Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)
2011-07-16 / 164. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 16. Sport 23 Beszélgetés a ma hetvenéves Mészöly Kálmánnal, aki hatvanegy ízben öltötte magára a címeres mezt, és 61-szer ült a magyar válogatott kispadján Sosem bánta meg, hogy nem igazolt külföldre Ma ünnepli hetvenedik születésnapját Mészöly Kálmán, korának egyik legkiválóbb középhátvédje, aki három világ- bajnokságon vett részt. Két ízben (1962-ben és 1966-ban) mint játékos voltottavb-n, 1982-ben pedig szövetségi kapitányként irányította a magyar válogatottat. A Szőke Sziklának becézett szakembert, a Vasas egykori legendás futballistáját az MLSZ székházában faggattuk, ahol Csányi Sándor elnök szaktanácsadójaként tevékenykedik. SZABÓ ZOLTÁN Miként értékeli játékos-pályafutását? Minél idősebb az ember, annál inkább megszépülnek az emlékek. Pályafutásom kezdetén nem hittem volna, hogy egyszerű család sarjaként ilyen eredményes leszek. Tizennyolc évesen kerültem a Vasashoz, amelyhez végig hű maradtam. Négyszer nyertünk bajnokságot, háromszor az akkoriban rangos Közép-európai Kupát is elhódítottuk, a BEK-ben a Real Madriddal és az Intemaziona- léval is találkoztunk. Fantasztikus társakra leltem a Fáy utcában. Húszesztendősen felhúzhattam magamra a címeres mezt, amelyet összesen 61 alkalommal viseltem. Szerepeltem az Európa- és a világválogatottban is, és ott lehettem Lev Jasin és Uwe Seeler búcsújátékán. Azt viszont nagyon sajnálom, hogy a válogatottal kétszer is elbuktunk a vb-siker küszöbén. 1962-ben a szovjet Latisev bíró szarvashibái miatt kiestünk a Csehszlovákiával vívott negyeddöntőben, pedig a szakemberek egyöntetű véleménye szerint nekünk kellett volna a fináléban játszanunk a brazilokkal. Négy évvel később legyőztük a brazilokat, ám a nyolc között nem bírtunk a szovjetekkel. Sokan azt hitték, lefeküdtünk a ruszkiknak. De ez nem igaz, annyi reakciós volt a csapatban, hogy ez szóba sem jöhetett. Végül az lett a vesztünk, hogy egy nappal a meccs előtt a vezetők megsokszorozták a prémiumot, és ez több kulcsemberre bénítólag hatott. Makacs Achilles-ín-sé- rülés miatt 1972-ben szögre kellett akasztanom a futball- csukát. Utána edzősködni kezdtem. Ki volt a legjobb barátja? Farkas Jancsi. Rendkívül jószívű ember, igazi őstehetség volt. Tizennyolc évesen úgy ismertem meg, hogy egymás ellen játszottunk, rendkívül gyors és robbanékony csatár volt. Akadt vele bőven gondom, kicsit össze is balhéztunk. A meccs után azt mondta: Nem vagy rossz játékos, de én megyek a Vasasba. Csak ámult, (Somogyi Tibor felvétele nepeltünk, amikor megjelent Adamec nyolc barátjával, s belénk kötöttek. Ráfáztak, mert úgy elpáholtuk őket, hogy alig ismertek rájuk. Én egyszerűen székkel leütöttem a csatárt, akit mentővel vittek kórházba. Másodszor a nagyszombati meccs után támadtak meg bennünket, de Jancsival jól elbántunk velük. Igaz, utána az államhatáron a szlovák vámosok név szerint kettőnket kerestek, aztán minden ajándékot elkoboztak tőlünk. Biztosan leadták nekik a drótot a verekedésről. A harmadik eset hazai pályán, Budapesten történt, ahol ismét megkapták a magukét Adamecék, akik már jóval később, még egy dunaszerdahelyi öregfiúk meccsen is elégtételt akartak venni rajtunk... Edzőként is sikeres volt, három alkalommal magyar szövetségi kapitányként tevékenykedett. A Ganz Mávagnál kezdtem a szakmai munkát, majd a Békéscsaba és a Vasas után 39 évésen kineveztek szövetségi kapitánynak. Szinte senki sem számított arra, hogy Anglia, Románia, Svájc és Norvégia előtt csoportelsőként jutunk ki az 1982-es vb-re. Több tapasztalt légióst hívtam be, Mezey Gyurival remek gárdát kovácsoltunk össze, amely a vb-n 10:l-re lelépte Salvadort. Kár, hogy a belgákkal pechesen döntetleneztünk, és ez a kiesésünket okozta. Hiába kiabáltam, hogy üssék el a félpályáról induló Coulemansot, mindenki csak nézte, ahogy elfutott a bal oldalon. Azóta Szepesi György barátom, akkori MLSZ-elnök is belátta, hogy szarvashiba volt kettéválasztani a sikeres Mészöly, Mezey kettőst. Gyuri ezután vette át előbb az olimpiai, majd az A válogatottat. Másodszor 1990-ben kértek fel a nemzeti csapat irányítására, mikor azt feleltem, hogy én is. Kezdettől fogva remekül kijöttünk egymással, a klubcsapatban és a válogatottban is mindig egy szobában laktunk. Én sokkal lobbanékonyabb természetű vagyok, egyszer a bolgár követségen az egyik alkalmazott lecigányozta Jancsit, én erre rögtön leütöttem. Miért bántottad szegényt, kérdezte. Mert lecigányozott téged, feleltem. „De hát az vagyok.” Ilyen volt a világ- klasszis támadó, kár, hogy 47 esztendősen szívbetegségben elhunyt. Egyébként röviddel halála előtt egy barátunk temetése után Jancsi csendesen azt mondta, én leszek a következő. Sajnos, igaza lett. A Szőke Sikla szaktanácsadóként segíti az MLSZ-elnök munkáját Annak idején mindkettőjüket neves klubok szerették volna szerződtetni. így utólag nem bánja, hogy kikosarazta őket? Állandó résztvevői voltunk a dél-amerikai Hexagonal tornának, amelyet többször meg is nyertünk. Jöttek is sorban a brazil csapatok képviselői, jobbnál jobb ajánlatokkal bombáztak bennünket. Farkas Jancsi megkérdezte a menedzsert, hogy Brazíliában tud- nak-e paprikás csirkét főzni. Azt felelte, hogy nem. ,Akkor nem is igazolunk oda!” - vágta rá Jancsi. Hiába mondta a sportvezető, hogy megtanulják. Az igazat megvallva, jól éreztük magunkat Magyarországon, amely akkor futball- nagyhatalomnak számított. Az egyik Fradi-Vasas rangadóra 60 ezer néző jött ki, Albert Flóri a meccs előtt megkérdezte tőlem: „Mi van, megsértődtek a drukkerek? Legutóbb húszezerrel többen voltak!” Hát olyan időket éltünk. Nem kerestünk milliókat, de lényegesen jobban éltünk, mint az átlagos magyar polgárok. Nem voltak nagy igényeink, lakótelepi lakásokat kaptunk, kocsikat tudtunk venni, és nagyon szerettek bennünket. Az sem volt mellékes, hogy akkoriban disszidálni kellett ahhoz, hogy valaki nyugat-európai csapathoz kerüljön. Úgy tudom, egyszer majdnem beadták a derekukat. Igen, 1966 decemberében Solti Rezső, az Internazionale magyar menedzsere rábeszélt bennünket a klubcserére. Mi a sztárokkal teletűzdelt milánói alakulat otthonában játszottunk BEK-mérkőzést, s az olaszok elintézték, hogy állapotos feleségem és Jancsi menyasz- szonya Bécsbe utazhasson orvosi kezelésre. Minden le volt rendezve, amikor egy nappal az összecsapás előtt Jancsi elkezdte: „Öreg, mit fogunk mi itt csinálni? Itt még magyar gulyást sem tudnak főzni. Menjünk haza.” így is lett, ezek után Solti Rezső elsírta magát... Sosem bántam meg, hogy nem szerződtem külföldre, én minden szállal a hazámhoz kötődöm. Melyik volt a legemlékezetesebb mérkőzése? Talán az 1966-os világbajnokságon a brazilok elleni liverpooli csoportmérkőzés. A portugálok elleni vereség után sokan már előre leírtak bennünket a kétszeres világbajnokkal szemben. A dél-amerikai labdazsonglőröknek megmutattuk, hogy mi is tudunk futballozni. Parádés meccsen 3:l-re nyertünk, pedig Farkas Jancsi szabályos gólját nem adta meg a bíró. Ráadásul védő létemre góllal járultam hozzá a felejthetetlen győzelemhez. Egyébként kulcscsontsérülést szenvedtem a mérkőzésen, ám felkötött karral is végigjátszottam a találkozót. Csak egy szépséghibája volt a meccsnek, az, hogy Pelé sérülés miatt nem játszott. Melyik az a találkozó, amelyen a legnagyobb kudarc érte? Az 1969-es csehszlovákok elleni, világbajnoki pótselejtező. Sajnos, Marseille a magyar futball Mohácsa. Zsinórban harmadszor lehettem volna vb- résztvevő, ám 4:i-re kikaptunk. Óriási hiba volt a korábban hosszú ideig az NDK-ban tevékenykedő Sós Károlyt kinevezni szövetségi kapitánynak. Hiszen nem is ismerte a játékosokat, engem például Lórinak hívott. Biztosra veszem, ha Baróti Lajos vagy Illovszky Rudolf irányította volna a válogatottat, akkor simán kijutottunk volna Mexikóba. Ezt az is bizonyítja, hogy egy hónappal a marseille-i meccs után a Vasassal 3:l-re legyőztük a teljes csehszlovák válogatottat. Milyen volt a kapcsolata a csehszlovák játékosokkal? Szikora Gyuri a barátaim közé tartozott, de jól kijöttem Masopusttal, Kvašňákkal, Jokl- lal, Pluskallal, Viktorral és Látóval is. Viszont a magyarokat nem nagyon szívelő Adameccel háromszor is összeverekedtem. Felelevenítené ezeket a bunyókat? A hatvanas évek elején Pozsonyban az Interrel játszottunk KK-meccset. Este a Magyar Csárdában Szentmihályi- val, Vargával és Farkassal ünNEVJEGYKARTYA Név: Mészöly Kálmán Született: 1941. július 16-án Budapesten Beceneve: Szőke Szikla Posztja: középhátvéd Bajnoki meccsek és gólok száma: 279/32 Válogatott meccsek és gólok száma: 61/6 Klubjai játékosként: III. Kerületi TVE (1952-58), Vasas (1959-1972) Sikerei játékosként: Európa-bajnoki bronzérmes (1964), két világbajnokságon játszott (1962, 1966), négyszeres magyar bajnok (1960/61, 1961/62, 1965, 1966), háromszoros KKgyőztes (1962, 1965, 1970) Edzői pályafutása: Ganz Mávag (1972/73), Budafok (1974-76), Békécsaba (1976—78), magyar szövetségi kapitány (1980-83, 1990-91, 1995-96), Vasas (1978-80, 1983/ 84, 1988/ 89, 1993/94), török szövetségi kapitány (1985), Fener- bahce (1986), Altay Izmir (1986), al-Ittihad (1991/92) Sikerei edzőként: 61 meccsen irányította a magyar válogatottat, amellyel csoportelsőként kijutott az 1982-es vb-re; bronzérmes a Vasassal (1979/80) akkor is és 1995-ben is közel voltunk az Eb-, illetve a vb-sze- replés kivívásához, ám az utolsó akadályon rendre elbuktunk. Sajnos, sok volt a belső viszály, ami akadályozta a munkát. Egyébként összesen 61 ízben ültem a válogatott kispadján, pontosan annyiszor, mint ahányszor játékosként magamra öltöttem a címeres mezt. Hogyan gondol vissza a törökországi szerepvállalására? Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy 1985-ben irányíthattam a török válogatottat. Rendkívül tanulékonyak voltak a játékosok, akkoriban a német Derwallal és a szerb Sztanko- viccsal csak hárman voltunk külföldi edzők Törökországban. Lesték minden szavunkat, mozdulatunkat. A kemény munkának idővel meg is lett az eredménye. Később a Fener- bahcét és az Altay Izmirt is irányítottam. Összességében szép emlékeket őrzök a törökországi ténykedésemről. Sajnos a magyar futball régóta hullámvölgyben van. Mi lehet a felemelkedés receptje? Elsősorban sokkal nagyobb összefogásra lenne szükség. Az utóbbi időben jelentős lépések történtek az utánpótlás-nevelés javítása terén, remélem, ez idővel kamatozni fog. A mai labdarúgás a pénzről szól, ezért mindent előre le kell fektetni, hogy a játékosok tudják, továbbjutás esetén mennyi jutalmat kapnak. Nehogy úgy járjunk, mint mi 1966-ban. Dzsu- dzsák megsértődött, amiért bíráltam, hogy miért igazolt a Mahacskalához. Détári esetét említettem neki, akiért Frankfurtba szerződése után egy évvel dollármilliókat áldozott az Olimpiakosz... Feltétlenül ki kell használnunk, hogy olyan miniszterelnökünk van, aki imádja a futballt. Az MLSZ elnöki tanácsadójaként maximálisan igyekszem segíteni a szövetség munkáját. Az utóbbi években elmérgesedett a viszony a Vasas és ön között. Mi az oka, hogy azóta rendeződött a helyzet? Korábban nemcsak velem, hanem fiammal, Gézával is méltatlanul bántak a piros-kékeknél. Júniusban felkeresett Mar- kovits László, a Vasas elnöke, és bocsánatot kért. Örülök, hogy végre rendeződtek a dolgok, hiszen azokat a gyönyörű éveket, amelyeket a Fáy utcában töltöttem, nem lehet elfelejteni. Igent mondtam az elnöki felkérésre, és tanácsadóként a klub hasznára akarok lenni. Meddig kell még magyar focisikerekre vámunk? A hetvenedik születésnapomra ez nem jött össze, de bízom benne, hogy a válogatottnak öt éven belül sikerül kijutnia rangos világversenyre, és valamelyik klubcsapatunk játszhat a Bajnokok Ligája főtábláján. ■ ■ t >
