Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)
2011-07-02 / 153. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 2. Közélet 3 Interjú Rudolf Chmel kisebbségekért és emberi jogokért felelős miniszterelnök-helyettessel hivatala átalakításáról és terveiről „Lemondtam volna, ha nem szavazzák meg” A héten a köztársasági elnök vétója ellenére ismét elfogadta a parlament a kisebbségi nyelv- használati törvény módosítását. Vállalható kompromisszum született, állítja Rudolf Chmel kisebbségekért és emberijogokért felelős miniszterelnök-helyettes, akivel hivatala tevékenységéről beszélgettünk. VERES ISTVÁN Mi lett volna, ha a kisebbségi nyelvhasználati törvényt nem szavazza meg a parlament? Lemondok. Az már akkora vereség lett volna, amely után nem lehet felállni, nem lehet továbblépni. Hogyan jellemezné röviden a törvényt és a vitáját? Korábban azt mondta, nem teljesen elégedett a végső változattal. Indulatos vita volt, az ellenzék részéről nem a tárgyilagosság, hanem a magyargyűlölet jellemezte. A Szlovák Nemzeti Párttól nem vártam mást, mint primitív nemzeti radikalizmust, azt viszont sajnálom, hogy a Smer sem foglalkozott mással, csak azzal, hogy veszélyben a szlovák nemzeti tudat. Ha valóban fontosak lennének számára a szociáldemokrata hagyományok, nem így viszonyulnának a kisebbségi nyelvhasználathoz és a szlovák-magyar kapcsolatokhoz. Elkeserítő, hogy ennél az erős pártnál a nacionalizmus eszménye felülmúlja a szociáldemokrata eszményeket. Mit nyert Szlovákia a kisebbségi nyelvhasználati törvénnyel? Az ellenzék szerint nem volt szükség erre a törvényre. Richard Sulik is azt mondta, hogy ettől még nem nő az életszínvonal, legyünk minél hamarabb túl rajta. A szlovák társadalom nem fogékony a mások problémáira, igényeire, és ez nemcsak a kisebbségek elvárásaira igaz, hanem a szociálisan hátrányos helyzetűekre, a melegekre, az idős emberek helyzetére. Mindez púp a hátukon. A kisebbségi kérdés a szlovákok számára a magyarkérdéssel azonos, és elkeserítő, hogy egyes pártok az ellenszenv növelésével szerezhetnek szavazatokat. A mindennapi gyakorlatban hol vesszük hasznát a törvénynek? A15 százalékos nyelvhasználati küszöb hosszú távon jelentős perspektívát ad a kisebbségeknek. Lehetővé vált, hogy bizonyos okiratokat a kisebbségek nyelvén is kiadjunk, a kétnyelvű nyomtatványokról és a földrajzi nevek használatáról nem is beszélve. A gyakorlatban egyébként eddig is működtek a dolgok, de most kaptak hatékonyabb törvényi támaszt. A korábbi visszhangokból úgy tűnt, hogy a többi kiseb- ség nem is igényli ezt a törvénymódosítást, csak a magyarok erőltetik. Meglátásom szerint leginkább a magyarok fognak leginkább élni .az előnyeivel, bár el tudom képzelni azt is, hogy az ukránok vagy a ruszinok is használják a hivatalokban az anyanyelvűket. Az egyik smeres képviselő például azt bizonygatta, hogy a ruszinoknak ez a törvény nem kell. Amikor megkérdezték tőle, szlovák nemzetiségűként mióta foglalkozik a kisebbségi jogokkal, azzal vágott vissza, hogy pár nappal azelőtt a népszámlálási kérdőíven ruszinnak vallotta magát. Örvendetes, hogy ötvena- kárhány évesen rájött, milyen nemzetiségű. Tavaly novemberben egyébként egyeztettünk kis lélekszámú kisebbségek képviselőivel, ők szintén helyeselték a nyelvhasználati küszöb csökkentését, ezek az érveink azonban az ellenzék számára nem jelentettek semmit. Az ellenzékprogramszerű magyarel- lenességére összpontosít. Az egész ellenzéki hozzáállás jellemzője, hogy a többségi nemzetnek joga van kijelenteni, mire van szüksége a kisebbségeknek. Egyszerre félelmetes és szánalmas ez a fajta egoizmus. Az MKP, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala és a magyar kormány képviselői is azt állítják, az új törvény bizonyos esetekben visszalépést eredményezett. Elkeserítő, hogy az MKP is ezt kommunikálja. A törvénymódosítás hozadéka világosan mérhető. Tény, egy ilyen törvény beterjesztőjének számolnia kell azzal, hogy a jóváhagyásához szükség lesz kompromisszumokra. Törvénytervezetünk első változatával nagyon magasra tettük a lécet, s ez eleve feltételezte, hogy a tárgyalásokat a mindkét fél számára még elfogadható kompromisszumok keresése jellemzi majd. Ezt az MKP politikusai is tudják, hiszen voltak tapasztalataik, mennyi mindent kell feláldozni ahhoz, hogy egy kisebbségi identitással foglalkozó törvényt megszavazzon a szlovák parlament. A szlovák politika része, hogy a magyaroknak mindent fogvicsorgatva adnak meg. Még a keveset is. A kisebbségi nyelvtörvénnyel nem értük el ugyan a maximumot, viszont amit elértünk, az fölöttébb tisztességes egyezségnek tekinthető. A magyar kormány értékelését pedig nem szívesen kommentálnám. Azt a jogot nem vitathatom el tőle, hogy véleményezheti, de hadd ne kelljen ezeket a bírálatokat tudomásul vennem egy olyan kormánytól, aki nem veszi tudomásul annak a pártnak az érdekeit, amely ezt a nyelvtörvény-módosítást kiharcolta. A kisebbségi kultúrák finanszírozásáról szóló törvény tervezete is elkészült. Mi lesz a sorsa? A kisebbségi nyelvhasználati törvény körüli csatározások háromnegyed évig tartottak, ez pedig még egy ennél is bonyo- ■ lultabb jogszabály. Még nincs olyan formában, hogy a kormány elé lehessen terjeszteni. A koalíciós partnerekkel most is kimerítő egyeztetések várhatók, ha minden jól megy, szeptemberben keríthetünk sort a tárgyalásokra. Mi lenne a gyakorlati haszna ennek a törvénynek? Egyrészt emelkedne a kisebbségi kultúrák támogatására fordított éves állami támogatás, másrészt ez a támogatás a lehetséges mértékig automatikusan járna bizonyos területeken. A jelenlegi törvény szerint a kormányhivatal a felelős a kisebbségi kulturális tevékenységek támogatásáért, ami nem tekinthető átfogó megoldásnak. Ugyanakkor tudatosítanunk kell, hogy Szlovákiában nemcsak ez a törvény hiányzik, az érintettek már évtizedek óta igénylik azt a törvényt, amely százalékban meghatározva kötelezné az államot a kultúra támogatására. Tehát a legtöbb akadály a pénzügyminisztérium részéről várható. Ha valamelyik területen növelni szeretnénk a meglevő pénzkeretet, azt a pénzügyminisztérium általában nem nézi jó szemmel. Emellett a kulturális minisztérium részéről is számolunk bizonyos ellenállással. Szeretnénk ugyanis megreformálni a jelenlegi támogatási rendszert, például azzal, hogy egyes pályázók hosszú távú támogatást is kaphassanak. Jelenleg a költségvetési év a mérvadó, és minden évben pályázni kell, a pénzt a legjobb esetben is félév táján utalja az állam. Ezt így tovább nem lehet fenntartani, mert problémát jelent egy- egy hagyományos kulturális rendezvény, folyóiratok vagy társadalomkutatási vonatkozások esetében is. Úgy látjuk, bizonyos esetekben érdemes lenne minimum három évre megítélni a támogatást. Normatívan szeretnénk támogatni továbbá bizonyos intézményeket, társulatokat, amelyek a kisebbségi kultúra fő hazai zászlóvivői. Ezzel a kisebbségi kultúra támogatását a politikai változásoktól is részben függetlenítenénk. Min dolgozikmég a hivatal? Remélem, őszre elkészül az állam kisebbségpolitikai elveinek kidolgozása is. Ezzel részben azt is szeretnénk kompenzálni, hogy a többi kormánypárt miatt nem kerülhetett be a kormányprogramba a kisebbségek jogállásáról szóló törvény kidolgozása és jóváhagyása. A hatásköri törvény a kulturális miniszter mellett az okatásügyi minisztert is arra kötelezi, hogy kisebbségi kérdésekben együttműködjön az ön hivatalával. Ez a törvény idén január elsejével lépett életbe, akkor kezdhettük el a kisebbségi kultúráért és a kisebbségi oktatásért felelős osztályok kiépítését. A törvényben az áll, hogy közösen vegyünk részt az említett kérdéskör jogszabályainak megalkotásában, a döntéshozatal joga viszont az említett két tárca vezetőjének kezében van. Milyen hajlandóságot lát az együttműködésre az oktatásügyi tárca részéről? Legutóbbi tárgyalásunkat hasznosnak minősítem. Sikerült ugyanis tisztáznunk az igényeket és a prioritásokat. Az oktatásügyi koncepciót és a közoktatási törvény módosítását illetően egyértemű megállapodás született: önálló fejezetet kap a kisebbségi oktatás kérdésköre. Előrelépés történt a történelemtankönyvek terjesztésével, és a Kövács-Simon-féle Történelem tankönyv harmadik részének megjelenésével kapcsolatban is. Elköteleztük magunkat, hogy az elmúlt esztendőben tapasztalt, meglehetősen mérsékelt együttműködés után negyedévente tárgyaló- asztalhoz ülünk. Elégedett hivatala az eddigi munkájával? A hivatal óriási átalakításon ment át, a kisebbségi kulturális és emberi jogi hatáskörökön kívül egy sor más témával is foglalkozik. Rengeteg olyan dolog összpontosult itt, amelyet az előző kormányzati ciklusban a Smer azért csoportosított ide, hogy rálátása legyen a pénzekre, a támogatások elosztására. Például az uniós alapokra, és számos olyan dologra, amelyeknek semmi közük a kisebbségi vagy az emberi jogokhoz. Az akkori 220 fős állomány helyett most 38 ember dolgozik itt, a kisebbségi, emberjogi témakörökben jártas szakemberek, most már ezekkel a területekkel foglalkozik a hivatal. A kisebbségi nyelvhasználati törvény is komoly erőpróba volt. Fontos eredmény az is, hogy a Kormány Kisebbségi, Emberi Jogi és Nemi Egyenlőségi Tanácsa átalakult és fennmaradt, hiszen az elmúlt időszakban a kormány nagyon sok régi, formálisan működő tanácsadó szervet szüntetett meg. A tanács bizottságai dolgoznak, akcióképesek, és bár ezt a polgárok a mindennapok szintjén nem érzékelik, jelentősen befolyásolják a kormány döntéseit. Részt vettünk az RTVS-ről szóló törvény előkészítésében, s elértük, hogy a kisebbségek lakossági számarányuknak megfelelően kaptak műsoridőt, s tőlük függ, élni tudnak-e vele. Lovász Attila, az RTVS nemzetiségi szerkesztőségeinek igazgatója lapunknak nemrég azt nyilatkozta, hogy erre sem esélyt, sem igényt nem lát. A törvény garantálja a bővebb időkeretet. Részben az RTVS-ben dolgozóktól függ, hogy a rendelkezésre álló eszközök révén mikor élnek a lehetőséggel. Ha nincs rá igény, akkor sem árt senkinek, hogy a törvény biztosítja a lehetőséget. Nem bánta meg, hogy visszatért a politikába? Milyen érzés hetvenhárőm évesen miniszternek lenni? A kérdés nem az, hogy számomra ez mennyire jó, hanem hogy látom-e értelmét vagy sem. Vállaltam a felelősséget, s noha sokszor sziszifuszi küzdelemnek tűnik, végzem a munkám. Úgy látom, hogy a hatásköröm révén néhány témakörben kedvező irányban mozdultunk el, és arra is látok esélyt, hogy a jövőben ez több dologgal kapcsolatban is elmondhatom. A néhány héttel ezelőtt zajlott pozsonyi melegfelvonulás szervezőit támogatásáról biztosította, a rendezvényen végül nem jelent meg. Miért? Prágában volt egy fontos konferencia, én tartottam a megnyitó előadást. Március 15-én, a Petőfí- szobornál tartott közös koszorúzáson sem vett részt. Külön koszorúzott, és azt nyilatkozta, nem szívesen jár tömegrendezvényekre. Ez igaz. Évek óta megkoszorúzom Petőfi szobrát - csendes tisztelgéssel. Rudolf Chmel: A szlovák politika része, hogy a magyaroknak mindent fogvicsorgatva adnak meg. Még a keveset is. (Tomáš Benedikovič felvétele)
