Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)

2011-07-14 / 162. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 14. Kultúra 9 Ifjúsági zenekarok és kórusok fesztiválja Fókuszban a komolyzene AJÁNLÓ Kassa. Holnap este Európa öt országából érkező, fiatalok­ból álló komolyzenei együtte­sek adnak egymásnak randevút a kassai filharmónia patinás nagytermében. Az ifjúsági zenekarok és kó­rusok fesztiválja Eurochestries néven Franciaországban, Len­gyelországban, valamint a ka­nadai Quebec-ben is évente zajlik. Kassa helyszínként há­rom évvel ezelőtt kapcsolódott be a rendezvénysorozatba egy lelkes fiatal karmester, Igor Dohovié kezdeményezésére, aki maga is létrehozott egy ifjú­sági kamarazenekart. A külön­leges hangulatú találkozók cél­ja a klasszikus zene nép­szerűsítése a fiatal közönség körében, valamint a zenei pá­lyára készülő ifjú tehetségek közötti kapcsolatok erősítése. A holnapi hangversenyen egy lengyel, egy dán, egy ukrán és egy brazil zenekar mellett fellépnek a Schola Cantorum Budapestiensis (Budapesti Énekes Iskola) növendékei is. Ez az intézmény olyan gyerek­énekeseket képez, akik később kamarazenei együttesekbe, kó­rusokba kerülhetnek, emellett szólista feladatokkal is sikere­sen megbirkóznak. A kezdés időpontja 19 óra, helyszín a Művészetek Háza. (juk) Rögbire készen az egész stáb... Deneuve és Depardieu a fő szerepekben Készül az Asterix és Obelix SUSLABÉLA Komárom, Igmándi erőd. Magyarországon ismét nagy­szabású filmet forgatnak, még­pedig az Asterix és Obelix kö­vetkező részét, melynek mun­kacíme: Isten óvja Britanniát. A napokban a komáromi Igmán- di erődben forgat a francia stáb. A film az előzetes jelzések szerint 2012 végére kerülhet a magyar mozikba. A forgatás helyszínén jelenleg a statisztá­ké a főszerep, mivelhogy olyan részeket forgatnak, amelyek­nél nagy tömegekre van szük­ség. A statiszták válogatása még április-május folyamán le­zajlott, s azt követően szólítot­ták meg a kiválasztottakat a szervezők. Kovács Balázs sta­tisztaszervező lapunknak el­mondta, hogy az erőd már be­vált forgatási helyszín, s nagy­szerűen alkalmas egy rögbi­mérkőzés felvételéhez az Aste- rix-filmben. „Mintegy 800 sta­tisztára van szükségünk a forgatásnál” - mondta Kovács. Depardieu Obelixet játssza a filmben, Catherine Deneuve pedig az angol királynőt alakít­ja. Asterix szerepében a Fran­ciaországban ugyancsak nép­szerű Edouard Baer lesz látha­tó. A God Save Britannia (Isten óvja Britanniát) munkacímmel készülő alkotás összköltsége 50 millió euró. Komoly munkában a sminkesek is (A szerző felvételei Huszonöt éves a Tudósok zenekar, DrMáriás szerint az underground kultúra mára megszűnt „Bőven van még mit tanulnom” „A könnyűzene szigorú keretek közé szorult" (Bach Máté felvétele) Dada-rock, káoszjazz, underground viccmuzsi­ka, és még ki tudja, hány­féle fiókot lehetne nyitni a Tudósok zenéjének. A DrMáriás művésznéven futó énekes-szaxofonos- zeneszerző-képzőmű- vész-író huszonöt évvel ezelőtt alapította ezt a különös formációt. JUHÁSZ KATALIN A felállás gyakran változott, a mostani basszusgitáros pél­dául az első album felvételekor háromévesen ott lábatlanko- dott a zenészek között, és senki sem gondolta, hogy egyszer rendes taggá cseperedik. Ä Tu­dósok irányultság azonban vé­gig magmaradt: a „normális” popzene elemeit kifordítva és relativizálva figyelmeztetni a nagyérdeműt arra az evidenci­ára, hogy semmi sem az, ami­nek látszik. Az első Tudósok-koncert- élménybe a Sziget Fesztivá­lon futottam bele 1995-ben. Nem teljesen értettem, mi a fene ez, de komoly hatással lehettetek rám, ha máig megmaradt bennem... Többen vannak így ezzel. A könnyűzene szigorú keretek közé szorult, íratlan szabályok vannak érvényben, amelyeket nem sokan mernek megszegni, mert saját dolgukat nehezíte­nék. Pedig borzasztóan fon­tos, hogy egy művész megtart­sa magában a kísérletezőked­vet, gyermekiséget, a teljesen őszinte rácsodálkozást mindar­ra, ami körülötte van, hogy a játékosság élménye megma­radjon. Az is tény, hogy hu­szonöt év alatt a befogadó ré­teg is megváltozott. Az az avantgárdnak mondható kö­zeg, ami a nyolcvanas évek vé­gére, kilencvenes évek elejére jellemző volt, mára „beda- rálódott”. Megszűntek a fontos klubok, a koncertszervezés alapvetően piacorientálttá vált. Ráadásul a mi generációnk, a negyvenesek már nem járnak koncertre. De a harmincasok se nagyon, ami fura, mert például Nagy-Britanniában az ötven- hatvanévesek is örömmel el­mennek meghallgatni a saját kultúrkörükbe tartozó kedven­ceket. Gondoltad volna annak idején, amikor a Vajdaság­ban megalapítottad a zene­kart, hogy huszonöt évig fo­lyamatosan jelen lesztek a zenei életben? Soha nem terveztem előre a Tudósokkal kapcsolatban. Vol­tak holtpontok, nem egyszer iszonyú nehéz volt folytatni, erőt, akarotot, lehetőséget ta­lálni a továbblépésre. Sok ze­nész jött-ment, megváltoztak a fellépési lehetőségek, körül­mények. De amíg ez a művészeti forma működik, az emberek bejönnek a koncertre és üvöltenek, táncolnak, eset­leg meghökkennek, addig van létjogosultsága a dolognak. Sokan azt mondják, a csúcson kell abbahagyni, de a Tudósok zenekar sosem akart igazán a csúcsra törni. Párhuzamos vo­nalon futottunk az élettel, a társadalmi problémákkal, há­borúkkal, örömökkel, az új médiumok létrejöttével. Bá­torkodom megjegyezni, hogy B.B. King 86 éves, és élete for­májában van, Archie Shepp 74, és egyre jobb. Én csak 44 va­gyok, úgy érzem, bőven van még mit tanulnom, fejlődnöm és muzsikálnom... Többször nyiltakoztad, hogy a rendszerváltás legna­gyobb vesztese a kultúra. Ma, 2011-ben is így látod ezt? Igen, mivel a minőségi kul­túrát sok helyen egy látszatkul­túra váltotta fel. Régen sok mindenhez nem jutottunk hoz­zá a boltokban, most minden kapható, de nincs rá pénzünk. Látszólag mindenki rendkívüli módon szabad, a valóságban viszont béklyóban élünk. A vá­gyott, vagy szabadnak érzett kultúra nehezen elérhető. Minden, ami nem kommersz, viszont értékeket hordoz, az bizony a rendszerváltás veszte­se, mivel a diktatúrában para­dox módon valahogy hama­rabb rábukkantunk az értékek­re, a tiltás ellenére megtaláltuk azt, amit el kívántak titkolni előlünk. A bőség látszólagos zavarában sokkal nehezebb tá­jékozódni, főleg akkor, ha az ember pénztárcája nem túl vas­tag. Az igazi underground kul­túra megszűnt, a keletkezett űrt pedig nem volt, ami betölt­se. Ébben a mai hatalmas, piaci alapú zenei dömpingben a Tu­dósok nyilván nem kerülhet az első vonalba. A többször is megújulni tudó, túlélő, fontos alternatív formációk között vi­szont igenis ott van. Nemrég jelent meg önélet­rajzi könyved Nem élhetek Milosevic nélkül címmel. Eb­ben a háborúba sodródó Ju­goszlávia, a vész előli Ma­gyarországra menekülés, a zenekar életének kalandos, szürreális, vicces vagy éppen szívbe markolóan szomorú történetei szerepelnek, és jócskán van benne kelet-eu­rópai korrajz is. Kinek aján­lod ezt a kötetet? Akár olyanoknak is, akik nem ismerik a zenekart, de ki­váncsiak erre a korra. Akik pél­dául tinédzserként maguk is gondolkodnak azon, hogy ze- néljenek-e vagy sem, hogy mi­ben különbözik Kelet-Európa Nyugat-Európától, hogy ho­gyan lehet megnyilvánulni egy- egy meredek helyzetben, hogy kik ezek a vajdasági fiúk, mit akartak, miért volt egyáltalán fontos számukra, hogy a zene által teremtsenek maguknak egy saját kultúrát, találjanak egy kifejezésmódot, amellyel megtámadhatják a világot, s amely által megkönnyebbül­hetnek. A zene a leginkább kö­zösségi műfaj azok közül, amikkel foglalkozom, ezért úgy gondoltam, ez egy izgalmas szociológiai kísérlet, amit ér­demes volt papírra vetni... Kettősség, hagyományos és modern értékek összecsapása, gyökereink keresése a tánc nyelvén Ketten ugyanarról AJÁNLÓ Pozsony. Két fiatal magyar táncos mutatkozik be egy kü­lönleges művel a szlovák fővá­rosban holnap 19 órakor. A JINX 103 egy Genfben szü­letett kortárs táncdarab, Trefe- li József és Varga Gábor együttműködésének gyümöl­cse. Bár mindketten magya­rok, József Ausztráliában, Gá­bor pedig az egykori Szovjet­unióban született. Más-más kultúrában nőttek fel, gyökere­iket mégis a tradícióban, a ma­gyar néptáncban találták meg. Improvizáció és kötött táncfo­lyamatok keverednek egymás­sal és alkotnak különös egysé­get a darabban, amely egy kép­zeletbeli rituálé szerkezetére épül. A két művész célja a moz­gás által geijesztett öröm át­adása mindenkinek, aki kíván­csi rá, azaz együtt, ugyanarról „beszélni”. Erre utal a cím, a JINX 103 is. „Több helyen Magyarországon, mikor két ember véletlenül egy­szerre mondja ugyanazt a szót, az nyer, aki ezt követően hama­rabb kiáltja: 103! A jinx ennek az anglofón kultúrában élő megfelelője”-áll a darab ismer­tetőjében. Egy bizonyos: olyan művet hoztak létre, amely tük­rözi sajátos kettősségüket. A különleges táncest helyszí­ne a Dunaj kulturális központ (Nedbalova 3.), ahol holnap es­te remélhetőleg sokan mond­hatják ki egyszerre és elégedet­ten ugyanazt a szót. (juk) A két külhoni magyar (Gregory Batardon felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents