írt (Salome). Gyakran fordult Petőfi, Ady, Vörösmarty, Weöres Sándor, Szabó Lőrinc, Nagy László ver­seihez, Babits Jónás könyvéből oratóriumot írt, József Attila költeményeiből született A Du­nánál című kantátája. Számos színdarabhoz és több tucat filmhez komponált zenéket. 1964-ben lett a Színház- és Filmművészeti Főiskola, 1968-ban a Zeneakadémia ta­nára, egy ideig a zeneszerzés tanszak vezetője volt. 1986 és 1990 között az operaház igaz­gatója, 2003 és 2005 között fő­zeneigazgatója volt (posztjáról azért mondott le, mert nem lá­tott garanciát az intézmény megfelelő működtetésére). Zeneszerzői munkásságáért 1966-ban és 2006-ban meg­kapta a Kossuth-díjat.

Next

/
Thumbnails
Contents