Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)
2011-07-16 / 164. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 16. Kultúra 7 Feltörőben az izraeli film, Joseph Madmony alkotása a következő hetekben indul el a világba, hazájában azonban még nem látta a közönség Fidelman úr győzött Hazai bemutatóját három hónappal megelőzve Karlovy Vary fesztiválján versenyzett Joseph Madmony izraeli filmje, a Jó napot, Fidelman úr! A zsűri döntése szerint az idei mezőny 12 darabja közül ez volt a legmeg- ragadóbb. SZABÓ G. LÁSZLÓ És valóban! Az aranykezű bútorrestaurátor története gyorsan szíven találja a nézőt. Jákov Fidelman váratlanul lesz a Tel Aviv-i műhely tulajdonosa. Üzlettársa ugyanis pár lépéssel a hetven előtt infarktusban meghalt. Fidelman fia nem örül az új helyzetnek, meg is tesz mindent, hogy apját lebeszélje a műhely további működtetéséről. Pedig ő lehetne az új társ- tulajdonos. Apa és fia kapcsolata azonban nem annyira szoros, mint ahogy azt a zsidó kultúra hagyományai elvárják. De beállít a műhelybe egy titokzatos idegen: az orosz akcentussal beszélő, rokonszenves Anton, aki jómódú családját hagyta ott, hogy ha már híres zenész kellő adag tehetség híján nem lehet belőle, akkor legalább egy neki tetsző szakmát sajátíthasson el - a legjobb mesterek egyikétől. Fogékony és szorgalmas az új segéd, teljes odaadással végzi a munkáját. Fidelman úrnak eszében sincs bezárni a boltot, neki ez az élettere, itt szabadul meg minden kínjától-bánatától. Anton egy nap a műhely félreeső zugában, a sok régi bútor között egy lerobbant Steinway zongorát talál, s úgy dönt, életet lehel a romos hangszerbe. S miközben egyre tisztább hangokat csal ki belőle, Fidelman úr babát váró menyéhez is egyre közelebb kerül. Az apa és fia közötti érzelmi résbe lép be Anton, a történetnek azonban nem egy nagy egymásra találás a vége. Joseph Madmony rendezése a fesztivál 50 ezer dollárral járó fődíját, a Kristályglóbuszt vitte el Karlovy Varyból. „A film forgatókönyvét Erez Kav-El írta, akivel már dolgoztam egyszer a Más életben - így a rendező. - A Jó napot, Fidelman úr! forgatását másfél éves előkészítő munka előzte meg, amely során pontosan láttuk a történet két érzelmi háromszögét. Az egyiket az idős mester, annak fia és az új segéd alkotja, a másikat pedig az első gyermekét váró nő, annak unalmas ügyvéd férje és a váratlanul felbukkant segéd, akit az öreg is napok alatt megkedvel. Sokan feltették már a kérdést: miért döntöttem egy üyen intim családi dráma mellett? Egy izraeli rendező ugyanis az esetek többségében a palesztin-izraeli feszültségeket feszegeti. Természetesen engem is foglalkoztat ez a kérdés, hiszen a Szent Város, Jeruzsálem szívében, egy ultraortodox közösségben nőttem fel, jesivában tanultam, és megtartom a sá- beszt. Fidelman úr történetén keresztül most a családi viszonyokról akartam beszélni, arról, hogy az ember sokszor mélyebb kapcsolatba kerülhet egy idegennel, mint a saját fiával. Eddig minden filmem politikai töltetű volt, és a következő is az lesz, s talán épp azért élveztem olyan nagyon, hogy most először hétköznapi hősöket mutathattam be, akik nagyon egyszerű emberek, érzelmi világukban azonban meglehetősen különlegesek.” A Fidelman urat alakító Sas- son Gabai 2007 óta az Európai Filmakadémia díjazott színésze. A zenekar látogatása című filmje az egész világon ismertté tette. Azóta több nemzetközi produkcióban is játszott, partnere volt már Gérard De- pardieu-nek, Alfredo Moliná- nak és Sylvester Stallonénak, hollywoodi karrierről mégsem álmodik. „Ha egy amerikai stáb Izraelben forgat, akkor szinte biztos, hogy megtalálnak - mondja. - Voltak évek, amikor Los Angelesből is komoly ajánlatokat kaptam. Hívtak, hogy folytassam ott a pályámat. Ezzel az arccal azonban mire számíthatnék? Az összes arab terroristavezért én kapnám. Egyébként Irakban születtem, bagdadi a családunk, hároméves voltam, amikor a szüleimmel Jeruzsálembe költöztünk. Otthon arabul beszéltünk, csak később tanultunk meg héberül, amikor az erősödő cionizmus az éppen virágzásnak indult Izraelbe vitt bennünket. Izrael állam megalakulása ugyanis az arab országok zsidó lakosait nehéz helyzet elé állította. Sokakat kidobtak a munkahelyükről, másoknak a vagyonukat kobozták el, dé azok sem voltak kevesen, akik az életükkel fizettek a változásokért. Ettől függetlenül nincsenek előítéleteim az arabokkal szemben. Egyáltalán nem okoz gondot arab filmekben játszanom. Sajnálatot érzek, nem ellenszenvet, amikor a múltba nézek. Jákov Fidelman alakjával nagyon sok rokonságot érzek. Ő is úgy tekint a szakmájára, mint én. Szíwel- lélekkel végzi. Ráadásul nekem is felnőtt gyerekeim vannak, akikkel bizony nekem sem mindig idilli a kapcsolatom. Néha az az érzésem, valami elmúlt köztünk, elveszett a lelkűnkből. Yossi filmjében számomra ez a legszebb vonal: finoman jelzi, hogy jobban figyeljünk egymásra, főleg családon belül, elvégre ez a legfontosabb egység az életünkben. Azért kellene, hogy a legerősebb is legyen.” Százöt perc a film. Százöt perc emberi melegség. Már visszajáró vendégnek számít a krasznahorkaváraljai DH-táborba a Magashegyi Underground „Folyamatosan pörög az agyunk A „Kádár-filmarchívum” darabjai Budapest. Filmtörténeti jelentőségű felfedezést tettek a Mo- kép archívumát rendszerező szakemberek: rábukkantak arra a csaknem ezer kópiából álló filmantológiára, amely az egykori Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és Kádár János pártfőtitkámak állt személyes rendelkezésére. A gyűjtemény összetétele változatos. Az ún. „Kádár- filmarchívum” darabjai között olyan filmtörténeti jelentőségű szovjet alkotások is találhatók, mint Szergej Eizenstein vagy Grigorij Csuhraj művei, ám a nagy többség amerikai vagy nyugat-európai gyártású. Az MSZMP vezetői kíváncsiak voltak például a Rocky Horror Picture Show-ra, a 9 és 1/2 hétre vagy az Életben maradni című John Travolta-mozira is. (MTI) Jóvilágvan-koncert a Gombaszögi DFl-táborban A kérdés: „melliké vagy?” BESZÁMOLÓ HAVRAN KATALIN A Magashegyi Underground 2007 májusában alakult a Kaukázus zenekarból, Bocskor Bíborkával kiegészülve. Már az első számukkal berobbantak a köztudatba, az év felfedezettjeként a slágerlisták élére kerültek. A Szeplős váll című daluk társszerzőjének nem mást kértek fel, mint Manu Chaot. Az eredmény, mondanunk se kell, óriás siker. Dalaikban a poptól, és a népzenétől kezdve, az elektronikus zenén át a ska-ig mindenféle elem felfedezhető. Nálunk először tavaly, pont a krasznahorkaváraljai DH táborban léptek fel Bocskor Bíborkáék. Az, hogy idén is elfogadtátok a meghívást, azt jelenti, hogy tavaly élveztétek a fellépést? Nagyon-nagyon-nagyon jó volt! Máig megmaradt bennünk, mennyire finom lecsót kaptunk itt. Emlékeztetett engem édesapám szekfűgomba- pörköltjére, amihez kicsi koromban a mezőn gyűjtöttük a gombát. A hangulat is fergeteges volt, csak pozitívat tudunk mondani, ezért örültünk, hogy hívtatok újra. Erdélyben a tus- ványosi fesztivál az, amihez tudnánk ezt hasonlítani. Eltelt egy év, a zenekar életében is sokminden történt. Ősszel kiadtatok egy albumot, Ezer erdő címmel, az év elején pedig a tükörlemezét, az Ezer várost. Ezenkívül idén tavasszal kiadtuk az ősszel megjelenő második nagylemez előfutárát, a Ragyogást. Ezzel a pár dallal próbáltuk mutatni a rajongóknak, hogy merrefelé tart a zenekar, milyen dalok lesznek a nagylemezen, amelyen azóta is dolgozunk. Az Ezer erdőhöz képest kicsit „elszabadultak az indulatok”, kicsit harcosabb, szabadabb, merészebb hangzása lesz. Milyen terveitek vannak a következő évre? Rengeteg tervünk van, folyamatosan pörög az agyunk, egymást inspiráljuk. Próbálunk folyamatosan változni, ez számunkra nagyon fontos. Ősszel a Művészetek Palotájában lépünk fel, kicsit átértelmezve az eddigi dalokat, vonósokkal, fúvósokkal, nagyzenekarral. Mindig is hangsúlyoztátok, hogy nem szeretnétek olyan zenekar lenni, amelyet csak a frontemberről ismernek. Több energiát kell befektetni egy olyan zenekarba, ahol az összes tag szava egyformán nyom a latban? A stúdióban és a próbateremben megosztjuk egymással az ötleteinket, nem egy valaki viszi végig az akaratát. Nálunk ez úgy működik, hogy mindenki belead apait-anyait, elmondja a gondolatait, meghallgatjuk egymást. De ezt megfigyelhettétek a színpadon is. A dobosunk például gitározik is, vagy az egyes tagok vokáloznak. Mi a fontosabb számotokra a színpadon: a közvetlen kapcsolat a közönséggel, vagy hogy tökéletes zenét játszatok? Egy zenész mindig törekszik arra, hogy a színpadon és a lemezen is a maximálisát nyújtsa. De számunkra fontos a visszajelzés, a kapcsolat köztünk és a közönség közt. Ilyen volt az is, mikor a közönség közt zenéltünk a fogaskerekűn, Budapesten. Az, amit akkor kaptunk, fontos jelzés volt számunkra, hogy jó úton haladunk. Bíborka, Te a Megasztárban tűntél fel. Azóta többször is nyilatkoztad, hogy szeretnéd lehámozni magadról ezt a szerepet. Miért olyan fontos ez, és mennyire sikerült? Része az életemnek, része a múltamnak. Nem szeretném letagadni, de akárhova megyek, mindig ez az első, amit megjegyeznek. Úgy érzem, túlléptem ezen, rengeteg minden történt velem. Soha nem szerettem a múltban élni, és úgy gondolom, a rajongóinknak is sokkal fontosabb, amit most csinálunk, mint a múltam. Erdélyiként te is kisebbségi magyar vagy. Mennyire tudsz azonosulni a szlovákiai magyarsággal? Nagyon is... kicsit olyan érzésem van, hogy mindkét helyre hazajövök, ami nagyon jó dolog. Átlépsz a határon, mész 100 küométert, és még mindig otthon vagy. Az emberek mindenhol emberek, én soha nem a különbségeket kerestem, hanem a hasonlóságokat. Nagyon jó, hogy felléphetünk ilyen szép környezetben. Jólesik olyanokat hallani, hogy tavalyról emlékeztek ránk. Más ez, mint Magyarországon, és nagyon tetszik nekünk. Krasznahorkaváralja. Volt Párkányban egy hídőr, aki nagy unalmában végigragasztgatta a fél várost sárga, „Jóvilágvan” feliratos cetlikkel. Nem sejthe- ette, hogy ezzel ihletet ad egy épp akkor alakult formációnak, amely a névválasztás gondjával küszködik. „Innét a név”-árulta el csütörtök este Bokor Réka, a Jóvilágvan énekesnője Krasz- nahorkaváralján, a Gombaszögi DH-táborban. A formáció 2007-ben alakult mint pár fiatal kreativitást levezető hobbizenekara. Először a párkányi kocsmákban léptek fel, ám nemsokára kikerültek a ki- sebb-nagyobb fesztiválok színpadaira. Mára már nemzetközi hírnévre is szert tettek- koncerteztek Szlovákián és Magyarországon kívül Csehországban és Oroszországban is. Nem új jelenségek ők a gombatáborban. Tavaly is itt voltak, nemcsak előadó, hanem táborlakó szerepkörben is. A kérdésre, hogy idén is maradnak-e, pozitív választ kaptunk, és azt is megtudhattuk, hogy ha minden jól megy, nemsokára megszületik első albumuk. A formáció viszonylag sok tagból áll - hét a hivatalos létszám, de nyolcadikként fellép velük szövegírójuk, Baranyovics Borisz is, olyan-amolyan rapper szerepében. Ennyi ember elképzeléseit, stílusát meglehetősen nehéz összehozni, de Jóvilágva- néknak ez is tökéletesen sikerül. Hogy hogyan - ha valmelyikük- nek kipattan valami a fejéből, bedobja a közösbe, majd mindenki hozzárakja a magáét, és így születik meg ez a pszichedelikus popkatyvasz névre hallgató hangzásvilág. Este 11-kor felvillantak a fények és egy „Te melliké vagy?” kérdéssel megkezdődött a koncert. A régi számokat a közönség velük együtt énekelte, az újak hallatán pedig örömmel konstatálta, hogyjóviláglesz ezen az új lemezen, (z.zrt) Sasson Gabai, Chaim Sharir producer és Josehp Madmony rendező Ismét sikert aratott Bíborka és csapata
