Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)
2011-07-16 / 164. szám, szombat
14 SZTÁRVILÁG PRESSZÓ ■ 2011. JULIUS 16. www.ujszo.com Hollywood első divatkreátora Bátran játszik, és bátran öltözködik. Ami az első megállapítást illeti: színészi bátorságról van szó. Nincs az a (jól megírt!) extrém figura, vagy ha úgy tetszik: ferde jellem, amelynek megformálására ne vállalkozna. Ha remek a szerep, kérhetnek tőle bármit. John Malkovich megcsinálja. V olt már bestiális gyilkos, undorító szerető, félelmetes szexőrült, kiszámít- hatadan fenevad - még a Karlovy Vary-i fesztivál másfél perces klipjébe is képes volt belecsöpögtetni fanyar egyénisége döbbenetes esszenciáját. Bámul kifelé egy New York-i taxi hátsó üléséről, bal kezével Közép-Euró- pa legrangosabb mustrájának Kristályglóbuszát simogatva, miközben a sofőr finom érdeklődését, hogy hol kapta és miért, a legjobb alakításért, a legjobb rendezésért, netán az életművéért, vadul elhárítja. „Kellemeden ember lehet!” - gondolja a néző, de hát ez is csak egy szerep, amelyet bizonyos fokig ő kreált magának, tehát... Viszont ami a fenti megállapítás másik részét illeti, hogy bátran öltözködik, az is tény. Már két évvel ezelőtt, amikor azt a bizonyos életműdíjat kapta Karlovy Varyban John Malkovich naponta jelét adta: ruhatárát egyáltalán nem úgy alakítja, mint a hatvan felé közeledő férfiak általában. Akkor, ötvenöt évesen, a lezser elegancia híveként minden valahogy két számmal nagyobbnak tűnt rajta. Ingje, zakója, nadrágja. De ami már akkor is feltűnő volt: nem híve a szövetnek. A lenvászonnak annál inkább. Hogy soha senki nem látta frissen vasalt öltönyben? Malkovichot ez érdekelte a legkevésbé. Láthatóan csak arra koncentrált: minden helyzetben a lehető legjobban érezze magát. Szabadnak, felszabadultnak, mindentől és mindenkitől függetlennek. Ügy is viselkedett. Két évvel ezelőtt azonban még senki sem sejtette, hogy az idei fesztiválra John Malkovich már divattervezőként tér vissza. Hogy egy egész férfikollekciót hoz majd magával - legújabb filmje helyett. Malkovich a meglepetések embere. Ezt eddig is tudtuk róla. Arról viszont ez ideig nem nagyon beszélt, hogy voltak évek, még mielőtt híres színész lett volna, amikor modellként kereste a kenyerét. Neves divatcégek foglalkoztatták, mint például a Comme de Garcons, a Yonji Yamamoto vagy a Prada. „Kamaszkorom óta érdekel a divat - nyilatkozta Karlovy Vary-i bemutatója után. - Szeretek öltözködni, mert vetkőzni sem rossz. A színészettel párhuzamosan annak idején kosztümtervezést is tanultam, és egy egész sor színházi előadás jelmezeit készítettem már el. Neves divatkreátorokkal kerültem szoros kapcsolatba, akiktől sok mindent elleshettem, aminek később nagy hasznát vettem. Van egy angol barátnőm, ő is divattervező, három portréfilmet rendeztem w Mindenütt megnézem az embereket Az utcán, a repülőn, utazásaim során, de még a forgatásokon és a bemutatókon is... már róla. Aztán szólt valaki, hogy ha ennyire izgat ez a szakma, akkor vágjak bele rendesen, hozzak létre valami egyénit, komponáljak olyan ruhadarabokat, amelyek rólam is sokat elárulnak. Egy ilyen felszólítás elég nagy kihívás egy olyan fazonnak, mint én. Öt év alatt tíz kollekciót terveztem. Mire aztán Riccardo Rami, az olasz üzlettársam rábeszélt, folytassam ugyanezt nagyban. Terjeszkedjünk szerteszét a világon, elvégre a szép, kényelmes, bőrbarát anyagokból készült ruhadarabokat mindenki szívesen viseli. Ebben nincs különbség férfi és nő között. Ruhát tervezni pedig ugyancsak az önkifejezés egyik módja. Legalább annyira izgalmas, mint filmet vagy színházi előadást rendezni. Ma már kimondottan boldogít, hogy nem ijedtem meg a felkéréstől. Bármilyen furcsán hangzik is: a divattervezés egy ideje jobban izgat, mint a filmezés. Lehetek ugyanis bármilyen jó az adott produkcióban, nyújthatok akármekkora alakítást, az a film akkor is a rendezőé. Az ő műve, amelyhez te csak asszisztáltál. Egészen másról szól egy kollekció kivitelezése. Annak a legelső fázisától a legutolsóig én vagyok a létrehozója. Az teljes egészében az enyém.” Ki gondolta volna? John Malkovich esténként egy nagy halom skicc fölött, különböző anyagmintákat vizsgálgatva dolgozószobája asztalánál... „Nem okoz gondot megrajzolni, amit kitalálok. De ugyanígy élvezem az anyag kiválasztását is. A gyapjút, a mohért, a kasmírt, az alpakát szeretem. Miután elkészül az első mintadarab, szemügyre veszem, hol és mit kell esetleg korrigálni rajta, hogy a lehető legtökéletesebb legyen. Miután az apró bejelölésekkel visszaadom, nagy meglepetés már nem érhet. Tudom, hogy minden az elképzeléseim szerint alakul.” Hogy honnan meríti az ödeteit? Nem titokzatoskodik. Máris sorolja. „Mindenütt megnézem az embereket. Az utcán, a repülőn, utazásaim során, de még a forgatásokon
