Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)

2011-07-19 / 166. szám, kedd

4 Régió ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 19. www.ujszo.com Ötből csupán ketten mentek át a vizsgán Régi-új vezetők LECZO ZOLTÁN Királyhelmec. A bodrogközi településen hosszú éveknek kellett eltelnie ahhoz, hogy a városi hivatal három osztály- vezetőjéről kiderüljön, alkal­matlan feladatai ellátására. A Királyhelmeci Városi Hiva­tal összes ügyosztályának veze­tőjét még május elején váltották le, de az öt érintettet megbízták, hogy ideiglenesen irányítsa az egyes szervezési egységeket. Ba­log József polgármester akkor lapunkat úgy tájékoztatta, hogy az intézkedésre a Királyhelmeci Városi Hivatal szervezési egysé­gei struktúrájának megváltozta­tását célzó - létszámcsökkentés­sel is járó - átszervezés kereté­ben került sor. A restrukturali- záció után marad az öt ügyosz­tály: a szervezési és közigazga­tási, a területfejlesztési, a pénz­ügyi és vagyongazdálkodási, a kulturális és művelődési, a kör­nyezetvédelmi és közterület­fenntartó. Mivel az ügyosztá­lyok száma nem változott, ám megnevezésük és a kompeten­ciáik is módosultak, az egyes részlegek élére új vezetőket kel­lett választani. Az állásokat 2011. június 6-án meghirdették, az érdeklődőknek 2011. július 4-éig kellett elküldeniük jelent­kezésüket a Királyhelmeci Váro­si Hivatalba. A felhívás értelmé­ben felsőfokú - jogi - végzettsé­get csak a közigazgatási és szer­vezési részleg vezetői posztjára jelentkezőktől vártak el, a többi négy állás betöltésére középis­kolai végzettség is elegendő volt. A feltételek között a há­rom-, illetve ötéves szakmai gyakorlat, a feddhetetlenség, a szervezői és vezetői képességek, a szlovák ésamagyar nyelv meg­felelő szintű ismerete szerepelt. Balog József polgármester la­punknak elmondta, az elmúlt hé­ten öttagú bizottságok hallgatták meg a jelentkezőket, akik szóbeli és írásbeli „vizsgát” is tettek. (A bizottságok előtt ugyanaz az öt személy jelent csak meg, akik az elmúlt időszakban és megbízott vezetőként jelenleg is irányítják a részlegeket, a többi pályázó nem felelt meg a feltételeknek - a szerk. megj.) Abizottságokvégül megállapították, hogy Szabó Pé­ter, aki 2003 óta dolgozik a városi hivatalban - és akinek a nevéhez a település közterületeinek lát­ványos megszépülése fűződik - nem felel meg a környezetvé­delmi és közterület-fenntartó részleg vezetőjével szemben tá­masztott új elvárásoknak, miként Kiss Olivér, aki a pénzügyi osz­tályt 2007 óta irányítja, és Simon Péter sem, aki 2006 óta áll az épí­tészeti osztály élén. Molnár Ildi­kó, a szervezési és közigazgatási osztály vezetője és Tarcali Nagy Beatrix, a kulturális és művelődési osztály vezetője „át­ment a vizsgán”, őket hamarosan kinevezik. Balog József elmond­ta, október végéig a többi részle­get is az eddig megbízott szemé- lyekirányítják, de újra meghirde- tikaz állásokat. Palackozott vízben mosdanak a majorban Használhatatlan a kút FORGÁCS MIKLÓS Zseltz. Beszennyeződött a Karolína-majort ellátó egyet­len nyilvános kút vize, nem­csak fogyasztásra alkalmat­lan, hanem tisztálkodásra, mosásra, öntözésre sem hasz­nálható. A zömében nehéz szociális helyzetben levő, munkanélküli emberek kény­telenek palackozott vizet vá­sárolni, melyet minden reggel az önkormányzat munkatár­sai szállítanak a helyszínre. Több mint egy héttel ez­előtt a kilenc méter mély kút vize zavaros, iszapos, sárgás­zöldes lett. Valószínűleg fel­nyomódott a talajvíz. Üvegbe töltve vastag lerakódás üle­pedett az edény aljára. Inni nem itták, de megmosakodtak benne, utána kiütések jelen­tek meg a testükön. A kispénzű emberek csak palac­kozott vízben tudnak lefü- rödni, mosni, azzal kell főzni­ük is, egy palack víz ára 17 cent, amit nem mindenki en­gedhet meg magának. Aki te­heti, ismerősöktől hoz vizet a szomszéd faluból. A Zselíztől mintegy nyolc kilométerre ta­lálható telepen közel ötven ember él, tizenöten fiatal- és kiskorúak, a felnőttek közül pedig többen nagybetegek, rokkantak, ápolásra szorul­nak. Labasz László, aki négy gyermekkel él a volt major­ságban elmondta, a vízzel már évtizedek óta probléma van. Nyolc ház van rákapcsol­va az utcai kútra, nekik innen van vezetékes vizük, de a má­sik oldalon élőknek műanyag edényekben kell a lakhelyük­re vinni nap mint nap a vizet. A helyzetet bonyolítja, hogy az ingatlanok egy olyan cég tu­lajdonában vannak, mellyel szemben már húsz éve csődel­járás folyik, tehát ők már nem fognak befektetni. A város bár nem tulajdonos, mégis igyek­szik segíteni az itt lakóknak lehetőségeihez mérten, mikor öt évvel ezelőtt elromlott az addig használt vízszivattyú, akkor az önkormányzat vett újat, azóta is ez üzemel. A la­kók önerőből tisztítják a kút vizét, amely nem ivóvíz, ma­gas a vas- és a káliumtartalma. Kádasi Erzsébet, a városi hiva­tal vezetője elmondta, a vá­rosnak kötelessége ivóvizet biztosítani, de ezt nem tudja ingyen. Már próbálták leszi­vattyúzni a szennyezett vizet, de ehhez nagyteljesítményű berendezés kell, melynek bér­letét a majorságban élők nem tudnák megfizetni. Az önkormányzat több cé­get is megszólított, hogy adja­nak kölcsön ilyen szivattyút, pillanatnyilag azonban a szán­tóföldeken használják a be­rendezéseket. A város vezetése reméli, mihamarabb megol­dódnak az átmeneti problé­mák, a hosszú távú tervek kö­zött az szerepel, hogy városi tulajdonba kerülnének a há­zak, amelyeket szociális laká­sokká alakítanák át. Ipolynyék polgármestere azt ígérte, hamarosan eltávolítják az egynyelvű táblákat Kilenc utcanév csak szlovákul Madách utcanévként csak szlovákul a júliusi fotók tanúsága szerint (A szerző felvétele) Ipolynyék/Vinica. A Nagy­kürtösi járás egyik leg­népesebb, nagyobbrészt magyar nemzetiségűek által lakott településén, Ipolynyéken lakó és több, a falun átutazó is arra figyelmeztette szer­kesztőségünket, a falu­ban legalább kilenc ut­cának nincs kétnyelvű változata. SZÁSZI ZOLTÁN A kétnyelvűséget azért is hi­ányolják, mivel a magyar iroda­lom olyan jeles alkotóiról, mint Ady Endre vagy Madách Imre elnevezett utcák névtáblái csak szlovákul szerepelnek, ilyen esetben kiváltképpen indo­koltnak tartanák a kétnyel­vűséget, de a Pincesor utca, vagy az Ifjúság és Iskola utcák nevét is kétnyelvűén látnák szívesen. A község polgármesterétől, Hrubík Bélától azt szerettük volna megtudni, mikor, milyen forrásból fogják megoldani az utcanévtáblák kétnyelvűsítését, és eddig mi­ért nem került erre sor. A pol­gármester szerint Ipolynyéken a kilencvenes évek közepétől kétnyelvűek az utcanévtáblák, de erről bárki személyesen is meggyőződhet. (A néhány nappal, ezelőtt, július 10-én készített felvételek viszont nem erről tanúskodnak.) Hrubík szerint néhány házon, többnyi­re lakatlan ingatlanokon ma­radtak az egynyelvű táblák, és lehet, hogy ezek tévesztettek meg több polgárt. (A felvételek ismét ellentmondanak a pol­gármesternek, olyan családi házak utcanévtáblát is hordozó homlokzatairól készültek, me­lyek láthatóan lakottak, vagy olyan épületekről, amelyek közterület felől gond nélkül megközelíthetők, tehát semmi nem akadályozná meg abban az illetékeseket, hogy hozzáfér­jenek a táblához, ha le akarnák szerelni.) Arra a kérdésre, mikor, mi­lyen forrásból fogják megolda­ni az utcanévtáblák kétnyel­vűre cserélését és eddig miért nem került erre sor, kézzelfog­ható választ nem kaptunk. Megkeresésünkre Hrubík Béla polgármester az alábbi választ küldte: „Biztosíthatom Önt, hogy Ipolynyéken a kilencve­nes évek közepétől kétnyel­vűek az utcanévtáblák, de erről személyesen is meggyőződhet. Néhány házon, többnyire la­katlan ingatlanokon azonban még ott maradtak az egynyelvű táblák, lehet, hogy ezek tévesz­tettek meg „több” polgárt. Ezek eltávolításáról gondos­kodom. Egyébként sem értem, miért a szerkesztőséghez for­dul „több” polgár és miért nem a hivatalhoz, ha ilyen panasza van. Az ajtóm nyitva áll min­denki előtt. Hivatalba lépésem óta igyekszem az elmúlt húsz év gyakorlatával ellentétben az önkormányzati ülések meg­hívóit, jegyzőkönyveit és hatá­rozatait is lefordíttatni, ami nem kis erőfeszítésünkbe és munkánkba kerül. Sokkal in­kább aggasztónak tartom azt a divatot, hogy az Ipoly mente több magyar településén, így Ipolynyéken is, és tudtommal máshol is, nem magyar ajkú- aknak adják el helyi polgárok az ingatlanjaikat, elősegítve ezzel a község etnikai jellegé­nek megváltozását” - írta vála­szában Hrubík Béla. A polgármester szerint aján­latos lenne, ha nem másodkéz­ből, vagy rosszindulatú ferdíté­sekből tájékozódnának a falu­ban történtekről. Azt viszont a polgármester válasza után sem tudni, hogy mikor, milyen for­rásból fogják megoldani az ut­canévtáblák kétnyelvűre cseré­lését és eddig miért nem került erre sor. A háromnapos rendezvénnyel hagyományt szeretnének teremteni Közép-európai borfesztivál Párkányban GULYÁS ZSUZSANNA Párkány. A hétvégén Pár­kány adott otthont a Wine- fest Štúrovo borfesztiválnak, amelyen közel ötven borá­szat termékeit kóstolhatták meg a résztvevők. A közép­európai borok fesztiváljaként meghirdetett rendezvényen főleg szlovákiai, magyaror­szági és csehországi termelők mutatkoztak be. „Hagyományt szeretnénk teremteni Párkányban ezzel a rendezvénnyel. A részvétel­lel elégedettek vagyunk. Mi­vel először rendeztük meg a háromnapos fesztivált, sejtet­tük, hogy nem lesz telt ház. Felmértük az igényeket, megpróbáltuk kideríteni, mi­lyen műsorokra van igény. Legközelebb megpróbáljuk ehhez igazítani a műsor- struktúrát” - mondta Nemec Mónika szervező. A rendez­vény főszervezői a Vindia Kft. és az 1. Senior City Kft. voltak. A péntek a pop és a retró, a szombat a rockzene, a va­sárnap a folklór jegyében zaj­lott. A legtöbb érdeklődőt a szombati Rómeó Vérzik kon­cert vonzotta a Duna partjá­ra. Pénteken DJ Adriano, a Moustache, Samo Tomeček és a Jaro Filip Revival, egy retróbuli, Laco Lučenič és a Satisfactory szórakoztatta a közönséget. Szombaton a Főnix, az ART, a Blueswei­ser, a Dana Viktória Band, a Rómeó Vérzik és az Easy Blues Band váltották egy­mást a színpadon. Vasárnap a Vaijos zenekart a környék­beli hagyományőrzők (Hol- lósy duó, Nádas gyerekcso­port, ebedi citerazenekar, a kéméndi Bokréta és az ipolyszalkai daloskor) követ­te, a fesztivál befejezéseként Anyalai Pepes Sándor és bandája lépett színpadra. A rendezvény ideje alatt mindennap értékes nyere­ményeket is sorsoltak. A fődíj naponta egy gyémánt ékszer volt. Emellett robogót, ke­rékpárt, LCD tévékészüléket, házimozit, kávéfőzőt is nyer­hettek a jelenlevők. A párkányi borfesztivál kí­sérőrendezvénye volt az a borverseny is, amelynek fő­díja egy gyémánttal díszített kupa volt. A versenyre, melynek eredményhirdetése júniusban a Vindia székhá­zában volt, 182 minta érke­zett. Öt kategóriában hirdet­tek eredményt, a legjobb bo­rokat a párkányi borfeszti­válra látogatók is megkós­tolhatták. A háromnapos rendezvény alatt kézműves-foglalkozások és -bemutatók, játszósarok és gasztronómiai különlegessé­gek is várták az érdeklődő­ket. „Bízunk benne, hogy jö­vőre többen leszünk. Pár­kány kedvező fekvése, csodá­latos panorámája és termé­szeti adottságai kiváló alapot jelentenek az ilyen fesztivá­lok megrendezéséhez” - je­gyezte meg Nemec Mónika. (Az Új Szó a rendezvény mé­diatámogatója.) Jó bor mellé szól a nóta (A szerző felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents