Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)

2011-07-18 / 165. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 18. www.ujszo.com Super 8: Spielberg és J. J. Abrams négykezese E. T. a földönkívüli begurul KASZÁS DÁVID Korunk talán legismertebb filmese, Steven Spielberg (Pár­baj, Bíborszín, Amistad...) újra rendez (The Adventures of Tim­in: The Secret of the Unicom, War Horse, Lincoln...), nemcsak dirigál. Az örvendetes tény be­teljesüléséig aludni kell még pá­rat, addig köszöntsük a magyar felmenőkkel is büszkélkedhető J. J. Abrams, mozifilm- (Missi­on: Impossible III, Star Trek) és televíziós (Alias, Lost, Rejtély) guru remek „ifi-sci-fi-jét”! (Ál)tudományos-fantasztikus besorolás mellett röpködhetné­nek további tárolóbútoros cím­kék: kalandfilm, szerelmi törté­net, „coming-of-age movie”. Titkos recept nélkül. Eredeti forgatókönyvből, a filmgyártás Mekkájának blockbustereihez képest mérsékelt büdzsével, fi­nom utalásokkal, alig ismert gyerekszínészekkel (Dakota Fanning húgától hangos a szak­sajtó egy óceánnal odébb), akik kedvelhető karaktereikkel fog­ják meg az egyszerű, ugyanak- kormozgalmas történetet. A kollektivista hetvenes évek végén tanyázunk, a pázsitfüves otthonocskák eseménytelen mikorvilágában. A légierő ti­tokzatos szállítmánya balesetet szenved a környéken, melynek következtében egy pusztító, természetfeletti erő rázza le rabigáját. A kisvárosban elsza­badul a pokol... Atorkolattüzek sűrűjében féltucatnyi gyerkőc zombifilmet forgat (a kreditlis- tát érdemes kivárni!). Akarat­lanul is frontvonalba kevered­nek. A folytatásokban is érde­kelt (pl. Cloverfield) Abrams belenyúlt a tutiba. Mentora (Spielberg producerként támo­gatta) mellett nemigen fogha­tott mellé, bár ösztönző erőként inkább John Carpenter (Hallo­ween - A rémület éjszakája, A köd, A dolog) személyét jelölte meg. ízléses hang- és képanya­ga üdítően hathat e viharokkal tépázott nyári hetekben. A digi­tális köret sem tolakodó, az In­dustrial Light & Magic (ILM) bajlódásai nem hiába emésztet­tek fel annyi durva dénárt. Tízes skálán szuper nyolcas - monda­ná az Entertainment Weekly ci- nefll zsurnalisztája, Jeff Jensen (ew.com/super8history). „Ez az, amire mindkettőnknek szüksége van!” A színészpalántákat soron kívüli dicséret illeti (Képarchívum) A Royal Shakespeare Company halad a korral Punk Rómeó és Júlia MTl-HÍR New York. „Minő fény hatol be az ablakon? Talán Júlia iPodja világít?” - hangzik el a Royal Shakespeare Company New York-i „púnk stílusú” Ró­meó és Júlia-előadásában. Shakespeare darabja a két ti­zenéves tragikus szerelméről Rupert Goold rendezésében olyan őrült románc, amelyről senki meg nem mondaná, hogy több évszázados történet. A két fiatal divatos cuccokat visel, Júlia a kanadai rockéne­kesnőre, Avril Lavigne-ra em­lékeztető jelenség. Az előadás­ban van rave-táncparti, gőz- és lángsugár, egy szereplőnek a karja is kigyullad a színpadon. Abrit társulat saját stratford- upon-avon-i otthonának töké­letes'másolatát vitte át a New Yorkba, ahol egy csaknem 17 ezer négyzetméteres alternatív művészeti intézményben áhí­totta fel a 975 férőhelyes szín­házat. A társulat 44 előadást tart „importált,, játszóhelyén. A Rómeó és Júlia mellett az Ahogy tetszik, a Julius Caesar, a Lear király és a Téli rege sze­repel a nyári vendégjáték műsorán. A nyitójelenetben Rómeó tu­ristaként érkezik Veronába, kezében kamerával, és miköz­ben fülhallgatón követi az ide­genvezető Veronáról szóló ma­gyarázatát, belekeveredik a Montague és a Capulet család tagjai közötti dühödt utcai ve­rekedésbe. A patikus mai kábí­tószercsempész, a verekedők úgy kezelik tőreiket, mint a gengszterek, Rómeó pókem­berként kúszik fel a híres er­kélyre. A szerelmesek halála után a Capulet-kriptába nyo­mozók tódulnak be walkie-tal­kie telefonokkal, mintha A helyszínelők egyik epizódja zajlana Veronában. Azért lépett ki a Suhancosból, mert úgy érezte, a politika belefolyik a zenekar életébe „Nagyon jó volt Gombaszögön” Folkos hangzásvilág funkos beütéssel (Képarchívum) Szabó Balázs Bandája csü­törtökön koncertezett a Gombaszögi DH-tábor színpadán. Kihasználtuk az alkalmat, hogy kifag­gassuk Szabó Balázst a ze­néjéről, zenekaráról és ki­csit a múltjáról... HAVRAN KATALIN Hogy tetszik a Gombaszögi tábor, Krasznahorkaváralja, milyen volt a közönség? Gyönyörű a vidék, a közön­ség fantasztikus volt, kiváló hangulatot teremtett. Egyszó­val nagyon jó volt nálatok kon­certezni. Itt jegyezném meg, hogy szívesen jönnénk jövőre is, ha úgy alakul... Mennyiben más Dél-Szlo- vákiában játszani, mint Ma­gyarországon? Az igazat megvallva, nem először járunk errefelé. Az év elején csináltunk végig egy körutat Dél-Szlovákiában. Több faluban és városban jár­tunk, ahol lehetőségünk nyűt arra, hogy bepillantást nyer­jünk az itteni atmoszférába. Nagyon megszerettük a Felvi­déket, éppen ezért örültünk annyira, amikor meghívást kaptunk a Gombaszögi DH-tá- bor szervezőitől. Érdekes stíluskeveréket képviseltek - népzenébe ve­gyítetek könnyűzenei eleme­ket. Vagy fordítva? Könnyű­zenébe népzenét? Hogyan születnek a dalaitok? Nagyon csínyján kell bánni ezekkel a fogalmakkal, ugyanis annyi zenekar próbálkozik manapság a népzene és a könnyűzene ötvözésével, hogy vigyázni kell, nehogy ez az öt­vözet szürkévé és lapossá vál­jon. A legtöbb dalunk úgy ké­szül, hogy megírok mindent, zenét és szöveget. Van egy kis amatőr stúdióm otthon, ahol felveszem a dalt és elviszem a próbára. Ott aztán mindenki kifejti a véléményét, hozzátesz valamit a saját hangszerét ille­tően, beleszól, elvesz. így per­sze sok minden kimarad a vé­gén, de új dolgok is bekerülnek a végleges repertoárba. Balázs, neked már volt egy zenekarod a mostani előtt, a Suhancos. A Suhancossal ki­adtatok két lemezt, melyek ismertté és elismertté váltak Magyarországon. A végén mégis feloszlottatok. Mi ve­zetett ehhez a döntéshez, és ahhoz, hogy új formációt alakíts? Igen, a Suhancosban Fran- kaDelivel folk-hiphop ihletésű zenét játszottunk. Elválásunk oka az volt, hogy nem tudtunk megegyezni a zenekar jövőjét illetően. Én mindigis színpadi ember voltam. Kiskorom óta. ízig-vérig. Nem fogadhatom el, hogy a politika befolyjon egy zenekar életébe. Ez a nézetel­térés vezetett az elválásunk­hoz. Azokat a gondolatokat vi­szont, amelyeket nem sikerült kifejteni a Suhancosban, pró­bálom most felhasználni az új zenekaromban. Azzal a tudattal fogtál neki új zenekart alapítani, hogy egy, már befutott zenekart hagytál ott. Milyen érzés volt ennek nekikezdeni? Hogyan kerestél zenésztársakat? Hárman, a népzenei szekció képviselői, megmaradtunk a Suhancosból. A többiekkel a szerencse hozott össze. Például az, hogy a basszusgitárosunk­kal, Szegedi Attilával találkoz­tam, teljességgel a véletlennek köszönhető. A Suhancost én hagytam ott, ez nem titok. Tény, hogy nehéz volt, mivel nagyon szerettem. Én voltam ott a zeneszerző, a dalszöveg- író, a hegedűs-gitáros és a főbo­lond egy személyben. A Suhan­cos egy jó móka, jó történet volt, de véget ért, és új célok elé néztem. Folkos hangzásvilág funkos beütéssel. Ez az, amit szeretnék. Minden fajta politi­kai felhang nélkül. TOLLVONÁS Iuventus ventus SZÁSZl ZOLTÁN Aki egy korábbi, a szellemet fog­ságban, kalic- kában tartó po­litikai rend­szerben szocia­lizálódott, mint ifjúsági táborok résztvevője, annak mérheteden öröm volt látni, mekkora szabadság van, hogy a szellemet, a fiatal emberek szellemét nem kor­látozza most semmi! Jó látni, hogy béke van, végtelen, s nem kell kapkodni a fejed, ki mit hallott abból, amit éppen mondtál. Annak, aki eleve úgy megy el egy mostanában megrende­zett ifjúsági táborba, hogy na, ezek a fiatalok milyen szaba­dosán viselkednek, azt kell üzennem: téved. Nem szaba­dosak, teljesen frissek, és fő­leg teljesen szabadok, értel­mesek, okosak, szépek, és ami még nagyon fontos: olyannyi­ra tudatosak, hogy azt tanulni lehetne tőlük! Krasznahorkavárlaján jártam, a Diákhálózat táborában. Kí­váncsi voltam, és szerettem volna egy-két ifjú baráttal, kedves ismerőssel csak úgy összefutni, csak úgy beszél­getni. Iuventus ventus - fia­talság, bolondság. Általában ezzel a patinás latin mondás­sal, meg kézlegyintéssel szok­ták elintézni az idősebbek a fiatal korosztályt. Hát, azt kell, hogy mondjam, meg kell állítani a legyintésre induló kezet, a latin mondásnak pe­dig talán a szó szerinti fordítá­sát, tehát: „az ifjúság olyan, mint a szél” értelmezést kell preferálni. Mert a mostani ventusok, vagyis akikkel én Krasznahorka vára alatt talál­koztam 2011 július 15-én, olyannyira teíve vannak ener­giával, hogy egy leheletükkel megmozgatni képesek példá­ul egy-egy politikai párt zász­lóját, s nem mellesleg akár a választások előtti közvéle­mény-kutatások százalékará­nyait is fel, vagy le képesek le­helni. Aki ma nem figyel arra az értelmiségi rétegre, ame­lyet a szlovákiai magyar egye­temisták képviselnek, az ve­szett fejsze nyelét faragja! Hahó politikusok, tessék fi­gyelni! Ami meg külön meghatott, az a kapuban árusított téglák halma. Ha annak idején, ami­kor én jártam ilyen táborokba, tudtuk volna, ki a tégla, de más lett volna a helyzet! A ventusok energiáj a ebben a táborban, amelynek egy nap­ját velük töltöttem, főleg a szeretet és barátság hullám­hosszain érkezett felém, s egymás felé is ezek az érzések sugároztak. Képzeljen el a kedves olvasó egy kellemes helyszínt, erdővel, fákkal, kis házikókkal, gombamód az er­dő alatt és a réten elszaporo­dott sátrakkal, s ebben a tér­ben legkevesebb négyszáz energiával teli, egészségtől és szeretettől, szeretetvágytól kicsattanó, pozitívan gondol­kodó fiatalt. Akikjó, minőségi zenét hallgatnak, akik fontos, aktuális, gondolkodásra ser­kentő témájú előadásokat hallgatnak, s ami jó, arról azonnal véleményt is alkot­nak. Továbbgondolják a prob­lémákat az esetleges megol­dásijavaslatok kiötlése vé­gett. Mert a fiatal emberek még türelmetlenek, máris, abban a pillanatban szeretnék a problémát felszámolni. Na­gyon helyesen! Ettől megy a világ előbbre. Vagy valami­lyen irányba, de legalább mo­zog! Meg attól is előbbre megy, vagyis bemozdul vala­mi, ha megkérdezzük a másik­tól: hát te melliké vagy? Mert aki nem tudja sem magát, sem a másikat belehelyezni ebbe a világba, abból nem lesz pléh- bögrés, öko- gondolkodású táborlakó. S ha már tudja az ember, ki melliké, akkor nincs vita, nincs gond. Ki-ki megta­lálta párját, ki-ki megismeri foltját, legyen eggyé, ami egymásnak teremtetett! Ha pedig az energiák felszabadu­lását a fair-play szabályait még fairebbé átíró iszapbir­kózástól kezdve, előadások és viták lereagálásán át koncer­teken való együtténeklésig egy jobb holnap reményében fogják össze ezek a fiatalok, olyan erős széllé kerekedhet még a sóhajtásuk is, amely nem csak megmozgatja a ha­zai állóvizek tetejét, de akár ki is száríthatja azokat, vagy fel­korbácsolhatja, s egy megtisz­tító folyamatra kényszeríti az állóvízben tapicskolókat. Iu­ventus ventus, s én ajánlom, figyeljük a széljárást!

Next

/
Thumbnails
Contents